Szombaton kísérleteztünk Marcival, a Mi fán terem a kémia? című könyvéből nézett ki egy olyan kísérletet, amihez minden volt itthon. Szükség volt egy kávéfilterre, ollóra, egy pohárra, vízre és filctollakra.
Marci két pohárszélességű csíkot vágott a szűrőpapírból, amiknek az aljára egy sorban különböző színű pöttyöket tettünk a filctollakkal. A papírcsíkot a vízbe lógattuk - csak egy pici vizet kell tenni a pohár aljára, nem is kell, hogy elérje a pöttyöket - és vártuk a hatást. Elméletileg ahogy a szűrőpapír szívja felfelé a vizet, a festékpöttyöknél feloldja a tintát, és színes csíkokra bontja őket: olyanokra, amilyen színekből állnak, ez a kromatográfia egyik fajtája. Most puskázom egy kicsit, mert ennél jobban nem vagyok otthon a témában :) Idézet a wikipédiáról:
"A kromatográfia egy keverékek elválasztására használatos laboratóriumi módszercsalád neve."
A papírkromatográfia pedig:
"Ennél az eljárásnál egy speciális kromatográfiás papírcsík egyik végére cseppentjük fel a mintaoldatot. A papírcsíkot vékony rétegben oldószert tartalmazó edénybe állítjuk, melyet ezután lefedünk. Ahogy az oldószer végighalad a papíron, áthalad a minta elegyen, amely az oldószerrel együtt vándorolni kezd."
Nos, a mi első kísérletünknél az derült ki, hogy ezekben a filctollakban alighanem vízben nem, vagy alig oldódó festék van, mert éppcsak egy picit elmaszatolódtak a papíron. Kerestünk másfajta filceket, azokkal már működött a dolog, de ezek a festékek meg egykomponensűek voltak:
Így aztán kénytelenek voltunk házilag előállítani a többkomponensű festékpöttyöket, azzal a bonyolult módszerrel, hogy egymásra pöttyöztünk több színt, íme az eredmény:
Na mit szóltok? :)