Az úgy volt, hogy, tegnap délután előbb értem haza, mint szoktam. Otthon tettem-vettem, amikor megcsörrent a telefonom. A párom volt az. A következőt mondta:
„ – Szia. Szeretnélek elhívni randira!”
Kicsit meglepődtem, de egyből igent mondtam. Megbeszéltük, hogy siet haza, és utána elmegyünk valahova vacsorázni, majd beülünk a moziba. Mint régen, anno.
És akkor ülve a kanapén jobban belegondoltam. Hát ez tök jó, milyen nagyszerű. Néha kell ilyen is. Itt vannak a dolgos hétköznapok, az állandó rohanás és esetleg egyéb kényes dolgok az ember életében. A napi rutinról már nem is beszélve, ami egy idő után unalmassá válik. Ráadásul itt van ez a borongós ősz is, a maga szürkeségével. 10 éve vagyunk együtt és 4 éve vagyunk házasok. Eljárni ritkán járunk valahova ketten, de azért előfordul. Hisz még nem vagyunk nyugdíjas, otthonülők. -)
Én azt javaslom, hogy próbáljátok ki. Elő a telefonnal. Hívjátok fel a párotokat és hívjátok el randira. Higgyétek el, megfog lepődni!