A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Glükóz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Glükóz. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 7., vasárnap

Guinness-muscovado karamell bonbon

































Egy újabb fantasztikus bonbon variációt találtam Praliné Zsuzsinál, ráadásul férfi ízlésnek megfelelőt, pont olyat, amilyet kerestem :).
A recept már első olvasásra megfogott: a sör és az étcsoki keserűsége nagyon jól illik egymáshoz, amit még külön kiemel a muscovado cukor melanszos ízvilága, a sós karamella rétegről már nem is beszélve...
Miután (az 5. boltban) végre sikerült beszereznem a Guinness sört, elkészült a bonbon, ami bár egy kicsit időigényes volt - a díszített csokiburoknak és a két réteg tölteléknek köszönhetően – nagyon finom lett. Egyedül a Guinness sör ízével nem voltam megelégedve, na nem a bonbonban, hanem úgy önmagában. Most kóstoltam először, és valami hihetetlenül finom barna sörre számítottam – lehet hogy pont ez volt a baj, hogy túl sokat vártam tőle – de „floating widget” ide vagy oda, az enyémbe még csak elég buborék sem jutott :/.

Hozzávalók:
(24 darabhoz)
- A muscovado karamellhez:
  20 g habtejszín (min. 30%-os, állati)
  10 g Guinness
  40 g cukor
  10 g glükózszirup/akácméz
  30 g muscovado cukor
  50 g vaj
  1 csapott kk. só
- A Guinness-ganache-hez:
  50 g étcsokoládé
  5 g muscovado cukor
  20 g habtejszín
  20 g Guinness
  7 g vaj
- A csokiburokhoz:
  30 g fehér csokoládé
  céklapor 
  200 g étcsokoládé

Elkészítés:
A karamellel kezdem: a habtejszínt elkeverem a Guiness-szel és meglangyosítom.
A glükóz szirupot a cukor felével elkezdem melegíteni. Amikor már kezd karamellizálódni, hozzáöntöm a cukor másik felét is, és borostyán színűre karamellizálom az egészet.
A karamellhez hozzáadom a muscovado cukrot is, és addig kevergetem, amíg el nem olvad.
A tűzről levéve, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a Guinness-szes tejszint, a tűzhelyre időnként visszatéve addig kevergetem, amíg teljesen egynemű nem lesz. A sót is hozzáadom, 50 fokosra hűtöm, és a vajat is belekeverem.
A Guinness-ganache elkészítésével folytatom:
a habtejszínt megmelegítem, felolvasztom benne a muscovado cukrot.  Langyosra hűtöm, majd belekeverem a Guinness-t is. Az étcsokit megolvasztom, majd több lépésben hozzákeverem a Guinness-tejszin keveréket, végül a vajat is hozzáadom.
A csokiburok díszítéséhez a fehér csokit megolvasztom és temperálom, a céklaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.
Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.
Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a muscovado karamellt majd a Guinness-ganache-t is, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.
Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

2014. május 17., szombat

Gyömbéres-citromos-matcha teás bonbon

































Praliné Zsuzsinál találtam ezt a kifinomult ízkombinációt, amit azonnal ki kellett próbálnom! Elsőre nem igazán tudtam elképzelni, hogy pontosan milyen is lesz együtt a matcha tea és a gyömbér, de az eredmény minden várakozásomat felülmúlta, fantasztikus lett!
A matcha zöldtea port eddig csak a csokiburok színezésére használtam, ideje volt már töltelékként is megkóstolnom. Ahogy vártam, a zöld tea kevésbé domináns ízét nagyon jól kiegészíti és kiemeli a gyömbér és a citrom frissessége, és nagyon tetszik a krém zöld színe… (ez utóbbi lehet, hogy csak az én mániám, még a pisztáciás bonbonnál kezdődött...).

Hozzávalók:
(18 darabhoz)
- A töltelékhez:
  105 g fehér csoki
  45 g habtejszín
  1,5 kezeletlen citrom héja
  1,5 tk. glükózszirup (vagy akácméz)
  15 g frissen facsart citromlé
  1 kk. matcha teapor
  6-7 szelet kandírozott gyömbér 
  1,5 tk. puha vaj
- A csokiburokhoz:
   200 g étcsoki
   1%-nyi porított kakaóvaj
   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:
A töltelékhez egy kisebb lábasban felmelegítem a tejszínt, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a glükózszirupot (vagy akácmézet), felforralom, majd a tűzről lehúzva belekeverem a feldarabolt fehér csokit, a matcha teaport és a citromlevet. Amikor a krém már 35 fokosra hűlt, a vajat is hozzáadom, végül az apróra vágott kandírozott gyömbérdarabokat is beleforgatom.
A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.
Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom az étcsokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.
A habzsákba töltött matcha teás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.
Az maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.



2014. április 3., csütörtök

Vodkamálna bonbon

































Valami ütősebb, alkoholos bonbonra vágytam, és mivel vodka volt otthon, ehhez kerestem receptet. Első körben Praliné Zsuzsi Vodkamálna bonbonjára akadtam rá, ami annyira ínycsiklandó volt, hogy ki kellett próbálnom. Mindazok ellenére, hogy március közepén elég nehéz volt friss málnát beszerezni – a Lidlben azért találtam – és tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert ez egy fondantos bonbon lesz, mint például a konyakmeggy, amiről már sok cifra történetet hallottam… Merthogy a folyékony, alkoholos töltelékű bonbonoknak van egy nehézsége – az alkohol a fondant fölé szökik – amitől a bonbont nem lehet lezárni. Azért ezt el lehet kerülni, ha nem kanalazunk plusz alkoholt a csokihüvelyekbe adagolt gyümölcsre… Általában ez szokott gondot okozni, de valahogy késztetést érez az ember, hogy megtegye. Bennem is volt egy ilyen gondolat, nem is tudom miért, talán mert a vodka annyira magába szívta a málna illatát és az izét, és átvette élénkpiros színét, hogy legszívesebben minden cseppjét belezártam volna a bonbonba. Inkább azt javaslom, hogy a megmaradó málnás vodkát igyuk meg – ez is egy gasztronómiai élmény lesz, a jó hangulatról nem is beszélve :).
Visszatérve a bonbonhoz, engem egyszerűen lenyűgözött a felismerés, hogy az ilyen konyakmeggy jellegű, fondantos töltelékek először szilárd állapotúak, és csak pár nappal a lezárás után, a gyümölcsben lévő alkohol hatására folyósodnak meg. Ezért van az, hogy néha a konyakmeggyünkben sűrűbb, fehér a töltelék (a fondant), ha még túlságosan friss, és nem oldódott fel teljesen.

Hozzávalók:
(21 darabhoz)
- A vodkamálna töltelékhez:
  friss málna (nem fagyasztott!)
  annyi vodka, amennyi a málnákat ellepi
3-4 ek. fondantmassza
- A fondanthoz:
  50 dkg kristálycukor
  11 dkg víz
  10 dkg glükózszirup
- A burokhoz:
  200 g étcsoki

Elkészítés:
A friss málnaszemeket egy befőttes üvegbe teszem, és annyi vodkát öntök rá, hogy teljesen ellepje (talán egy kicsit többet is, hogy maradjon kóstolónak :) ). Legalább 2, de inkább 3-4 hétig áztatom.  
Elkészítem a fondant masszát. Praliné Zsuzsi receptje alapján csináltam, annyi különbséggel, hogy a glükózt csak szirup formában sikerült beszereznem, ezért a víz mennyiségen kicsit változtatnom kellett, mert a szirup már valamennyit tartalmazott. Nálam már az átszámolt mennyiségek szerepelnek, de ha valakinek glükóz porból készülő receptre van szüksége, itt az eredeti változat.
A cukrot és a vizet kimérem egy lábasba, egy vizes ecsettel lemosom az edény belső oldalára tapadt cukorkristályokat, belekeverem a glükóz szirupot is. Egy fém kanállal elkeverem, 115 fokig melegítem, majd kb 70 fokosra visszahűtöm, majd egy sima, hűvös felületre öntöm (márványlap, tálca, tepsi stb…). Egy szilikon spatula/habkártya segítségével folyamatosan mozgatom és húzogatom, amíg sűrű, fehér ragaccsá nem válik a massza. Amikor már alig tudom mozgatni, egy légmentesen lezárható műanyag dobozba teszem, és pár napig pihentetem, hogy kőkemény állapotúról sűrű, krémes állagúvá alakuljon.  
Pár hét elteltével – amikor a málnaszemek már jócskán magukba szívták a vodkát, és a fondant massza is megfolyósodott – végre neki állhatok a bonbonkészítésnek! Bevallom, én csak egy hétig bírtam várni, de így is elég vodkásak lettek a bonbonok.
Először az étcsokit temperálom, majd megtöltöm vele a polikarbonát bonbonformát, és elkészítem a csokihüvelyeket.  A csokiburkot kicsit vastagabbra hagyom, hogy a kifordításnál ne repedjenek be a bonbonok, amitől később szivárogna a töltelék. A formát a hűtőbe teszem, hogy a csoki megszilárduljon.
Jöhetnek a málnák! Kisebb formába egy fél, nagyobba egy egész málnát is lehet rakni, de ez a málna méretétől is függ. A lényeg, hogy a málnák a mélyedés feléig-harmadáig érjenek, és még véletlenül sem szabad pluszban vodkát kanalazni a rájuk, mert ebben az esetben a bonbont nem lehet majd lezárni.
A fondantot maximum 40 fokosra melegítem, egy teáskanálnyit adagolok hozzá a málnás vodkából, hogy kicsit hígabb legyen. A málnákra kanalazom, hagyva helyet a lezárásnak. Nekem így elsőre elég nehezen kezelhető, ragacsos volt a fondant, nehéz volt a megfelelő mennyiséget a hüvelyekbe kanalazni. Legközelebb habzsákkal próbálom megtölteni, hátha úgy könnyebben megy.
A maradék étcsokit újra temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Mivel ez egy nehezen lezárható bonbon, egy-egy kiskanálnyi csokit adagolok a mélyedésekre, majd a felesleget lehúzom a habkártyával. Kb. egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom belőle a bonbonokat, légmentesen lezárható műanyag dobozba rakom, és szobahőmérsékleten pár napot állni hagyom, hogy az alkohol teljesen feloldja a fondantot. Nekem két nap elegendő volt hozzá. 

2012. október 1., hétfő

Fondant

Hozzávalók
50 dkg kristálycukor
11 dkg víz
10 dkg glükózszirup

Elkészítés:
A cukrot és a vizet kimérem egy lábasba, egy vizes ecsettel lemosom az edény belső oldalára tapadt cukorkristályokat, belekeverem a glükóz szirupot is. Egy fém kanállal elkeverem, 115 fokig melegítem, majd kb 70 fokosra visszahűtöm, majd egy sima, hűvös felületre öntöm (márványlap, tálca, tepsi stb…). Egy szilikon spatula/habkártya segítségével folyamatosan mozgatom és húzogatom, amíg sűrű, fehér ragaccsá nem válik a massza. Amikor már alig tudom mozgatni, egy légmentesen lezárható műanyag dobozba teszem, és pár napig pihentetem, hogy kőkemény állapotúról sűrű, krémes állagúvá alakuljon.