Népi motívumok modernizálva 1922-ben

Bár másoknál már lassan lecseng a kalocsai mintás divatőrület, nekem előtte is, meg utána is szerelmem volt/maradt a magyar népi motívumkincs, akár modernizált formában is. Ezért is dobbant meg a szívem, amikor a Philadelphia Museum of Art oldalán megláttam ezt a két 1922-ből származó ruhát.

Forrás

Forrás

Motívumok húsvéti tojásokra

Úgy tűnik, idén sem lesz több időm készülődni húsvétra, mint tavaly, de még nem adtam fel, megpróbálok eljutni a Néprajzi Múzeum tojásfestős workshopjára. Egyrészt így biztosan leülök tojást festeni, másrészt Bodnár Katának, a workshop vezetőjének nagyon pozitív kisugárzása van, jó érzés a közelében feltöltődni egy kicsit.

Addig is mutatok Nektek szépséges hímes tojás motívumokat 1885-1890 környékéről, melyeket tanítók rajzoltak Magyarország különböző vidékein, leginkább Erdélyben.

 

Forrás: Néprajzi Múzeum

 

Hímzett tornacipő

Még évekkel ezelőtt láttam meg egy "meskás" lány (sajnos nem emlékszem a nevére) kalocsai mintával hímzett tornacipőit, egyből el is határoztam, hogy nekem lesz egy népi motívummal hímzett tornacsukám. Nagyon tetszett az ötlet, viszont én más mintával, másfajta tornacipővel képzeltem el a sajátomat, így nem vettem meg az általa készített csukát, pedig megérdemelte volna a kiagyalója. Némi bűntudattal álltam neki felvinni a mintát egy C&A-ban vásárolt vászonpipőre, ehhez képest mások árulni is kezdték az ilyen lábbeliket, ami szerintem nem túl etikus...

Az "eredeti" kalocsai minta bennem fel sem merült, ehelyett egy békési szűrhímzésből emeltem ki egy rózsát, azt is a cipő elejére tervezve. Elkezdtem hímezni, aztán nagyon gyorsan rá is jöttem, hogy miért mindenki az oldalára böködi a mintát... :) Eltartott, mire rájöttem, hogy hogyan tudom egyszerűen hímezni az orrrészt, a másik párnál már olyan profi voltam, hogy belülről már nem is szúrtam át a bélést, csak a felső, gyöngyvászonból készült felsőrészen dolgoztam. Az öltéseken sajnos látszik, hogy korábban nem hímeztem ezzel a technikával, de az vigasztal, hogy a hordásban úgyis előbb-utóbb kibolyhosodik a fonal, és úgy nem lesz feltűnő. 

 

Néprajzi Múzeum új digitális katalógusa

Az idei évet azzal szerettem volna kezdeni, hogy megmutatom a még tavaly befejezett ügyködéseimet, de úgy megörültem a Néprajzi Múzeum új digitális katalógusának, hogy inkább erre hívom fel a figyelmetek.  Festett famennyezetek, templomi faberendezések állami és egyházi fenntartású közgyűjteményekben című digitális katalógus nem kevesebb feladatot vállalt magára, mint hogy bemutassa a címben szereplő tárgyak múzeumokban őrzött darabjait. A Kárpát-medence 15–19. századi művészeti emlékei között különleges csoportot alkotnak a festő-asztalosok által készített famennyezetek, templomi faberendezések. Nagyobb részük a mai napig eredeti helyén, többnyire református, unitárius műemléktemplomokban található, de a különböző állami és egyházi közgyűjtemények is jelentős számú műtárgyat őriznek.

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatán 2010-ben elnyert támogatás segítségével egy olyan digitális katalógus létrehozásának első üteme valósulhatott meg, amely a résztvevő muzeális intézményekben lévő, egymással gyakran szoros kapcsolatban álló emlékek, illetve a több gyűjtemény közt szétszóródott műtárgyak és vonatkozó dokumentációjuk együttes, egyidejű tanulmányozását teszi lehetővé a szakemberek és az érdeklődő nagyközönség számára.

Saját fotók famennyezetekről, templomokról: itt.

Olvasnivaló: A népi ornamentika terminológiájának állatokkal kapcsolatos rétege

Gazda Klára

A NÉPI ORNAMENTIKA TERMINOLÓGIÁJÁNAK ÁLLATOKKAL KAPCSOLATOS RÉTEGE*

Van-e a néprajztudomány számára jelentősége a népi mintanévnek?
Van-e szabályosság, rendszerszerűség a minták megnevezésében?
Utal-e a népi terminológia a népi gondolkodásmódra, mentalitásra, magára a kultúrára?

Válaszok itt.

*A dolgozat alapszövege 1995. március 31-én Abádszalókon hangzott el az Állatábrázolás a magyar néphagyományban című konferencián.

Faragott kobaktökök

Most, hogy mindenki töklámpást farag, én is hoztam Nektek faragott kobaktököket, mégpedig Dr. Hormay Mihály munkáit. Képek forrása: Dr. Hormay Mihály

Érdekessége ezeknek a tököknek, hogy bár ezeken a képeken mint dísztárgyak szerepelnek, az ember évszázadok óta munkára fogta. Sokféle elnevezése (kobaktök, kabaktök, butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök) mellett számtalan módon használták is.

Természetesen ételként is elkészíthető zsenge korában, azonban edénytől kezdve a hangszerekig (több mint 60 féle hangszer készül a lopótökből) mindenre felhasználható.

Öblös formájából adódóan tárolóedényt, ivóedényt, csészéket készítettek belőle. Nem véletlen, hogy a kabaktökből készített italtartó edényeket zarándokkulacsnak nevezték, hiszen órákig hűvösen tartja a benne tárolt italt.

Nagyapáim is lopótökkel szívták ki a hordóból a bort, állítólag az első pálinkafőzők is kobaktökben tárolták a párlatokat. Amúgy tényleg elképesztő, hogy világszerte mi mindenre tudták használni. Az angolok pipát faragnak belőle, a gyagyás (hímnemű) pápuák nemes egyszerűséggel a férfiasságukra húzzák, némi optikai tunningot remélve így. Aki nem hiszi, járjon (na jó, olvasson) utána.

Naná, hogy idén én is ültettem kobaktököt, de rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül írják, hogy Szent György-nap előtt kell elültetni, mert körülbelül októberre érik be. Én kicsit későn tudtam magot venni, amiből ráadásul csak két növényke kelt ki. Állítottunk neki ágakból támaszt, hogy egyenletesen tudjon érni, de a sok hűhó vége az lett, hogy a kb. 30 pici tökből 2 maradt meg, mert a többit megrágta valami lény. Egyetlen növényünknek sem drukkoltam ennyire, kis híjján rosszul lettem, amikor megláttam, hogy mi történt. Igy most két tököcske szárad a szüleim száraz és meleg pincéjében, én meg epekedve várom, hogy kiszáradjanak.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint leszedése után néhány hétre – néha tavaszig – a füstre akasztották, hogy később a szú bele ne essék, a héja megkeményedjék és barna-piros színt kapjon. Amikor levették a füstről, a kocsánál kifúrták, vagy tüzes dróttal lyukat égettek rajta és a magot kirázták belole. Összeszáradt belét a tök belsejében pörgetett vesszovel szedték ki, ezután vizet öntöttek bele, hogy a még benne maradt részek leázzanak. Az így elkészített kobak egynémelyikét finom vésett díszítéssel, karcolással, ritkábban spanyolozással díszítették. A díszítményeket vagy azok közeit sósavval – mint a szarut is – az alapszínnél sötétebbre színezték. Végül fadugót faragtak bele. A kész kobakot zsineggel, szíjjal, néha vesszővel a tarisznyához csatolva hordták.
Szabó István ostorkészítő és népi iparművész az inda helyén meg fúrja, a magot kiszórja belőle, a hártyát kikaparja és méhviasszal kiöblíti, a maradékot kiborítja belőle.

A wikipédia szerint az érett termés alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzendő kaparják le az epidermiszt óvatosan. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás alatti penészedést előzik meg egy 3%-os hiperolos vizes lemosással. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral csiszolják le. Ezután egy bórax és víz keverékével (1:3) való lemosás őrzi meg a színeket. Van, aki vízben oldható viasszal dörzsöli be. Van aki a vonalakba színezett méhviaszt, tust, pörkölt diófa faporát, faggyúval kevert kormot dörzsöl, hogy a kontraszthatást fokozza.A díszítéseket karcolással, spanyolozással, véséssel vagy metszéssel viszik fel a tökökre.  A lopótököt ezután, még nedves állapotban, gyorsan letörlik egy ruhával, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe.
Hawaii-on manapság vastagra főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. A tök legkülső héját a világosnak szánt helyeken lehúzzák, itt a hegesedés folytán nem párologtat tovább a tök, a többi helyen azonban három hétig gyülemlik fel a felszín alatt a felszívott festék. A külső felületet óvatosan lekaparva teszik láthatóvá a sötét mintát. Mivel ehhez az eljáráshoz élő, lélegző termés kell, a tököket akkor szedik le, amikor azok még zöld színűek, de a száruk már barnulni kezd. A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni, de az is előfordul, hogy a növekvő termést kötözéssel kényszerítik arra, hogy a készítendő szerszám vagy ékszer formáját fölvegye.

A saját tököcskéimből még bármi lehet, legrosszabb esetben a komposztáló fog neki örülni. Akkor majd ültetek jövőre is.

Kalocsai mintás autó meg miegymás

Ha már mutattam Nektek népi motívumos motoros bukósisakot, akkor muszáj megmutatnom ezt a két autót is. Őket is motoros/autós kiállításon fotóztam, és komolyan nem tudom eldönteni, hogy ezek szépek vagy giccsesek. Őszintén szólva én az utóbbira hajlok, de én kalocsai minta tekintetében pikírt vagyok.

A második autó nem kalocsai mintás, itt valószínűleg egy régi függönyt használtak sablonnak. Ha mindenképpen választanom kéne a kettő közül, azt hiszem nem kérdés, hogy az utóbbi nyerne.

Népi, vagymi magyaros bukósisak

Régi képeim között turkáltam, és erre a 2009-es fotóra bukkantam, valamelyik motorkiállításon fotóztam. Akkoriban még nagyon nem dúlt a kalocsai/matyó trend, Mike Tamás airbrush-művész egyfajta művészeti fricskaként a saját bukósisakját díszítette a lassan népművészeti klisévé érő matyó virágokkal, Népmesés matyó madárkával, és a régi falvédőket idéző dizájnnal.

Népi hímzések a Mesterségek Ünnepéről

Naná, hogy főleg ezért mentem, sok-sok népi motívumért, nagyszerű munkákért. Kalocsai és matyó mintákat most ne keressetek, azokat szinte nem is fotóztam. Helyettük inkább tobzódtam a békési szűrrózsákban, a sióagárdi ruhadarabok díszítésében, úrihímzésekben, kun szőrhímzésekben, gyimesi szűcsmunkában, észt virágokban.

25. Mesterségek Ünnepe, Budavári Palota, 2011

Mivel holnap kezdődik a 26. Mesterségek Ünnepe, úgy éreztem, ideje felraknom a tavalyi képeket... :) Cserébe most kaptok egy jó kis képdömpinget, nehogy valakinek hiányérzete maradjon. Igyekeztem kicsit tematizálni is, a következő bejegyzésekben ez következik.