Van egy álmom
Már rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy nem vagyok falusi gyerek.
Kisvárosi, városi inkább. Bevállalom, hogy szeretem a városi nyüzsit, a népes utcákat, a városi léttel járó összes jó dolgot, van belőlük egy rakással, de gyerekkorom majd minden nyarát vidéken töltöttem egy szatmári kis faluban, Szamosszegen.
És bizisten nem adnám ezeket a nyarakat 100 csodálatos városi élményért sem!
Nem adnám az estéket, amikor a fakapunk tetején billegve vártuk haza a csordát, és minden nap csodaszámba ment, hogy a mi tehenünk hazatalál...
...a kutatás örömét, amikor a naplementével együtt begyűjtöttük a nagy hátsóudvar szalmabáláiból a titkos helyekre tojt friss tojásokat...
...a napra kitett nagy bádogkádas lubickolásokat...
...a poros tornácra kis locsolóval rajzolt vizesnyolcasokat...
...a tisztaszoba mestergerendás hűvösét...
...az uzsonnára kapott zsíros kenyér-nagymamatea kombó ízét.
A két nagyszülői ház meghatározó élményei az udvaron álló nagy gyümölcsfák voltak: egyik helyen egy termetes, szigorú cseresznye, a másiknál 2 hatalmas, anyáskodó körte.
Az egyik fa egymagában állt, a feketére érett bordók világítottak a haragoszöld levelek közül, a másik kettő lombsátorként borult az udvar fölé, fadeszka ülésű kötélhinta lógott alá a magasból.
A cseresznyefa "nenyúlhozzánemásszfelrá" felkiáltó jelként állt ott, a másik kettő gyerekkacajtól volt hangos, és a fákat sajnálva gyűjtögettük a nagy viharok után sárba toccsant körtéket.
Ma, a "mi a kedvenc gyümölcsöm?" tophármában a cseresznye és a körte is ott van az első két helyen.
Úgy tűnik, felnőtt fejjel mindkét emlék egy nagy bugyorba került az érzelmi előjel különbségeitől függetlenül.
A kevésbé szép emlékű helyek is lehetnek jó emlékű helyek.
Ilyen az én Hungarian Provence-om.
Az utóbbi években egyre sűrűbben gondolok arra, hogy például a fenti emlékekből is építkezve létrehozzam az én saját kis vidéki életérzésemet egy eldugott kis faluban.
Hogy milyen lenne az a házacska?
Egy télen meleg, nyáron hűvös, nagy teraszos menedék.
A kert fűszernövények illatától zamatos, és zegzugos... emitt nagyobb társaság vacsorázhat... amott egy-két ember tud nagyokat beszélgetni kényelmesen, a tájban gyönyörködve.
Bent nagy, barátságos cserépkályha, megnyugtatóan testes, belefészkelődős ülőbútorok, nappali hencsergésre is alkalmas helyek, egyszerű, békés, természetes színek.
Itt mindennek a kikapcsolódásról, a természetről, a nyugalomról kell szólnia, mert ami izgalmas, az a kertben van, és a környéken, a szomszédos erdőben meg a hegyen... és a városban, ahonnan érkezem.
És természetesen az alkotásról, a házhoz szorosan kapcsolódó nagy ablakok határolta alkotóműhely-télikertben, ahová sok fény érkezik, ahol alkothatok, ahonnan kinézve a szép kertet csodálhatom... és ahol a hozzám érkező vendégeket "elbűvölhetem" legutóbb készült műveimmel :)
http://www.kopisbenedek.hu/
Tehát épül-szépül az álomház, és most is, miközben a száguldó autókat, jövő-menő városi embereket nézem az ablakomból, tudom, és hogy valahol már vár rám az én saját, különbejáratú hángörienprovanszom.
A bejegyzéshez olyan képeket hoztam, amelyek segíthetnek elképzelni az összképet.
Lehet, hogy találsz közte olyat, amelyik a te szívedhez is közelálló?
Szeretném megköszönni a felkérést és a lehetőséget, hogy írhattam a Hungarian Provence-ra egy bejegyzést, és adhattam valami különlegeset az itt olvasható többi jósághoz.
Kópis Benedek
A fotók forrása: Ágy-asztal-tv blog és 79 ideas.
********
Nagyon tetszett Ben írása, remélem Nektek is. Szerintem kevés a férfi blogger főleg az enteriőr téma terén. Imádom Ben blogját az Ágy-asztal-tv-t. Tetszik a stílusa, a kreációi. Kívánom, hogy váljon valóra az álma, és ha elkészül egyszer a várva várt tuti házikó, magam is szeretném meglesni majd. -)