Egy kis egzotikum

Kész lett a wensleydale, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem cirmozódtak benne egyöntetűvé a színek, így nem kell felülfesteni. Csak vicceltem. ;)

A lila palacsinta nem éppen hétköznapi dolog nálunk, ma véletlenül mégis így esett. Délelőttbe nyúló reggelünket a kicsik nyűgös cívódással töltötték, úgy tűnt, semmivel nem lehet őket ebből kizökkenteni. Főzés közben hirtelen ötlettől vezérelve nekik szegeztem a kérdést: "Milyen színű legyen a palacsinta?" - erre elképedve néztek rám. És akkor csoda történt: elfelejtettek tovább civakodni! Az sem volt gond, hogy Bogi pirosat, Balu kéket mondott, ezért lett végül lila:

 Az íze a régi, de bevallom, nekem azért akadozott a torkomon. Nem úgy a kicsiknek, ők azt tervezgették, milyen színű legyen legközelebb... Nem hiszem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk a festett étel, mindenesetre ma a program elérte célját.

Szakácspalánta

Bogi elmélyült a fasírtkészítés rejtelmeiben, annyira, hogy valódi, érdemi segítséget jelentett a ténykedése: míg ő gombóccá gyúrta az összes alapanyagot, kényelmesen pepecselhettem a majonézzel.



A napokban elkészült Pocakmarci újabb kardigánja, főleg az élvezet kedvéért, és mert saját fonalból még nem kötöttem neki...