Narancsos-kardamomos-pisztáciás bonbon

Pisztáciás bonbont nem most készítettem először. Minden alkalommal finomak lettek, de a külsejükön finomítanom kellett, azt hiszem harmadjára sikerült is.

Elsőre a pisztácia paszta színével nem voltam megelégedve, mert szép, élénkzöld krémet vártam, ami helyett egy semmitmondó barna árnyalatot kaptam. Az ízével nem volt baj, de tovább keresgéltem, és Katucinál meg is találtam a tökéletes zöldet, amit blansírozással sikerült elérnie.

Másodjára a fehér csokiburkot apróra darált pisztáciával szerettem volna megszínezni, de hiába mentem át rajta még egy soron mozsárral is, szemcsés és darabos maradt a pisztáciőrlemény, ezért már bele se kevertem a csokiburokba.

Harmadjára már Matcha teaporral próbáltam megszínezi a csokihüvelyt, ami végre olyan lett, mint amilyennek elképzeltem :). Egyből ezzel kellett volna kezdenem, csak attól féltem, hogy a tea íz nagyon intenzíven fog jelentkezni, és belezavar a pisztáciás ízbe, de szó sincs erről. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem éreztem a tea ízt :/.

Szóval a receptet megtaláltam, és ha sikerül sótlan pisztáciát is vennem a boltban - amit egyáltalán nem egyszerű beszerezni, azért az Aldiban szokott lenni – már készülhet is a finom pisztáciás bonbon, Praliné Zsuzsi receptje alapján, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki :)!

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A pisztácia pasztához (50 g kell belőle):

  100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

  50 g mandula

  100 g cukor

  100 ml forró víz

  egy csipet só

- A narancsos krémhez:

  1/2 bionarancs leve és héja (vagy szárított narancshéj)

  70 g fehér csoki

  1 késhegynyi őrölt kardamom

  4 ek. habtejszín

  2 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g fehér csoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.

A narancsos krémmel folytatom: a tejszínt a kardamommal és a narancshéjjal felforralom, és még melegen belekeverem az összedarabolt fehér csokit, végül a narancslevet is beleöntöm. Amikor már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzáadom, és jól összekeverem.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a Matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Jöhetnek a krémek: a habzsákba töltött narancsos, majd a pisztáciás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Csokoládé trüffel egyszerűen

Már régóta foglalkoztat a trüffel készítése, de még sosem próbálkoztam vele, mert valahogy bonyolultnak képzeltem a dolgot. A napokban ráakadtam egy meglepően egyszerű receptre, amit ki kellett próbálnom.  Mivel a mutatós kis golyók szépen dobozba rendezve gasztroajándékként is megállják a helyüket, biztos voltam benne, hogy a húgom – aki egyébként is értékeli a kézzel készített ajándékokat – örülni fog, ha a karácsonyfa alatt ráakad a bonbonjaimra.

A trüffel eredetét kutatva egy érdekes történetre bukkantam a szakácsiskola weboldalon a gasztro- lexikonban:

„ganache: csokitöltelék pontosabban - tejszínes csokoládémasszát jelent, trüffelekhez, bonbonok töltelékeként, egyéb desszertekhez használják. Maga a szó annyit jelent, hogy bolond. A története szerint egyszer, az ügyetlen szakácstanonc a csokireszelékre forró tejszínt öntött. A mester ráförmedt, hogy „Te bolond!” („Ganache, toi!!!”). Hogy ki nem dobják azt, aminek megmentésére még van cseppnyi remény, így simára keverték, és betesztelték az eredményt, majd megállapították, hogy ez bizony egészen jó lett.”

Hozzávalók:
(kb. 30 golyóhoz)
350 g étcsokoládé (sárga Szerencsi étcsokiból készítettem)
2,5 dl habtejszín
50 g mandula
holland kakaópor

Elkészítés:

A csokoládét egy hőálló tálba kockákra darabolom. 

A tejszínt egy kisebb fazékban forrásig melegítem, majd ráöntöm az összedarabolt csokira. Néhány percig állni hagyom, hogy a csokidaraboknak legyen idejük elolvadni. 

Egy habverővel közepes fokozaton homogén masszává dolgozom össze a krémet. Egyedül itt lehet elrontani a trüffelt: ha túl sokáig keverem a krémet, szétosztályozódhat, ezért amint összeállt, azonnal félrerakom. 

Hűtőben alufóliával letakarva egy éjszakát pihentetnem.

Másnap  elkészítem a golyókat: a csokimasszát kis kanállal adagolom, "Raffaello" méretű golyókat formázok belőle. 

A csokikrém könnyen kezelhető állagú, jól formázható állagú lesz, meleg víz sem szükséges a gyúráshoz.

Az elkészült golyókat durvára vágott mandulába vagy kakaóporba forgatom, fogyasztásig hűtőben tárolom. 

Pisztácia paszta

Hozzávalók:

100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

50 g mandula

100 g cukor

100 ml forró víz

egy csipet só

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.