2014/1

Ezekkel az ünnepélyesre fazonírozott mini répatortákkal kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog Új Évet! :)

Répatorta cupcake-formában a 4. blogszülinapra

Hüledeztem itt magamban, hogy már a negyedik éve írom ezt a blogot, így utólag nem is értem, hogy voltam képes minden héten kitermelni magamból valami irományt. :)

Az életben sem vagyok egy túl szószátyár típus, így ahhoz képest itt a blogban sokkal inkább megnyilvánulok. Bár legtöbbször a képek beszélnek helyettem, remélem Ti olvasók szívesen olvastok a csapongó gondolatokról is, leginkább arról, mit élek át egy-egy torta megszületése közben.

Tudom, hogy ez nem egy tipikus tortadíszítős blog, azaz nem gyártottam ezidáig fázisfotókat és tudományos értekezéseket a torták technikai kivitelezéséről, de nézzétek el nekem, én magam is úgy gondoltam, hogy még nem vagyok azon a szinten, sokkal tovább kell fejlődnöm ahhoz, hogy másoknak oszthassam az észt. :)

Leginkább egy afféle naplóként funkcionált ezidáig, azaz a saját fejlődésem nyomon követésére, pár vállalható munka, vagy éppen balul sikerült darab megmutatására, hogy más is okulhasson a példámból. Mostanára eljutottam odáig, hogy néhanapján kisebb büszkeséget éreztem, mikor belegondoltam, hogy minden fogást autodidakta módon sajátítottam el, ugyanakkor a profizmus hiányát is érzem sokszor, hogy lenne jó pár olyan területe ennek a műfajnak, amihez egész egyszerűen segítségre lenne szükségem, hogy továbbléphessek.

Így aztán négy év után úgy döntöttem, változásra vágyom, hogy ez a hobbi ne sikkadhasson el, megnyíljanak a lehetőségek a továbblépésre. Még képlékeny a dolog, érlelődik ez-az, de Ti is látni fogjátok, ha sikerül kisebb lépéseket tennem és konkrétabb segítséget is nyújthatok majd Nektek, hogy megismerkedhessetek közelebbről is ezzel az "édes" szerelemmel. :)

Ennek a személyes kitárulkozásomnak örömére íme egy tradicionálisan blog-évfordulónként megjelenő jépatojtás recept! :D

Ez most úgy született, hogy volt nemrégiben egy kis gasztroblogger találkozó Jankáéknál, amiről a többiek már idejében részletesen írtak, de én jól lemaradtam időben a recepttel, mert konkrétan, amikor kóstolót vittem, sikerült jól elrontani, de újat gyártani már nem volt lehetőség. Régebbi répatorta receptjeimből akartam transzformálni egy cupcake receptet, de nem gondoltam rá, hogy egyrészt ugyanolyan összetételű tészta kisebb mennyiségben hajlamos lehet a kiszáradásra, illetve, hogy nem szabad a műveletet az utolsó pillanatra hagyni, mert valami biztosan balul sül el. Itt konkrétan a máz eredetileg egy meringués vajkrém lett volna, ehhez képest sikerült túlverni gőz fölött és folyt, mint az istennyila.

Most sikerült időt szakítanom arra, hogy átalakítsam a receptet, több sárgarépát és aszalt gyümölcsöt tettem bele, így egy jóval szaftosabb, puhább összetételű tésztát gyártottam és inkább meleg eljárással csináltam meg a krémet, nehogy megjárjam a gőzzel. Eredetileg a tavalyi fügés répatortámból indultam ki, amihez a tavalyelőtti blogszülinapi répatorta frostingját párosítottam, az akkori kandírozott sárgarépával. A tészta alapvetően nem túl édes, éppen azért, mert a feltét viszont nagyon is az, de épp ezért jól kiegészítik egymást, majd meglátjátok. Hát íme...

Répatorta cupcake barna meringuével és kandírozott sárgarépával

Hozzávalók 12 db cupcake-hez:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

20 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg zabpehelyliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

3 dkg enyhén előpörkölt, durvára darált dió

10 dkg apróra vágott aszalt füge 

4 dkg aszalt feketeribizli

A frostinghoz:

3 db tojásfehérje

20 dkg barna nádcukor

8-9 dkg puha vaj

Díszítés:

kandírozott sárgarépa (recept ITT)

ehhez most zöldséggyaluval gyalultam le a répát, majd kandíroztam, a recept ugyanaz

A tojásokat habosra keverjük a nádcukorra, majd hozzáadjuk az olajat. Összekeverjük a száraz hozzávalókat és az egészet simára dolgozzuk. Fakanállal beleforgatjuk az apróra vágott fügét és az aszalt ribizlit.

Muffinformákba töltjük és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A krémhez gőz fölött a tojásfehérjét és a nádcukrot együtt csípősre melegítjük, azaz csak épp annyira, hogy elég meleg legyen, de még ne égesse meg az ujjunkat.

A gőzről levéve kihűlésig habbá verjük, majd fokozatosan hozzádobáljuk a puha vajat. Ha ügyesek voltunk, máris habzsákba tölthető és díszíthetjük a kihűlt répás muffinjaink tetejét. Ha nem hűlt ki eléggé a tojáshab, mielőtt a vajat hozzáadtuk volna, ellágyulhat, de ezen segíthetünk, ha a hűtőbe tesszük egy időre, majd újra kihabosítjuk.

Tetejüket kandírozott sárgarépával díszítjük.

Ovi-kupa cupcake halommal

Nagyfiú ovijának végeztem társadalmi munkában ezt az iszonyat mennyiségű muffinka legyártását. Csak nekem volt ez "iszonyat mennyiség", ugyanis minimum 40 db-nak kellett kijönnie és én egyszerre ennyit még sosem csináltam. Az Ovi-kupa nevű sportrendezvényre vitték az óvónénik, melyen idén kiemelt sportág a vívás, így e témában kellett valamit összehoznom.

Mivel igen nehéz lett volna ilyen apró sütikre felismerhető formában kardot és sisakot szerkeszteni, az Ovi-kupa logójából próbáltam inkább kiindulni. Ez egy kör alakzatban kicsit Unicef ábrázolásokra emlékeztető képet formáz, melyen gyerekek kapaszkodnak össze egy földgömb körül, ezért úgy döntöttem, hogy kis vicces gyerekarcokat csinálok és a logóban szereplő bordós-barnás sávot sima vívó sziluettel díszítem csak. A belső földgömb most kimaradt, mert azt csak tortából lehetett volna megcsinálni, annak meg ugye nem lett volna gazdája, mivel a kis sütiket a meghívott vendégek kapták ajándékképpen.

Hűtésre a rendezvényt megelőzően és az alatt nem lett volna lehetőség, ezért olyan tésztát kellett választanom, ami bírja a gyűrődést egy dobozban is. Végül úgy döntöttem, hogy mégse legyen olyan snassz, vaníliás-narancsos alapot készítettem apró fehér csoki kockákkal és kandírozott narancsdarabkákkal. Ez így nem volt olyan romlékony és mégse egy sima üres tészta csak, remélem ízlett nekik végül. Amiatt izgultam kicsit, hogy a bevonat nehogy nagyon kiszáradjon, mert akkor megrepedezhet, nem tudom nem volt-e gond vele...

Túl részletes kidolgozásra nem volt idő, így viszonylag egyszerű az arcocskák születtek, de legalább nincs köztük két egyforma, ezért nem olyan egyhangú az egész.

A "buliban" ugyanebben az elrendezésben került az asztalra, remélem szép látványos volt, mert én sajnos nem láthattam.

Hóemberes cupcake kupac

Bizonyára észrevettétek, hogy hóember dömping van most nálam.

Az oka, hogy a nagyobbik gyerkőcnek hóember lett a jele az óvodában, amit az idén kezdtünk. Ebből kifolyólag nálunk most minden hóemberes. Gyártottam már hóemberes pólót, hóemberes mézeskalácsot, linzert, tortát és most cupcake-et is. :)

Ez a kis kollekció az ovis karácsonyi buliba készült, ami éppen ma reggel esett meg, ezért így frissiben meg is mutatom Nektek. Sajnos azt már nem láttam, ahogy a gyerkőcök elfogyasztják, ugyanis prüntyillának elérkezett az etetési idő, de majd kifaggatom az óvónéniket, hogy ízlett a kis társaságnak.

A gyerekekre való tekintettel vaníliás tésztát készítettem, amibe jó adag tejszínes csokikrémet töltöttem, majd fondant és marcipán keverékével burkoltam.

Hello Kitty partycsomag

Gyorsan, fél nap alatt kellett összedobnom ezt a kis süticsomagot egy kis szülinapi bulira barátnőm kislányának. Csak annyi volt a kérés, hogy hello kitty legyen a fő motívum és ha lehet, valami gyümölcsös. Így aztán vaníliás cupcake mellett döntöttem egy kis málnával.
Menet közben derült ki, hogy több tésztát kevertem be, mint amennyi muffinpapírom volt hozzá, így született a tetejére ez a kis minitorta.

A sütitartó állvány házi készítésű, de még fejlesztem a dolgot, mert nem tökéletes. 

A díszítést kicsit elkapkodtam, mert mint írtam, nagyon rövid idő alatt kellett összehozni, ami két kicsi gyerek mellett nagy mutatvány, így nem is vagyok igazán elégedett. Ha több időm lett volna, valószínűleg burkoltra készítem a cupcake-eket is, de így aztán vajas habcsókkrémet készítettem málnával és egy csöpp természetes piros ételfestékkel.

A kiscsajok visítottak, mikor meglátták, úgyhogy nekik aztán tényleg nem számítottak az apró tökéletlenségek. :)

Cupcake variációk

Ezúton kérem, hogy kreatív olvasóim dobjanak már meg valami jó ötlettel, hogy lehetne a "cupcake" szót értelmesen magyarosítani, mert a tündértortácska kifejezést túl finomkodónak tartom, csészetortának meg ugye mégse szólíthatjuk őket, mert az még idétlenebb lenne. Köszike! :)

Nasssszóval. A SAD (Süss, Alkoss, Díszíts!) 4. fordulójára készítettem ezt a két kis cupcake verziót összehangolt ízesítéssel. Mivel tudtam, hogy "egyéb elfoglaltságaim" lesznek, előre kellett dolgoznom, nehogy szégyenszemre kimaradjak a feladatból. :)
Gesztenye volt ennek a fordulónak a házigazdája, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy lehetőleg valami különleges krémmel készítsük el a sütikéket. Körül is néztem gyorsan a konyhában, mit is használhatnék, így akadt meg a szemem a rég használt akáciamagon.

Tavaly sokat sütögettem ezzel az érdekes ausztrál fűszerrel, aminek az íze leginkább a kávé és a mogyoró keverékére hasonlít. Miután fincsi tejes italt is lehet belőle készíteni, gondoltam jól fog passzolni egy karakteresebb vajas krémhez is. Az olasz habcsókkrémet választottam, mert az nem olyan tömény, és nem csak a süti tetején használható jól, hanem töltésre is. Így a marcipánnal burkolt változat belsejébe került, a kis kalaposhoz pedig a süti tetejére.

A díszítésről még annyit, hogy a kalaphoz előre gyártott csokipoharakat használtam, ami éppen Gesztenyéről jutott eszembe, aki nagy mestere a bonbongyártásnak. Hogy kalap formája legyen, elég volt egy kerek csokilapocskával kiegészíteni karima gyanánt, ráadásul a kalap belseje így még egy kis extra krémmel, vagy tejszínhabbal is megtölthető.

A rózsaszín virágos darabok úgy készültek, hogy marcipánból előre legyártottam a kis virágokat és hagytam őket egy pár órát száradni. A burkoláshoz textúra lappal mintáztam meg a felületet, majd rózsaszín lüszter festékkel árnyaltam. Ezeknek a belseje úgy néz ki, hogy a kókuszos-meggykrémes cupcake receptemnél látható fázisfotók szerint kivájtam a tésztát karalábévájóval, majd betöltöttem.

Kókuszos meggykrémes cupcake, kókusztejporból készült bevonómasszával

Súlyos elmaradásaim vannak a blogbejegyzéseket illetően, ez a kis szösszenet se ma készült, de jól elfeledkeztem a közzétételéről. Egy kedves rokon hívta fel a figyelmemet rá, hogy hol találja annak a finom kis fehér sütinek receptjét, amivel legutóbb megkínáltam, én meg nem is értettem miről van szó. :) Pedig aztán nagyon fincsi kis szösszenet volt ez. Igazából cupcake-nek csak a külseje miatt nevezném, amúgy egy igazi krémes sütike lenne, más formában is el lehet készíteni.

A töltelék olyan értelemben rendhagyó lett, hogy nem friss gyümölcsből, hanem a nagyon fincsi anyukám-féle házi meggybefőttből és annak levéből készült. A meggyléből a lemon curd mintájára készítettem gőzölt krémet, majd a már kihűlt sütikék közepét karalábévájóval kikanalazva megtöltöttem, egy szem meggyet belenyomtam, majd befedtem a tetejüket.

A cupcake tésztája egy könnyű kis kókuszos kevert tészta, egész kevés kókusszal, hogy ne legyen túl tömény a bevonattal együtt. A tetejére egész vékony rétegben terveztem egy kis szintén kókuszos vajkrémet. Ehhez egy kis szűz kókuszolajat is tettem, hogy selymesebb és kókuszosabb íze legyen. Nekem ilyen kozmetikai célból szokott lenni itthon, akinek nincs természetesen el is hagyhatja.

Jellemző módon kétféle díszítést készítettem most is. Az egyiken egyszerű kókusz-chips a dekoráció, amit házilag is el lehet készíteni, recept Beatbull-nál. A másikon kókusztejporból készült bevonómasszát használtam, erről azért mondanék még pár szót. 

Eredetileg Lenke tortadíszítős weboldalán találtam egy sima tejporból készíthető masszát, jó két évvel ezelőtt. Már akkor megmozgatta a fantáziámat, hogy mennyire lenne használható kókusztejporból készítve, tettem is egy próbát, de nem vontam be vele semmit, csak apró díszeket próbáltam belőle formázni. Akkor ez nem nagyon ment, mert elég ragacsosnak találtam, így egy időre félretettem a projektet. Most nyár végén újra eszembe jutott és elkezdtem próbálgatni, hogy mivel lehetne jobban formázhatóvá tenni.

Az első gondolatom az volt, hogy a mézet mindenképpen helyettesíteni fogom a saját cukorszirupommal, mert a méznek eleve van egy saját aromája, az a kókusszal keverve már túlságosan tömény. Aztán az adagolással kellett hosszasan játszadozni, mert könnyen lággyá válik gyúrás közben a massza. Végül egy kis kukoricakeményítőt hívtam segítségül, ami be is vált és alkalmas lett a massza nyújtásra, formázásra. Persze még így is lágyabb, mint egy fondant, vagy egy marcipán, így nem lehet vele olyan precíziósan dolgozni, de talán nem is érdemes, mert elég drága mulatság lenne egy nagyobb tortát csak ezzel burkolni, tekintve, hogy a sima tejpor és a kókusztejpor sem túl olcsó.

A végeredmény kellemesen könnyű, kókuszos ízű süti, amit jól ellensúlyoz a meggy gyümölcsösebb jellege. Nekem bejött. :)

Kókuszos-meggykrémes cupcake

Hozzávalók 16 db-hoz:
12 dkg vaj
18 dkg cukor
3 közepes tojás
1 kávéskanál vanília kivonat (vagy fél kávéskanál vaníliapaszta)
20 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
4 dkg kókuszreszelék
0,5 dl kókusztej


A töltelékhez:
2 dkg vaj
5 dkg cukor
1 egész tojás
0,5 dl meggybefőtt leve
16 szem egész magozott meggy befőttből


A vajkrémhez:
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 kávéskanál szűz kókuszolaj (elhagyható)
1 kávéskanál kókusztejpor
1-2 teáskanál kókuszvíz (ha nem friss kókuszt használtunk, akkor kókusztej is megfelel)


A bevonómasszához:
6 dkg kókusztejpor
0,4 dl cukorszirup (recept itt)
1 csapott kávéskanál étkezési keményítő
porcukor

A tésztához a szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukorral, egyenként hozzákeverjük az egész tojásokat. Hozzáadjuk a vaníliát, majd a sütőporral elkevert lisztet. Végül beledolgozzuk a kókuszreszeléket és a kókusztejet, majd a masszát papírral bélelt muffinformákba szortírozzuk és tűpróbáig sütjük.

A kihűlt tésztákból karalábévájó segítségével mélyedéseket vágunk, a "sapkákat" félretesszük.

A meggykrémhez gőz fölött felolvasztjuk a vajat a cukorral, majd folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk az összehabart tojást, majd meggylevet míg be nem sűrűsödik. Félretesszük és hagyjuk teljesen kihűlni.

A tésztaüregekbe töltünk egy kis krémet, a közepébe nyomunk egy szem meggyet, majd a kivájt gömböcökből levágott sapkákkal befedjük.

A vajkrémhez elektromos habverővel simára keverjük a vajat a cukorral, míg egészen simává nem válik. Hozzáadjuk a kókuszolajat, a kókusztejport és a kókuszvizet, vagy tejet. A sütikéket bevonjuk a krémmel, amennyire tudjuk szépen elsimítjuk. A sütiket a hűtőbe tesszük, hogy a krém rádermedjen.

A bevonómasszához a kókusztejporhoz adjuk a cukorszirupot, amennyire lehet összegyúrjuk. A keményítőt rászórjuk a tetejére és addig formázzuk, míg rugalmas gombóccá nem válik, ha szükséges még teszünk hozzá egy keveset, de vigyázzunk, nehogy nagyon kiszárítsuk a masszát. Porcukorral beszórt felületen kinyújtjuk, közepes méretű pogácsaszaggatóval korongokat vágunk belőle, majd a sütik felét bevonjuk vele. A másik felét kókuszchips-el díszítjük, így mindenki válogathat ízlése szerint. :)

Rózsa cupcake rózsavízzel

A naturkozmetikumok iránti rajongásom okán tartok itthon rózsavizet, így amikor megláttam azokat a rózsás cupcake-eket Mari-nél (akit már régóta nézegetek), a Mari's Cakes első sorban latin nyelvű gasztroblogján, máris tudtam, hogy én is csinálok ilyet, de annak még rózsa illata is lesz! :)

Én persze nem tudok olyan szépeket csinálni, mint Mari, és ugyanolyan csillagcsövem sincs, mint neki, de azért picit talán hasonlítanak. Saját receptet kreáltam hozzá a saját ízlésemhez, mert én a tojáshabot úgy önmagában nem nagyon szeretem, maximum sütve.

A rózsavízből a Dabur márkájút használtam, ami nagyon jó szerintem és aki szokott otthon krémeket, testápolókat kotyvasztani magának, annak is tudom ajánlani, mert nem tolakodóan, töményen rózsás, mint az olaj, hanem finoman, diszkréten, kellemesen.

Azért ha fogyasztásra szánt krémet készítünk belőle, azt ajánlom, hogy ne kóstolgassuk, hanem nagy hirtelen mérjük ki a kívánt adagot, csavarjuk vissza gyorsan a kupakot és tegyük el jó messzire, mert úgy eltelít, hogy a végén nem fogjuk már érzékelni, hogy mennyit is kellett volna beletenni, hogy pont jó legyen. :)

Mivel a saját recepteknél is igyekszem mindenből a természetes, adalékmentes anyagokat használni, a rózsavízben oldottam fel kevés céklaport és azzal szineztem a krémet ilyen szép rózsaszínre.

Kétféle krémet készítettem, az első egy krémsajt alapú krém, a második joghurtos, ez utóbbi még tökéletesítésre vár, mert mint a képen is látszik, nincs elég jó tartása, így azt most még nem osztom meg veletek.
A cupcake tésztája könnyű joghurtos, pici vaníliával.

A rózsaszirmokhoz hasonlatos díszítés módját megnézhetitek Mari-nél, vagy az ő youtube-os videóján ITT.

Rózsa cupcake rózsavízzel

Hozzávalók 6 db-os muffinformához:

a tésztához:

6 dkg vaj, vagy margarin

6 dkg cukor

1 nagy tojás

2 evőkanál joghurt

8 dkg liszt

1 csapott teáskanál sütőpor (lehetőleg foszfátmentes)

1 kiskanál vaníliaszirup (vagy fél kupak vaníliakivonat)


a krémhez:

10 dkg krémsajt

5 dkg szobahőmérsékletű vaj

1 púpozott evőkanál porcukor

1 teáskanál rózsavíz

villahegynyi céklapor

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük az egész tojást. A joghurtot és a vaníliát szintén hozzádolgozzuk, majd a sütőporral összeszitált lisztet apránként hozzáadjuk, míg sima masszát nem kapunk.

A sütőt előmelegítjük, a tésztát muffinpapírba adagoljuk úgy, hogy körülbelül háromnegyedéig érjen a tészta a formáknak. Közepes lángon (gázsütő 5-ös fokozat) tűpróbáig sütjük. A sütőből kivesszük és a formákban hagyjuk őket kihűlni, így a tetejük kicsit visszaesik és szépen elsimul.

A krémhez a vajat addig keverjük gépi habverő segítségével, míg a massza egészen simává nem válik. Ekkor hozzákeverjük a porcukrot, majd azzal tovább habosítjuk. A rózsavízben feloldunk kb. egy villahegynyi céklaport, majd a keverékhez dolgozzuk, míg teljesen fel nem oldódik és egynemű rózsaszínre nem színezi azt.

Nagyfejű csillagcsöves nyomózsákba töltjük és a sütikék tetejére középről indulva, a zsákot függőlegesen tartva körkörösen rányomjuk, a végét finoman felemelve elvékonyítjuk.

Mogyorós cupcake tejcsokimousse sipkában

Úgy tűnhet talán a bejegyzésekből, hogy ipari mennyiségű mogyorót halmoztam fel az utóbbi időben, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez már igencsak a vége, és nagyon féltem, hogy tönkremegy, így inkább hamar elhasználom.
Mostanában csupa ajándékból van szerencsém kísérletezgetni, ez a kis cupcake itt például egy nagyon fincsi svájci tejcsoki (Frey) segédletével készült. Legutóbb a mentás, tojás nélküli csokimousse, amit kotyvasztottam, nagyon ízlett és jól formázható volt, ezért úgy véltem, hogy pont alkalmas egy muffin formátumú sütike tetejének a feldíszítéséhez is. Tejcsokival még nem próbálkoztam, féltem is kicsit, hogy milyen állaga lesz. Volt egy pont, amikor a tejszínt adagoltam hozzá, hogy hirtelen zavarossá vált, akkor meg is rettentem, hogy dobhatom ki az egészet, aztán ha elkezdtem már folytattam a műveletet és szépen kisimult, újra krémessé vált a keverék.

A mogyorós tészta nagyon könnyű, leginkább frissen ajánlom a fogyasztását. Ez egy 6 darabos muffinformához mért adag, mert a kísérletezésekhez inkább kisebb mennyiséget használok, így a 12-es formához egyszerűen csak duplázzuk meg az adagot mindenből.


Mogyorós cupcake tejcsokimousseal
(6 db-os muffinformához)

Hozzávalók a tésztához:

8 dkg vaj
8 dkg barna nádcukor

1 nagy tojás

8 dkg liszt

1 csapott kiskanál sütőpor (nálam foszfátmentes)

1 evőkanál kakaó

0,5 dl tej

3 dkg darált mogyoró


Hozzávalók a mousse-hoz:

7 dkg jó minőségű tejcsokoládé (nálam Frey swiss milkchocolate)

1 evőkanál (2 dkg) vaj
1 teáskanál barna nádcukor

1 dl tejszín


A tésztához a szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzádolgozzuk az egész tojást. A lisztet összekverjük a sütőporral és a kakaóval, majd robotgéppel simára keverjük a tojásos keverékkel. A tejet hozzáöntjük, simára dolgozzuk a tésztát, majd fakanállal hozzákeverjük lazán a darált mogyorót. A muffinformákat háromnegyedik töltjük a tésztával. Előmelegített sütőben közepes lángon (gázsütő 5-ös fokozat) tűpróbáig sütjük.

A mousse-hoz először felolvasztjuk a vajat, belekeverjük a nádcukrot és félretesszük, hogy feloldódjon benne. Ezután gőz fölött felolvasztjuk a tejcsokit és fokozatosan kis kézi habverővel hozzákeverjük az olvasztott cukros vajat és lehúzzuk a gőzről.
A tejszínt habbá verjük és a már langyos csokikeverékhez teáskanalanként elkezdjük hozzáadagolni, óvatosan kis kézi habverővel dolgozzuk hozzá. A folyamat felénél kissé darabossá válhat, de nem kell megijedni, mire az összes tejszín belekerül, szép homogén elegyet alkot majd a hab.

A kihűlt mogyorós sütikékre egy evőkanálnyi mousse-t teszünk és kis desszertvillával "kócosra fésüljük", majd pici darált mogyoróval megszórjuk.
A mousse hűtőben megdermed, de ha hagyjuk szobahőmérsékleten kiengedni, kézi habverővel újra laza habbá varázsolható.

Fifi és az ő virágai

Ezeket a kis cupcake-eket, avagy muffinkákat ajándékba vittem egy ötéves kislánykának, kinek szüleihez vendégségbe voltunk hivatalosak. Épp azon a héten volt a szülinapja, így mint kiderült, nagyon jó ötlet volt külön neki díszítgetni. Természetesen Fifi fejét választotta elsőként elfogyasztásra. :)

A muffinok alaptésztája a múltkori omlós koszorúk szerint készült. Hozzájuk fehér csokiból készítettem krémet úgy, hogy a csokit és egy kevés vajat gőz fölött megolvasztottam, majd miután kihűlt a keverék, felvert tejszínhabot forgattam bele nagy óvatossággal.

Karalábévájóval kis üreget vájtam a muffinok tetején, ide töltöttem a krémet, majd még egy kanállal körbesimítottam a tetején és azután fedtem be a kinyújtott fondanttal.

Csatolok egy kissé rossz felbontású, de vidám képet, hogy a kis csajszinak mennyire ízlett. :)

Mindenféle gyártmányok

Készültek olyan dolgok a konyhámban, amikről úgy éreztem nem elég érdekesek ahhoz, hogy külön posztot szánjak nekik a blogban. Eldugni nem akarom azért őket teljesen, mert hátha éppen ilyesmit szeretne látni valaki. Ahogy a képeket válogattam, előkerült még egy-két apróság, amiket szintén nem töltöttem fel korábban ide, vagy mert nem sikerültek jól, vagy túl egyszerűek voltak, ezért most mindent egyszerre megmutatok. :)

Elsőként itt ezt a whiskys üvegnek szánt torta, ami sajnos nem sikerült elég jól. :( Ennél sokkal jobban kellene hasonlítania az eredetire, de sehol nem tudtam ilyen üveget szerezni mintának, a netről levadászott képek alapján ilyen lett. Érdekessége, hogy az ünnepelt születésnapját a whisky évjáratának álcáztam a címkén. :) Egyébként egy gesztenyemousse-al töltött kakaós piskóta volt belsőleg.

A másik egy újabb Thomasos torta, amiből rengeteg van már itt nálam a blogon, ezért nem akartam újabb fejezetet szánni neki. Ez most annyiban más, hogy a Percy nevű zöld vonatocska is rajta van és dupla vágányt csináltam nekik, hogy összetalálkozhassanak útközben. :)

Ezek itt ilyen kis fondantbevonatos muffinkák (cupcake, ha úgy tetszik), de csak lekvárt kentem alájuk, ezért nem lett tökéletes a teteje, így inkább elsuvasztottam. :)

Íme a Kockásfülű nyúl, amit még barátnőm kislányának csináltam a nyáron. Két éves volt a picur és az anyukája sütötte neki a tortát, én csak a figurát készítettem el a tetejére. Állítólag félpercenként nyitogatta a hűtő ajtaját, hogy megnézze és mindannyiszor felkiáltott, hogy "nyúúúúj!". :)))

Végül egy kisebb Verdás torta, ami babának készült és mindenképp növényi tejszínhabot szeretett volna az anyukája kívülre, amit én nem szoktam használni, ráadásul a figurát rátenni sem egyszerű anélkül, hogy besüppedjen. Úgy oldottam meg a dolgot, hogy az autónak egy kis talapzatot csináltam, alatta pedig meggyzselével lett bekenve a torta teteje, ami rádermedt kissé, így elég jól megtartotta.

Kávéscsészék kávé nélkül

Saját szórakoztatásra gyártottam ezeket a kis csészéket maradék fondantból.
Először a kis füleket formáztam meg, hogy megszáradjanak kicsit és legyen tartásuk, majd fogtam két muffint, bevontam őket egy laza vajkrémmel, szabtam rájuk kerek tetőt, utána pedig beburkoltam körben méretre vágott fondanttal.

A tetejükre karimát, az aljukra talpat formáztam, majd - kissé felületesen - kipingáltam.

Nem lettek túl tökéletesek, egy fazekasműhelyben valószínűleg kihajintanák selejtként, de próbának jó volt, úgyhogy azt hiszem legközelebb egy komplett teáskészlet jön! :)))

Délutáni cappuccinós cupcake

El kell, hogy meséljem, úgy jártam ezekkel a sütikékkel, hogy egy barátnőmet vártam látogatóba nőcis délutáni csevejhez, de rútul cserbenhagyott. Pedig milyen szépen megterítettem, nem?! Dühömben jól lefagyasztottam őket, elvégre hogy is nézett volna ki, ha mindet bevágom egyedül. Az járt a fejemben, hogy legalább megtudom mi történik ezzel a jó kis tésztával ha kiengedem a fagyás után. Hát meg kell, hogy mondjam, nagyon finom volt úgy is, szinte olyan, mint frissensült korában. A tészta porhanyós maradt és a krém sem folyott szét. Lehet, hogy máskor is legyártok egy adagot váratlan látogatók számára. :)

Az egyik adagot a krém tetején cukorgyöngyökkel, a másikat úgynevezett plasztik csokiból készült apró rózsákkal díszítettem.

Hozzávalók a tésztához:

1 dl tej
1 csapott evőkanál nescafé
15 dkg vaj
2 tojás
12 dkg lágy barnacukor
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 evőkanál kakaópor
5 dkg darált dió


A krémhez:

10 dkg mascarpone
2-3 evőkanál porcukor
1 evőkanál kávélikőr
kb 1 dl habtejszín

Kezdetnek a tejet melegítsük fel és foldjuk fel benne a nescafét. A vajat habosítsuk fel a barnacukorral és adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük össze a tejeskávéval és fokozatosan dolgozzuk hozzá a sütőporral és kakaóval elkevert lisztet. Végül dolgozzuk hozzá a diót és ha szükséges még egy kis tejjel vagy tejszínnel lazítsuk a tésztát. Ezt azért fűzöm hozzá, mert a tojások általában nem egyformák és előfordulhat, hogy nem tudjuk szépen kidolgozni. Papírformákkal bélelt muffinsütőben, előmelegített sütőben közepes lángon süssük tűpróbáig.

A krémhez keverjük ki a mascarponét a cukorral és a kávélikőrrel, majd óvatosan forgassuk hozzá a keményre felvert tejszínhabból annyit, hogy még jól formázható, mégis könnyű maradjon a hab. Nyomózsákba töltve díszítsük fel a kihűlt sütikéket.

Jó étvágyat! :)

Chilis-csokis muffin sárgabarackkal, csokisapkában

Találtam a hűtőben egy fél üveg sárgabarack befőttet, gondoltam kiváló töltelék lenne belőle egy kis csokis muffin közepén, a csilit már csak mellégondoltam fűszerezésnek.

Kaptam egy szuper muffinos könyvet ajándékba tesókámtól, abból használtam fel egy alapreceptet kisebb módosításokkal, de az arányokat igyekeztem betartani, hátha beválik. Még annyit változtattam rajta a fűszerezésen kívül, hogy sárgabaracklekvárt is tettem a tésztához, amit nem bántam meg, mert nagyon jó porhanyós-omlós lett általa. Készült belőle egy étcsoki-sapkás és egy tejcsoki-sapkás változat is. Ímígyen követtem el tehát:

Hozzávalók:

1 csésze szobahőmérsékletű vaj, vagy margarin

1 csésze cukor

3 tojás

1,5 csésze liszt

1 kiskanál vaníliakivonat

fél csomag sütőpor

1 evőkanál kakaópor

50 g reszelt étcsoki

fél csésze tej

2-3 evőkanál baracklekvár

késhegynyi őrölt csili

sárgabarackbefőtt

A sapkákhoz:

5 dkg étcsoki

5 dkg tejcsoki

A tésztához habosra kevertem a vajat a cukorral, majd a tojásokkal. A lisztet összeszitáltam a sütőporral és a kakaóporral, majd beledolgoztam a tojásos keverékbe. Belereszeltem a fél tábla csokit, hozzáadtam a vaníliát, és folyamatos keverés mellett a tejet, a baracklekvárt és a csiliport.

Előmelegítettem a sütőt. A tésztából egy evőkanálnyit raktam először a papírformákba, majd egy fél sárgabarackbefőttet, végül még egy fél evőkanálnyit a tetejére. Így pont olyan szépen emelkedik meg, hogy nem lesz púpos, hanem kicsit elterül a tetején. Gázsütő 5-ös fokozatán sütöttem kb 5 percig, majd visszavettem 4-esre és tűpróbáig sütöttem, így nem ég meg az aljuk.

És akkor a muffinmama rászólt a muffingyerekére, hogy kisfiam ki ne menj csokisapka nélkül játszani! :DDD

...kiváncsi vagyok, öt percen belül hány üzenetet kapok, hogy vegyem le sürgősen ezt a gyenge poént a posztról... :)

Cupcake retro stílusban

A minap elkészítettem Liza és Anikó receptje alapján a kiválóan remek Boci szeletet, annak barna-fehér színkombinációja adta az ötletet, hogy egy két színű krémet próbáljak a süti tetejére varázsolni. Az említett süti kakaós kevert tésztájából lecsórtam egy adagot a cupcake-hez, ami igazából nem volt jó választás, mert önmagában elég snassz, így legközelebb inkább valami csokis muffint választok majd alapnak. A krémet úgy készítettem, hogy volt egy kis maradék tortába való csokikrémem, amit feltuningoltam egy kis keményre vert tejszínhabbal, majd a hab másik felét kikevertem egy kis mascarponéval, porcukorral és vaníliakivonattal, hogy nagyjából azonos keménységet és sűrűséget érjek el.

Hogy miként ügyeskedtem bele a habzsákba a kétféle krémet, azt most itt nem mondom el, mert egy kabaréjelenet kutya füle hozzá képest, mindenesetre a lényeg a lényeg, hogy mindkettő egy zsákban egymás mellett foglalt helyet, így nyomtam a sütikék tetejére. Utána lehűtöttem hűtőben, így miután megkóstoltuk, nem csak küllemében, hanem ízében is erősen hasonlított megboldogult tinédzserkorom csavaros fagyijára. :)

Egy tészta, két recept

Avagy – tojáslikőrös cupcake citromos krémmel és citromos cupcake tojáslikőrös krémmel

Az a jó a cupcake-ekben és a muffinokban, hogy még egy gyerek is el tudja őket készíteni, mégis nagyon látványosan dekorálhatóak, ráadásul számtalan változatuk létezik, így mindenki talál a fogára valót. Én most a Húsvét jegyében tojáslikőrös változatokkal kísérleteztem ugyanarra az alapra, kis állagjavítással. A tészta és a krém is tök egyszerű, sütésben gyakorlatlan személyek is nyugodtan próbálkozhatnak vele, csak úgy lehet elrontani, ha odaég. :) Ebből az adagból nekem egy 12 rekeszes muffinsütő telt meg, fele ilyen, fele olyan.

Hozzávalók az alaphoz:

fél csésze szobahőmérséletű vaj vagy margarin

fél csésze kristálycukor
2 egész tojás
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 csésze finomliszt
fél teáskanál sütőpor

Kezdetnek a vajat (vagy margarint) jól kikeverem a cukorral. Kézi habverővel hozzádolgozom a tojásokat, a citrom héját és levét. A lisztet összeszitálom a sütőporral és a többihez forgatom. A masszát két részre osztom és az alábbiak szerint haladok tovább.

A citromos változathoz hozzákeverek még két evőkanál sima lisztet és két evőkanál joghurtot, majd papírformákban kanalazom (utálom azt a hülye kapszli szót, a víz kiver tőle komolyan! :))

A massza másik felébe két evőkanál réteslisztet kevertem és két evőkanál sűrű tojáslikőrt.

Mindkét tésztát előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem (gázsütő 5-ös fokozat).

A kihűlt tésztákhoz az alábbi alapkrémet készítettem.

2 dl mascarpone vagy házi krémsajt

fél csésze porcukor

fél kiskanál vaníliakivonat (vagy egy teáskanál vaníliás cukor )

1 dl habtejszín

A hozzávalókat sűrű krémmé keverem, ha a krémsajt túl lágy lenne, több cukrot és kevesebb sűrített tejet javasolok.

A citromos tésztára kerülő krémbe keverek egy evőkanál tojáslikőrt. A tojáslikőrös tésztára szánt krémbe keverem még egy fél citrom levét és ha túl lágy, még egy pici krémsajtot vagy porcukrot ízlés szerint. Csillagcsöves nyomózsákba töltöm és feldíszítem a sütikéket.

Nagyon könnyű és finom édesség, a látszólag sok porcukor ellenére nem túl édes.

Sütőtökös izék

Vendégeknek készült ez a kis tortácska stílusban hozzá passzoló cupcake-ekkel. A kis torta csokis piskótával, a cupcake pedig sütőtökös könnyű tésztából készült az alábbiak szerint.

Hozzávalók:

2 tojás

25 dkg cukor

2 dl olaj

fél sütőtök húsa megsütve

vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)

30 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 teáskanál fahéj

fél teáskanál őrölt gyömbér

csipet só

A sütőtököt sütőben puhulásig megsütöttem és félretettem hűlni. Összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a cukrot és a fűszereket. A sütőtököt és a tojásokat összeturmixoltam, majd az olajjal és a vaníliával alaposan összekevertem. Mivel nehezen keverhető, „összedagasztottam”, amíg sima nem lett. Előmelegített gázsütőben muffinpapírban 7-es fokozaton 10-12 percig sütöttem, majd hűlni hagytam. Végül feldíszítettem, de anélkül is nagyon finom, például egy kis fahéjas porcukorral megszórva.

Cupcake variációk

Hát megpróbálkoztam én is a cupcake gyártással, ami ugye nem más mint kevert tészta puccos dekorációval. Most csak azt tettem rá díszítésnek, ami maradékot találtam. A tészta citromos-joghurtos, hogy ellensúlyozza az édesebb krémet a tetején. Nekem kicsit lötyögős lett a krém éppen azért, mert nem az iszonyú édes sima vajas krémet használtam, mint az amcsik, hanem került bele egy kis krémsajt is lágyításnak. Egy kávé mellé nőcis beszélgetésekhez nagyon fini. :)

Hozzávalók a tésztához:

(12 darabhoz)

1 tojás

15 dkg cukor

1 citrom

1,5 dl joghurt

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

11 dkg olvasztott vaj

 

A krémhez:

10 dkg vaj

porcukor (amennyit felvesz)

vaníliakivonat

csipet só

1-2 evőkanál krémsajt

 

Elkészítés:

Az egész tojást habosra keverjük a cukorral, majd belereszeljük a megmosott citrom héját és kicsavart levét. Kézi habverővel hozzákeverjük a joghurtot és apránként a sütőporral összeszitált lisztet. Ha már szép sima, csomómentes, hozzáadjuk a felolvasztott majd langyosra hűtött vajat. Szükség esetén joghurtot adhatunk még hozzá, ha úgy ítéljük meg, hogy túl sűrű a tészta. Papírformákkal kibélelt muffinsütőbe kanalazzuk, majd előmelegített sütőben kb 20 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A krémhez gépi habverővel habosra keverjük a hozzávalókat, a porcukrot érdemes fokozatosan adagolni, nehogy túl sűrű legyen, mert akkor nem lesz szépen formázható. Ha már se nem túl lágy, se nem túl sűrű, csillagcsöves nyomózsákból a kihűlt tészta tetejét kidíszítjük.