Fetás-burgonyás koszorú

   Egyelőre nem leszek a szavak embere, de ezt a receptet szeretném megosztani veletek, mert igazán megérdemli. Az eredeti Güneş Börek - Nap Börek receptet törökül itt találjátok.

Hozzávalók:
- 1 pohár langyos tej (1 pohár = 2,5 dl)
- fél pohár natúr joghurt (vagy tejföl)
- fél pohár olivaolaj (vagy napraforgóolaj)
- 1 tojás (plusz egy a lekenéshez)
- 1 csapott tk szárított élesztő
- 1 ek cukor
- 1 tk só
- kb. 4 pohár liszt

A töltelékhez:
- 10 dkg Feta sajt morzsolva
- 2 nagyobbacska burgonya főzve apróra kockázva
- fél kk feketebors
- 1 kk édes pirospaprika
- 1 kk római kömény
- egy marék finomra aprított petrezselyem (elhagyható)

- 5 dkg vaj a kenéshez

Elkészítés:
   A hozzávalókat egy tálba mérjük, begyúrjuk a tésztát, majd 20 percig meleg helyen pihentetjük.
   Közben előkészítjük a tölteléket, a burgonyát megfőzzük, hámozzuk, kockázzuk és összekeverjük a sajttal, fűszerekkel, petrezselyemmel (én ezt most elhagytam).
   Kinyújtjuk a tésztát kb. 3 mm-es vasagságúra, majd megkenjük olvasztott vajjal és az itt látható módon boríték formában összehajtogatva betesszük a hűtőbe 15 percre.
   A lehűtött tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, vékonyra. Megkenjük egy kis olvasztott vajjal (nem baj ha kimarad), megszórjuk a töltelékkel, majd az egyik hosszabb oldalánál kezdve feltekerjük. A tekercset sütőpapírral fedett tepsire helyezzük a végeit összeillesztve és így koszorút formázva.
   Egy éles késsel feszeleteljük vagy ahogy én tettem csak félig átvágva bevagdossuk.
   Felvert tojással megkenjük és szezám maggal, nigella maggal (vagy mákkal) megszórjuk. Egy órán át meleg helyen vagy langyos sütőben kelesztjük, majd 200 fokos sütőben sütjük míg a teteje pirulni kezd. Ezután a hőfokot 170 fokra mérsékeljük és így sütjük míg a koszorú aranybarna nem lesz.

Jó étvágyat hozzá!

Kapor, tök, marhahús nálunk...

   Mindenképpen valami török, magyarhonban is elkészíthető főétellel akartam visszatérni, hogy valami lényegivel bővítsem a recepttárat, később jöhetnek majd a rózsavizes, baklavatésztás nyalánkságok.

   Először azt a címet gondoltam adni "tökfőzelék helyett", de valljuk be azért a jó öreg tökfőzeléket helyettesíteni nem lehet, alternatívának viszont mindenképpen ajánlom ezt a Kapros-cukkinis-marharagut. Törökül egyszerűen etli Kabak yemeğı, vagyis húsos tökétel, egy teljesen alapvető fogás, rizzsel és joghurttal kiegészítve tökéletes főétel (hozzáteszem létezik a kapros mellett a kapornélküli verzió is, sőt talán autentikusabb is, nekem mégis így izgalmas).

Hozzávalók (3-4 főre):
  20 dkg apró kockára vágott marhahús
  4 kisebb cukkini /erre mifelénk kabak, vagyis zsenge tök/
  1 fej hagyma
  2 gerezd fokhagyma
  2 paradicsom
  1 nagyobb fehérpaprika /mifelénk édes zöldpaprika/
  2-3 ek aprított kapor (friss, vagy fagyasztott)
  1-2 ek aprított petrezselyem (elhagyható)
  2 ek olivaolaj
  fél dl paradicsompüré /mifelénk 1 ek paradicsom salça/
  só, bors

Elkészítés:
   A hagymát felkockázzuk és az olivaolajon üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott paprikát, majd röviddel ezután a húst és a felszeletelt fokhagymát is. A húst fehéredésig pároljuk, majd jöhet a paradicsompüré és a hámozott felkockázott paradicsom. Sózzuk (kb. 1 tk), enyhén borsozzuk, felöntjük kb. 1 pohár vízzel, majd fedő alatt a húst majdhogynem készre főzzük. Én előszeretettel végzem ezt a részt mostanában kuktában, így kb. 20 perc elegendő is. Normál lábosban kb. 40 percet érdemes rászámítani, közben ha kell a vizet pótoljuk!
   Ezt követően hozzáadjuk az apróra vágott kaprot és felkockázott cukkinit is, a vizet pótoljuk úgy hogy az ételt kb. kétharmadáig lepje el. Résnyire nyitott fedő alatt a cukkini puhulásáig főzzük (kb. 20 perc), majd a petrezselymet is hozzáadva még 1-2 percig forraljuk. Ízlés szerint ha kell sózzuk.

Jó étvágyat!

TIPP: tökéletes kísérője a natúr joghurt, köretként pedig rizst vagy más szaftkedvelő megoldást ajánlanék hozzá. Kapor nélküli változata is működik, ekkor némi édesnemes, vagy akár csípős pirospaprikával egészítsük ki a fűszerezését.

Vöröslencse köfte - Mercimek köftesi

   Számolatlan adósságom halmozódott fel már itt a blogon, lassan szégyellek visszatérni, de fel mégsem adhatom, hiszen ez is a részem, nem élhetek nélküle. Most egy kicsit jobban beleástam és vetettem magam a horgolásba (nem, nem horkolás, abból igen kevés jut mostanában), ez most egy ilyen időszak, ismerve magam ennek is vége lesz és jön majd valami más...
   Végre csak ideértem a Mercimek köftesi, vagyis Vöröslencse köfte receptjével, amit a Facebook oldalon tán már hónapokkal ezelőtt beharangoztam. Szerencsére Közben a Kifőztük besegített és az áprilisi számban már olvashattátok.

Bülbül yuvası - Fülemüle fészek

   Itt van végre a tavasz, a madárcsicsergés, ó mennyire fog ez nekem hiányozni, ha egyszer nagyvárosba költözünk. A húsvét is a nyakunkon, illetve a nyakatokon, tudvalévő keresztény ünnep (elméletileg). Kedves kisszínfoltként, vendégváróként én Fülemüle fészkeket ajánlanék az asztalotokra.

 

   A recept a Kifőztük 2012 áprilisi számában is megjelent.

Keşkül, a török mandulás puding és egyéb pudingregék

   Történt, hogy a Nosalty szerkesztősége volt olyan kedves, hogy felkért engem a heti gasztroblogger rovatába írjak egy kedvem szerinti cikket, receptet. Mivel konyhai forgolódásaimat a Nosalty-n kezdtem anno közzétenni, majd az ottani kedves kommentek hatására lendületet kapott ez a blog is, nagyon szívesen eleget tettem a felkérésnek.
   A török tejes desszertekről szóló irományomat a Keşkül (mandulás puding) receptjével együtt tehát a Nosalty oldalán - itt - olvashatjátok.

 

Burgonyás bulgur pilaf

   Jó kis laktató köret ez kérem szépen, a bulgur (vagyis a búzatöret) hajlamos magát nagyonis etetni, ha az ember egy kicsit nem figyel oda mindjárt háromszor annyit evett belőle, mint amennyivel amúgy jóllakott volna. Mondhtajuk, hogy ez lenne a hagyományos alap bulgur pilaf, páromék családjában mindenképp, de ha a burgonyát kifelejtjük belőle akkor nagy általánosságban is ki merném jelenteni ugyanezt. További körítés helyett érkezzen a köret!

Zsemlemorzsás vajaspogácsa burgonyás töltelékkel

   Ez a recept is szegény már mióta várakozik, már régesrég az utolsó morzsának is se híre se hamva. Mutatós ez a virág alakú pogi ugye? Ahogy megláttam Cahide blogján ezt a formázást rögtön beleszerettem, viszont korábban már elterveztem ezt a zsemlemorzsás pogácsát a Portakal Agaci oldalról is, így kicsit mixeltem a kettőt hozzáadva a saját bevált burgonyás töltelékemet - amit hozzáteszem bátran használjatok más pogácsatésztával vagy börek töltelékeként.

   Azt mindjuk meg kell jegyezzem, hogy leginkább akkor készítsétek, ha vendégeket vártok (vagy fele adagban), mert azért valljuk be nem kevés az a kalóriamennyiség, ez nem az a bekopom a 10 után még a 11.-et is típus.

Vöröslencsés Csicsókaleves

   Jöjjön most egy levesajánlat a változatosság jegyében, vagy mint amolyan "csicsóka-reklám". Aki még nem kóstolta ezt a rendkívül egészséges gumós növényt az sürgősen pótolja, nyersen vagy olajban sütve - sózva hozzá a hirtelen ötletek, a többi meg majd apránként jön a blogra recept formájában. Egyébként nekem a gyermekkorom egyik szimbóluma, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy újra rátaláltam.

   Ezt a levest (Yerelması Çorbası - avagy Földialma Leves) ilyen formában egyébként töröknek mondanám, ugyan nem tartozik a leges-legautentikusabb ételek közé, mégis sokan készítik kinn hasonló módon.

Aşure - Noé pudingja

   Hát igen, nem is én lennék, ha nem késnék egy kicsit ezzel a recepttel is. Nem tudom ti hogy vagytok vele, én imádom az olyan ételeket, melyekhez jó kis sztorik, mondák, regék kapcsolódnak, az Aşure - Noé pudingja is pontosan egy ezek közül.

   Törökországban (és az iszlám vallású országokban) minden iszlám időszámítás szerinti év 10 napján - az Aşure napon a háziasszonyok fakanalat ragadnak és komoly idő és energiaráfordítással megfőzik A kását hatalmas fazékban - vagy akár kondérban, hogy utána a szomszédokat és minden fellelhető ismerőst kezükben egy-egy tálkával végigjárva köszöntsék és megajándékozzák a maguk főzte pudinggal e jeles nap alkalmából. "Aşure gününüz / haftanız kutlu olsun!" vagyis "Boldog Aşure napot / hetet!"

Noé kenyerét a Karácsonyi sült mellé! - Kifőztük Karácsony

   Ne feledkezzetek meg a még december 8-ig tartó Kifőztük akcióról, menjetek és töltsétek le a Karácsonyi számot, melyet nagy szeretettel készítettünk és adományozzatok, ha módotokban áll! Noé kenyere, vagyis az Aşure kenyér receptjét pedig keressétek az újságban a péksütemények között, szeretettel ajánlom a karácsonyi sültek, vagy csak egyszerűen egy nagy bögre tea mellé. A török Aşure (Noé pudingja) nap most hétfőn lesz, melyről szintén olvashattok a recept mellet és hamarosan itt a blogon is.

Kokostar - kókusszal töltött kakaós golyóbisok

   Jópár recepttel adós vagyok nektek, veszek hát most egy jó nagy levegőt és lendületet és megpróbálok legalább 2-3-mat végre bejegyzéssé varázsolni. Ezek a kekszek már régóta vártak sorukra, hogy nálam is elkészüljenek, a török gasztroblogokon szinte kötelező darabnak számítanak, ahogy észrevettem és nem véletlenül... amellett, hogy mutatósak, finomak, nem is túl bonyolult őket elkészíteni. Jöjjön hát a Kokostar kurabiye - Kokostar keksz.

   A recept egyébként minimális különbségekkel rengeteg török blogoldalon megtalálható, én speciel Sevim oldaláról készítettem el.

Tejszínes gombaleves pirított kenyérkockákkal

   Gondolkodtam, hogy írjam-e a "török módra"-t vagy a "törökösen"-t a cím végére, végül inkább ide száműztem őket, mert tény és való, hogy kinn így vagy ehhez hasonló módon fogyasztják a gombaleves nade, hogy maga a Gombaleves mennyire tartozik a török gasztronómiához, hát ennek a firtatásához én kicsi vagyok és gyenge. Finomnak finom (nekem egyik kedvenc levesem) és kellőképpen egyszerű, úgyhogy próbáljátok ki!

Hozzávalók:
  50 dkg gomba
  3,5 dl tej
  1 dl tejszín
  2 ek vaj
  4 ek liszt
  1 és 1/4 l víz (ill. részben lehet hús- vagy zöldségleves alaplé)
  só, bors
  1-2 szelet kenyér vagy crouton a tálaláshoz

Gürcü mantısı - vagyis Grúz töltött tésztabatyuk

   Portakal Ağacı-nál találtam ezt a remeket, melyet személyesen egy Grúz hölgy prezentál a nála található videókon. Én merem mondani, hogy megint egy igazi autentikus recept, nem török, de grúz és mindenképpen kedvelt és ismert Törökországban is. Én is hoztam nektek fázisfotókat a tésztabatyuk elkészítéséről, de ha valami nem világos kérlek látogassatok el hozzá, mert a videók mindenféle nyelvtudás nélkül is segítségetekre lehetnek!

   A hagyományos változat darálthúsos vagy sajtos töltelékkel készül, de én ezen kívül még rengeteg változatot el tudok képzelni, gondolom ti is, szóval hajrá! Itt szögezzük le, hogy nálam török cimkét kapott, mert Törökországban igen elterjedt, ismert, kedvelt és beillik a többi recept közé, de az teljesen tiszta, hogy származását illetően Grúz, ok?!

Fava - vagyis felesbabpüré, most kétféleképpen

   Végre idáig is eljutottam, hogy megosszam a Fava receptjét, amit én - más hüvelyesekből készített kencékkel együtt - imádok. Kétféleképpen készítettem a minap, majd 2-3 napig fogyasztottuk reggelente és vacsoránál kenyérrel, pirítóssal (uzsonnára szendvicsbekenve is szuper), eredeti mivoltában egyébként előétel. Tehát íme a citromos-petrezselymes és a római köményes Babpüré. Halkan azért azt is megjegyzem rögtön az elején, hogy (glutén-) tej- és tojásmentes, szóval jó kis alternatíva a reggelinél az ezekre érzékenyeknek.

Miután a Fava lehűlt szeletekben is tálalhatjuk, errőr a verzióról és a Favához használt babról (én rögtön feles állapotában vettem) láthattok képeket például a Soframiz.com-on.

VKF 45. - Diós Sütőtöktorta

   Bár minden ellenem dolgozott az éppen mai napig tartó meghosszabbításnak köszönhetően én is becsatlakozom a Húsmentes Sütőtökös és egyben 45. VKF (Vigyázz Kész Főzz!) receptötletelésbe ezzel a minden színében, ízében és hangulatában őszi desszerttel. Fogadjátok szeretettel és üres gyomorral ezt a sütést nem igénylő (ellenben főzést igen) diós-sütőtökös tortát!

   Eredeti recept (pár ponton módosítva) az oktayustam.com-ról! Mivel sikerült egy viszonylag édes tököt beszereznem beértem valamivel kevesebb cukorral, ill. dióból nálunk most éppen dömping van (ami Törökországról sajnos nem mondható el), így abból arányaiban többet használtam a török oldalon írtnál.

 

Pamuk poğaça avagy Pamut pogi

   Nem vicc, ezt a poğaça-t tényleg ki kell probálni, legalább egyszer, ok? Mennyeien puha, harapnivaló, nem tolakodóan sós, tökéletes egy tea vagy a reggeli mellé és ami a legszebb gyakorlatilag azzal töltitek, amivel csak kedvetek van. Törökországban a lent is szereplő sajtos, a fűszeres főtt burgonyás és a darált húsos belevaló a legelterjedtebb, emellett gyakran töltik fekete olajbogyókrémmel is, de én akár egy kis lekvárral is el tudom képzelni ezeket a kis gömbölyű, magvakkal szórt pogácsákat.

   A tészta receptjének eredetije Pelinchef blogjáról származik, melyet - nem hazudok - tegnap fedeztem fel, de már most beleszerettem, nem rengeteg a recept, viszont ami van az gusztusos, pontos és működőképes, más se kell szerintem egy kellemes gasztrobloghoz. Visszatérek!

ÖGYE - Burgonyás pastırma fóliában sütve

   Régen nem volt már ÖGYE (Ötletes, Gyors, Egyszerű) recept a blogon, épp itt az ideje. Annak sem kell sajnálkoznia, akinek nincs lehetősége mostanában pastırmát beszerezni (mely fűszeres kéreg alatt érlelt bélszín hajszálvékony szeletekre vágva), mert egy gyors és finom vacsorához esetleg másféle vékonyra szelt hústermékeket is felhasználhattok.

   A recept eredetije mostanság kedvenc török gyűjőoldalamról, a Lezzet-ről származik.

Hozzávalók (2 személyre):
  3 szép nagy burgonya
  2-3 paradicsom
  fejenként 6-8 szelet pastırma
  só, bors, kakukkfű (friss vagy szárított)
  a díszítéshez friss petrezselyem (elhagyható)

Elkészítés:
   A burgonyákat és a paradicsomokat meghámozzuk és vékony karikákra vágjuk. 4 db kb. 20*40-es alumínium fóliát szakítunk, 2-2-t egymásra helyezünk, közepükre négyzet alakban (kb. 13*13 cm) felrétegezzük a burgonyát, fűszerezzük, majd a paradicsomot és a húst, kis kakukkfüvet a tetejére is tehetünk. A fóliát behajtjuk és a peremeknél összecsavarva alaposan levárjuk, majd a előmelegített 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük az ételt.

Jó étvágyat!

U.i.: Az étel a török cimkét hozzávalójára hivatkozva annak ellenére megkapja, hogy nem egy tipikusan hagyományos török étel!

Simit - egy karika Törökország

   Többen kérték már tőlem a receptet és ha jól emlékszem egyszer már bele is vágtam a Simit (ejtsd: szimit) sütésbe, de a végeredmény nem volt az igazi, így jó szokásomhoz híven az akkor próbált recept nem is került említésre itt a blogon. Azóta tanultam sok hibából és rájöttem, hogy mindig a legegyszerűbb megoldás vezet a legtökéletesebb végeredményre.

 

   A másik, amit az élet már sok aspektusából megtapasztaltam, hogy hacsak egy mód van rá forduljunk a profikhoz egy-egy témában. Így most egy eskisehir-i pék pasi - kirimizielma - videóját követve készültek ezek az ínycsiklandozó "perec"-ek, puha bélzettel és a pirított szezámtól és a pekmeztől pikáns héjjal. Aki tud törökül, az látni fogja, hogy van 1-2 apró eltérés a receptjeink között, ez csupán azért, mert már nagyon jól tudom, hogy a magyar és a török liszt nem pont ugyanúgy működik... Kinn egyébként általában durumlisztet használnak, így aki szeretné próbálkozhat azzal is!

   Aki járt már Törökországban, az biztosan ráismert, bizony ez éppen az a fajta "perec", Simit (Gevrek Simit, Sokak Simidi), amit gyakorlatilag bárhol és bármikor megvásárolhatunk az utcán sétálva, a bazárban nézelődve, bevásárlóközpontban vásárolgatva, vagy egy kávézóba beülve egyaránt. A legeslegegyszerűbb török reggeli nem más, mint Simit, egy kis sajt és természetesen fekete tea. Ez az alapverzió, de manapság elterjedtek a töltött változatai is, mint az olivakrémes, sajtos és még ki tudja...

 

Hozzávalók (12 Simit-hez - 12 főre):
1 kg liszt
3 tk só
1 csomag szárított élesztő (7g) vagy 2,5 dgk friss élesztő
kb. 4,5 dl meleg viz
fél kk cukor
fél dl olaj
1 pohár szőlő pekmez (végszükség esetén víz használható helyette) - török boltokban kapható!
1,5-2 pohár szezámmag (1 pohár = 2,5 dl)

Elkészítés:
   A szezámmagot előre egy serpenyőben enyhén megpirítjuk - enélkül is használható, de a péksüteményen megpirulni nem fog. Vigyázzunk, hogy oda ne égjen, különben keserű lesz!
   Az élesztőt 3 dl cukros vízben kicsit felfuttatjuk. A lisztet elkeverjük a sóval, közepébe mélyedés formázunk, beleöntjük a felfutott élesztős vizet, olajat és elkezdjük összedolgozni a tésztát miközben a maradék vizet folyamatosan adagoljuk addig míg az aránylag kemény tésztánk összeáll. Pár percig dagasztjuk, hogy szép sima bucit kapjunk. Ez a művelet egy erős konyhai robotgéppel, vagy kenyérsütőgép üstjében is elvégezhető!
   Kb. 15 percig pihenni hagyjuk, majd megformázzuk a pereceket - ehhez a tésztát 12 részre osztjuk, majd egy-egy részt még ketté bontva 35-40 cm-es rudakat sodrunk, ezeket összecsavarjuk és karikát formázunk belőlük. Avégeket alaposan nyomkodjuk össze! - A formázásban segít a fent is említett videó.
   A pekmezt vízzel felhígítjuk, minél sötétebb színű Simit-eket szeretnénk, annál kevesebb vizet tegyünk hozzá. Én 1:1 arányt használtam, ahogyan kirimizielma is a videón, de sokan hígítatlanul használják.
   Az előkészített karikákat a pekmezbe merítjük, majd a szezámmagba forgatjuk és egy sütőpapírral fedett tepsire rendezzük őket (nekem normál sütőtepsire 5-6 db-ot sikerül kényelmesen elhelyezni).
   Előmelegített 250 fokon kb. 15 perc alatt sülnének ki elvileg - na az én sütőm nem tud ilyeneket, úgyhogy 220 fokon sültek kb. 25 percig.

Jó étvágyat!

 

TIPP: A Simit-eket, amiket nem akarunk még aznap elfogyasztani: még melegen tegyük egy műanyag szatyorba, így hagyjuk kihűlni és tegyük a hűtőbe, vagy a fagyasztóba, majd fogyasztás előtt a sütőben melegítsük fel (ha fagyott előtte engedjük ki) - tökéletes lesz!

Örgü poğaça - Fonat pogácsa csakazértis

   A "csakazértis" bizony a 35 fokos nyári hőségre vonatkozik, ami mostanában tombolt, igaz most épp 2 vihar között ücsörgök a gép előtt. Ez már csak így van, ha az ember igazán ki akar tenni magárt, bizony nem lehet akadálya egy szaunává hevült lakás, hogy frissen sült Örgü poğaça-val (Fonat pogácsával) fogadja a munkából hazatérő urát.

   A recept eredetije a Lezzet Dergisi-n található. Az oldalt csak dícsérni tudom, gyönyörű képek, változatos és hiteles (nem csak török) receptek, jó ötletek - törökül.

Hozzávalók:
  2 dkg friss élesztő
  1 ek cukor
  1 pohár tej (1 pohár = 2,5 dl)
  12,5 dkg vaj vagy margarin
  10 dkg Feta sajt (Beyaz peynir, ha elérhető)
  2 tojás (az egyik sárgája a lekenéshez)
  kb. 4 pohár liszt
  1,5 tk só
  1-2 kk kakukkfű
  1-2 kk csípős vagy édes pirospaprika pehely (vagy por)
  szezámmag és/vagy nigella mag a tetejére

Elkészítés:
    A langyos tejbe keverjük a cukrot és a morzsolt élesztőt pár perc alatt felfuttatjuk benne. Ezután hozzáadjuk a puha margarint, 1 tojást plusz egy fehérjét, a morzsolt, vagy villával összetört Feta sajtot, a sót és fűszereket. Jól összekeverjük, majd jöhet bele 3 pohár liszt egyben, majd a negyedik fokozatosan, miközben határozott mozdulatokkal begyúrjuk a tésztát (ha igényli adhatunk hozzá még némi lisztet).
   Letakarva meleg helyen kelesztjük kb. 40 percig (télen inkább 60 percig), majd diónyi adagokat szaggatunk, melyekből rudakat sodrunk és egyik végüket összenyomkodva hármasával összefonjuk őket.
   Sütőpapírral fedett tepsire rendezzük őket, tetejüket megkenjük pár csepp vízzel elkevert tojássárgájával és megszórjuk szezám- és/vagy nigella maggal, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük őket.

Jó étvágyat!

 

TIPP: Ami nem fogy el frissében még aznap érdemes lefagyasztani és később egy gazdag reggelihez vagy vacsorához kiengedni.

Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.

   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.

 

Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.

TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.