2010. január 28., csütörtök

Mikolt mesél

A maga csendes, visszafogott módján. :)



És közben tudja, hogy iszonyú édes és imádjuk... :):)

1 megjegyzés:

Vera írta...

Nagyon édes!

Remélem, jobban vagytok már! Gondoltam rátok, rémesek az ilyen hányós betegségek, nekünk is volt tapasztalat Zita egy hónapos korában: egyedül ő úszta meg, mi négyen, plusz tesóm "esett áldozatul", mivel éppen Debrecenben voltunk, onnan is "rohanva" jöttünk haza, mikor a család lerobbant. Hát, rémes volt. Csilla is kiszáradás esélyes volt már, nem maradt meg benne semmi, míg végül én is apránként adtam neki az innivalót, meg vártam, hogy pihenjen a gyomra, aztán valahogy megúsztuk.
A kis másfél éves Mikoltot meg külön köszöntjük! Nemrég volt egyéves, most meg már félúton van a második szülinap felé... :-))

Puszi,
Vera

ui: a fürcsis képek remekek, gyönyörűek a lányok és az egyszem fiú! :)