Barátság-takaró

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a mi csoportunk takarójához varrhattam az utolsó blokkot (a sajátomat). Nagyon örültem neki, mert így mindenkiét láthattam élőben is, és kész állapotban a csoport egészet. Ahogy már írtam ,nagyon különleges érzés ez számomra. :) Lelkesen hozzá is kezdtem rögtön az én részletem hozzávarrásának. Ekkor láttam csak, hogy van veleegy kis gond. Rövidebb és szélesebb volt, mint kellett volna. Azért halkan megjegyzem, hogy ez nem csak a blokkom hibája, hanem több helyen a mm eltérés, ami másoknál is megtalálható volt, itt adódott össze. Minden egyéb próbálkozás és D.D. Cilával való egyeztetés után szétbontottam a blokkom (senki máséhoz nem nyúltam hozzá!), és a kellő méretre igazítottam. Majd a helyére varrtam. A végeredményt láthatjátok is. Remélem jó lett így, és Colettenak sem okoz már plusz munkát.

Nagyon tetszik a csoportunk munkája, szerintem nagyon szép és jó lett. :) Remélem majd láthatom együtt a ngy egészet is.

Bocsánat, ha valaki nem bírja az egereket (ami múltkor nem is jutott eszembe), az ne olvassa ezt a részt. Szóval a másik állatkereskedésben találtunk még lány egeret. És voltak mintásak és feketék is. Ilyeneket még nem is láttam. És a fehér egérkénk kapott egy fekete társat. :) Olyan kis viccesek, szerencsére jól kijönnek egymással. Még a férjemnek is tetszenek, pedig ezen én is meglepődtem.

Azon kívül, hogy ma Jankának ma remek napja volt, még egy öröm ért. Iwiwen írt egy kislány, akit már 3 éve tanítottam, és azóta nem is találkoztunk, hogy szokott rám gondolni és hiányol. Erre nem is gondoltam volna. Nagyon jól esett, és valamilyen különös örömet jelentett. Talán a kedvesség mellett azt is, hogy valami nyomot hagytam, egy kis jót... :).

Jó is - rossz is

Jankának már hála Istennek, kutya baja. Teljesen elmúlt a nátha. Viszont most én lettem beteg. :(, bár azért ez még mindig jobb. Nem annyira vészes azért, csak egyáltalán nem kapok levegőt az orrdugulástól, és kicsit érzem atorkom. Remélem más már nem jön elő. Ma utaztunk volna a férjemmel, neki munka ügy, amit egybe kötöttünk volna nézelődéssel és rokonlátogatással, Bp.-Győr-Szombathely útbaejtésével. De így csak ő ment egyedül, mi Jankával maradtunk.

A másik, hogy elpusztult az egerünk, aki most karácsonykor lett volna nálunk 3. éve. Én nagyon szerettem (már amennyire egy egeret lehet), és Janka is. Szerette nézegetni, főleg mikor mozgott. Elbúcsúztunk tőle végleg. Hogy azért legyen mégis állatkánk, és Jankának se hiányozzon úgy - érdekes, tisztában volt vele, hogy az egér nem alszik, és állandóan mutogatta utána is az üres ketrecet- vettünk egy másik fehér egeret. Nagyon kis jópofa. ( A képen látható egér nem a mienk, de nagyon hasonlít :) .)


Köszönöm, hogy szóltatok, hogy megint nem lehetett megjegyzést írni. Klassz :(. Nem tudom mi lehet. Így most kicsit variálom a blogot, hogy tetszen is, és főleg működjön is. Az egész még folyamatban.

A karácsonyi húzogatós játékra elkészül lassan az ajándékom. Annyira izgulok, hogy tetszeni fog-e majd annak, akinek küldöm. Bár az ajándéknak általában mindenki örül, akármilyen is, és ez már biztató. :) Mivel ajándék, nem tudom itt megmutatni, csak majd ha célba ért.

Megérkezett végre hozzám is a barátság-takaró. Húúú, nagy élmény élőben, együtt látni. (Képek róla holnap.)