TÉL

Én már karácsony óta a tavaszt várom, erre napsütés helyett februárban megjött az igazi, farkasordító hideg és hó. Egész télen nem esett, most aztán pár nap alatt bepótolta a mulasztást, 40 cm már biztos van a kertben, (az ország déli részén ennél sokkal több), a seprű, lapát már kezd hozzámnőni, állandóan seperni kell a járdát.. Nem maradt ki a mai testedzés sem, egész délelőtt esett, sűrű pelyhekben, szinte látni is alig lehetett.



NYUSZIKA ÉS A SAPKA

Ma megint fürödni voltunk a Gellértben, magyar szót alig lehetett hallani, sokon voltak. Szép idő volt, K. úszott a kinti medencében is, én csak bent róttam a köröket, és a szokásos 2x15 perces vizitornát csináltam végig, és persze a melegvizes fürdőzést. Mire kijöttem, mint mindig, úgy érzem, nincs egyetlen tartóizmom se, ki vagyok csavarva, de mégis frissnek, könnyúnek érzem magam. Estére mindig fáj valahol, de a doki szerint ez a jó - hat a gyógyvíz. Igaza van, évtizedek óta járok így fürödni, és nagyon jó hatása van a kúráknak, megéri.

Volt egy édes: A fürdőmester az uszoómendencében úszó két négerre szólt rá, a fürdősapka miatt. (Ha nem úszom közben, mikor melléjük értem, és ha nem küzdök épp az oxigénért, nekiállok röhögni, az egyik kopasz volt:)))), bőszen magyarázta angolul, hogy minek neki sapka?:)) Eszembe jutott a nyuszikás vicc..

Találkozik a róka és a farkas az erdőben. Így szól a róka:

- Te! Verjük meg a nyulat.
- Jó, de miért? - kérdi a farkas.
- Ha sapka van rajta, azért, ha meg nincs rajta, akkor azért! - válaszol a róka.
Odamennek a nyúlhoz, és agyba-főbe verik szegényt. Másnap a róka újra rákezd:
- Te! Verjük meg a nyulat.
- De már tegnap megvertük! - válaszol a farkas.
- De ma megint verjük meg! - erősködik a róka.
- Na jó, - áll rá a farkas - de ma miért kapjon?
- Odamegyünk hozzá, és kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőst ad, akkor azért, ha meg nem, akkor azért.
Odamennek a nyúlhoz: - Te nyúl, adj egy cigarettát!
- Füstszűrőst, vagy nem füstszűrőst parancsoltok? - kérdi a nyúl.
Mire a róka:
- Nézd, az anyja szentségit! Megint nincs rajta sapka.



GRAZ ELSŐ ÉLMÉNY - HOL VAN K. LACI FOGA?

Még az 1980-as évek közepén töltöttünk ott egyetlen éjszakát. Az akkori sógoromékkal, négyen indultunk Jugoszláviába (ma már nem létezik) nyaralni,  és egy kis kitérőt kellett tennünk Ausztria felé. Hirtelen ötlet volt, így szállást már nem tudtunk foglalni, maradt a kempingezés. Gyorsan kikölcsönöztünk egy 4 személyes sátrat. Igen ám, de fogalmunk se volt róla, milyen sátrat kaptunk, nem volt idő felállítani otthon, nem volt leírás... Előteres? étkezős? két hálórészes? vagy egy légteres? és egyáltalán: mekkora? Már gyakorlottak voltunk sátor állításban, gondoltuk, akármilyen, biztos fel tudjuk állítani, egy éjszakára jó lesz.

Este, 10 óra felé értünk Grazba, mire megleltük a kempinget, már besötétedett teljesen. A kemping tele volt, így egy kevésbé kivilágított részen kaptunk csak sátorhelyet. Nekiálltunk felállítani az egy éjszakás szállóhelyet, ám az Istennek se sikerült.. Minden rúd más méretű volt, hol kevésnek, hol soknak bizonyult, variáltunk össze-vissza. Csináltunk kutyaólat, sótartót, kandallót, balerinát, mindent, végül csak összetákoltunk egy sátrat, aminek minden függőleges oszlopa más méretű volt.. 

A nagy építkezés igen jókedvűen zajlott, kínunkban rengeteget nevettünk az idétlen beállításokon - addig-addig, míg K. Laci kiköpte az egyik metszőfogát a röhögéstől..
A "sátor" már félig-meddig állt, mi pedig elkezdtük K. Laci fogát keresni a fűben, (ami valóban zöldebb és sűrűbb volt mint a mi füvünk!) zseblámpával, gyufával, négykézláb araszolgatva.

Hihetetlen, de végül megtaláltuk. Mint kiderült, ez a bizonyos fog "csapos, ragasztott" porcelánfog volt, a feleségénél, (mint jó feleséghez illik), volt "fogragasztó" , így megoldódott a fogprobléma. Lehetett már hajnali 3-4 is, mire végre sikerült ágyba (matracokra) kerülni. Hajnalban arra ébredtünk, négykézláb kimászva, hogy az osztrákok és egyéb nemzetségek körbeállják a "sátrunkat", és fogadásokat kötnek rá, összedől-e?..  Villámgyorsan összepakoltunk sátrat, gumimatracokat, kocsit, cuccokat, mindent, és igen gyorsan távoztunk, ne legyen sok idejük azon rágódni, a magyarok még egy sátrat sem bírnak felállítani.. K. Laci fogának történetét se reklámoztunk:)

Fotó: Can Stock



NYOMTATÁSBAN: TÓCSNI RECEPT

Még a nyáron megkeresést kaptam, hogy az egyik receptemet szeretnék felhasználni, megjelentetni. Beleeggyeztem, és most már a finisben van a könyv megjelenése. Picit büszke vagyok rá:)
A receptkönyv jelenleg a kiadás, a megjelenés előtt áll, abban bízva, hogy az év utolsó negyedévében a könyvesboltokba kerülhet.

A köszöntést, ajánlást Bálint Gazda írta.
A rösti Svájc nemzeti étele, Magyarországon lepcsánka, tócsni (tócsi), krumpliprósza néven a legismertebb, összesen 74 magyar neve van (Ságvárinak csak 32 volt), valamint 15 országban ismert, hasonló ételként.

A könyv A5 méretű, ei.: 130 oldal, 110 recepttel. Íme, a borítója:

Tócsni - ahogy én készítem

ZALAKAROS

Sajnos csak egy röpke délutánt tudtunk eltölteni ebben a csodálatos fürdőben. Talán ez az oka, hogy nem is sikerült felderíteni teljesen a terepet. Mint később kiderült, nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy oldalágon - ott pedig nem volt térkép, mi merre van. A pénztárosok igaz, nagyon udvariasak voltak, de nem tudták elmondani, mit hol találunk, csak annyit, hogy menjünk a táblák után...
Így fordulhatott elő, hogy "csak" az élményfürdőket és az egyik uszodai részt tudtuk meglátogatni - amik thermál vízzel működtek, pedig én kimondottan szerettem volna 20 percre kipróbálni a gyógyvizüket is.
Nem vagyok szomorú, mert alapjában véve egy kellemes délutánt tölöttünk el, legközelebb, ha arra visz a jósorsom, megkeresem azt a bizonyos gyógyvizes medencéjüket is, ami most kimaradt.
Szuper a belső élményfürdő - 4 féle élményhatással rendelkezik, egymás után működnek, így nem unatkozhat az ember egy percig sem. A sodró medence (utolsó kép) vitte a pálmát nálam, mint mindig, imádok "világcsúcsokat" úszni minimális erőkifejtéssel:))
A büfét megtalálni kész művészet, de érdemes.



Első 3 fotó forrása: Zalakarosi fürdő , a negyedik fotót én készítettem. És még egy kép, amikor Zalakaros felé mentünk, láttunk egy olajkutat, igaz, nem akkorát, mint a Dallas sorozatban, de mégiscsak olajkút. Kicsi, de a miénk. (Vagy mégse?)



TOJÁSLIKŐRÖS, BORZSELÉS ALMATORTA

Az igazi Anyósom 80. szülinapjára készült ez a torta, valami Isteni finom volt:) Nem én készítettem, hanem az egyik kedves rokonunk, Márti, de mindenképp meg kell mutatnom itt is, megérdemli!  Én most csak fotóztam, de meg fogom sütni, az biztos!
A receptet a címre kattintva lehet elérni.

  



GYÖNGYVIRÁG ÉS SZIKLAKERT

Kb. 15 évvel ezelőtt kaptam pár szál gyöngyvirágot, (illik a nevedhez címszóval), gyökerestől. Be is ültettem a sziklakertbe, mondván, tavasszal milyen szép lesz! Én naiv. Azt nem mondta nekem senki, hogy milyen agresszív ez a szerénynek tűnő, szép virágú, illatos növényke.

Eleinte szolidan szaporodott, szinte alig - alig volt pár tő. Aztán egyre jobban eldurvult. Pár éve már folyamatos közelharcot vívtam vele, én kitépkedtem a leveleit, ő meg csak szaporodott tovább. Végül odáig fajultak a dolgok, hogy minden más növényt is behálózott, közöttük, mellettük vígan éldegélt.
Nos, úgy döntöttem, vége ennek az idillnek, juszt is segítek a többi növényemnek, hátha magukhoz térnek, és életben maradnak. Reggel 10-kor kezdődött a hadművelet, ásóval, kapával felszerelkezve indultam harcba. Úgy gondoltam, röpke 1-2 óra alatt végzek az egésszel, aztán ráérek ebédet főzni, kettőkor már tálalhatok is.

Ez volt a terv. 10 perc múlva, mikor elszállt a kapa feje, átvillant rajtam, lehet, hogy csak fél 3-ra lesz ebédünk, nem fog ez olyan gyorsan menni. Mélyebben vannak a gyökerek, muszáj ásót bevetni, kapám már úgysincs. Negyed óra elteltével eltört az ásó nyele. Vacak szerszámok, ekkor már mérges voltam.
Közben, természetesen, vasárnap lévén, lelkes szurkoló tábor figyelt,  - a szomszédaink. Ki a kerítés mellett, ki az ablakból figyelte, ki a boltba menet - jövet állt meg, ugyan mire jutok. Több jó tanács is érkezett:)

Szerszám nélkül nem megy, kénytelen volt a ház ura is bevetni magát. Először az ásót javította meg, aztán jött segíteni. Nem ragozom - kb. 30-40 -50 cm mélyen, az egész sziklakert alatt egy összefüggő gyökérhálózatot szőtt az a kezdeti pár szál gyöngyvirág. Fel kellett ásni az egészet, (még a kövek alatt is, ergo azokat is meg kellett mozgatni), kihámozni a növényeket a gyökérhálóból, a földet "átszitálni", visszapakolni a köveket, visszaültetni azokat amiket meg lehetett menteni, és néhány új magot is elvetni.
Ja, és hogy ne legyen unalmas, ne csak ez a beste keserítse az életünket, néhány tő nefelejcs is becsatlakozott a "szaporodjunk a világba" akcióba. Kedves, szép virág a nefelejcs, de szintén egy erőszakos, ide nekem az oroszlánt típus, még rosszabb, mint a gyöngyvirág, mert ennek a levelei szúrnak is, olyan szinten, hogy csupa kiütés lettem tőle mindig.

A lelkes gyöngyvirág és kék nefelejts védőket megnyugtatom, csak a sziklakertet mentesítettük e két virgáfajtától, akad még a kertünkben szép számmal mindkét fajtából - csak ott, ahol nem zavarnak!

Végül este 6-ra lettünk kész, de akkorra teljesen. Még jó, hogy nekem nem kellett menni dolgozni másnap, harmadnap, így volt időm nyalogatni a sebeimet, kipihenni az izomlázat, kenegetni a fájós derekamat.. Az ebédből vacsora lett, de több is veszett Mohácsnál, és legalább egy darabig talán gyöngyvirág mentes övezetté sikerült tenni ezt a talpalatnyi dombocskát.



ÉDES OTTHON 3D-BEN

A hetvenes évek végén még a szülővárosomban, a Dunaújvárosi Tervező Iroda statikus csoportjában dolgoztam. Régi szép idők, amikor még városrészeket lehetett tervezni, csak úgy nőttek ki a földből a ma már annyira utált panelházak. (De legalább elérhető volt az emberek számára a saját lakás, belátható időn belül, anyagi romlásba-dőlés nélkül..)
Kb. 1,5 x 1 m-es rajzasztalokon rajzoltunk, amelyek 2 fa bakon álltak. Volt az osztályunknak 3 db állítható rajztáblája is, de nem ez volt a jellemző. Nos, ezeken a vízszintes monstrumokon jobbára csak igen kitekeredett pózokban, időnként az asztal tetejére felmászva, guggolva, térdelve, hasalva, mikor hogy, lehetett rajzolni a lepedőnyi tervrajzokat. (Az én asztalom az ablak előtt, háttal a bejárati ajtónak volt elhelyezve. Hogy ne érjen váratlanul, ha valaki benyit - szoknyában, nyáron, térdelve az asztal tetején bárkit is fogadni nem akartam, így egy kis csengőt raktam a bejárati ajtó fölé. Nem örültek a férfi kollegák:)

Kemény volt a fatábla, nem volt kényelmes nagy rajzokat készíteni. Sose felejtem el Anyukám döbbent arcát, mikor egyik reggel, kispárnával a hónom alatt indultam otthonról. Ezt meg hova viszed? - kérdezte. Mondtam, hogy a munkámhoz kell:)))))...

Szóval, anno csak álom volt a 3 dimenziós tervezés, de még a számítógép is. Volt a főiskolának egy, azaz egy db számítógépe, aminek egy külön épületet építettek.. Változik a világ, ma már mindenki számára elérhető a számítógép, és természetesen hozzá remek programok. Ilyen a SWEET HOME 3D, ingyenesen letölthető tervező program is. Ám felhívom mindenki figyelmét, "erős" gépre töltse csak le a programot, Trabanttal nem lehet a Himaláját megmászni, ugye.

Lehet álmodozni, megtervezni saját házunkat, és rögtön látni is a térben, hogyan is fog kinézni? Megnézhetjük felülnézetben, vagy mintha körbe sétálnánk élőben. Be is bútorozhatjuk, egy kattintással tapétázhatunk, csemépzhetünk - hát nem egy remek dolog?:)

Mutatom, mivel játszadoztam kicsit mostanában:



CINKÉK

Mióta nincs kiskutyám, jobban nyitottam más élőlények felé is. A hosszantatró kánikula idején régebben is tettem ki vizet a madaraknak, elsősorban a rigóinkra gondolva, hogy túléljék a hőséget, és ne pusztuljanak el. Nyáron örömöt okoz, ha a teraszon elköltött reggeli mellé a rigók énekelnek, már alig várom, hogy újra halljam őket! De immár 2 éve figyelem a tavasz első kis hirnökeit is, akik már februárban itt csivitelnek a kertben. Van egy kis csapat cinkénk, akik nagyon ideszoktak (a konyhaablakom párkányához), a meggyfáról, ami az ablak előtt magasodik, onnan figyelik, mikor érkezik a reggeli. A létszámuk, változó, van, amikor 5-10 is várakozik, van, hogy másfajta tollazatú cinege is megjelenik. Nem vagyok szakértő, de Függőcinegék lehetnek az új jövevények. Igyekszem azonos időpontban, reggel, rendszersen kitenni a hámozott napraforgómagot (ez a kedvenc), de hámozott, kisebb darabokra vágott dióbéllel is szoktam kedveskedni nekik. Ha elmarad, vagy csúszik időben egy etetés, már reklamáltak:) Most, hogy már jobb idő van, több élelmet találnak a fákon - fákban, földön, kevesebbet jönnek, így az etetésüket már csak akkor folytatom, ha kérik.  Ráadásul egy vadgalambpár is megpróbált ideszokni - lopkodni - őket nem szeretném etetni - Jonnykámat többször a galambok betegítették meg, így nem váltak a kedvenceimmé...



VIRÁGKÖTÉSZET - KICSIT MÁSKÉPP

Egy mondást olvastam ma:  "Senki sem ismeri be szívesen, hogy rosszul választott életpályát. Az ember, ha méltó erre a névre, sokáig evez szél ellen, míg ki nem szakad belőle a "nem megy", és vissza nem engedi sodortatni magát a partra." (Charlotte Bronte)
Erről az egyik szakmám, a virágkötészet jutott az eszembe. Egy kis "ékszerdoboz" virágboltom volt - de bizony az allergiám nem tolerálta ezt a szakmát.. Csináltam, míg bírtam, de végül ki kellett mondani: nem megy..
Ám azóta is csodálom a természet e szépségeit, és az ilyen alkotásokat, amik mosolyra késztetnek:)
Sajnos, nem tudom a forrását, hol voltak láthatóak ezek a virágkötészeti remekművek, e-amil-ben kaptam a képeket, de megmutatom őket, hát nem édesek? 



SZERELMEK A ZENÉBEN..

Nem vagyok egy nagyon kitartó típus - illetve szeretem a változatosságot. Ám néhány dologban igen hűséges vagyok, pld a zenében is. Lehet komoly, lehet könnyű, ha egyszer megszerettem, akkor annak annyi, ragaszkodom hozzá:) Néha zeneterápiás estéket tartunk - íme az egyik kedvenc a sok közül. Ám hozzá kell tennem, hogy "Szállj velem" 25 évvel ezelőtt nem azt jelntette, amit ma, nem kábítószerek reklámjára gondolt, hanem egészen másra.. Akkor még kábítószerek nem is léteztek!
Az én esetemben egy új otthon, egy új vállakozás álmaival párosult ez a nóta. Erőt adott a hétköznapokban, hogy merjek álmodni - és azokat megvalósítani!
A hangerőt ne feletsd el bekapcsolni!

AZT HISZED, HOGY TUDSZ CERUZÁT HEGYEZNI??

Én tudom, hogy nem, legalábbis szemceruzát biztosan nem. Legutóbb pld. majd egy délelőttömbe került egyetlen szemceruza kihegyezése (kék volt az istenadta). Kezdtem a fürdőszobában a csap felett. A negyedik kitört hegy után gondoltam, hegyezőt váltok, míg van még a ceruzából. Persze, azzal se sikerült hegyezni, félre hordott, a hegyek törtek, és immár minden csupa forgáccsal és zsíros ceruzahegy darabkákkal volt tele. Jött a penge, hátha, de miután eltörtem, és kishijján megvágtam magam, eldobtam. Nem adom fel, majd késsel. Persze, előtte a csapból összeszedtem a forgácsokat. Törlőruhával kezdtem én balga. Csak azt értem el, hogy a letört ceruzahegyekkel össze-visszarajzoltam - maszatoltam a fehér fajanszot. Sebaj, majd ha kihegyeztem ezt a dögöt, kitakarítom a fürdőt is.

Irány a konyha, a mosogató felett folytattam a hadműveletet, immár késsel felszerelkezve. Az első késsel rögtön félbevágtam a már amúgy is csonka ceruzámat és levágtam egy körmömet. Kést váltottam. Több késváltás és 10 perces kínlódás után végül feladtam. Mikor már majdnem sikerült volna egy épkézláb hegyet kivarázsolni a fa fogságából, naná, hogy az tőből kitört. Miután már csak 4 cm maradt a méregdrága szemceruzából, a vérnyomásom az egekbe szökött, a lakás romokban hevert, úgy döntöttem, ma nem sminkelek.

Elkezdtem a romokat eltakarítani - a késeket lesúrolni, a mosogatót kitakarítani. Vissza a fürdőbe, kisikáltam az összefirkált mosdót, és röpke 2 óra után rezignáltan konstatáltam, hogy ez nem az én napom, inkább sütöttem volna egy sütit. Irány a konyha - és ekkor vettem észre, hogy a világosszürke padló csempe is tele van kék foltokkal. Nagy levegőt vettem, elkezdtem felsikálni Cif-fel. Végre kész, ragyog minden, igaz, a szememet nem festettem ki, és ceruzám sincs immár.

Vissza a konyhába, hogy megfőzzem az ebédet - és látom, megint kék csíkos a kő! Ezt nem hiszem el, egy nyamvadt ceruzából nem lehet befesteni az egész lakást, én mégis képes vagyok rá! Elkezdtem nyomozni, hogy kerültek az újabb mázolmányok a padlóra - hát a papucsomról. Amerre mentem, végig rajzoltam mindent a papucsom talpára ragadt, elnyomódott ceruza-hegyekkel...

Ma már kinyomható hegyű szemceruzákat vásárolok - ha mégis elcsábulok valamiért, akkor nemes egyszerűséggel a Férjemet kérem meg: ugyan Drágám, hegyezd ki a szemceruzámat - és közben árgus szemekkel figyelem, merre repülnek a letört hegyek, készen állok néhány nyugtató mosollyal, egy üveg sörrel, finom csokoládéval - az elgyötört idegeinek megnyugtatására:)

Van, aki másképp csinálja, íme:

Sajnos, hogy ki faragta ezeket a ceruzákat, nem tudom, ha tudnám, szívesen kiírnám - ezek már művészi alkotások!