Tanulmányúton jártam az Ashford meghívására Új-Zélandon, a pihe-puha gyapjak hazájában. Az egy hetes program alatt sok érdekes és hasznos tapasztalatra tettem szert, többek között eljuthattam egy új-zélandi farmra, egyikére azoknak, ahonnan az Ashford gyapjútermékeinek alapanyaga származik.
Először egy okítást kaptunk az ottani gyapjúfélék sajátosságairól. Álomsuli álomtantárgyakkal...
Illetve egy kis vizuális ingerlést a festett színpalettával. Pedig a natúr színpaletta se semmi...
Az esszenciális tanulság: egyszer és mindenkorra felejtsük el, hogy a gyapjú szúr. Nem maga a gyapjú, mint alapanyag az, ami szúrós. Léteznek durvább, erősebb szálú gyapjak (25-26 mikron szálvastagság felett), amik nem valók bőrrel érintkező ruhadarabnak. És léteznek olyan tisztított gyapjak, amikben előfordulnak növényi törmelékek. Ezek szúrhatnak. De amivel itt találkozhattunk, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a különböző angyalhajak típusai között fürkésznénk az árnyalatnyi különbségeket.
De lássuk, honnan is származik mindez. A titok nyitja nem a juhfajtákban keresendő, hanem az éghajlatban. (Ott ugyanis még az ég is a gyapjú fele hajlik... bocsi.) Ugyanezeket a fajtákat más körülmények és égöv alatt tartva egészen más lesz a gyapjú. Mivel ott nincs igazi tél, a juhok egész évben szabadtartásban, kint legelészhetnek. A legelők angolpázsitra emlékeztetnek, nincs rajtuk tüskés bozót, aszat, semmi olyasmi, ami még az állaton belegubancolódna a gyapjúba. A kiváló minőséghez hozzájárul még a páratartalom és a szélsőségektől mentes időjárás is.
Ezen a farmon merinó és romney fajták élnek. A képeken elöl a merinók (nem merinói, ahogy gyakran látni tévesen használva, hiszen ez egy juhfajta, nem egy hely neve), hátul a romney-k.
Tekintélyes merinó kosok:
A romney-k menő körszakállt viselnek.
Ellenállhatatlanul cukik.
És döbbenetesen tiszták.
A tapizás kedvéért rövid időre karámba terelték őket.
Épp nyírási szezon elején vagyunk. Így néz ki egy nyírásra érett merinó gyapjúbunda:
A következő kép kakukktojás, csak a kedélyborzolás kedvéért mutatom meg, hogy ti is átélhessétek azt a többfázisos döbbenetet, amikor tudatosult bennem,
1. hogy ez a fa a juhok fölött bizony eukaliptusz (kitűnő festőnövény, legendás ecoprint alapanyag);
2. tudatosult bennem, hogy ebből az országból még egy tobozt, egy kagylóhéjat sem szabad kivinni;
3. tudatosult bennem, hogy nincs a poggyászomban egyetlen fehér vagy világos ruhadarab sem, amin legalább a szállodában elpancsolhatnék vele...
Teringettét, de mondhatnék cifrábbat is.
A pajtában tovább ismerkedtünk a helyi juhfajtákkal és gyapjúfélékkel.
Álompuha finomságok mindenütt!
Természetes barna színű:
Tehéntarka:
Hófehér, fényes szálú:
Egy kupac I. osztályú, 20 mikronos merinó gyapjú. Amúgy "koszosan", ahogy az állatról lejött.
Észrevettétek, hogy milyen tiszták a frissen nyírt gyapjak itt? Alacsony a lanolintartalmuk, nem nagyon van rajtuk szemmel látható szennyeződés, és nulla a növényi törmelék. Kedvem lenne zsírján fonni őket, így ahogy vannak.
Lássuk, hogyan nyírják őket: tiszta, fedett helyen. Ha eddig nem ment bele kosz, ne most... Egy állat nyírása elektromos ollóval kettő percig tart.
A lenyírt bundát egyetlen mozdulattal egy rácsos asztalra hajítják, nyírt felével lefelé.
A következő fázis a szélezés, amikor a nem annyira szép has-lábi részeket leszedik róla. Nálunk ezek a menthetetlen részek, ott kicsit másképp néz ki...
Ilyen vidám fickók között könnyedén röppen a juhhéj... (nincs mentségem a szóviccekre).
A szélezés után külsejével befelé összetekerik a bundát.
Ilyen a nyírott oldala. Meseszép! A mérőszalag az asztal sarkán inch-es, nem cm-ben mér, vagyis a szálhossz kb. 10-12 cm.
Ezt muszáj volt külön megörökítenem és megmutatnom: ez itt a hulladék. A szélezésből leeső, illetve rövidebb szálú, értéktelen részek összessége. Elfogadnátok...? Én IGEN. :)
Ezeket mindenképp érdemes tudni az új-zélandi gyapjúról, viszonyításképpen. Sajnos, nem sikerült megtudnom, hogyan lehet megszabadulni a növényi törmelékektől, ebben az egyben semmiféle tapasztalatuk nincs. :) Azt viszont egy életre megtanultam, mit jelent pontosan, hogy az új-zélandi gyapjú a finom gyapjak Rolls Royce-a. Aki kedvet kapott, tekintse meg az Ashford gyapjúkínálatát a honlapon.
Először egy okítást kaptunk az ottani gyapjúfélék sajátosságairól. Álomsuli álomtantárgyakkal...
Illetve egy kis vizuális ingerlést a festett színpalettával. Pedig a natúr színpaletta se semmi...
Az esszenciális tanulság: egyszer és mindenkorra felejtsük el, hogy a gyapjú szúr. Nem maga a gyapjú, mint alapanyag az, ami szúrós. Léteznek durvább, erősebb szálú gyapjak (25-26 mikron szálvastagság felett), amik nem valók bőrrel érintkező ruhadarabnak. És léteznek olyan tisztított gyapjak, amikben előfordulnak növényi törmelékek. Ezek szúrhatnak. De amivel itt találkozhattunk, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a különböző angyalhajak típusai között fürkésznénk az árnyalatnyi különbségeket.
De lássuk, honnan is származik mindez. A titok nyitja nem a juhfajtákban keresendő, hanem az éghajlatban. (Ott ugyanis még az ég is a gyapjú fele hajlik... bocsi.) Ugyanezeket a fajtákat más körülmények és égöv alatt tartva egészen más lesz a gyapjú. Mivel ott nincs igazi tél, a juhok egész évben szabadtartásban, kint legelészhetnek. A legelők angolpázsitra emlékeztetnek, nincs rajtuk tüskés bozót, aszat, semmi olyasmi, ami még az állaton belegubancolódna a gyapjúba. A kiváló minőséghez hozzájárul még a páratartalom és a szélsőségektől mentes időjárás is.
Ezen a farmon merinó és romney fajták élnek. A képeken elöl a merinók (nem merinói, ahogy gyakran látni tévesen használva, hiszen ez egy juhfajta, nem egy hely neve), hátul a romney-k.
Tekintélyes merinó kosok:
A romney-k menő körszakállt viselnek.
Ellenállhatatlanul cukik.
És döbbenetesen tiszták.
A tapizás kedvéért rövid időre karámba terelték őket.
Épp nyírási szezon elején vagyunk. Így néz ki egy nyírásra érett merinó gyapjúbunda:
A következő kép kakukktojás, csak a kedélyborzolás kedvéért mutatom meg, hogy ti is átélhessétek azt a többfázisos döbbenetet, amikor tudatosult bennem,
1. hogy ez a fa a juhok fölött bizony eukaliptusz (kitűnő festőnövény, legendás ecoprint alapanyag);
2. tudatosult bennem, hogy ebből az országból még egy tobozt, egy kagylóhéjat sem szabad kivinni;
3. tudatosult bennem, hogy nincs a poggyászomban egyetlen fehér vagy világos ruhadarab sem, amin legalább a szállodában elpancsolhatnék vele...
Teringettét, de mondhatnék cifrábbat is.
A pajtában tovább ismerkedtünk a helyi juhfajtákkal és gyapjúfélékkel.
Álompuha finomságok mindenütt!
Természetes barna színű:
Tehéntarka:
Hófehér, fényes szálú:
Egy kupac I. osztályú, 20 mikronos merinó gyapjú. Amúgy "koszosan", ahogy az állatról lejött.
Észrevettétek, hogy milyen tiszták a frissen nyírt gyapjak itt? Alacsony a lanolintartalmuk, nem nagyon van rajtuk szemmel látható szennyeződés, és nulla a növényi törmelék. Kedvem lenne zsírján fonni őket, így ahogy vannak.
Lássuk, hogyan nyírják őket: tiszta, fedett helyen. Ha eddig nem ment bele kosz, ne most... Egy állat nyírása elektromos ollóval kettő percig tart.
A lenyírt bundát egyetlen mozdulattal egy rácsos asztalra hajítják, nyírt felével lefelé.
A következő fázis a szélezés, amikor a nem annyira szép has-lábi részeket leszedik róla. Nálunk ezek a menthetetlen részek, ott kicsit másképp néz ki...
Ilyen vidám fickók között könnyedén röppen a juhhéj... (nincs mentségem a szóviccekre).
A szélezés után külsejével befelé összetekerik a bundát.
Ilyen a nyírott oldala. Meseszép! A mérőszalag az asztal sarkán inch-es, nem cm-ben mér, vagyis a szálhossz kb. 10-12 cm.
Ezt muszáj volt külön megörökítenem és megmutatnom: ez itt a hulladék. A szélezésből leeső, illetve rövidebb szálú, értéktelen részek összessége. Elfogadnátok...? Én IGEN. :)
Ezeket mindenképp érdemes tudni az új-zélandi gyapjúról, viszonyításképpen. Sajnos, nem sikerült megtudnom, hogyan lehet megszabadulni a növényi törmelékektől, ebben az egyben semmiféle tapasztalatuk nincs. :) Azt viszont egy életre megtanultam, mit jelent pontosan, hogy az új-zélandi gyapjú a finom gyapjak Rolls Royce-a. Aki kedvet kapott, tekintse meg az Ashford gyapjúkínálatát a honlapon.