Marci, Mira, Mátyás

Mióta szépen kitavaszodott, Marci egyedül is kijárhat az utcára biciklizni, szigorúan megszabott keretek között persze. Idővel legtöbbször mi is utána megyünk Regővel és a kismotorral. Ilyenkor szoktunk találkozni az utcánkban lakó Dorkával és két kislányaival, Mirával és Lilivel. Marci szempontjából Mira az érdekes, négyéves kis szőke kislány, és úgy vettem észre, imponál neki a nagyfiú, akivel játszani lehet, aki érdekes dolgokat talál ki, de aki segíteni is tud neki például dombot mászni, és nem zavarja, hogy ő mennyivel kisebb. Múltkoriban elkísértük haza Miráékat, Mira is kihozta a biciklijét, aranyos kis pótkerekes, műanyagdíszes kislánybicikli, és versenyeztek. Ez azt jelentette, hogy Mira tekert ezerrel, Marci pedig vigyázott, hogy ne előzze meg. :) Le akartam fotózni Marcit a biciklijével, Mira pedig határozottan mellé állt, előtte meg lekváros buktát evett, úgyhogy íme itt az én fiam, a biciklije és a lekvárbajszos, szőke copfos Mira :)

Na jó, a bicikliből nem sok látszik :)

A címben említett Mátyás pedig az új szerzemény Ságváron, a kiscsikó, akit apukám a legutóbbi ottjártunk óta vett. Sajnos a róla és Marciról készített képeim nem lettek jók, nem ismerte fel őket a számítógép, de itt van Mátyás:

Marci nagyon ügyesen vezette kötőféken, sétáltatta, simogatta, etette. Jó volt nézni őket. Nagyon örülök annak, hogy a fiaim így nőnek fel, hogy látnak közelről állatokat, falusi életet, mindent, ami ezzel jár.

Himnusz

Első három versszak. Írta Kölcsey Ferenc, előadja Hanti Márton, Ságvár, 2011.március 5.

Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 

Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 

Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.

Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:

A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.

Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

Ságváron járt a Mikulás

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük a nagyszülőkkel és a nővéremékkel meg az összes gyerekünkkel. Mi már péntek dél körül lementünk, nem bíztam az időjárásban, és akkor épp nem esett semmi, nem volt nagyon hideg és világos is volt, ideális körülmények. Ancsáék szombat délelőtt érkeztek. Regő csütörtökön benáthásodott, volt egy nehéz éjjelünk, el is gondolkodtam, hogy menjünk-e egyáltalán, de jókedvű volt, nappal jól aludt, nem lett lázas, egy sima kis nátha meg nem tarthatott vissza, pláne, hogy ez már az oltás mellékhatása is lehetett. Naszóval, a lényeg az, hogy pénteken már ott ebédeltünk, délután Regő jót aludt, Marcival játszottunk.

Szombaton aztán megérkeztek Ancsáék, és a négy gyerek egymásra talált. Regőnek talán kicsit sok volt, talán a nátha miatt is, nyűgösebb, anyásabb volt, mint máskor. Délután aztán, amíg a nagyfiúk kinn voltak a hóban, odabent megérkezett a kicsit korai Mikulás. Nem volt könnyű Marcit és Bencét a szükséges ideig kinn tartani, de végül sikerült :) Amikor bejöttek, ez a kép fogadta őket:

Jól látszanak a képen a Mama által készített mézeskalács szánok is, a nagyoknak nagyobb, színes cukrokkal, a kicsiknek kisebb, cukor nélkül. Nagyon ügyes Mamánk van nekünk :) Persze a fiúk rögtön szaladtak az ablakokat megnézni, hogy oda is jött-e a Mikulás - még szép, hogy jött :) Kaptak egy-egy csomagot, Marciéban főleg édesség volt, Regőében keksz és egy kis labda meg egy Mikulásos könyv. Jó volt nézni, hogy már ezek a picik is hogy örülnek a piros csomagnak :) Márk is kapott könyvet, mutatta az ablakban és ugatott hozzá: kutya is volt a könyv elején :)

A Mikulás havat is hozott, igaz, azt már jó előre, pár nappal korábban, kicsit megázott, kicsit megfagyott, nem volt az igazi, de azért vasárnap, amikor már szép tiszta, napos, hideg idő volt, nagyon élvezték a fiúk. Marci kinevezte a kertet téli vidámparknak, ahol Bence és ő üzemeltették a szánkópályákat két szánkóval, és mindenkit húztak néhány körre, aki játékból fizetett egy százast :) és persze azért mi is húztuk őket, nagy volt a forgalom!

Vasárnap délután, egy nagy alvás után pedig hazaindultunk, és most itthon várjuk, hogy vajon Ságvár felől erre indul-e a Mikulás? Jöhetne, mert itt csupa jó gyerek lakik :) Mivel este értünk haza, minden más, kipakolás, egyebek mellett már nem volt rá alkalom, így Marci ma reggel tisztogatta ki a csizmáját, és a másikban ment iskolába, hátha mire hazaér, lesz benne valami. Meglátjuk! :)

Ságvári hétvége mézeskaláccsal

A hétvégét megint Ságváron töltöttük a szüleimnél. Péntek délután mentünk el a fiúkkal, és apránként lettünk egyre többen: a nővéremék a két gyerekkel szombat délelőtt érkeztek, a húgomék vasárnap. A fiúk különféle kombinációkban nagyon jól eljátszottak, kicsik egymással, nagyok egymással vagy mind a négyen. Márk és Regő között gyakorlatilag eltűnt a hat hét korkülönbség, ugyanazokat csinálják, okosak, ügyesek, aranyosak. 

A hétvége fő attrakciója a ságvári közös mézeskalácssütés volt. Már hagyomány a faluban, hogy az első adventi vasárnap előtt összegyűlik, akinek kedve van, és együtt sütik a mézeskalácsot. Marci és Bence előbb elmentek Mamával, és mire mi a délutáni alvás után megérkeztünk, nagyon sokat dolgoztak:

Már sötétben, öt óra után mentünk haza, jól elfáradtak a gyerekek, Regő jobban is aludt éjjel. 

Vasárnap, amikor már az egész család összegyűlt, remek alkalom volt arra, hogy megünnepeljünk mindenkit, akinek október második felében és novemberben volt szülinapja, névnapja. A húgomat, Ágit már emlegettem itt, ő 25 éves lett, a párja, Gábor 31, és ehhez még hozzájött Marci névnapja, úgyhogy volt torta, süti, ajándék, nagy családi ebéd. Marci számára ez az autók hétvégéje volt: kapott távirányítós autót, Hot Wheels kisautót, legóautót, sőt még Bence is teherautót rajzolt neki. Isten éltessen mindenkit!

Kalandpark helyett

Ma a zamárdi kalandparkba szerettünk volna menni. El is indultunk, sőt oda is értünk, beálltunk a sorba, ami nem mozdult... majd jött a hír a sor elejéről, hogy elfogyott a felszerelés, sisak, heveder, mert annyian vannak benn, két órát várni kell. Hát, erre mi nem voltunk hajlandók, úgyhogy visszafordultunk, és az útközben látott széplak-felsői kis vidámparkba mentünk helyette. Ez már gyerekkorunkban is ott volt, Donnert vidámparknak hívták az üzemeltetőjéről, kellemesen meglepett, hogy most is az ő nevéről kaptuk a számlát. Gyerekeknek való kis játékok voltak, dodzsem, ringlispíl, kisvonat, levegőbe emelős játék, ugrálóvár. Marci és Bence nagyon élvezték, a kicsik meg babakocsiztak, másztak a fűben, és egy kicsit az ugrálóvár sima részén is.

Innen visszamentünk Siófokra, a Kórházdombra. Ez régesrégen temető volt, gyerekkorunkban egy kopár domb a kórház mellett, itt volt az uszoda, amíg össze nem omlott, meg szánkódombnak lehetett használni, és egy kitaposott ösvény vezetett keresztül rajta, ahogy a felette lakóknak alkalmas volt átvágni rajta a belváros felé.

Most az ösvény helyett térköves, korlátos kis sétaút van kandeláberekkel, fiatal fák, virágok, rendben tartptt, parkosított domb, a tetején az új trianoni emlékmű és egy tágas fa játszótér. Marcin és Bencén kívül volt ott még három-négy hasonló korú kisfiú és egy bácsi egy nagyon barátságos kutyussal, rögtön megbarátkoztak, kergetőztek, futóversenyt szerveztem magukból, a kicsik meg fűben másztak, hintáztak, és a kutyával ők is ismerkedtek.

A trianoni emlékmű:

Játszóterezés:

Ságvári sportnap

Péntek este jöttünk le Marcival és Regővel a mamához és a papához. Azt gondoltam, majd csak akkor írok blogot, ha hazaértünk, de annyi mindent csinálunk, hogy nem tudnám összefoglalni. Egyelőre megpróbálok három napot egy bejegyzésbe sűríteni.

Azért jöttünk pénteken késő délután, mert szombaton Ságváron sportnapot rendeztek, és Marci ugye nagy sportember :) A sportnapot 15 éve megrendezik már minden évben, és tényleg jó. Szól a zene, és évről évre egyre többféle ingyenes lehetőség van, mert a volt óvónénim, aki szervezi, annyi szponzort össze tud hozni. A sportlehetőségeken kívül körhinta, arcfestés, kreatív sarok, ugrálóvár, tűzoltóautó, cukrot szóró repülőgép, nem is tudom sorolni. A sportlehetőségek közül egy helyben összeverbuvált ságvári gyerekekből álló focicsapat Marcival együtt 6-1-re megverte a piros mezes csapatot, akik pedig igazi focicsapat voltak, erre az eseményre érkeztek. Kapott érte jutalomcsomagot. Aztán íjászkodott, és petanque-ban is 11-0-ra győztek az ellenfél ellen. És persze kipróbált mindent :) Képek:

Íjászkodás:

Körhinta:

Pétanque:

A drukkoló közönség:

Cukrot szóró repülőgép:

A kis tűzoltó:

Regő segít palacsintát sütni Mamának:

Délután négy óra körül aztán hazazavart minket a szűnni nem akaró eső, de addigra már mindent kipróbáltunk és megkóstoltunk. Jó kis nap volt, tényleg nagyon jó a szervezés, csak az idő volt most barátságtalan, de az belefér.

A többi napunkról írok inkább mégis külön-külön bejegyzést, mert ez is már milyen hosszú lett :)

Strandolás

Jó pár napja nem írtam semmit, a múlt hetünk nem volt mozgalmas. Marci a mamánál nyaralt, mi pedig itthon éltük az életünket, igazából csak a kertben jártunk, medencéztünk, játszottunk, küzdöttünk a szeparációs szorongással és a fogakkal, ahogy eddig is.

Szombaton viszont lementünk Marci után Ságvárra, és délelőtt a siófoki strandon értük utol a keresztszüleivel meg az unokatesóival, azaz a nővéremékkel. Meg se lepődött szinte, ez már nem az a korszak, amikor rohanva ugrik a nyakamba - de azért amikor szóvá tettem, hogy ide se szalad, amikor egy hétig nem látott, azért kaptam egy nagy ölelést, meg mondta, hogy azért hiányoztam egy kicsit, meg Regő is. De szerencsére nagyon jól érezte magát.

Gyakorlatilag a szombat és a vasárnap úgy telt, hogy reggeli után mentünk Siófokra a strandra, ebédre és a kisebbek alvására vissza Mamáékhoz, majd újra a strandra és vacsorára haza. Marci már nagy strandoló, nem kell félteni, egyedül is bemegy a vízbe partközelbe, felnőttel pedig egész messze is. Tanulgat úszni, labdázik, pancsol, fröcsköl, nagyon élvezi. Bence félősebb és fázósabb, Márk megint az a kategória, aki élvezi és nem érdekli a víz hőmérséklete. Regő pedig szombaton találkozott először a Balatonnal.

Marcit sikerült meggyőzni, hogy szeretni fogja az óriáscsúszdát. Két éve még az volt a feladat, hogy lebeszéljük róla, mert csak hatéves kor felett lehet használni, és ez annyira sikerült, hogy most már nem mert csúszni. Attól félt, hogy a leérkezéskor beleesik az érkezők által kivájt iszapgödörbe, és elnyeli a víz. Megnéztük a vízből, hogy van ugyan gödör, de ott is csak a melléig ér a víz, aztán csúsztunk kettőt együtt, és nagyon élvezte :) másnap már négyet csúszott egyedül, én pedig az érkezési oldalon vártam a vízben.