Kárpitozás párnákkal

Néhány hónapnyi némaság, és az ünnepek passzolása után újra megpróbálom aktivizálni magam blogírás terén, a tavalyi munkáimat is szeretném megmutatni, de addig is itt egy trükkös kárpitozási ötlet párnákkal.

 

Forrás: Anthropologie

 

 

Erdő madarai uszadékfából

Forrás: Rick Cain

 

Kanalak kagylóból

Semmi sincs véletlenül. Pakolgattam a kreatívkodáshoz gyűjtögetett kincseket, erre naná, hogy másnap elém kerül egy velük kapcsolatos ötlet. Pl. kagylókból készített kanalak.

Forrás

Öngyógyítás textilkórból - 6.rész

Ha jól emlékszem, ezt a barna/bézs szoknyát jelöltem ki az öngyógyításom első áldozatának, de már annyi minden készült a varrás közben és után, hogy már nem is strapálom magam az időrendiség követésével. Valamikor az 1990-es évek közepén vásároltuk édesanyámmal, és annyira a szívemhez nőtt, hog még 2-3 éve is hordtam. Nem csoda, hogy nem akartam megválni tőle, viszont sikerült valamibe beleakadnom, és kiszakadt.

Szabásminta: Burda: 2010/6

Az eredeti ötletem szerint ugyanolyan húzott nyakú blúz lett volna, mint a korábban már bemutatott piros blúz, csak rövid ujjal, és az elején gombolással. Sajnos pont a szakadás miatt csak annyi ötlet maradt meg, hogy blúz készült belőle.

Szabásminta-tervezés még mindig nem az erősségem (szerintem nem is lesz), úgyhogy a jól bevált Burda magazinhoz nyúltam, és kiválasztottam egy vállra ejtett modellt, melynek megkötő pántjait a váll felett kellett megkötni. Annyit módosítottam a szabásmintán, hogy végül nem varrtam fel a megkötő pántokat, nekem folyamatosan lecsúszott, gondolom a túl kerek vállaim miatt. Az eredetileg hosszú ujj anyaghiány miatt könyékig érő lett.

A térdműtétem nem kicsit akadályozta az elkészültét, de a szószerint fájdalmas varrás ellenére is most ez a sláger ruhadarabom. És ne is hiányzik a vállpánt. :)

Ágy bontott gerendából

Szerintem Magyarországon nincs akkor kultusza az újrahasznosított tárgyaknak, pont ezért jó érzés ellenpéldát találni. Mint például ezt a bontott gerendából készült rusztikus ágyat.

Forrás: aprod

 

Bútorok gerendából

Ha újrahasznosított bútorokról van szó, elég nehéz túllátni a lassan klisévé érő raklap-bútorok hatalmas lila ködén, ám szerencsére akad még néhány tervező, akik más természetes eredetű, újrahasznosításra alkalmas nyersanyagban is tudnak gondolkodni. Pl. bontott gerendában, fotel, kanapé, asztal, ágy, bármi készülhet belőle.

Forrás: Restoration Hardware

 

Horgolt terítő a falon

Volt már applikált horgolt terítő ágytakarón, függönyön, lámpabúrán, ruharadarabokon vagy csizmaszáron, akkor miért ne lehetne a a falon, dekorációként? Nekem tetszik.

 

Forrás: Simona Cavaliere

 

A harmadik kéz - újrahasznosított divat Kínából

"Ez elment vadászni, ez lelőtte..." kezdetű mondóka jutott eszembe, amikor megláttam Momo Wang kollekcióját, hiszen nála is hasonló zajlott le: valaki viselte, majd eladta, ő megvette egy kínai piacon, majd elkészítette a képen látható ruhákat, hogy végül bárki megvehesse. A hangulatos fotókat Shuwei Liu készítette egy aprócska hegyi faluban.

Forrás: Momo Wang

Fotó: Shuwei Liu

 

 

Öngyógyítás textilkórból - 3. rész

... avagy nyuszi ül a műszőrben!

Elképesztő, hogy milyen lassan haladok ezzel a textilkórosdival... Ahhoz képest, hogy az elsődleges cél 3 szoknya átalakítása volt blúzzá, most mégis azok a darabok készülnek el, melyeket csak úgy, textilkupac-fogyasztás céljából kezdtem el varrni. Az első befutó egy kis nyuszi lett a rókás sál maradékaiból (beszámoló hamarosan). Szegény többszörösen hátrányos helyzetbe került, mert egyrészt még sosem készítettem hasonló játékot, másrészt rajta próbáltam ki először a száröltést is.

Mivel lopott percekben készült, ezért kézzel varrtam össze, viszont elkövettem azt a hibát, hogy a lábacskái között hagytam a kifordító rést. Naná, hogy nem volt egyszerű összevarrni. Ahelyett, hogy hagytam volna a fenébe (hiszen játszásiból készült), felszívtam magam, és szétfejtettem az egészet.

Ekkor jött a felismerés: kezdek túl jól varrni kézzel. Alig bírtam szétfejteni, olyan szorosak voltak az öltések. A bolyhos, gyapjúra hajazó textil sem könnyítette meg a dolgom, de győztem! Viszont már nem volt kedvem újra kézzel összevarrni, így előszedtem édesanyám varrógépét. Ti tudtátok, hogy baromi nehéz apró íveket varrni vastag anyagon, géppel? Most már én is tudom...

Arról nem beszélve, hogy csúnya is lett. De most az egyszer így jártunk. Mármint a nyuszi meg én. Szelídítőm édes volt, csak ennyit mondott megpillantva a nyulat: "Kicsit nehéz eldönteni, hogy melyik a füle és melyik a feneke, de aranyos!" :D

Mennyezeti lámpa uszadékfából

 

 Forrás: Marza Shop

 

Öngyógyítás textilkórból - 2. rész

Lehet, hogy túl sok mindennel foglalkozom egyszerre? Két bejegyzéssel korábban már említettem, hogy komoly erőfeszítéseket tervezek textilhegyeim eltüntetésére, ami egyenlőre abban merül ki, hogy szétfejtettem 3 régi szoknyám, ill. bevettem a "kiválasztottak" közé még egy piros nyári anyagot (szintén blúznak), illetve egy darabka szürke, gyapjúra hajazó textilt.

 

Az utóbbi úgy került képbe, hogy amikor a Burdáimban szabásmintát kerestem a blúzokhoz, elém került egy róka formájú sál. Belém nyilalt, hogy nekem kell egy ilyen! Nekem, aki nem hord egyébként sálat... :) Na de ez rókás! Meg legalább ellőném azt a darabka szürke majdnemgyapjút...

Úgyhogy kirajzoltam 2 blúzt (a harmadikat majd inkább szemre...), egy kis nyuszit a maradék szürke felhasználására (ha már egyszer...), na meg megrajzoltam a róka testét egy négyzetrácsos rajz alapján... Khm... elég jól kitöltötte a hétvégémet a nagy rajzolgatás...

A szétfejtett áldozatok, ill. az a bizonyos piros, virágos anyag, amely a valóságban sötétebb egy picit. Őt azért vettem be a buliba, mert ugyanolyan szabású blúzt szerettem volna, mint a barna kockásból. Azóta már persze meggondoltam magam, és a barna más lesz, de ha már egyszer előszedtem... :)

Eredeti terveim szerint a róka és a nyuszi pikk-pakk elkészült volna. Viszont akkor nem én készítettem volna....

Na, de erről majd a következő részben. Lassú gyógyulás ez. :)

Folytatás: itt.

Öngyógyítás textilkórból

Mióta csak elkezdtem varrni gyerekkoromban, azóta megrögzött textilgyűjtő vagyok.  Ezzel persze nem lenne gond, ha ugyanolyan tempóban tudnék varrni, mint amilyen tempóban gondoskodom arról, hogy a lakásunk több pontján kisebb-nagyobb textilhalom alakuljon ki. Ráadásul a régi ruháimat sem szívesen dobom ki, ők a szüleim lakásában várják jobb sorsukat. Életem végéig tárolnám őket, pláne  azokat, amiket édesanyámmal varrtunk, vagy a kedvencem volt. 

Olykor bevallom magamnak sajgó szívvel, hogy ez tarthatatlan, és tettek következnek. Múltkor több napot a szüleimnél töltöttünk, ezért megkeményítettem a szívem: átválogattam a középiskolában/egyetemen hordott ruháimat. Hát, ennél kevés frusztrálóbb dolgot csinálhattam volna... Enyhén szólva sokkolt a szembesülés, hogy az anno viselt szoknyáim max. az egyik combomra jönnek rá, nehogy a derekamra vagy a csípőmre... Hogy csillapítsam a bennem dúló érzelmi vihart, (egyenlőre) kiválogattam azokat, melyek még talán átalakíthatóak:

1. jelölt egy téli olajzöld gyapjúszoknya, alábélelve szintén olajzöld bélésselyemmel. Már szétfejtve, kivasalva várja, hogy befejezzem a megkezdett varrásaimat. Hamarosan megmutatom, hogy mi készül belőle.

2. jelölt egy könnyű, gézszerű viszkózból készült, derékban húzott, elöl végiggombolt nyári szoknya. Pillatnyilag őt alakítom át blúzzá. Képek hamarosan...

3. jelölt pedig egy fekete zsorzsett szoknya. Na, belőle lesz az bizonyos denevérujjú blúz, ha végre megálmodom, hogy milyen szabással.

Ruhák papírgyűjtésből

Végy egy Susan Stockwell nevű tervezőt, némi használt kávéfiltert, térképet, papírpénzt, és máris előtted hullámoznak a tengerfodrok, nyílnak a hegyrózsák és csobognak a patakkarcsúsítások.
Forrás: Susan Stockwell