Szilvás tarte tatin

Múlt héten ránk szakadt a szilva szezon, nagy örömünkre, már épp ideje volt. Három éve költöztünk kertes házba, és a szilvafánk idén hozott termést először, igaz, most az előző két évet is bepótolta :).

Főztem belőle egy kevés lekvárt, de mivel a ringló nem annyira lekvárnak való, inkább kimagozva lefagyasztottuk a nagy részét, jó lesz majd sütibe vagy levesbe.

Azóta napi szinten készülnek a szilvás fogások, például szilvás gombóc, ami azért kicsit melós volt, de mindenképpen megérte, hiszen ez a legnagyobb kedvenc. Szilvás pite, szilvaleves is lett belőle, szilvás chutney és clafoutis van még tervben az utolsó friss szemekből, remélem a recepteket is lesz időm megosztani. 

Tegnap pedig egy szilvás tarte tatint sütöttem, most kivételesen leveles tésztából, ami legalább olyan finom lett, mint gyúrt tésztából. Réteges és ropogós állagú, talán még finomabb is, ráadásul sokkal gyorsabban elkészült. 

Hozzávalók:

12-15 szem szilva 

500 g leveles tészta

100 g cukor

100 g vaj

őrölt kardamom

1 csipet só

Elkészítés:

A leveles tésztát, ha fagyasztott, kiolvasztjuk.

A szilvákat megmossuk, félbevágjuk és kimagozzuk. 

A kristálycukorhoz 1 evőkanálnyi vizet adunk, és karamellt készítünk belőle. Hozzáadjuk a vajat és a sót, jól elkeverjük. 

Egy 28 cm-es piteforma aljára öntjük a vajas karamellát, és rápakoljuk a félbevágott szilva szemeket. 

A leveles tésztát sütőforma méretűre nyújtjuk (kb 5-8 mm vastagra)  és lefedjük vele a szilvákat, a szélét kicsit visszahajtjuk.

190 fokosra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt megsütjük. Ha a piteformánk nem elég mély, érdemes egy üres tepsit alá rakni, hogy a kibuggyanó karamell ne a sütő aljára csepegjen. 

Amikor a tészta már szépen megpirult, kivesszük a sütőből, kb. 5 percet pihentetjük, ha szükséges, leöntjük róla a felesleges levet, és óvatosan egy tányérra borítjuk.

Kávés-kardamomos bonbon

Az első kávés bonbonom… Egy ideje már tervezem, hogy elkészítem - pontosan tavaly karácsony óta, amikor még megvettem hozzá a kávémintás transzfer fóliát. Azóta persze csak porosodik a bonbonos cuccaim között, mert még mindig nem vettem hozzá mágneses polikarbonát formát. A napokban viszont, kezembe akadt a bonbonozós barátnőmtől kölcsön kapott, mágneses polikarbonát forma – már rég azt hittem, hogy visszaadtam, de ezek szerint mégsem (remélem nem hiányolta, titokban azért nagyon megörültem neki :) ).

Már csak egy jó kis recept hiányzott a kávémintás kávés bonbonokhoz, amit Katucinál meg is találtam. Egy nagyon kávés, kardamommal ízesített változatot választottam tőle, amit ajánlok mindenki figyelmébe, akár kávé helyett is.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A kávékrémhez:

  70 ml legalább 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsokoládé

  fél tk. őrölt kardamom

  3-5 tk. instant kávé

- A csokiburokhoz:

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A kávékrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a kardamommal, hozzáadom a kávéport, majd a feldarabolt tejcsokit is belekeverem. A ganache-t simára keverem, és berakom a hűtőbe.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a kávékrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Rebarbarás meggydzsem

Már jó ideje kerülgetem a konyhaszekrényemben azt a néhány befőzőcukrot, amit még a Koronás receptversenyen nyertem. A lekváros kiflimet küldtem be, ami egy nagy doboznyi Koronás cukrot ért :)! Nagyon megörültem a kandiscukornak és a barnacukornak is, a befőzőcukrot viszont már nem fogadtam ilyen lelkesedéssel, mert ugye, sosem szoktam befőzni, semmit se.

Pár napja viszont, olvastam egy dzsem receptet, ami meggyből és befőzőcukorból állt, az elkészítés menete pedig pár perc forralásból. Ez annyira egyszerűnek tűnt, hogy végre rádöbbentem, a sors miért rendelt mellém ennyi befőzőcukrot… Gyorsan szereztem hát pár szál rebarbarát a meggyemhez, hogy egy kicsit különlegesebb legyen a dzsem, mindezt kardamommal ízesítettem. Elég jó lett ;).

Hozzávalók:

(1 db 900 ml-es üveghez)

200 g rebarbara

500 g magozott meggy

230 g 3:1 befőzőcukor

1/2 tk. őrölt kardamom

1/2 tk. őrölt fahéj

Elkészítés:

A rebarbarát alaposan megmosom, a leveleit levágom és 1 cm-es darabokra vágom. A meggyet megmosom és kimagozom.

A rebarbarát és a meggyet egy lábasba teszem, hozzáadom a cukrot, fahéjjal és kardamommal ízesítem. Állandóan kevergetve a forrástól számítva kb. 10 percen keresztül főzzük, amíg elég sűrű nem lesz.

A tűzről levéve egyből tisztára mosott befőttes üvegbe öntöm, lezárom, és 5 percre fejre fordítom, hogy tartósítószer nélkül is elálljon. 

Narancsos-kardamomos-pisztáciás bonbon

Pisztáciás bonbont nem most készítettem először. Minden alkalommal finomak lettek, de a külsejükön finomítanom kellett, azt hiszem harmadjára sikerült is.

Elsőre a pisztácia paszta színével nem voltam megelégedve, mert szép, élénkzöld krémet vártam, ami helyett egy semmitmondó barna árnyalatot kaptam. Az ízével nem volt baj, de tovább keresgéltem, és Katucinál meg is találtam a tökéletes zöldet, amit blansírozással sikerült elérnie.

Másodjára a fehér csokiburkot apróra darált pisztáciával szerettem volna megszínezni, de hiába mentem át rajta még egy soron mozsárral is, szemcsés és darabos maradt a pisztáciőrlemény, ezért már bele se kevertem a csokiburokba.

Harmadjára már Matcha teaporral próbáltam megszínezi a csokihüvelyt, ami végre olyan lett, mint amilyennek elképzeltem :). Egyből ezzel kellett volna kezdenem, csak attól féltem, hogy a tea íz nagyon intenzíven fog jelentkezni, és belezavar a pisztáciás ízbe, de szó sincs erről. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem éreztem a tea ízt :/.

Szóval a receptet megtaláltam, és ha sikerül sótlan pisztáciát is vennem a boltban - amit egyáltalán nem egyszerű beszerezni, azért az Aldiban szokott lenni – már készülhet is a finom pisztáciás bonbon, Praliné Zsuzsi receptje alapján, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki :)!

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A pisztácia pasztához (50 g kell belőle):

  100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

  50 g mandula

  100 g cukor

  100 ml forró víz

  egy csipet só

- A narancsos krémhez:

  1/2 bionarancs leve és héja (vagy szárított narancshéj)

  70 g fehér csoki

  1 késhegynyi őrölt kardamom

  4 ek. habtejszín

  2 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g fehér csoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.

A narancsos krémmel folytatom: a tejszínt a kardamommal és a narancshéjjal felforralom, és még melegen belekeverem az összedarabolt fehér csokit, végül a narancslevet is beleöntöm. Amikor már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzáadom, és jól összekeverem.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a Matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Jöhetnek a krémek: a habzsákba töltött narancsos, majd a pisztáciás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.