Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 

Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 

Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.

Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:

A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.

Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

Moziban voltunk

Most, hogy utolértem magam ezzel az új bloggal, kifejtem elveimet arról, hogy szerintem mikor mit szabad megnézni egy gyereknek. Főleg azzal kapcsolatban vannak elveim, ami eredetileg könyv, irodalmi mű volt, majd megfilmesítették. Pici korától igyekeztem úgy nevelni Marcit, hogy először mindig a könyvvel találkozzon. Szerettem volna elkerülni, hogy a filmek, rajzfilmek által olyan kép alakuljon ki benne szereplőkről, regényhősökről, történetekről, amit nem ő képzelt el. Fontosnak tartom, hogy először jelenjen meg a saját fejében a belső kép, élje át szabadon, és csak aztán nézze meg úgy, ahogy valaki más elképzelte. Nagy vonalakban sikerült is ezt teljesíteni. Persze rajzfilmfigurákat, például Micimackót nem lehetett teljesen kikerülni, de a filmeket igen. Tévét nemigen néztünk, saját dvd-ink vannak, jól megválogatva. Rajzfilmből írt könyvet nem veszek, egyedül Nils Holgerssonnal találkozott így Marci, de azt a könyvet én kaptam még gyerekkoromban :) ja meg a Vukot látta előbb, minthogy olvasta volna, mert abból a könyv nagyobbaknak való, mint a film. Kicsit lebutították. De a Pán Pétert például először elolvastuk, aztán megnéztük bábszínházban, és a Hookot talán még ma sem látta Marci. Az eredeti, Milne-féle Micimackót is olvastuk már, vagy A csudálatos Maryt.

A fenti elmélet, logika alapján azt hiszem, a hatodik születésnapjára kapta Marci a hétkötetes nagy Narnia-könyvet, majd nem sokkal utána, amikor a könyvben már odáig jutottunk, az első filmet dvd-n: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ami ugyanis az első film, az a könyvben a második kötet.

Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra jön a moziba a harmadik rész, gyorsan megvettem a névnapjára a második filmet dvd-n: Narnia krónikái - Caspian herceg. Véletlenül pont pár héttel előtte kezdte Marci újraolvasni a könyvet, immár egyedül. Egy kötetben van meg nekünk a hét könyv, nem kis falat! Így aztán teljesen rákészülve, minden előzményt ismerve nézhettük meg ma a harmadik filmet: Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja. Számomra is izgalmas, hol kicsit félelmetes, hol megható film volt, nagyon jól csinálták meg a könyv alapján, kihagytak annyit, hogy egy másfél órás filmbe össze lehessen hozni, de semmi lényegeset. Nekünk pedig ritka és nagyon várt alkalom volt végre egy kettesben-program. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, Marci is. Természetesen volt pattogatott kukorica is, és Marcinak a ritkán megengedett Fanta. :)