Gyereknap, utolsó iskolai napok és aikido

Szombaton kötelező iskolai nap volt nálunk. Ez úgy van, hogy amikor év közben valamikor másoknak ledolgozós szombat van, akkor az úrhidai gyerekek nem mennek iskolába, hanem elcserélik egy május végi, június eleji szombattal, amikor viszont nem tanulnak, hanem gyereknapot tartanak. Volt ugrálóvár, Marci részt vett két focimeccsen, célbadobás labdával, lisztfújó verseny, zsákban futás, lepényevő és szörpivó verseny, minden, mi szem-szájnak ingere, ráadásul a legújabb helyi sportág, a lószörf :D Ez úgy néz ki, hogy a lovak után fognak egy padlószőnyeg-darabot, amire rááll több gyerek meg egy felügyelő felnőtt, és húzzák őket. Marci nagyon jól érezte magát, kipirultan és fáradtan, de nagyon lelkesen ment haza apjával. Sajnos fotóim nincsenek, mivel nem voltam ott, de néhány képet az eseményről itt lehet látni.

Azóta az iskolában csupa érdekesség zajlik, tanulás szinte már nincs is, igaz, a táblát is nagyjából elfoglalja a hatalmas KÁCIÓ felirat. Lezajlottak az év végi felmérők, Marcinak négyesek vagy ötösök, bár matekból az utóbbi hetekben volt egy kis romlás, de a felmérőre sikerült összeszednie magát. Most már szinte minden óra játékos, holnap fordított nap lesz, csütörtökön kirándulás, pénteken utolsó iskolai nap.

Tegnap pedig az én nagyfiam  vizsgát tett aikidoból. Azt hiszem, még nem említettem, hogy április óta aikidora is jár - vártam az alkalmat, amikor el tudok menni egy edzésre és fényképeket is tudok hozni. Ez végül a vizsga lett, amire vettem neki ruhát is, amit legalább karatén is használhat ezentúl.

Nagyon ügyes volt, és úgy láttam, ez jobban illik hozzá, mint a karate, mozgalmasabb, dinamikusabb, játékosabb, és talán az edző is jobban ért a gyerekek nyelvén. A vizsga sikerült, Marci lila öves lett. Néhány kép és videó:

Nagyon büszke vagyok rá :)

A Kihívás Napja

Jó ebben a faluban élni, különösen, mióta alkalmazott egy pörgős, jó szervezőkészségű művelődésszervezőt, aki ki se fogy a programokból. Kihívás Napja tavaly is volt, de idén egész nap tartott, éjfélkor már kezdődött fáklyás felvonulással, reggel a buszmegállókban tornával a munkába, oviba, iskolába indulóknak, aztán csatlakozott az iskola, az óvoda, délután családi programok voltak, este tábortűz... Tanítás sem volt, az egész iskola álló nap sportolt :)

Marci reggel biciklivel ment iskolába, reggeli tornával kezdtek, szerencsére az időjárás Úrhida és a kihívás mellé állt, gyönyörű idő volt. Aztán fel se tudom sorolni a programokat. Volt tánc, foci, kosárlabda, biciklis akadályverseny rendőri irányítással - ezen pont ott voltam - floorball, futóverseny... Marci ebédre se jött haza, tudtam, hogy a programok délutánig tartanak, de azért fél három tájban már kezdtem aggódni, és stílszerűen én is biciklivel elmentem megnézni, mi a helyzet. Éppen kosarazott, evett kiflit meg sajtot, amit adtak, és eszébe se jutott az ebéd, olyan jól érezte magát :) Utána kezdődött a floorballmeccs.

A biciklis akadályverseny:

Végül négykor jött haza, kicsit pihent, de már rögtön vissza is akart menni, illetve ki a focipályára, az utca végére, ahol akadályversenyek, családi versenyek következtek. Kicsit elkéstünk és négyfős csapatnak kevesen voltunk, de amibe lehetett, beszállt Marci:

Toldi Miklós verseny,  amikor is rúddal kellett mutatni az utat :)

Lovaglás:

Nem nagyon jól látszik a fotón, de talicskázás a sorversenyben:

Kötélhúzás:

Volt még labdával célbarúgás és a végén íjászat is, de akkor már Regővel hazaindultunk, nem fotóztam. Némi leégéstől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, Marci egész nap, mi a délutáni programon, jól megmozgatta a gyerekeket. Marci egyetlen baja az volt, hogy fél nyolckor azért már haza kellett jönnie :)

Kagylókiállítás

Marci ma azzal jött haza az iskolából, hogy az utolsó órában átmentek a kultúrházba kagylókiállításra, nagyon szuper volt és érdekes, és vásárolni is lehetett kagylókat, de sajnos nem volt nála pénz, úgyhogy menjünk vissza. Nem volt kifogásom, meg engem is érdekelt, úgyhogy megebédeltünk, Regőt lefektettem, és visszasétáltunk. Nagyon szépeket láttunk:

A fentieken kívül voltak még ásványok és azokból készült ékszerek, egy egész cápafogsor, süntüskék, tengeri sünök és csillagok, mindenféle érdekesség, és mind igazi. Nagyon kedves eladók, kiállítók mutatták be és árulták őket, bármit lehetett kérdezni, szívesen válaszoltak és mutattak be bármit. Marci már az osztállyal együtt kifaggatta őket, úgyhogy most főleg én érdeklődtem, ő meg vásárolt, meg nekem mutogatta, amit tud. A kép előterében látható nagy kagylókkal megmutattam neki, hogyan hallhatja a tenger zúgását a kagylóban - aztán persze elmagyaráztam, hogy valójában a saját vérkeringését hallja. 

Vett is egy szép kagylót a saját pénzéből, a képen is látható, alulról a harmadik sorban az egyik tüskés, barnás-fehéres kagyló az, sajnos nem tudom, milyen fajta, de már megbeszéltük, hogy ennek utánanézünk. Ezenkívül még egy bőrláncon nyakba akasztható, talán csontból faragott bikafigurát vett:

Ezzel párhuzamosan eljött annak is az ideje, hogy Marci önállóan vásárol :) Zsebpénzt első osztály óta kap, plusz ünnepeken ettől-attól pár száz forintokat, most már egész komoly kis összeg felett rendelkezik, és számolni ia jól tud. Eddig az tartotta vissza, hogy szégyellős volt egyedül bemenni a boltba, és kérni mondjuk egy kiló kenyeret vagy akár egy szelet csokit. Most azonban a kiállításon való vásárlástól belelkesülhetett, mert maga kérte, hogy hadd menjen el a boltba. Hoz kiflit és magának valami kis édességet. :) Ügyes nagyfiam :)

U.I. megjött, és édességet nem is vett :) Viszont hiánytalanul hozott öt kiflit, blokkot, minden rendben :)

Vacskamati

Eljött az ideje idén is az úrhidai Géza Fejedelem Általános Iskola tanulói által rendezett Ki mit tud?-nak. Természetesen szeretettel várják rá a szülőket, testvéreket, érdeklődőket. El is mentünk Regővel, a többiek nem voltak itthon, illetve Péter időközben hazaért, és eljött Regőért, aki eleinte érdeklődött, csodálta a lufikat és a gyerekeket, de aztán már elkezdett az ölemben ugrálva lelkesedni :) 

Marci és a második osztály Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán című meséjét adták elő, Marci volt Vacskamati. Ügyes volt, szépen mondta a szövegét, kaptak tapsot :) A képek sajnos nem lettek a legjobb minőségűek, kevés volt a fény, ami van, az ilyen:

Egyébként kifejezetten szórakoztató volt az egész műsor, nem éreztem úgy, hogy ez csak egy egyszerű kis iskolai előadás lenne. Nyolc osztály van és néhány szakkör, ezek összesen több, mint húsz mesét, verset, zenedarabot, táncot, paródiát, kabarétréfát, dalt adtak elő, még egy kisfilm is volt arról, hogy mi történik, ha az ötödik osztályban kitör a káosz :) Az előadást reklámblokkok szakították meg, mégpedig úgy, hogy az első blokkban levetítettek három-négy retro reklámfilmet, a további blokkokban pedig ezeket játszották el a gyerekek. Azzal a kellemes élménnyel jöttem haza, hogy ha ilyenek a fiatalok, akkor nincs nagy baj. Van humoruk, vannak ötleteik, kreatívak, bátrak, ügyesek. És talán itt falun kisebb az esély, hogy megfertőzik őket különféle ártalmas dolgok, amikkel a városban hamarabb találkoznának.

Planetárium

Sajnos most nem tudok részletes, fotókkal tarkított beszámolót tartani, hiszen nem voltam ott, de azért elmesélem, hogy Marci tegnap iskolai buszos kirándulás keretében a Planetáriumban volt. A "Földről a csillagokig" című műsort nézték meg. Számomra egyértelmű volt, hogy természettudományos érdeklődésű kisfiamnak részt kell vennie ezen a kiránduláson, már körülbelül egy hónapja szerveződött. Én még sosem voltam a Planetáriumban, remélem, ezek után Marci már el fog vinni oda :)

Fél kettőkor indult a busz az iskola elől, szerencsére mivel pénteken rövid napja van, hamar hazaért, még ebéd előtt megcsinálta a leckét, nem is volt sok. Ebéd után összepakoltunk neki egy kis hátizsákot, és irány a busz. Jó időben odaértünk, szépen a lelkére kötöttem Marcinak, hogy jó legyen szót fogadjon, bár kirándulásokon még sose volt panasz rá, csak a megszokott iskolai napokon. Innentől aztán este fél hétig nem is hallottam róla, akkor érkezett meg lelkesen, de persze nem fáradtan, Duracell-nyuszi :)

Nagyon tetszett neki az előadás, 3D-s volt, látta a Földet, a bolygókat, a csillagokat, meg is próbálták fogni őket, de persze nem tudták :) Mondott szakszavakat is, amiket a dínós meg a vulkános könyveiből ismer :) A buszozás is jó volt, meg Marci is jó volt, örültem neki :)

Nagy beszámoló - Születésnap III. felvonás - Csodák palotája és Duna Múzeum Marciszemmel

Már hagyomány nálunk, hogy Marci a születésnapján kap egy szabadnapot, és csinálunk együtt valami programot. Amikor iskolába került, elgondolkodtam, hogy onnan is kivegyem-e egy napra, de mivel egy félévben három napot igazolhatok, és ezt nem igazán szoktam kihasználni, úgy döntöttem, megérdemeljük. Idén bizonyos nézeteltérések és viselkedési problémák miatt halasztottam egy kicsit a programot, de tegnap végre felkerekedtünk mi hárman, Marci, Regő és én, és nagyon jól éreztük magunkat!

Marci nem nagyon szereti a meglepetéseket. Persze eddig még nemigen csalódott, hiszen el szoktam találni azért, hogy minek örülne :) de ha van lehetősége, inkább azt választja, hogy megmondja, hová menjünk, vagy listát ír ajándékokból és abból választunk neki. Tavaly még meglepetésből mentünk a Csodák Palotájába, idén ellenben, amikor ezt megbeszéltük és választhatott, az ő választása alapján :) Mivel én viszont szeretem a meglepetéseket, és szerettem volna még valamit, hogy ne ugyanaz legyen a program, mint tavaly, beiktattuk az esztergomi Duna Múzeumot is, ami Marcinak egészen a megérkezésig meglepetés volt.

A Csodák Palotája látogatása úgy kezdődött, hogy teljesen véletlenül megtaláltam azt a mélygarázst, amelyikből ha feljövünk, épp a bejárati ajtónál találjuk magunkat, szuper! Marci már ismerősként vette birtokba a helyet, a  játékokat, eszközöket. Szabadon közlekedett, időnként megkerestük egymást, szólt, hogy merre megy. 

Itt Regővel együtt próbálják a golyót a mozgó labirintus közepébe igazgatni:

Ez is olyan eszköz, amit sikerült közösen használni: különböző teljesítményű fogyasztókat kellett beindítani egy tárcsa tekerésével, így érzékelhették a gyerekek, hogy hány watt milyen emberi teljesítményt jelent.

Marci a falon - tépőzárruhában feltapasztva :)

A forgó szobában, ahol Regő és én is benn voltunk, meg még négy ismeretlen gyerek, és egymásnak gurítottunk egy labdát, ami a szoba forgása miatt persze általában célt tévesztett :)

Holdséta (egyes képeket képtelenség volt élesre, mozdulatlanra fotózni)

Ez az érdekes, lekerekített sarkú háromszögre hasonlító kerekeken gördülő járgány:

Ezt a legfelső emeletről fényképeztem, amikor Marci a legalsón légfúvóval próbált labdákat a megfelelő nyílásokba juttatni (annál a fekete alapon fehér pöttyös táblánál látszik messziről Marci)

Megint egy közös játék: csapj a falra ott, ahol kigyulladnak a lámpák, és kiderül, mennyi a reakcióidőd :)

Marci kezében itt már látható a varázspálca is, amit ott kapott, és már trükköket is tud vele :) A fényképen látottakon kívül vezetett még négyszögletes kerekű autót, próbált mindenféle kis kézi játékot, látta működés közben a hatalmas szikrákat, villámokat keltő és tiszteletreméltó hangot adó, körülbelül két ember magas Tesla transzformátort, és még sorolhatnám. Beültünk egy érdekesnek ígérkező előadásra is az Öveges terembe, de kijöttünk, mielőtt megkezdődött volna - akkor már látszott, hogy Regő nem fog annyi időt kibírni.

Az autóban mondtam Marcinak, hogy Esztergom felé indulunk, de ha nem úgy alakul, akkor csak egy autózás lesz belőle Dobogókőn át, az is szép. Szerencsére azonban úgy alakult - Regő rögtön elaludt az autóban, Esztergomba érve viszont felébredt. Hamar megtaláltuk a Duna Múzeumot, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, külön kiemelve az ott dolgozók kedvességét, barátságosságát, felkészültségét, gyerekismeretét.

A múzeum alsó szintjén időszaki kiállítás látható, mégpedig jelenleg, április végéig a Gőzerő című, amely gőzgépekről szól. Láthatunk a gyerekek által gombnyomásra működtethető gőzgépeket, kipróbálhatják, milyen lehetett szenet lapátolni, hallgathatnak különféle gépzajokat, sivításokat fejhallgatón, láthatnak falra vetített régi filmet, és hallgathatják egy nagyon kedves és mindenről sokat tudó bácsi kalauzolását.

Az emeletre vezető lépcső egy malomkerekekből, emelőkből, rudakból víz által működtetett, fából készült szerkezet mellett vezet felfelé, aminek - bevallom, csak a tájékoztató hölgytől tudtuk meg, de úgy már felismertük - Fehérváron áll a fémből készült eredetije. Ha a szerkezet beindul, a lépcsőn néhány fokot felfelé haladva a gyerekek lepecsételhetik vele a belépőjegyeket:

Marci nagyon lelkesen pecsételt :) A lépcsőn felérve egy hosszú folyosón találhatjuk magunkat, ahol a falon sok-sok kép és szöveg nyújtana érdekes információt, de esélyem sem volt olvasni és képeket nézegetni, hiszen a fiúkat a folyosó végén valami sokkal érdekesebb várta: az a terem, ahol egy fémből készült medencében mindenféle vízi eszközt és jelenséget lehet kipróbálni, és ha a tetején lévő forrást is bekapcsolják, folyó folyik benne, lehet vizet szivattyúzni, örvényt és hullámzást kelteni, kipróbálni, hogy működik a zsilip, és közben nyakig vizesnek lenni. A múzeum felkészültségét bizonyítja, hogy vízhatlan köpenyek lógnak az egyik sarokban, ha pedig vége a nagy pancsolásnak, törölközőket adnak, azokat a ruhákat pedig, amelyek mégis vizesek lesznek, szó nélkül viszik a radiátorokra.

Örvény:

Turbina:

Búvárharang:

Az arkhimédeszi csavar, a szivattyúk őse:

Víznyomás: ha néhány csövet befogunk, a többiből jobban jön a víz:

Ebben a teremben volt még egy akvárium, három kis vízinövény különböző megvilágítású edényekbe ültetve, ezzel modellezve, hogy melyik nő gyorsabban, és egy sorozat üvegpalack különböző mennyiségű vízzel megtöltve, kis dobverővel, kottás füzettel:

Természetesen Marcinak ez a terem lett a kedvence, vagy háromszor visszatért, és utólag azt mondta, az egész napban ez volt a legjobb :) Persze aztán még jöttek különféle érdekességek, repülőgépbe szállva felülről láthattuk az országot, diorámában nézhettük meg a folyópart madár- és növényvilágát, majd egy nagy teremben a másik fő attrakció: Magyarország műholdas képe 703 kilométer magasból fotózva, hatalmas szőnyegként a padlón, amit aztán lehet nagyítóval böngészni:

Megkerestük, hogy hol lakunk, megnéztük a folyókat, tavakat, hogy tényleg mennyire kanyarog a Tisza, és hasonlókat. Végül már csak egy terem volt vissza, ahol pedig az Andrássy út csatornarendszerét modellezték, benne patkánnyal (aki igen hasznos állat, jelzi a csatornában dolgozók számára a mérges gázokat) és csatornatisztítóval, felette csatornafedéllel, kúttal, tűzcsappal. A padlóban plexi alatt csövek vezettek a vízórához, és két különféleképpen berendezett (egy gazdag, egy szegény) fürdőszobához. Van még egy moziterem is, amit most nem vettünk igénybe, viszont Marci kedvéért újra beindították a lépcsőnél a malomkerekes szerkezetet, és a kísérő hölgy kérés nélkül adott a kezébe egy jegyzetlapot, hogy pecsételhessen.

Mindenkinek nagyon ajánlom a Duna Múzeumot, kihagyhatatlan élmény, és itt aztán nem kell félni, hogy zavaró tényező lenne a gyerek! 

Innen hazafelé vettük az irányt, mégpedig Dobogókőn át, még világosban, bujkáló napsütésben, gyönyörű hegyek, erdők között, még havat is láttunk. Este fél hét tájban értünk haza, a meleg vacsora után nem sokáig kellett altatni a gyerekeket :)

2011 a Kémia Éve

2011 a Kémia Nemzetközi Éve, tudtátok? Marci ugyan még csak másodikas, de a maga szintjén nagyon érdekli a kémia, szereti az ezzel kapcsolatok könyveket, kísérleteket, például sütés közben is szoktam neki mondani, amit tudok erről, vagy ott van a vulkános játéka. Így aztán a hétvégén apjával voltak a Közlekedési Múzeumban a Kémia Éve kapcsán rendezett programsorozat első rendezvényén. Sajnos ez nem volt számára nagyon érdekes, ahogy ő mondta, "csak beszéd volt", azaz előadások, addig is a múzeumban körülnéztek, bár ott meg már voltunk korábban. Mindenesetre lesznek még érdekesebb alkalmak is, a teljes program innen letölthető, ajánlom mindenkinek, akinek hasonló érdeklődésű gyereke van!

Marci szilvesztere

Hazajött végre Marci :) Már nagyon hiányzott! Jót szilveszterezett apánál, életében először fennmaradhatott éjfélig. Voltak a városban, láttak koncertet, trombitált, kapott pókemberes álarcot, otthon kártyáztak, ettek-ittak, volt vicces fejfedőjük, szóval elmesélés alapján igazi szilveszteri buli volt :) Itthon még utószilvesztert akart csapni, úgyhogy trombitálhatott, hallgattunk zenét, Regővel nevetve rohangáltak, és szilveszteri vacsorát kapott :) Holnapra még kitalálunk valami jó kis programot, aztán hétfőtől iskola.

Boldog új évet mindenkinek!

Moziban voltunk

Most, hogy utolértem magam ezzel az új bloggal, kifejtem elveimet arról, hogy szerintem mikor mit szabad megnézni egy gyereknek. Főleg azzal kapcsolatban vannak elveim, ami eredetileg könyv, irodalmi mű volt, majd megfilmesítették. Pici korától igyekeztem úgy nevelni Marcit, hogy először mindig a könyvvel találkozzon. Szerettem volna elkerülni, hogy a filmek, rajzfilmek által olyan kép alakuljon ki benne szereplőkről, regényhősökről, történetekről, amit nem ő képzelt el. Fontosnak tartom, hogy először jelenjen meg a saját fejében a belső kép, élje át szabadon, és csak aztán nézze meg úgy, ahogy valaki más elképzelte. Nagy vonalakban sikerült is ezt teljesíteni. Persze rajzfilmfigurákat, például Micimackót nem lehetett teljesen kikerülni, de a filmeket igen. Tévét nemigen néztünk, saját dvd-ink vannak, jól megválogatva. Rajzfilmből írt könyvet nem veszek, egyedül Nils Holgerssonnal találkozott így Marci, de azt a könyvet én kaptam még gyerekkoromban :) ja meg a Vukot látta előbb, minthogy olvasta volna, mert abból a könyv nagyobbaknak való, mint a film. Kicsit lebutították. De a Pán Pétert például először elolvastuk, aztán megnéztük bábszínházban, és a Hookot talán még ma sem látta Marci. Az eredeti, Milne-féle Micimackót is olvastuk már, vagy A csudálatos Maryt.

A fenti elmélet, logika alapján azt hiszem, a hatodik születésnapjára kapta Marci a hétkötetes nagy Narnia-könyvet, majd nem sokkal utána, amikor a könyvben már odáig jutottunk, az első filmet dvd-n: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ami ugyanis az első film, az a könyvben a második kötet.

Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra jön a moziba a harmadik rész, gyorsan megvettem a névnapjára a második filmet dvd-n: Narnia krónikái - Caspian herceg. Véletlenül pont pár héttel előtte kezdte Marci újraolvasni a könyvet, immár egyedül. Egy kötetben van meg nekünk a hét könyv, nem kis falat! Így aztán teljesen rákészülve, minden előzményt ismerve nézhettük meg ma a harmadik filmet: Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja. Számomra is izgalmas, hol kicsit félelmetes, hol megható film volt, nagyon jól csinálták meg a könyv alapján, kihagytak annyit, hogy egy másfél órás filmbe össze lehessen hozni, de semmi lényegeset. Nekünk pedig ritka és nagyon várt alkalom volt végre egy kettesben-program. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, Marci is. Természetesen volt pattogatott kukorica is, és Marcinak a ritkán megengedett Fanta. :)

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:

Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)

Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

Stefánia-fesztivál

Siófokon tavaly óta rendezik meg a Stefánia fesztivált Stefánia hercegnő emlékére, aki Rudolf trónörökös felesége volt, nagyon szerette Magyarországot, a trónörökös halála után második férje egy magyar gróf volt, sok időt töltött itt, és így kitalálták ezt a fesztivált, hogy csalogassa a turistákat.

Csalogatja is, és nem véletlenül, mert tényleg nagyon szép és jó rendezvény. Stefánia (Götz Anna színésznő) nosztalgiavonattal, gőzmozdonnyal érkezett Budapestről. Mi erről lekéstünk, de Ancsa, Bence és Márk látták. Mi viszont a hajóállomáson álltunk meg, és onnan visszafelé sétálva láttuk a hercegnőt a hintójában, a velocipédek, gólyalábasok, hagyományőrző tűzoltók, rezesbanda, omnibusz, veterán autók felvonulását.

A Rózsakertben felállított színpadig vonultak, ott ünnepélyes megnyitó következett, majd a gólyalábasok előadása, amit az első sorból néztünk, és tényleg nagyon szórakoztató volt. Regő is csodálkozva nézte, meg lesett rám, amikor mindenki tapsolt. Bencét pedig a műsor végén még meg is forgatta az egyik langaléta!

Aztán megnéztük a huszárokat, a rezesbandát, majd a park füves részén felállított békebeli vurstliba mentünk. Ez is szebb volt, mint máshol, gyönyörű festett, régi körhinta, lovakkal és szekerekkel, mint gyerekkorunkban, láncos körhinta, dobozdobáló és horgászás szép fajáték-nyereményekkel. Marci és Bence is horgásztak maguknak is játékot, és a kistestvéreiknek is tologatható fajátékot :)

A vurstli után három fiúval megnéztük a kézműves vásárt is. Ott is csupa szépséget láttunk, és ilyennel még nem találkoztam, több mindent ki is lehetett próbálni, kovácsolást, faragást, a fiúk segítettek egy nagy szobrot faragni.

Innen már indultunk haza, megint kellemesen eltöltöttünk egy délutánt, jól tette Siófok, hogy kitalálta ezt a fesztivált :) Ja, és az autó felé tartva még találkoztunk egy matrózzal is :)