Mogyorós Csokimouse torta - amikor a fagyiillat beleng

   Volt szerencsém élőben megkóstolni Mandula Sarok Noémi (aki egyébként külhonban él, szóval ez nagy szó) Csokimouse tortáját, és hát egyértelmű volt, hogy erre mielőbb nekem is sort kell kerítenem. A legjobb benne? Igazi mennyei mogyorós csokifagyi illata van, halálkomolyan! ... és szép és nagyon finom és még nem is kell vele olyan irgalmatlan sokat vacakolni.

Keşkül, a török mandulás puding és egyéb pudingregék

   Történt, hogy a Nosalty szerkesztősége volt olyan kedves, hogy felkért engem a heti gasztroblogger rovatába írjak egy kedvem szerinti cikket, receptet. Mivel konyhai forgolódásaimat a Nosalty-n kezdtem anno közzétenni, majd az ottani kedves kommentek hatására lendületet kapott ez a blog is, nagyon szívesen eleget tettem a felkérésnek.
   A török tejes desszertekről szóló irományomat a Keşkül (mandulás puding) receptjével együtt tehát a Nosalty oldalán - itt - olvashatjátok.

 

Vöröslencsés Csicsókaleves

   Jöjjön most egy levesajánlat a változatosság jegyében, vagy mint amolyan "csicsóka-reklám". Aki még nem kóstolta ezt a rendkívül egészséges gumós növényt az sürgősen pótolja, nyersen vagy olajban sütve - sózva hozzá a hirtelen ötletek, a többi meg majd apránként jön a blogra recept formájában. Egyébként nekem a gyermekkorom egyik szimbóluma, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy újra rátaláltam.

   Ezt a levest (Yerelması Çorbası - avagy Földialma Leves) ilyen formában egyébként töröknek mondanám, ugyan nem tartozik a leges-legautentikusabb ételek közé, mégis sokan készítik kinn hasonló módon.

Fava - vagyis felesbabpüré, most kétféleképpen

   Végre idáig is eljutottam, hogy megosszam a Fava receptjét, amit én - más hüvelyesekből készített kencékkel együtt - imádok. Kétféleképpen készítettem a minap, majd 2-3 napig fogyasztottuk reggelente és vacsoránál kenyérrel, pirítóssal (uzsonnára szendvicsbekenve is szuper), eredeti mivoltában egyébként előétel. Tehát íme a citromos-petrezselymes és a római köményes Babpüré. Halkan azért azt is megjegyzem rögtön az elején, hogy (glutén-) tej- és tojásmentes, szóval jó kis alternatíva a reggelinél az ezekre érzékenyeknek.

Miután a Fava lehűlt szeletekben is tálalhatjuk, errőr a verzióról és a Favához használt babról (én rögtön feles állapotában vettem) láthattok képeket például a Soframiz.com-on.

VKF 45. - Diós Sütőtöktorta

   Bár minden ellenem dolgozott az éppen mai napig tartó meghosszabbításnak köszönhetően én is becsatlakozom a Húsmentes Sütőtökös és egyben 45. VKF (Vigyázz Kész Főzz!) receptötletelésbe ezzel a minden színében, ízében és hangulatában őszi desszerttel. Fogadjátok szeretettel és üres gyomorral ezt a sütést nem igénylő (ellenben főzést igen) diós-sütőtökös tortát!

   Eredeti recept (pár ponton módosítva) az oktayustam.com-ról! Mivel sikerült egy viszonylag édes tököt beszereznem beértem valamivel kevesebb cukorral, ill. dióból nálunk most éppen dömping van (ami Törökországról sajnos nem mondható el), így abból arányaiban többet használtam a török oldalon írtnál.

 

Emeletes (majdnem) Pavlova torta

   Már régesrég terveztem kipróbálni a Pavlova tortát, annyi gyönyörűségeset láttam már a hazai és a külföldi blogoldalakon is sorra megjelenni, hogy én sem hagyhattam ki. Végül úgy adódott, hogy éppen most így télelőn maradt meg 4 árva tojásfehérjém a hűtőben karöltve némi felbontott habtejszínnel és krémsajttal, így nem átallok nektek friss eper, málna és hasonlók helyett egy akár a karácsonyi asztalon is helytálló őszi-téli Pavlova tortát prezentálni stílusosan pár szelet karambolával és fagyasztóból előcsalogatott áfonyával.

 

   Anna Pavlováról, korának legnagyobb balerinájáról, akiről az eredeti habcsókalapú torta is nevét kapta itt olvashatsz bővebben.

ÖGYE - Burgonyás pastırma fóliában sütve

   Régen nem volt már ÖGYE (Ötletes, Gyors, Egyszerű) recept a blogon, épp itt az ideje. Annak sem kell sajnálkoznia, akinek nincs lehetősége mostanában pastırmát beszerezni (mely fűszeres kéreg alatt érlelt bélszín hajszálvékony szeletekre vágva), mert egy gyors és finom vacsorához esetleg másféle vékonyra szelt hústermékeket is felhasználhattok.

   A recept eredetije mostanság kedvenc török gyűjőoldalamról, a Lezzet-ről származik.

Hozzávalók (2 személyre):
  3 szép nagy burgonya
  2-3 paradicsom
  fejenként 6-8 szelet pastırma
  só, bors, kakukkfű (friss vagy szárított)
  a díszítéshez friss petrezselyem (elhagyható)

Elkészítés:
   A burgonyákat és a paradicsomokat meghámozzuk és vékony karikákra vágjuk. 4 db kb. 20*40-es alumínium fóliát szakítunk, 2-2-t egymásra helyezünk, közepükre négyzet alakban (kb. 13*13 cm) felrétegezzük a burgonyát, fűszerezzük, majd a paradicsomot és a húst, kis kakukkfüvet a tetejére is tehetünk. A fóliát behajtjuk és a peremeknél összecsavarva alaposan levárjuk, majd a előmelegített 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük az ételt.

Jó étvágyat!

U.i.: Az étel a török cimkét hozzávalójára hivatkozva annak ellenére megkapja, hogy nem egy tipikusan hagyományos török étel!

Guacamole, mert imádom

   Hú de rég volt már, hogy Guacamole-t, vagyis fűszeres avokádókrémet készítettem, pedig teljesen oda vagyok érte és már rengetegszer rá is készültem az elmúlt hónapokban, de valamiért mindig elmaradt. Történt ma reggel, hogy ismét Duende blogján nézelődtem és rátaláltam a még 2008-ban közzé tett guacamole-receptjére, ami ráadásul gyakorlatilag megegyezik azzal, ahogyan én is készítem ezt a krémet, egy avokádó is figyelgetett a kamrában, hát nem is volt más hátra, mint előre...

   Amit nem biztos, hogy mindenki tud erről az ételről, az az, hogy eredetileg az Aztékok eledele volt már a 16. században, majd a spanyol hódítók hozták át a receptet az európai kontinensre és ezután terjedt el és vált közkedvelt eledellé országukban is. Természetesen ma az ételt Közép-Amerika, Mexikó mondja magáénak.

Hozzávalók (2 személyre):
  1 érett avokádó (megnyomva már enyhén puha, de bőre alatt nem levegős)
  1 ek olivaolaj
  1-2 ek citromlé
  1 csapott ek reszelt hagyma, vagy finomra vágott zöldhagyma
  1 csapott kk zúzott vagy reszelt fokhagyma
  csipet fehér vagy feketebors, pirospaprika, só ízlés szerint
  gazdagítható aprított zöld- vagy kápia paprikával, paradicsommal (én most 1 ek hegyes erőspaprikát kevertem hozzá finomra vágva)

Elkészítés:
   Az avokádót felvágjuk, magját kivesszük, húsát egy tálba kanalazzuk, villával alaposan összetörjük (ha úgy tetszik kézi mixert is használhatunk).
   Alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, majd ha szükséges fóliával lefedve hűtőben tároljuk fogyasztásig - ez lehetőleg ne legyen több, mint fél - 1 nap. Fogyasztás előtt frissen keverjük át és szervírozzuk reggelihez pirítóssal, nasinak tortilla chipsszel.

TIPP: én mellé szeretem tálalni az aprított paradicsomot, mert így a krém akkor is megőrzi állagát, ha nem sikerül egyszerre mindet elfogyasztani.

Semmi csel, csak "Recsel" - sárgabarakból

   Még gyorsan, hirtelen, szezonzárta előtt megosztom veletek anyósom féltett sárgabarack lekvár receptjét. Igen vérbeli török reciről van szó ismét, méghozzá az igazi falusi anyáról lányára és mindenféle szájhagyomány által öröklődő fajtáról. Ha megengeditek én megpróbálnám a nekem elmondott "egy vedernyi", "olyan kisebb tálka félig" és stb. kifejezések helyett - amiket én kaptam - a megszokott mértékegységeimet használni.

   A lekvár szó igazából nem tükrözi teljes egészében a valóságot, a török névnek: Kayısı reçeli nem létezik pontos magyar megfelelője. Én leginkább cukorszirupban eltett gyümölcsre fordítanám, ha nagyon kellene, de leginkább maradnék az eredeti elnevezésnél, annál is inkább hiszen - mint most arra fény derült - a kajszi szavunk bizony a török nyelvből származik.

   Mivel a reçel-ek (ejtsd: recsel) aszalt gyümölcsökből is készülhetnek, általában nem is próbálkoznak a mesterséges adalékokkal történő tartósítással. Az asszonyok lefőznek egy-két szép nagy lábassal belőle, majd egy jó kis koviubis 5 literes üveget megtöltve a hűtőbe teszik a maguk részét (melyből ezután minden reggel az asztalra kerül egy kis tálkányi a bőséges reggeli egy részeként), a maradékot pedig természetesen készségesen fogadja a rokonság és a szomszédság. Természetesen a boltokban a tartós változatok kaphatóak.

 

Hozzávalók (1 szépszál fazékhoz):
  2 kg sárgabarack
  1 és 3/4 kg cukor
  1 és fél pohár víz (1 pohár = 2,5 dl)
  fél kk só
  10 g citromsav (vagy 1 és fél dl citromlé)

Elkészítés:
   A sárgabarackokat megmossuk, oldalukon bevágjuk és a magokat kiszedegetjük - ennyi, se több, se kevesebb, tehát nem hámozunk, nem darabolunk!
   A cukrot a vízzel a fazékban elkeverjük és olykor megkeverve sziruppá főzzük (kb. 15 perc). Mit jelent ez? A főzés fázisai: a cukor elolvad, felhabzik, a hab (nagyjából) visszahúzódik. Ekkor kész a szirup-alap.
   Hozzákeverjük a sót és a citromsavat, majd a gyümölcsöt is rádobjuk és óvatosan a szirupba nyomkodjuk. Innentől nem keverészünk hevesen, csak óvatosan igazgatunk!
   Kb. 10-15 percig alatt főzzük a "lekvárt", közben a felgyülemlő sárga habot egy kanállal leszedegetjük a tetejéről. A tüzet ekkor elzárjuk, majd egy fényáteresztő textillel borítva, körbekötve (pl. csipkefüggöny darab) kitesszük a napra - nem kell azonnal, várjunk nyugodtan, míg nem égeti már szét a kezünket.
   3-4 napig érleljük, sűrítjük a napon - éjszakára bevesszük és napi egyszer óvatosan átkeverjük.
   Üvegekbe töltjük és így a tartósítószer-mentes verzióban hűtőben tároljuk és tároltatjuk ismerőseinkkel.

TIPP: bevett szokás a lekvárt a hámozott (forróvíz-bőr lehúz) és pár csepp olajon megpiritott kajszi magjával is gazdagítani az "ami ehető, azt együk is meg" felfogás jegyében, na meg finom is. Ezenkívül ízesíthetjük fahéjjal vagy egész szegfűszeggel, illetve a cukor előzőleges enyhe karamellizálásával is érdekes, változatos ízt érhetünk el. A barackok bőre egyénként nem zavaró a lekvárban bármíly meglepő.

Narancskocsonya avagy Portakal peltesi light

   Ez bizony, ahogy kedvesemmel kitárgyaltuk nem zselé, nem ám, pedig majdnem annak kereszteltem nagy meggondolatlanul. A Portakal peltesi magyarul Narancskocsonyát jelent, hozzáteszem teljesen jól harmonizál is ez a kis frissítő desszert ilyenmódon a nevével. Tej-, tojás- és gluténmentes, hogy el ne felejtsem még itt az elején kiemelni, íly módon ugyebár ráadásul vegán is.

   A Narancskocsonyának egyébként két változatát készítik a török népek, és természetesen én is. Az egyik az alant leírt és fent is lent is látható vizesebb, könnyedebb pohárdesszert (kicsit zselés, kicsit pudingos, picit takonypócos állagú, épp ahogy a gyerekek szeretik). A másik pedig a töményebb Pelte, melynél maximum egy kevés vizet keverünk a narancsléhez és valamilyen tejes pudinggal, krémmel rétegezve, süteményalapra helyezve tálaljuk. (Ígérem a jövőben ez is érkezni fog.)
   Nyári desszert létére én bizony most télen tárom elétek, azon egyszerű oknál fogva, mert most volt túlzottan is sok a narancs a kamrában...

 

Hozzávalók (kb. 6 főre):
  2 szép nagy narancs (ha lehet bio!)
  1 pohár cukor (1 pohár = 2,5 dl)
  1 l víz
  kb. 7 dkg burgonyakeményítő (étkezési keményítővel is készíthető - ezesetben valamivel kevésbé lesz áttetsző a végeredmény)
  1 marék natúr pisztácia vagy törökmogyoró a díszítéshez (elhagyható)

Elkészítés:
   A narancsokat alaposan megmossuk, lereszelt héjukat 1 órára 1 l vízbe áztatjuk, majd leszűrjük.
   Az immáron sárgás vizet a cukorral és a narancsok kifacsart levével együtt felforraljuk. Ekkor hozzákeverjük a fél pohár vízzel elkevert keményítőt (először kézi habverővel, majd fakanállal). Szinte azonnal besűrűsödik!
   Ezután további 10 percig folyamatosan kevergetve főzzük.
   Tálkákba, poharakba osztva hagyjuk kihűlni! Durvára vágott natúr pisztáciával vagy mogyoróval díszíthetjük.
   Fogyasztásig hűtőben vagy hűvös helyen tároljuk.

Jó étvágyat!

TIPP: Gyerekek számára készítsünk belőle kis adagokat, hogy még érdekesebbé tegyük számukra ezt a nyalánkságot! Megszórhatjuk esetleg színes tortadarával is!
  

Etli bamya, magyarul Okrás marharagu... Hogy mi?

   Bizony nem bírtam magammal és vetettem végre párommal egy üveg Okrát. Hogy te még nem is hallottál róla? Pedig imádnád, szinte lefogadom! Csak kóstold meg egyszer igazán jól elkészítve és örökre a rabja leszel, pláne ha amúgyis szereted a változatosságot, ez érdekes zöldséges ételeket, vagy a savanykás ízeket, melyet konkrétan a következő recept tartogat számodra.

 

   Sajnos kishazánkban kevésbé ismert és elterjedt, ehhez mérten sajnos nem is fenyeget az a veszély, hogy minden sarki árusnál friss Okrával teli rekeszekben fogsz hasra esni. A konzerv és üveges változata, esetleg szárított formája már sokkal is inkább beszerezhető például különféle keleti boltokban. Törökországban a hazai példával ellentétben az Etli bamya, vagyis Okrás marharagu például olyan hétköznapi és megfizethető ételnek számít, mint itt egy jó kis zöldbabfőzelék fasírozottal kiadva.
   Ha elcsábultál, annyit még tudnod érdemes, hogy ezalkalommal a "méret a lényeg" felfogás éppen fordítva értendő. Minél kisebb és ezzel zsengébb terméseket sikerül beszerezned a belőlük készített étel annál ízletesebb és könnyebben fogyasztható lesz!

Az Okráról részletesebben olvashatsz: itt.

Hozzávalók (4-5 főre):
  2 ek olivaolaj
  1 tk vaj
  1 fej hagyma
  20 dkg apró kockára vágott marhahús (pörköltnek való)
  2 kisebb fehér (ill. piros) paprika
  2 közepes paradicsom
  1 üveges vagy konzerv Okra (kb. 30 dkg leszűrve)
  fél citrom leve
  só, bors

Elkészítés:
   Az olivaolajon és vajon enyhén megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Rádobjuk a húst, fehéredésig pirítjuk, majd a negyedkarikára vágott paprikát is hozzáadva folyamatos keverés mellett 3-4 percig tovább dinszteljük őket.
   Felöntjük bő egy pohár (kb. 3 dl) vízzel, ízesítjük fél tk sóval. Forrásig olykor megkeverve, majd résnyire nyitott fedő alatt magárahagyva kb. 40 percig főzzük. (Figyeljünk közben le ne égjen, ha szükséges közben a vizet pótolni kell!)
   Ezután a raguhoz adjuk a hámozott és kis kockára vágott paradicsomot és a leszűrt és leöblített (ha valaki igazán savanyún szereti, akkor leöblíteni nem szükséges) Okrát, felöntjük kb. 1,5 pohár vízzel - annyival, hogy bőven ellepje, hozzáfacsarjuk fél citrom levét, sózzuk, borsozzuk (csak érzéssel!) és további 30 perc alatt résnyire nyitott fedővel készre főzzük.

Jó étvágyat!

TIPP: Rizs vagy bulgur köret illik hozzá. Kiadós és izgalmas fogás!
Ha valakit érdekelne, hogyan módosul a recept, ha friss okrából készítjük az ételt kérem szóljon és kibővítem ezzel is a bejegyzést!

Menemen, vagyis a török lecsó

   Mióta meg szerettem volna már mutatni nektek a mifajta lecsónkat, de valahogy mindig közbejött valami... Jó bevallom, általában csak a farkasétvágy miatt nem húzta ki szegény Menemen egészben a fotózásig. Ez az egyik étel, amit amúgy bevett szokás szerint férjecském készít el a megpakolt reggelizőasztal koronájaként, ezúttal azonban rám hárult ez a nemes feladat, így sikerült elcsennem a serpenyőt az éhes család elől pár kattintásra.

 

Hozzávalók:
  2 nagyobb fehér paprika (vagy eredetileg hosszú édes zöldpaprika)
  2 nagyobb, érett paradicsom
  1 kisebb fej hagyma
  1 gerezd fokhagyma
  2-3 ek olivaolaj
  1 tk vaj (elhagyható)
  2-3 tojás
  só, bors, pirospaprika, (kakukkfű)
  1 kk aprított petrezselyem (elhagyható)

Elkészítés:
   Egy serpenyőben oliva olajat hevítünk, a vajat beleolvasztjuk, a finomra vágott hagymát rádobjuk és rózsaszínre pirítjuk, majd az apróra vágott paprikával együtt 2-3 percig tovább dinszteljük.
   Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és a hámozott, egészen kis kockára vágott paradicsomot. Ízesítjük sóval, egy kis borssal, pirospaprikával és ízlés szerint esetleg némi kakukkfűvel. Felöntjük kb. fél dl vízzel (attól függően a paradicsomok mennyire voltak levesesek) és kb. 10 percig pároljuk.
   Ekkor mélyedéseket formálunk, amelyekbe beleütjük a tojásokat és addig sütjük közepesen erős lángon, míg a tojások fehérje megszilárdul (vigyázzunk le ne égjen!). Közben megszórhatjuk aprított petrezselyemmel.
   A tűzről lehúzzuk, frissen fogyasztjuk, méghozzá jó török szokás szerint mindenféle evőeszköz nélkül, kenyérfalatokkal kikanalazva!

Jó étvágyat!

TIPP: aki sültebben, ill. rántottaként jobban szereti a tojást az félsült állapotukban megfordíthatja őket, vagy 1-2 mozdulattal a zöldségekhez keverheti a tojásokat és hagyja így megsülni.

ÖGYE - Gesztenyés zellerkrémleves + Ca, K és Fe

   Hatalmas dilemmába estem fejjel eme leves törökségét illetően... Megkapta végül a török címkét, hiszen a recept ihletője mégiscsak török weboldalról, a Yemek Sırları-ról származik és kizárólag kint is gyakran használt alapanyagból építkezik, annak ellenére, hogy én speciel eddig még életemben nem kóstoltam (bár kóstoltam volna!), ellenben a többi némiképp hasonszőrű mégis egészen más török levessel.

   Hogy miért szeretheted? Esetleg mert csupazöldséges, a gesztenyének köszönhetően tökéletesen krémes leves amellett, hogy tej-, tojás- és gluténmentes, valamint vegán, ha épp úgy tetszik. Folyékony vitamin utánpótlás a téli időszakra, melyet némi pattogtatott amaránt maggal további természetes ásványianyag tartalommal turbózhatunk fel igazán. Sűrűbbre főzve, gyengébb fűszerezéssel bébiételnek is kiváló (némileg székletfogó)!

   A természetes kálcium, kálium és vas tartalommal megáldott pattogtatott Amaránt magot keressétek a Herbária és Bioboltok polcain!

 

Hozzávalók:
  2 ek olivaolaj
  1 közepes fej hagyma felaprítva
  2 ek paradicsompüré
  25 dkg megtisztított, felkockázott zellergumó
  1 közepes méretű sárgarépa megtisztítva, felkarikázva
  15 szem fagyasztott vagy előfőzött gesztenye
  1 l csirkehús alaplé vagy zöldség alaplé vagy víz (csirkehúsleves v. zöldségleves kocka)
  1 kk pirospaprika
  só
  bors

  + pattogtatott amarántmag a tálaláshoz (elhagyható / az eredeti receptben nem szerepel!)

Elkészítés:
   A hagymát rózsaszínre pirítjuk az olajon, ráöntjük a paradicsompürét, 1-2-szer átforgatjuk, majd a zellert, a répát és a gesztenyét is hozzáadva további 5-6 percig dinszteljük gyakori keverés mellett. Hozzákeverjük a pirospaprikát. Felöntjük a folyadékkal, felforraljuk és a zöldségeket kb. 20-30 perc alatt puhára főzzük. A levest leturmixoljuk, forró vízzel hígíthatjuk, ha túl sűrűnek találjuk.
   Sóval, borssal ízesítjük, még egyet forralunk rajta és már tálalhatunk is.

Jó étvágyat!

TIPP: Tálaláskor szórjunk 1-1 tk-nyi pattogtatott amaránt magot a kimert leves tetejére, ill. nyugodtan bele is keverhetünk belőle az ételbe.