Narancsos-kardamomos-pisztáciás bonbon

Pisztáciás bonbont nem most készítettem először. Minden alkalommal finomak lettek, de a külsejükön finomítanom kellett, azt hiszem harmadjára sikerült is.

Elsőre a pisztácia paszta színével nem voltam megelégedve, mert szép, élénkzöld krémet vártam, ami helyett egy semmitmondó barna árnyalatot kaptam. Az ízével nem volt baj, de tovább keresgéltem, és Katucinál meg is találtam a tökéletes zöldet, amit blansírozással sikerült elérnie.

Másodjára a fehér csokiburkot apróra darált pisztáciával szerettem volna megszínezni, de hiába mentem át rajta még egy soron mozsárral is, szemcsés és darabos maradt a pisztáciőrlemény, ezért már bele se kevertem a csokiburokba.

Harmadjára már Matcha teaporral próbáltam megszínezi a csokihüvelyt, ami végre olyan lett, mint amilyennek elképzeltem :). Egyből ezzel kellett volna kezdenem, csak attól féltem, hogy a tea íz nagyon intenzíven fog jelentkezni, és belezavar a pisztáciás ízbe, de szó sincs erről. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem éreztem a tea ízt :/.

Szóval a receptet megtaláltam, és ha sikerül sótlan pisztáciát is vennem a boltban - amit egyáltalán nem egyszerű beszerezni, azért az Aldiban szokott lenni – már készülhet is a finom pisztáciás bonbon, Praliné Zsuzsi receptje alapján, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki :)!

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A pisztácia pasztához (50 g kell belőle):

  100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

  50 g mandula

  100 g cukor

  100 ml forró víz

  egy csipet só

- A narancsos krémhez:

  1/2 bionarancs leve és héja (vagy szárított narancshéj)

  70 g fehér csoki

  1 késhegynyi őrölt kardamom

  4 ek. habtejszín

  2 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g fehér csoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.

A narancsos krémmel folytatom: a tejszínt a kardamommal és a narancshéjjal felforralom, és még melegen belekeverem az összedarabolt fehér csokit, végül a narancslevet is beleöntöm. Amikor már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzáadom, és jól összekeverem.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a Matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Jöhetnek a krémek: a habzsákba töltött narancsos, majd a pisztáciás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Diókrémes - fehér csokis praliné & Kávés - narancsos bonbon

Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.

Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.

Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:

1. maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton  belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem   el   megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
2. porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
3. polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele­, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :).  Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
4. csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%)  érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb  a webshopokban is körbe fogok nézni.
5. egyéb eszközök:

·  habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a  legprecízebben lehúzni, a csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.

·    duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához. Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.

·         üzletek, webshopok:

                    ÁzsiaBt.

      Gasztroshop

      Desszertmester

      Écsy Kft.

      Goodwill Kft.

      Food-Pack Kft.

      Miláno-Ker Kft.

      Culinaris

      Stahl direkt

      Sőregi tortadekor

      Tortavarázs
      Bravico Trade Kft.

      Cukrász webáruház
      Tchibo webáruház

Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran belevághat a bonbongyártásba.

Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.

Diókérmes-fehércsokis praliné

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A főzött diókrémhez:

  5 dkg darált dió

  1-2 ek. cukor

  0,5 dl tejszín

  2 tk. vaj

- A vaníliás fehér csoki krémhez:

  1-2 ek.  tejszín

  5 dkg fehér csoki

  fél vaníliarúd magjai vagy 1 tk. vanília aroma

- A csokiburokhoz:

  20 dkg étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom hűlni.

Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom, és hagyok helyet a lezáráshoz is.

A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Kávés-narancsos bonbon

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A krémhez:

  5 dkg jó minőségű étcsokoládé ( 55 %)

  1 ek. feketekávé

  0,2 dl tejszín

  1-2 ek. kandírozott narancshéj

- A csokiburokhoz:

  20 dkg jó minőségű étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és  a kandírozott narancshéjat is. A krémet hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a bonbonokat.