Sütőtökös lasagne

Augusztus végén mindig szomorkodom egy sort, hogy már megint elrepült a nyár, aztán megbékélek az ősszel is, főleg, ha jó hosszúra nyúlik a vénasszonyok nyara, mint idén, október vége felé, még mindig tart. Közben rájövök, hogy igazából ez jobb is, mint a nyár, nincsen kánikula, ami újabban egyre többször jelentkezik, csak a melengető napsütés és a színesedő fák, olyan jó ilyenkor a szabadban lenni. És a konyhában is: még van elég friss zöldség és gyümölcs nyárról, de már megjelennek az őszi finomságok is, mint például a sütőtök, gesztenye, erdei gomba..

Az idei sütőtökös kedvencem a lasagne, szerintem jobb, mint a klasszikus verzió, nagyon tetszik az édes-sós ízvilága, a ropogós tökmag pedig igazán különlegessé teszi.

Hozzávalók:

250 g lasagne tészta
200 g mozzarella
100 g pirított tökmag
a tetejére reszelt sajt (nálam cheddar) 

- A sütőtök püréhez:
  1 nagy sütőtök
  2 gerezd fokhagyma
  kakukkfű
  oregano
  zsálya
  szerecsendió
  só, bors
  olívaolaj
- A besamelmártáshoz:
  50 g vaj
  50 g liszt
  600 ml zsíros tej
  szerecsendió
  só

Elkészítés:

A sütőtököt kimagozzuk, 5-8 cm széles darabokra vágjuk, és előmelegített sütőbe rakjuk. 220 fokon sütjük 30 percig, majd 200 fokon újabb 30 percig, végül 160 fokon 20-30 percig.

Az apróra vágott fokhagymát olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a fűszereket: az oregánót, kakukkfüvet, zsályát, és szerecsendiót is reszelünk bele. A kihűlt tököt kikanalazzuk a héjából, hozzákeverjük a fűszeres olajat, sóval, borssal ízesítjük.

A besamelmártással folytatjuk: a vajat egy kisebb serpenyőben felolvasztjuk, belekeverjük a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett világosbarnára pirítjuk. A tejet több lépésben hozzáadagoljuk, csomómentesre keverjük, szerecsendiót reszelünk bele, és egy kis sóval ízesítjük. Amikor a mártás már sűrűsödni kezd, folyamatos kevergetés mellett, kis fokozaton még 5 percig rotyogtatjuk, hogy a liszt íz kifőjön belőle.

Kiolajozunk egy akkora tepsit, amit pont kitöltenek a tésztalapok (én 4 darabot szoktam egymás mellé sorakoztatni), és kezdődhet a rétegezés: egy sor tészta (előfőzés nélkül, szárazon), erre egy réteg sütőtök püré, egy réteg besamel, egy mozarella felszeletelve, majd a pirított tökmag kerül. Újabb sor tészta, és így tovább… A tetejére már nem kerül mozzarella, hanem megszórjuk a reszelt sajttal.

200 fokosra előmelegített sütőbe tesszük, kb. 30-35 perc alatt szép pirosra sütjük.

Tálalás előtt még 15 percet pihentetjük.

Pizzatészta és paradicsomszósz

A sokadik pizza recept, mert még mindig keres(t)em az igazit. Próbálkozásaim során arra jutottam, hogy a liszten kívül a kelesztési idő, ami sokat számít, minél hosszabb, annál jobb. Múltkor kovásszal készítettem egy adagot, ami nagyon jól sikerült, miután 12 órát pihent konyhapulton. Most viszont szárított élesztővel kevertem be a tésztát, ami visszalépésének tűnhet, de ugyanolyan jó lett - ha nem jobb - mint a kovászos verzió, 24 órás kelesztéssel. Nem csak hólyagos, de ropogós is lett ez a tészta. 

Tény, hogy előre kell gondolkodni, és kell némi lelki erő a recept végig olvasásához illetve a folyamatok végig asszisztálásához, de megéri, ha van időnk a végeredményt kivárni. És ha már belekezdünk, érdemes nagyobb adagot bekeverni, hogy le lehessen fagyasztani belőle, mert jó pár órával sütés előtt kiolvasztva majdnem ugyanolyan finom pizzát lehet belőle sütni.

Pizza szósznak egy egyszerű, paradicsom szósz receptet szoktam készíteni, ami ha megmarad, egy kis chili paprikával gazdagítva másnap tökéletes arrabiata feltét lehet a pennére vagy spagettire.

Hozzávalók:

- A tésztához:

  (6db 250 g-os pizzához)

  pizzaliszt - 100% - 825 g

  víz - 65% - 635 g

  só - 2% - 16.5 g

  szárított élesztő - 0.05% - 0.41 g vagy friss élesztő - 0.15% - 1.25 g

- A paradicsomszószhoz:

  800 g hámozott paradicsom konzerv

  1 vöröshagyma

  3 gerezd fokhagyma

  1 tk. vörösborecet vagy balzsamecet

  1 tk. cukor

  2 ek. olívaolaj

  só, bors

  bazsalikom, oregánó

- A tálaláshoz:

  rukkola

Elkészítés:

0:00 - Tészta összekeverése (péntek 18:00)

A só kivételével az összes hozzávalót kimérjük a dagasztógép üstjébe. 15 percen keresztül dagasztjuk, a sót csak a végén adjuk hozzá. Az összedolgozott tésztát egy kiolajozott dagasztótálba tesszük.

0:30 - Hajtogatás 1. (18:30)

A tészta egyik részét olajos vagy vizes kézzel megfogjuk, és a szélét a közepére hajtjuk, közben körbe forgatjuk, amíg egy feszesebb gombócot nem kapunk. Lásd.: video

1:00 - Hajtogatás 2. (19:00) 

1:30 - Hajtogatás 3. (19:30)

2:00 - Hajtogatás 4. (20:00)

Az utolsó esti hajtogatást követően egész éjszaka a dagasztótálban hagyjuk kelni.

12:00 - Hajtogatás 5. (szombat 8:00)

A megkelt tésztát kiolajozott deszkára borítjuk, még egyszer áthajtogatjuk, majd 15 percig pihentetjük.

12:15 - 6 részre osztás (8:15)

A tésztát egy spatulával vagy éles késsel 6 egyforma részre osztjuk.

12:30 - Tésztalabdák formázása (8:30)

A hat részre osztott tésztákat gömbölyűre formázzuk az előző hajtogatási módszerhez hasonlóan: a gombócokat egyesével a tenyerembe veszem, a szélét a közepe felé húzom, miközben forgatom is a tésztát a kezemben, addig, amig feszes nem lesz.

Egy nagyobb tálcát kiolajozunk, erre rakjuk a beolajozott tészta gombócokat, egymástól minél távolabb.

Folpakkal letakarjuk, és legalább 12 órára állni hagyjuk a konyhapulton. Ha van rá lehetőség, még 6 órával tovább kelesszük.

24:00 Pizza formázása (20:00)

A tészta gombócok mostanra már összenőttek, ezért egyesével, a soron következőt egy kés/spatula segitségével elválasztjuk a többitől, óvatosan átemeljük egy lisztezett felületre. A tészta mindkét oldalát alaposan belisztezzük, és óvatosan alányúlva pizza formájúra húzzuk, úgy, hogy a szélén egy vastagabb peremet hagyunk. 

A szintén belisztezett sütőlapátra helyezzük, a paradicsomszósszal vékonyan megkenjük, és rápakoljuk a feltéteket, és egy gyors mozdulattal a sütőtérbe csúsztatjuk.

24:15 Sütés (20:15)

Ha van rá lehetőségünk, kemencében sütjük, minél magasabb hőfokon, az olaszoknál ez 450 fokot jelent (nálam 350 fokon, 5-6 perc alatt készültek el).

Sütőben a legmagasabb hőfokon, lehetőség szerint sütőkövet használva (a sütőkövet a sütővel együtt fél órán keresztül előmelegítve) sütjük.

Pizzaszósz

Egy serpenyőben olívaolajat melegítünk, beleszórjuk az apróra vágott vöröshagymát, és üvegesre pirítjuk. A felaprított fokhagymát, balzsamecetet és a cukrot is hozzáadjuk, kicsit megkaramellizáljuk. 

Felöntjük a hámozott paradicsom konzervvel, sóval, borssal, esetleg oregánóval és bazsalikommal ízesítjük. Kis fokozaton, lefedve, időnként megkeverve, 45 percig főzzük.

Gombás-fetás-olívás tészta

Hétköznapokra való, gyors tésztafogást készítettem a hűtőben talált – már majdnem elfelejtett – csiperkegombákból, egy kis fetával és olajbogyóval felturbózva, dióval megszórva.

Az augusztusi bazsalikom szüretből készült házi pesztóm sajnos már elfogyott, ezért most boltit használtam, de a házi változat receptjét is mellékelem, hogy a napsütéses nyári napokon, szezon idején kéznél legyen. Már alig várom, hogy újra teleültessem a teraszt fűszernövényekkel, és végre a koriander termesztéssel is megpróbálkozzak. 

A recept a Kifőztük magazinban is megjelent. 

Hozzávalók:
- A tésztához:
   25 dkg orsó tészta
   25 dkg gomba
   1 evőkanál olívaolaj
   2-3 gerezd fokhagyma
   15-20 szem fekete olívabogyó
   7,5 dkg feta
   3 dkg dió
- A pesztóhoz:
   2,5 dkg friss bazsalikom
   5 dkg parmezán
   2-3 evőkanál frissen facsart citromlé
   3 evőkanál olívaolaj
   2-3 gerezd fokhagyma
   frissen őrölt bors

Elkészítés:

A gombát megmossuk, és vékony szeletekre vágjuk.
Az olívabogyókat háromfelé vágjuk, a fetát is feldaraboljuk és félre rakjuk.
A bazsalikomot, a parmezánt, a citromlevet, az olívaolajat és a fokhagymát késes aprítóba vagy turmixgépbe tesszük, és jól összedolgozzuk, borssal ízesítjük.
A tésztát megfőzzük.
Egy serpenyőben olívaolajat melegítünk, és megpirítjuk a felszeletelt gombát.
A pesztót a tésztához keverjük, hozzáadjuk a gombát, az olívabogyót, a fetát és a diót is.

Juhtúrós sztrapacska

Egy isteni túrótortát terveztem sütni, a szokásos recept alapján, így előszedtem az utolsó adag házi túrót a fagyasztóból. Mire kiolvadt, kiderült, hogy a házi túró juhtúró – még a sárgás színe miatt sem gyanakodtam, időnként a házi is ilyen. 

Juhtúrós túrótortával azért nem mertem beújítani, de már jött is a mentő ötletként a juhtúrós sztrapacska.
Már nagyon régen készítettem, pedig nagy kedvenc, talán a „pucoljuk meg a krumplit és reszeljük le gyorsan mielőtt megbarnul” stresszelő munkafolyamat miatt nem is kezdtem bele. Most viszont, nem reszeltem, hanem a megpucolt krumplikat beraktam az S késes aprítóba, és egy perc múlva már gyúrtam is a sztrapacska tésztát :).
A recept a Kifőztük áprilisi számában is megtalálható.

Hozzávalók:

(4 személyre)

1,2 kg krumpli (tisztítva mérve)

20 dkg rétesliszt

20 dkg finomliszt

1 teáskanál só

30 dkg juhtúró

15 dkg tejföl

20 dkg szalonna

petrezselyemzöld

Elkészítés:

A szalonnát apró kockákra vágjuk, majd megpirítjuk, és a kisült zsírt félretesszük. A megtisztított krumplit késes aprítóban felaprítjuk, vagy kis lyukú reszelőn lereszeljük, majd besózzuk, hogy ne szürküljön meg. Hozzáadjuk a lisztet és jól összedolgozzuk – szükség esetén 1-2 evőkanálnyi vízzel hígíthatjuk. 

A tésztát nokedliszaggatón – ennek híján vágódeszkáról – forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Addig főzzük, amíg a galuska fel nem jön a víz tetejére (kb. 10 perc). 

Ezután leszűrjük, leöblítjük, tálba tesszük, és a kisült szalonnazsírral meglocsoljuk. Ráöntjük a juhtúróval elkevert tejfölt, majd a pörccel és aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Céklás penne

Odavagyok a színes tésztákért, legutóbb egy ciklámen színű, céklával színezett szélesmetélt receptet néztem ki, hogy elkészítsem vacsorára.

Ez végre elég indok volt arra, hogy levegyem a szekrény tetején porosodó tésztanyújtó gépemet, amit sajnos elég ritkán használok.
Hiába finomabb a frissen gyúrt változat, ha tésztás ételt készítek, azt általában a gyorsasága miatt teszem, mert épp nincs idő másra, ezért ilyenkor száraz tésztát használok.
Most viszont – a receptem szerint – a céklás masszát a nyers tésztába kellett keverni, ezért végre értelmet nyert a tésztanyújtó gépem. A nyers tészta nagyon szép színű lett, az állaga is rendben volt, már alig vártam, hogy kifőzzem, de végül csalódnom kellett. A főzéstől teljesen kifakult a színe, és hiába volt finom, ezzel számomra elvesztette az érdekességét.

Azért nem adtam fel, másnap újra nekiálltam. Elkészítettem a céklás szószt, kifőztem egy csomag pennét, amit a céklás szószba utólag kevertem bele. Az eredmény fantasztikus lett, pont, amilyet szerettem volna: rikító ciklámen színű tészta :)!
A recept a Kifőztük magazin áprilisi számában is megtalálható. 

Hozzávalók:

(4 személyre)

3 közepes cékla

3 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál vörösbor
2 dl zöldségleves

3 gerezd fokhagyma

kakukkfű

reszelt parmezán

60 ml tejszín

1 teáskanál cukor

50 dkg penne tészta

só

frissen őrölt bors

- A tálaláshoz:

  1 evőkanál mák

  bazsalikomlevél

  reszelt parmezán

Elkészítés:

A megpucolt, kisebb kockákra vágott céklát és a fokhagymát kiolajozott tepsibe rakjuk, 1 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, kakukkfűvel, sóval és borssal megszórjuk. 200 fokos sütőben 45 perc alatt megsütjük.
Késes aprítóban pépesítjük, majd hozzáadjuk a balzsamecetet, a bort, a sajtot és a maradék olívaolajat. A mákot száraz serpenyőben 2 perc alatt megpirítjuk, az edényből kiszedve félretesszük. A céklapürét a serpenyőbe kanalazzuk, felöntjük a húslevessel, a tejszínnel, hozzáadjuk a cukrot, és összeforraljuk.
A tésztát megfőzzük, leszűrjük, a céklás szósszal jól elkeverjük. Aprított bazsalikomlevéllel, a pirított mákkal és parmezánnal megszórva tálaljuk.  

Spenótos-ricottás tortellini tökmagolajos-fetakrémmel

Már nagyon régen jelentkeztem új recepttel, olyannyira, hogy a Németországban élő barátnőm a legutóbb küldött emailjében kétségbeesetten kérdezte, hogy ugye nem hagytam abba a blogot?! -  mert már augusztus eleje óta nem frissült… Ezt így nem is tartottam számon, egy kicsit el is szomorodtam, hogy már három hónapja nem postoltam. Talán pont jókor jött - egy kis motivációnak - a Kifőztük magazin felkérése, hogy vendégszerepeljek a novemberi számukban.

Elsőként egy tortellinit készítettem, házi tésztából, a nemrég beszerzett Marcato Atlas tésztagépemmel, amivel maximálisan elégedett vagyok. Igazából már rég meg kellett volna vennem, sokkal finomabb a saját kézzel gyúrt tészta, ráadásul csak liszt és tojás kell hozzá, szóval még gazdaságos is. Mivel csak két hozzávalóból áll az egész, a  tojást mindenképpen érdemes a piacról beszerezni, hogy tényleg házi legyen, mert a boltban kapható, "extra sárga" felirattal ellátott tojás a közelébe sem jöhet. Sajnos a mostani tortellini tésztámba bolti tojás került, és sokkal sápadtabb lett, mint a korábbi, házi tojásos változatok, ezért legközelebb rendes tojás nélkül  bele se vágok.

Hozzávalók: 

(4 személyre)

- A tésztához:

  40 dkg rétesliszt

  4 tojás

- A spenótos-ricottás töltelékhez:

  20 dkg fagyasztott leveles spenót kiolvasztva és kinyomkodva

  10 dkg ricotta

  5 dkg olivabogyó

  5 dkg reszelt parmezán

  só

- A tökmagolajos-fetás krémhez:

  10 dkg feta

  1,5 dl tejföl

  1-2 gerezd fokhagyma

  2-3 evőkanál tökmagolaj

  frissen őrölt bors

- A tetejére:

  bazsalikomos pesto

Elkészítés:

A tésztához a lisztet kimérjük, fokozatosan hozzáadjuk a villával elkevert tojásokat, és kézzel vagy dagasztógéppel kb. 10 perc alatt jól összedolgozzuk. A tésztát egy tállal letakarjuk és fél óráig pihentetjük.

A töltelékhez az olívabogyót apróra vágjuk, elkeverjük a spenóttal, a ricottával és a reszelt parmezánnal, sóval ízesítjük.

A tésztát hat részre vágjuk, majd lisztezett felületen fél cm vastag és 10 cm széles csíkokra nyújtjuk. A tésztacsíkokat egyesével, az 1-es fokozattól az 5-ös fokozatig haladva áttekerjük a tésztanyújtó gépen. A kapott lapokat 3-4 cm széles csíkokra vágjuk, és ujjnyi távolságot hagyva, a tészta hossza mentén kiosztunk 1-1 teáskanálnyi spenótos tölteléket. A töltelékkel megpakolt tésztacsíkra borítunk egy üres tésztacsíkot, és az ujjunkkal egymásra nyomkodjuk a két réteget, majd egy derelye vágóval felkockázzuk a csíkokat.

A tortelliniket forrásban lévő vízben 5 perc alatt megfőzzük, kiszedjük és  pestoval elkeverjük.

A fetát villával összetörjük, belereszeljük a fokhagymát, hozzáadjuk a tökmagolajat, a tejfölt és jól összedolgozzuk a krémet, kevés borssal fűszerezzük.

Az elkészült tortellinit a fetás krémmel meglocsolva tálaljuk. 

Sonkás-rukkolás quesadilla

Pár éve fedeztem fel a mexikói konyhát, sajnos nem egy mexikói út során, hanem a Széna tér közelében lévő, előző munkahelyem miatt. Akkoriban ebédért sűrűn betértem az ottani mexikói étterembe: hétfőn  burrito, kedden  taco, szerdán quesadilla akció volt, én pedig mindegyiket imádtam, pont ebben a sorrendben :). Ez persze a munkatársaimnak is feltűnt, és nem hagyhatták szó nélkül dolgot, viccelődve mindig megkérdezték, hogy „megint mexikói heteket tartasz?”

Azóta gyakran készítek itthon is quesadillát, mert gyors, finom, és jól variálható. Legtöbbször tésztát is gyúrok hozzá, de ha nagyon nincs időm, kész tortilla lapot használok. Pár tészta receptet kipróbáltam már, míg végül egy mexikói tanárnő blogján találtam meg az igazit. Ez a változat vajjal készül, és szerintem ennek köszönhetően lesz tökéletes az állaga, érdemes kipróbálni.

A töltelék ezzel szemben nem az a tipikus mexikói ízvilág, inkább olasznak mondanám. Azt hiszem Mely – a mexikói blogger – igencsak csóválná a fejét, ha megtudná, milyen töltelékkel készül az ő tradicionális tortilla tésztája :D..

Hozzávalók:

- A tortillához:
  340 g liszt

  1 tk só

  1 tk sütőpor

  75 g vaj

  200 ml víz

- A töltelékhez:

  lilahagyma

  szárított paradicsom

  prosciutto vagy füstölt sonka

  cheddar vagy Monterely Jack sajt

  bbq szósz

  chili paprika (elhagyható)

  rukkola saláta

  friss bazsalikom

  tálaláshoz paradicsom vagy uborka

Elkészítés:

A tortilla tésztával kezdem: egy nagyobb tálba kimérem a lisztet, sütőport, a sót és a szobahőmérsékletű vajat, és egy villával morzsás állagúra keverem az egészet. Fokozatosan hozzáadagolom a vizet, és pár perc alatt szép, sima tésztát gyúrok belőle.

A tésztát lisztezett felületre borítom,  8-10 részre osztom, gömbölyűre formázom és konyharuhával letakarva 30-45 percig pihentetem.

A tészta gömböket 1-2 mm vastagságúra nyújtom, egy tányér segítségével szabályos kör alakúra szabom mindegyiket (ez a lépés el is hagyható).

A kinyújtott tortillákat forró serpenyőbe teszem, és oldalanként fél-fél perc alatt mindet megsütöm.

A töltelékhez a felkarikázott hagymát és a szárított paradicsomot (chili paprikát) megpirítom egy kis olívaolajon, és amikor már majdnem kész, hozzáadom a sonkát is. 

A megpirított tölteléket a tortilla lap egyik felére halmozom, kevés bbq szósszal meglocsolom, majd a rukkolával és az apróra vágott bazsalikommal is megszórom, végül a felszeletelt sajtot is ráteszem.

A jól megpakolt, félbe hajtott tortillát forró serpenyőbe rakom, és pár perc alatt mindkét oldalát megpirítom.

Háromsajtos-spenótos cannelloni

Az idei ciprusi gasztronómia élménybeszámolómból természetesen nem maradhat ki a nicosiai rokonoknál tett látogatás sem, ahol Christos isteni, "beefeater bugg"-ban (BBQ) sütött pizzáját, és Katika megunhatatlan spenótos cannelloniját kóstolhattuk meg.

Na jó, a pizza azért közös alkotás volt, a tésztát Katika gyúrta, a feltétet közösen pakoltuk, a sütésért pedig Christos volt a felelős. Nagyon finom lett, ami részben a gránitkőnek, részben a helyi alapanyagoknak köszönhető, és persze a tészta is jó alapot adott az egészhez.

A gránitköves módszerről már korábban is olvastam, kár, hogy nem próbáltam előbb, mert akkor már réges-régen azon sütném a pizzákat - sokkal ropogósabb lesz tőle a tészta, és egyenletesen átsül.
Hazaérve mindezt elmeséltem a húgomnak, aki – szobrász révén – máris a kivitelezésen elmélkedett, és lelkesen magára vállalta a pizza sütő gránitlapom kifaragását :). Már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, és alig várom, hogy kipróbálhassam!

Azt hiszem a cannelloniról is ideje lenne pár szót ejtenem, amit a hazaérkezésünk utáni héten egyből egymás után kétszer, azóta pedig már számtalanszor elkészítettem, mindazok ellenére, hogy eddig nem is voltunk nagy spenótkedvelők... Nem csak mi jártunk így, több barátunk is, aki kóstolta, kellemesen csalódott a spenótban, volt, aki a receptjét is elkérte - szóval következzen egy igazi, spenótnépszerűsítő recept!

Hozzávalók:

250 g cannelloni tészta

- A paradicsomszószhoz:

  500 g passata paradicsomszósz  

  1 ek olívaolaj

  3 gerezd fokhagyma

  1 tk. barnacukor

  1 ek. vörösborecet

  szárított oregánó

  só

- A spenótos-fetás töltelékhez:

  500 g friss vagy fagyasztott leveles spenót
  (parajpüré nem jó, túlságosan híg lesz tőle a töltelék, a leveles változat Lidl-ben
  beszerezhető)

  200 g feta

  100 g aprított olívabogyó

  50 g parmezán

- A tetejére:

  100 g mozzarella

  50 g parmezán

Elkészítés:

A paradicsomszósszal kezdem: egy serpenyőben a felforrósított olívaolajon az apróra vágott fokhagymát fél perc alatt megpirítom, hozzáadom a cukrot, a vörösborecetet és az oregánót, majd felöntöm a paradicsomszósszal. Egy csipet sóval ízesítem, és fedő alatt, lassú fokozaton 20 percen keresztül rotyogtatom.  

Amíg fő a paradicsomszósz, elkészítem a spenótos tölteléket: a friss/kiolvasztott spenótot elkeverem a fetával, a reszelt parmezánnal és az apróra vágott olívabogyóval, jól összedolgozom az egészet. Ha friss spenóttal dolgozom, a száraktól megtisztítom, és S késes aprítóban felaprítom.

A cannelloni csövecskéket egyesével megtöltöm – nálam a következő módszer vált be a legjobban: a tésztát függőleges helyzetben egy tányérra állítom, és egy kiskanál/az ujjam segítségével jól megtömöm a spenótos töltelékkel – és már mehet is a kiolajozott tepsibe. Még egyszerűbb, ha a tölteléket habzsákba kanalazom, és a felállított tésztacsövekbe nyomom.

Az egymás mellett sorakozó, megtöltött tésztákat leöntöm a paradicsomszósszal, megpakolom a mozzarella és parmezán szeletekkel, majd 180-200 fokosra előmelegített (gázsütő 2-es fokozat) sütőben 25-30 perc alatt megsütöm. 

Ciprus-Róma gasztrobeszámoló

Szeptemberben úgy alakult, hogy október végén Ciprusra utazunk. Juhúú :)!

A repjegy árakat nézegetve arra jutottunk, hogy ugyanannyiba kerül, ha visszafelé nem közvetlenül Budapestre utazunk, hanem teszünk egy kis kitérőt Rómába, és onnan repülünk haza. 

Lefoglaltuk a jegyeket, és pár hét múlva már repültünk is Larnakára, ahonnan bérelt autóval utaztunk át Ayia Napára.

Ayia Napa 

Ayia Napát a „ciprusi Ibizaként” is szokták emlegetni, mert számos tengerpartja mellett rengeteg buli hely található itt - még október végén is volt alkalmunk megtapasztalni a pörgős éjszakai élet izgalmait. Három napot töltöttünk itt, napközben többnyire a tengerpartok és Cape-Greco között ingáztunk, éjszaka pedig felfedeztük a várost, amihez nem kellett messzire mennünk a központban lévő szállásunkról.

Fantasztikus időt fogtunk ki október végére, még az átlagosnál is melegebb volt, így 30 fokos napsütésben, illetve 26 fokos vízben nem esett nehezünkre a fürdés. Gyönyörű, fehér homokos strandokon jártunk, amelyek mindegyike kiérdemelte az „EU blue flag” elismerést, amit csak a világ legtisztább vizű tengerpartjai kaphatnak meg (Ayia Napán 14, Cipruson 53 ilyen strand található).

Nagyon szívesen mesélnék még Ciprusról, és az itt ért élményekről, de mivel ezt a bejegyzést egy gasztronómiai beszámolónak szánom, inkább rá is térnék a lényegre, az utunk során kóstolt, fantasztikus ételekre.

Tavaly tavasszal már írtam a többfogásos, turista csalogató mezékről, a kedvenc ciprusi fogásomról: a grillezett halloumi sajtról, a báránybélbe töltött sheftaliáról, a baklaváról, és még sok más finomságról. 
Idén is nagyon jókat ettünk, de sajnos csak Róma felé, a repülőgépen jutott eszembe, hogy ezeket az élményeket meg kellett volna írnom egy fotókkal színesített bejegyzésben, milyen jó lett volna… Remélem, lesz még legközelebb, amikor mindezt bepótolhatom, addig pedig pár szóban, az idei ciprusi gasztronómiai élményekről. 

Costas Tavern

Ayia Napán első nap egy nagyon hangulatos, görög étterembe csalogatott be minket az ajtón álló pincér, mert ugye ki tudna ellen állni két ingyenes Margarita koktélnak? 
Halloumi sajtot és grillezett sertéskarajt ettünk, mindkét fogás isteni volt, főleg a faszénen grillezett hús, amit egyszerűen zseniálisan készítenek mindenhol Cipruson, sehol sem kellett csalódtunk. Próbáltuk megfejteni a titkot, valószínűleg a hús pácolásához használt friss citromlétől lesz igazán ízletes, amivel később, a sütés során folyamatosan locsolgatják a húst. Ezen kívül még joghurt is népszerű pácolási alapanyag, ettől is nagyon jellegzetes íze lesz a sülteknek. 
Desszertet nem rendeltünk, viszont kaptunk egy kis kóstolót a spoon sweet elnevezésű helyi édességből, amivel most találkoztunk először. Ez a desszert bármilyen gyümölcsből készülhet, amit egy nagyon édes szirupba áztatnak, és egy kis citrommal ízesítenek. A gyümölcskockák állaga tetszett nagyon, a roppanóssága, illetve az, hogy a sütőtöknek mondhatni ananász íze/textúrája lett. A receptnek minden esetre utána fogok nézni.

Costas Tavern
Archiepieskopou Makariou III , Nissi Ave crossing nearby, Ayia Napa, Ciprus

Ár: 26 euro: 2 főétel + 2 korsó sör + ajándék Margarita és Ouzo 

Georgie's Handy Food

Egy másik hely, amire mondhatni rászoktunk, egy gyrosos volt, ahol a gyrost többféle húsból és méretben sütötték. A húsokról ugyanazt tudnám elmondani, amit egy bekezdéssel feljebb, talán nekem a bárányos változat kicsit erős volt ízre, a marhahúsos viszont a legjobb, amit valaha ettem. A hamburgerüket nem is volt időm megkóstolni, mert leragadtam a gyrosnál, de a párom elmondása szerint az is nagyon rendben volt. Mindez pedig a friss alapanyagokból elkészítve és a frissen facsart narancslével kísérve, isteni volt.

Georgie's Handy Food
Nissi Ave, Ayia Napa 5330, Ciprus

Ár: a gyrosok 3,5 euro-tól indulnak

Euro Bakers

A sörözésből hazafelé menet, ránk jött a nassolhatnék, ezért útba ejtettük a non-stop nyitva tartó, Zorbas pékséget, vagy inkább cukrászdát. Tavaly a nicosiai üzletükben már jártunk, erre utólag jöttünk rá, nem véletlen, ugyanis az 1975 óta működő pékségnek ma már 51 boltja van a szigeten.

Zseniális, ahány féleképpen el tudják készíteni a baklavát: rétegezve, kicsire-nagyra tekerve, diós, mogyorós, mandulás, pisztáciás, vagy akár kakaós töltelékkel  töltve.

Legjobban a kataifi nevezetű sütemény tetszett, ami a baklavához hasonló édesség, csak réteslap helyett cérnametélt szerű (kataifi) tésztából készül. Remélem, hogy az Ázsia Bt-ben kapok ilyen tésztát, mert nagyon szeretném kipróbálni, és egy jó receptet már találtam is hozzá.

Euro Bakers
17 Nissi Avenue Ayia Napa, Ciprus

Róma

A rövid ciprusi gasztronómiai összefoglaló után következzen Róma, amire szerintem három nap sem elég, főleg ha a sok látnivaló felkeresése mellett még körbe is szeretnénk enni a várost. Először éreztem úgy turistaként, hogy bizony sokat segített volna, ha reggeltől-estig, lépésről-lépésre megtervezzük a napokat, az útba ejtendő éttermeket is beleértve. 
Rengeteg látnivaló van itt, gyakorlatilag bármerre indultunk a városban, előbb-utóbb valami nevezetességbe ütköztünk - így találtunk rá például a Pantheonra és a Szent András templomra is, a kedvenc pékségünk felé menet. A Roscioli nevű pékség nyerte el ezt a címet, minden nap felkerestük, mert itt ettük a legfinomabb pizzát a három nap alatt. 

Roscioli 

 

A családi vállalkozás 1972 óta üzemel nagy sikerrel - többek között erről árulkodtak a falon gyülekező újságcikkek és díjak, és persze a finomabbnál-finomabb péksütemények. 
Először pizzát kóstoltuk meg, amit kb 25 cm széles, és több méter hosszú csíkokban sütnek ki, és darabolnak fel egy bárddal, a vásárló igénye szerinti méretre szabva. Ebben az a legjobb, hogy egyszerre több féle pizzát is meg lehet kóstolni, mivel a szeleteket külön-külön, a lemért súlyuk után kell kifizetni. 

Az első választásunk a margarita pizzára esett, ami isteni volt, de talán az is mondhatnám, hogy tökéletes. A tészta friss volt és ropogós, a házi paradicsomszósz nagyon ízletes, a mozarella sajtról már nem is beszélve. Miután tovább indultunk, még fél óra múlva is éreztem az ízét a számban.. Igazából arra jutottunk, hogy egy jó pizzához nem is kell több, mint tészta, paradicsomszósz, és  sajt (pedig a margarita pizzát eddig egy kissé üresnek tartottam).

Ezen kívül kóstoltunk még padlizsános pizzát - ami után egyből kijelentettem, hogy padlizsános pizzát kell csinálnom - nem tudom, hogy csak az alapanyag miatt, vagy van valami elkészítési trükkje, de nagyon finom volt, alá pedig egy melegszendvics krémhez hasonló ízű szószt kentek. 
A sonkás változatot szerintem nem kell részleteznem, természetesen isteni finom volt a házi sonka - amiből egyébként kimérve is lehetett venni hátul, a csemege pultban. 
A legextrémebb pizza, amit választottunk, a füstölt lazacos volt, majonézes krémmel - ha valaki ez előtt azt mondja, hogy a majonéz jó pizza feltétnek, biztosan kiröhögöm - de ez is nagyon passzolt a lazachoz, engem mindenképpen meggyőzött.

A pizzákon kívül még néhány péksüteményt kipróbáltunk, mindegyik nagyon finom volt, a tésztaételekre és a borokra viszont már nem maradt időnk, szóval ha legközelebb Rómában járunk, azzal indítunk :).
 

Roscioli
via dei Giubbonari 21-22, 00186 Róma
Ár: pizzák 13,5 euro/kg, 18 euro/kg, 22 euro/kg stb.. áron feltéttől függően

Rossosapore

Az első reggelinket a szállásunk mellett lévő, Termini buszpályaudvar oldalában található pékségben fogyasztottuk el, és mivel bevált, innentől kezdve minden reggel ott ettünk. Igazából az 1,9 eurós croissant + capuccino akció csábított be minket, amit pár perc alatt bedobtunk,és már indulhattunk is felfedezni a várost. A péksüteménynek nagyon finom, sűrű tésztája volt, többféléből lehetett választani, a capuccino pedig krémes és habos, pont, amilyennek lennie kell. 

Itt láttam először lent, a képen látható sfogliatella elnevezésű édességet, aminek annyira megtetszett a kinézete, hogy minél előbb ki kell derítenem, hogyan készítik. Egyszerűen zseniális ötlet rétestészta rétegekből egy kagyló kinézetű süteményt készíteni, bár egyelőre elképzelni sem tudom, hogyan lesz ennyire szabályos a végeredmény. A Roscioli-ban meg is kóstoltam - mert ebédre ismét itt kötöttünk ki - így kiderült, hogy nem csak jól néz ki, de finom is, vaníliás-túrós krémmel van megtöltve.

Rossosapore
Stazione Termini, Róma
Ár: croissant + capuccino 1,9 euro

Pizzarium

Vacsorára felkutattuk a Vatkántól nem messze lévő Pizzariumot, amit szintén sok helyen ajánlottak (többnyire blogbejegyzésekre és a legjobb pizzákat kutató cikkekre hagyatkoztunk, amik be is váltak, ezzel szemben, amikor két véletlen szerűen választott helyre ültünk be, nem igazán sikerült jót kajálnunk).
A Pizzarium is a Roscioli-hoz hasonló, "pizza al taglio" - pizza szeleteket dekára árusító kis üzlet volt, annyi különbséggel, hogy itt nem bárddal, hanem ollóval darabolták a pizzát, ami elsőre kissé szokatlan látvány volt.

Itt is négyféle pizzát kóstoltunk, a tészta közepesen vastag volt, és finom, talán egy kicsit jobban megviselte az újramelegítés, mint a Roscioli-s pizzákat. Azért ha van rá lehetőség, érdemes a frissen sültet választani, mert úgy a legfinomabb, még akkor is, ha ezek a pizzák kihűlve és újramelegítve is jók - ellentétben például az itthoni pizzákkal, amik úgy már élvezhetetlenek.

Kétféle sonkásat ettünk, mind a kettő nagyon finom volt, feltéttel gazdagon megpakolva, még a sok sajt sem hiányzott róla - ugyanis azt tapasztaltuk, hogy feltéttől függően adagolják a sajtmennyiséget a pizzákra, és egyes változatokra nagyon keveset raknak, de nem is kell több rá. 
A szalámis pizza is isteni volt, főleg a sajt, ami rámorzsoltak - még most is érzem a számban az ízét - sajnos nem tudtam felismerni, a fetához hasonló állagú, de nem sós, inkább natúr ízű volt. 
A negyedik pizzaszelet spenótos-búzacsírás volt, annyira jól nézett ki rajta a búzacsíra, hogy nem tudtam ellenállni neki, viszont ez az íz nem jött be, a spenótnak elég erős mellékíze volt. De ezt leszámítva, összességében az itteni pizzákat is csak ajánlani tudom.

Pizzarium
Via della Meloria 43, 00136 Róma
Ár: pizzák 22 euro/kg, 25 euro/kg áron feltéttől függően

Pastifico

Mivel tészta nélkül nem lenne teljes a római gasztro körkép, most jöjjön egy jó kis tésztás hely, a Pastifico. 
Ebédre szerettük volna tesztelni, de sajnos nem írtam fel/mentettem le a címét előző este, és azt hittem, hogy a "spanyol lépcsőtől nem messze" információ elég lesz, hogy megtaláljuk, de sajnos nem így lett. Amikor már fél órája a spanyol lépcső környékén bolyongtunk, feladtuk, mert a sok gyaloglástól már nagyon éhesek voltunk, és beültünk egy étterembe a sok közül. 
Egy lasagnét és egy bolognait rendeltünk, ez utóbbi még ehető volt, de a lasagne... húsmentes és ízmentes, ha röviden szeretném jellemezni. Az asztali bor, amit felszolgáltak az ebédhez, legalább ízlett (ebben sosem sikerült mellényúlnunk, minden bor finom volt, amit vettünk vagy rendeltünk, még az asztali borok is, ami mellett néhány itthoni, minőségi borunk is elbújhat). 
Amíg a maradék bort kortyolgattuk, rákerestem a Pastifico-ra, hogy mégis merre lehet, hát kiderült, hogy pár házszámmal arrébb lett volna, a túloldalon... Visszafelé elsétáltunk mellette, tömve volt, és finomabbnál-finomabb tésztákat ettek előtte az emberek. Elhatároztuk, hogy vacsorára visszajövünk ide, igazából ez egy ebédelős hely lett volna, de mivel ez volt az utolsó napunk, nem maradt több lehetőségünk. 
Fél órával zárás előtt, fél hétkor érkeztünk vissza, és szomorúan láttuk, hogy a nagy múltú, 1918 óta működő Pastifico ekkorra már ki lett fosztva, mindössze pár adag, bedobozolt pestos tészta maradt. Csalódottan kérdeztük, hogy már csak ez maradt?, és miután az eladó bőszen bólogatott, vettünk belőle két adagot, vacsorára. 

Kaptunk hozzá egy-egy pohár vörösbort is, ami elvileg jár a tésztához, de azért ha nem kérjük külön, nem kínálják. A tészta egyébként nagyon jó ízű volt, a pesto mellé még kevertek főtt krumplit és zöldbabot is, mindkettő nagyon illett bele, nem is gondoltam még erre a kombinációra. 
Csak akkor lettem egy kissé dühös, vagy inkább csalódott, amikor 5 percre rá, hogy megvettük a maradék, már senkinek sem kellő pestos tésztát, a pultos kihozott egy egész tepsi friss, gombás tésztát, ami ráadásul nagyon jól nézett ki. Pedig még rá is kérdeztünk :(..

Pastifico
8 Via della Croce, Rome, 00187 Róma
Ár: 4 euro egy adag tészta + egy pohár bor 

Gelateria del Teatro

Hogy a desszert se maradjon ki, a vatikán közelében egy fagyizót is teszteltünk, a Gelateria del Teatro-t. 

Rómában egyébként elég drágán mérik a fagyit, 1 gombóc 2 euro, ami kb akkora, ha nem kisebb, mint a nálunk kapható 5 dkg-s gombócok. Ez előtt 15 évvel jártam Rómában, és emlékszem, hogy akkor sem volt olcsó a fagyi, viszont óriási gombócokat mértek, 3x akkorát, mint a nálunk megszokott - hát sajnos, ezek az idők már elmúltak. És ha már itt tartunk, a fagyizó előtt pont elcsíptünk, amint egy magyar apuka a kisfiára förmed: "Fiam, vízszintesen tartod a 800 Ft-os fagyit!!!" :).

Egy cioccolato arabbiato-t kóstoltam, ami mint utólag kiderült, chilis volt, kellemesen csípős, bár sima csokit szerettem volna, ez is finom volt. Lehet, hogy inkább a szicíliai boros csokit kellett volna választanom...

A másik, a ricotta fico e mandorle egy fügés-mascarponés volt, isteni finom. Igazából mindegyiket megkóstoltam volna, mert az ilyen ízkombinációknak, mint  a mézes-rozmaringos citrom, bazsalikomos fehércsoki, levendulás őszibarack, elég nehéz volt ellenállni, kár, hogy épp jóllakottan, ebéd után érkeztünk.

Gelateria del Teatro

Via dei coronari 65-66, 00100 Róma

Ár: 2 euro egy gombóc fagylalt

Piac 

Rómában sétálgatva egyszer csak egy piacon kötöttünk ki, aminek nagyon megörültem, mert otthon még terveztem, hogy megnézek egyet, de a sok látnivaló miatt eszembe sem jutott a három nap alatt. 

A piac egy hangulatos kis téren volt felállítva, ahol rengeteg féle tésztát árultak, irigylem is az olasz háziasszonyokat :). 

További fotók Ciprusról és Rómáról itt.