Benne vagyunk...

Sok évvel ezelőtt, amikor még táncolni jártam, volt egy kislány, aki annyira tehetséges volt, hogy csak néztük, és nem tudtunk betelni a hihetetlen nőiességével, gyönyörű mozgásával. Nos ez a kislány ma már nem is olyan kicsi, sőt, azóta férjhez ment, és többek között a Nők Lapjába ír.

Nemrég összefutottunk a Brendonban, örültünk a találkozásnak, aztán nem sokkal később felhívott, hogy cikket ír kispapákról, szülésről, élményekről, és megkérdezte volna-e kedve Daninak mesélni. Volt. Amikor pedig kiderült, még fotót is készítenek rólunk, egyre nagyobb volt a lelkesedésem. Hanna érkezése óta álmom, hogy egyszer valaki, aki igazán ért a fotózáshoz, készítsen a gyerekeinkről szép, falrakitehető képeket. Annak meg ára van, nem is kevés...

Most aztán egyszerre segítettünk, és kaptunk, úgyhogy köszönjük Eszter és Bea a lehetőséget!!!
Akit pedig érdekel, az az e heti Nők lapja 74. oldalán megtalálja a felefamíliánkat. :)

Monokli, fényképező meg a bili

Szép sorjában:

Délben elég fáradtan értünk haza, Dani Hannával villamosozott Tücsökzenére, onnan pedig játszóztak egy nagyot a gyönyörű időre való tekintettel. A kiszállásnál Hanna lefejelte az autó ajtaját, annak is az élét... A bal szeme felett egy szabályos csík, körülötte pedig nagy nagy pirosság látható... legalább nem olyan, mintha megütöttük volna.


Két napja reggel és délután leveszem róla a pelust, hátha hajlandó ráülni a bilire, és egy kicsit a kíváncsiság is furdal, vajon felismeri-e már, hogy mit jelent, ha pisilnie kell. Amikor rajta van a pelus, általában szól. Miután már pisilt. A kaki téma még nem jutott ilyen tudatossági fokra. Azt hiszem...
Ma délután szintén pelus nélkül mászkált már egy ideje, amikor megkérdeztem tőle, nem akar-e pisilni. De, volt a válasz, majd ráült a bilire, és már csurgott is. :) Felhívtuk a nagymamit is, elújságolni neki a hőstettet. Meglátjuk, hogyan alakul tovább :)
Illik vagy sem ilyen képet feltenni..., most az egyszer megengedem magunknak.


Sokat fényképezek... Hanna pedig szereti, sőt (kiscsaj...) pózol, mosolyog, és mostanság ő is szeretné kipróbálni, hogyan működik. Van egy könyve, aminek az eleje pont olyan, mint egy fényképezőgép, gomb is van rajta, kattog, belül pedig busz, markoló, szóval csupa kedvenc. Hát így dolgozik egy profi :)


Ez itt pedig a "Mami segííts" nézés, kis pózolással :)

2 hónapos Mikolt

Két hónapos lett a kisebbik csodánk. A webalbumban tisztán látszik, ahogy kerekedik, gömbölyödik, tisztul, szépül, okosodik, erősödik. :) És kopszodik is :) Lesz ebből szőkeség!!!

Ma voltunk oltáson is, méreckedtünk is. 5100 gramm és 56cm.
Dióhéjban:

Evés:
Szopizik, amennyit és amikor kér. Így aztán vannak napok, amikor az az érzésem, hogy egyfolytában eszik, máskor kicsit kevesebbet. Két felvonásban lakik jól, első körben egy pár perces előétkezést tart, majd fél óra elteltével a főétkezést is megejti. A kettő között kizárólag kézben van el, nagyokat mosolyog, gőgicsél, de ha megszűnik a testkontaktus, hangos nemtetszéssel reagál.
Fejek, de már nem minden szopi után, csak amikor jut rá idő, zömmel este, ritkábban nap közben, és éjjel. Mikolt nagyobb mennyiség igénye miatt a mélyhűtőbe csak kétnaponta kerül újabb tartalék, viszont ennek folyományaként végre tudok hason is aludni. :) Nagyon remélem, hogy az aranytartaléknak találunk majd idővel jobb helyet, mint a mélyfagyasztónk.
Még mindig szoptatom éjfél körül egyszer álmában, így csak kétszer kelünk éjjel.

Alvás:
Bár mostanra már nem az ébren leteszem és elalszik jellegű pihenésből van több, azért van ilyan is. Viszont már nem akarom mindneképpen, hogy ő aludjon el, inkább ringatom, vagy kap egy kis tejecskét. Viszont az este kivételével mindig sírásmentesen alszik el, ami olyan nagy öröm nekünk...
Nap közben többnyire háromszor alszik, ebből Hanna napirendje miatt általában kettőt rajtam, vagy a babakocsiban, egyet a kiságyban. Éjjel még mindig mellettem :) valahogy nincs szívem áttenni egyelőre a kiságyába...
Este kilenc körül kerül ágyba, reggel pedig 9-10 között kel. Közben háromszor eszik, egyszer éjfélkor, egyszer három körül, és egyszer hajnalban.. Vagy a hat óra már reggel?...

Játék:
Mostanra már van mit írni erről is :) A pihenőszékén lógó állatokat nagyon kedveli, igyekszik már megfogni is őket, de egyelőre inkább csak bokszolásig jut. Hanna nagy kedvenc, figyeli, gügyög neki, mosolyog rá, ha a közelében van. Szereti a vizet, és a nagykádban is fürdött már. Hanna locsolgatta, de az sem zavarta, hogy az arcára is sikerült rálöttyinteni egy keveset.

Fizikaiak:
A fejét régóta tartja, hason fekve (így alszik...) kézfejre tolja fel magát. A lábacskái lazulnak, tornáztatom, masszírozom minden este. A kezét még sokszor ökölben tartja, de ez is lazul már. Éjjel egészen közel kúszik hozzám, ezt eddig nem sikerült megfejtemen, hogy milyen technikával teszi. :)

Testiek:
Még mindig különböző színű a két szeme, a kék még kéebb lett, a zöld pedig még zöldebb. :) Hurkák gyarapodnak, toka szintén, de valahogy az alkata megmaradt inkább hosszúnak, mint gömbölydednek. Hosszú, vékony ujjacskái vannak, és hosszú, sűrűsödő szempillái. Alkatra egyébként nagyon hasonlít Hannára. :)

Lelkiek:
Kis mimóza. Nagyon érdekes, hogy mennyire éreztem ezt már a pocakomban is. Zavarja, ha idegen hozzáér, főleg ha fáradt. Sír... Ma kúpot kapott, azt is nehezen viselte. :) (Hannát semmi ilyesmi nem érdekelte...) Rengeteget mosolyog, gögicsél, nagyon nagy a kontaktusigénye. Leginkább kézben van el, csak teli pocakkal, kipihenten lehet betenni székbe, szőnyegre. Reagál a teli pelusra, a hidegre, melegre. Igazi kis ölbelény, nagyon bújós, nagyon szerethető. És mi ezt jól ki is élvezzük :):)

Újabb lányok :)

Szeptember 26án megérkezett Kenyeres Maja, 27-én pedig Lénárt Leila Jana. Hurrráááá! :):)

Gesztenyenap

Szeretjük a Mom művházat. Nem csak a biopiac miatt, hanem a játszójáért, a bolhapiacért, a ruhavásáraiért és pláne a sok gyerekprogramért.

Ma pl. gesztenyenapot rendeztek, ahova gyereknek két, felnőttnek egy db gesztenye volt a belépő. Hogy ebből hogyan tudták a tömérdek jobbnál jobb fellépőt honorálni, számomra nem derült ki, mindenesetre a házon kívül és belül is egy csodavilágot sikerült megteremteni.

Bent Halász Judit koncert volt, erre érkeztünk. Hanna hat dal erejéig megbabonázva figyelt, kacagott, tapsolt, táncolt, aztán persze megunta, így megnéztük, mi van a kertben. Mikolt eközben egy darabig nézelődött, majd a kezemben elaludt, és a hangos sikítozásra is csak az egyre hosszabb pilláit rebegtette meg egy másodpercre.

A kertben ugrálóvár, bohóc, körhinta kosarakból, néptáncosok, kézműveskedés és még egy jópár érdekesség kapott helyet, mindet nem is tudtuk végigjárni ebédig. Bár egy icipicit jobban szervezett is lehetett volna, (pl. a körhinta kosarainak birtokbavétele nagyban függött az apukák erőnlététől...) összességében nagyon jól éreztük magunkat.

Hanna a gondoskodó

Ma újra bebizonyosodott, Hanna egy igazi féltő testvér...

Az esti mesélés után, ami Danié, nekem kell bemennem az elalváshoz. Mostanában ez úgy történik, hogy a fotelben az ölembe kuporodik, és a legjobb esetben egy idő múlva mutatja az ágyát, (félálomban) akkor aztán átteszem, és már alszik is.

Ma a kuporgás vége felé hallom, hogy Mikolt a másik szobában nyekereg, a nappaliban pedig megy a tv, tehát Dani nem hallhatja. Hannát gyorsan az ágyába tettem, és mondtam neki, hogy mindjárt jövök vissza, csak odaadom Mikoltnak a cumiját. Válasz nem jött, viszont hallottam, hogy Dani már elintézte a dolgot. Visszaültem hát a fotelba, hogy megvárjam, míg Hanna tényleg elalszik.

Hamarosan felemelte a fejét:
- Mama!
- Itt vagyok kicsim.
Fej vissza, majd egy mp múlva újra fel:
- Mimi!!!
- A papa már visszaadta a cumiját...
...... kis szünet, majd fej letesz:
- Jó.
És elaludt. :):)

Hanna 23 hónapos

11,5 kiló és 88 cm. A szeme kék, a haja szőke, 12 foga van, és pelenkás.

Legkedvesebb...
Ételei: a joghurt, a tészta üresen, a sajt, bármilyen leves és a kukorica.
Itala: a víz és a tej.
Játékai: a gyurma, a favonat, a babák és a könyvek, egyre több szerepjáték.
Időtöltése: játszótéren lenni, Halász Jutkát hallgatni, vonaton, buszon, villamoson utazni, gyerekekkel játszani, főleg nagyobbakkal, pakolni-rámolni mindenhol kutatni :)
Tárgyai: nenn (alvóskendő), cumi

Egyre többet beszél, de nem csicsergi, sokat énekel, táncol. Új helyzetekben iszonyúan figyel, mindent megjegyez, aztán sokkal később emlegeti. Finom de mégis vagány kislány, erős akarattal, bájjal, hisztivel. Nagyon jó testvér, (szeretnék én is egy ilyen nővért..) azt hiszem befogadta Mikoltot, próbál vele játszani, amit Mikolt általában mosolyogva, gügyögve fogad. Nagyon szeretem nézni őket, ahogyan ismerkednek egymással. :)

Jó mozgású, formás, csibész, bátor, de nem vakmerő, gondoskodó, de igazi kis önérdekérvényesítő. Imádnivaló, de csak módjával szeretgethető. A papának először a kék szeme jut eszébe, nekem pedig a küzdelmünk az elalvással.

Névnap

Így jár az a szülő, aki ritka nevet választ... Elfelejti. Pedig Mikoltból van szeptember 10-én, 25-én és december 6-án.

A legmesszebb a szülinaptól a Mikulás lenne, de milyen dolog egy kalap alá venni a névnapot a Mikulással? Marad az első kettő, ebből 10-én elmaradt a köszöntés, akkor eszembe véstem, hogy lesz mégegy lehetőség. No ez lett volna tegnap. Mentségünkre legyen mondva, hogy ez még csak az első. Igyekeztem összecsődíteni a családot, hogy legalább a hétvégén együnk egy kis gyümölcssalátát a jeles nap tiszteletére, de ki beteg, kinek pedig kertipartiba van meghívója... Szerencsére Mimóka nem vette zokon, így aztán csak nekem van lelkiismeret furdalásom.


Isten éltessen édes Mikolt, jövőre ígérem jobban figyelek.

Esik eső, fúj a szél...

Apa mentes nap, esővel. Hmmm. Finom. :) Ritka az ilyen, és tulajdonképpen kicsit kihívás, kicsit lehetőség is. Kitalálni, megszervezni, megoldani. Eszembe jut, milyen volt egy gyerekkel... Kettővel határozottan több a lehetőség. Is. :)

A délelőtt képekben.








Mire összekészítettem mindenkit, már csak szemerkélt, így az udvaron lehetett egy kicsit motorozni, aztán védőnéniztünk, szintén motorral, megcsodáltunk út közben egy házfelújítást, és a dédinél is jártunk, aki friss házilag gyúrt tésztával várt bennünket. Mikolt közben minimálisat sírdogált, ebédnél pedig felkerült mellénk az asztalra pihenőszékestül.

Ma kivételesen le is tudtam tenni sírdogálás nélkül. Hannát is sikerült fél egykor ágyba tessékelni, és meglepően hamar el is aludt. Csak a felettünk lakó néni unokája döngette a födémet, amire Hanna végül fel is kelt...

Hanna a délutáni bezártságot kis szerepjátékkal színesítette. Ez a kedvence, és nagyon viccesnek találja. A szitu: A fürdőszobában teszek-veszek, Hanna huncutul mosolyogva megjelenik az ajtóban, és közli: DO (elmegy dolgozni), beinteget, majd rámcsukja az ajtót. Pár mp múlva hangos kacagással nyitja ki újra, és köszön: SJA :):) Megunhatatlan.

Mikolt 8 hetes

Ma:

- Megforgattuk a zsuppos kendőben, tetszett neki.
- Több mint három órán keresztül volt ébren délelőtt, és elaludni is nehezen tudott csak... Hannaszerűen ijesztő volt...
- Egyértelműen nyúl a lógó játékok után.

Ezen kívül édes, babaillatú, ölbemanócska. :)

Lesz ebből igazi beszéd :)

Hanna ma több két szótagú szóval kápráztatott el bennünket.
Először Mariannal beszélt telefonon, amikor egyszer csak azt hallom: ALSZISZ. Eddig csak ALSZ volt, amit nagyon szerettünk, úgyhogy mostantól ezt már csak múltként emlegethetjük majd...

Aztán délután elhangzott még egy két MÁSIS (másik) is :) És hazafelé az autóban Mikoltnak egy NESÍ (ne sírj) :)

Este Andersen összesében nézegetik a képeket Danival, Dani szerint nagyon ijesztő... Hanna élvezi. Van benne egy kakas, aminek az árnyképe fejjel lefelé látható. Hanna:
- Fo, máásis :) Fordítva nézzük, a másikat.

Sőt, ma már többször ki is kérte magának, ha valamit nem értettem, és rosszul fordítottam. Pl. mondogatta: DE... Kérdezem tőle, mit de? Erre ő: Nem de, de. Végül nagy nehezen rájöttem, gyerekeket emleget, akik énekeltek. Hanna arca pedig ragyogott. :)

Talán két éves korára elindul a beszélőkéje :)

A mai napról

Az éjjel 3 órát aludtam... a többi 5öt félálomban, visszaaltatósan, cumivisszaadogatósan, pelenkázósan, Hannaláb oldalamból kiszedősen töltöttem, de pihentetőnek nem nevezném.

Keressük az igazi helyet Hannának. Kati néni és a csiribiri után ez persze nehéz, mert Kati az igazi, és még Zsuzsi, akihez úszni járunk, de belőlük csak egy egy van. Hannának pedig kell a gyerektársaság, a mozgás, nekem pedig hiányzik, hogy fejlesszem, főleg ritmusilag, zeneileg. Két lehetőség adott: (lenne egy harmadik is, a nagyszülők szárnyai alatt, de ők dolgoznak ugye) vagy elviszem magánbölcsibe egyszer egy héten fél napra, olyan helyre, ahol van valami foglalkozás, (így esetleg kapok pár órát Mikolttal kettesben), vagy pedig találunk olyan helyet, helyeket akár, ahol fél-háromnegyed órára megmozgatják Hanna érzékszerveit, meg őt magát is. Ez utóbbi esetben Mikoltot rángatnunk kell kicsit, (bízom benne, hogy azért valamit ő is profitál a dologból) viszont Hanna maga mellett tudhat. (nem mintha olyan nagyon hiányolna... de erről kicsit alább...)

Ma ennek fényében Tücsökzenén voltunk a MOM művházban. Nekem még mindig a csiribiri a nyerő, de Hanna tátott szájjal állt végig a kör közepén, míg a többiek a mamájuk ölében ücsörögtek, leste Móni nénit, és a végén mondta, hogy jöhetünk legközelebb is. (ez nagy dolog, a ringatóról ugyanis elmenekült...) Szerdán kipróbáljuk a táncházat is, ahol egy éves kortól már ropják a picik, kíváncsi leszek. Hétfőnként a Marczin kézműveskedés is van, de az fél 10kor kezdődik, így esélyes, hogy nem érünk oda rá...

Délután szerettem volna bepótolni némi lemaradást alvásügyileg, de a gyerekeim nem voltak igazi partnerek ebben. Hannától nem is vártam, bár a postás néni hosszú csengetése sem segített egyikünknek sem... Mikolt ma valamiért elég nyűgöske volt, a délutáni átlag kb. 10 perces altatás ma majdnem másfél órásra sikeredett. Ezalatt volt a kiságyban, a kezemben, a nagyágyban, kapott cumit, takargattam, ölemben volt, szopizott, én előbb aludtam el, mint ő. Azért végül sikerült, (kedves védőnénink roppant megnyugtató mondása sokszor csengett a fülembe ma, miszerint minden elmúlik egyszer...) bár amikor felébredtem, nem nagyon tudtam merre vagyok, hány óra, stb...

Hannát Dani vitte volna játszóra, (ez amúgy csak álca, igazából levegőzni megy, és fáradni, mert különben nincs elalvás éjfél előtt) de út közben Adiba botlottak, és Hanna hangos zokogásban tört ki, mikor Dani nem engedte vele hozzájuk. Győzött a sírós, még nekem sem sikerült kikönyörögnöm Hannát Adiéktól, még azzal sem, hogy a mama meg a papa mennek csúszdázni. A válasz ennyi volt: Jó, majd rámcsukta az ajtót... :) (remélem, hogy nem zavart Hanna, mert én nagyon hálás vagyok ezért a fél óráért, meg azért, hogy Hanna meg is vacsorázott, mire értementem)


Este a nagykádban fürödtünk hárman, Hanna, Mikolt, és én. Mikolt nagyon élvezte a sok vizet, gőgicsélt Hannának, aki locsolgatta a kiskannájából. Végülis vízbe született baba :) Úgy tűnik nem lesz gond vele sem az úszásra szoktatással.


És persze nem bírtam ki, hogy elő ne keressem Hanna első nagykádas pancsolását... Nem két tojás, de egy alom :):) Szerintem... :)

Tükör...

Akkor kezdtem el naplót írni, amikor Hanna megszületett. Azért kezdtem el írni, mert sokkal gyorsabban történtek körülöttem az események, mint ahogyan azt fel tudtam dolgozni.

Igyekszem nem közhelyes lenni, de már harmadszor törlöm ki, fogalmazom át ezt a bejegyzést, és még mindig csak csapongok... Pedig úgy érzem, most jött el az idő, vagy értem meg arra, hogy egy kicsit magammal is foglalkozzam. Igen, két gyerek mellett... Igen, a második még nincs két hónapos...

Hanna születésével a világ kifordult önmagából, én pedig elvesztettem a fonalat. Mindig arra vágytam, hogy nagy családom legyen, hogy megtaláljam azt, akivel ez lehetséges, és mindemellett megmaradjak annak, akinek gondolom magam, aki képes a határait felismerni, meri átlépni, és képes mérlegelni is. A választás jól sikerült, bár az elején egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy nekünk egy csapatban kell játszanunk. De amilyen különbözőeknek gondoltuk egymást akkor, annyira hasonlóvá váltunk abban, amit igazán fontosnak vélünk. Ezzel együtt a mai napig sokszor rácsodálkozom magunkra, és hihetetlen, hogy eltelt lassan nyolc év anélkül, hogy felmerülne bármelyikünkben, hogy újat akarunk...

Hogy én milyen lettem? Próbálom egymás mellé tenni azt a két képet, ami között majdnem 10 év a különbség. A korábbin egy JIJane harcol, a későbbin egy család, két gyerekkel, és majdnem nyugisnak látszik a már egyáltalán nem JIJane. Eldöntöttem, megküzdöttem érte, és elérkezett. Kaptam, kincs. Nem az enyém, csak velem történik. Nem nyomaszt a felelősség, de jól szeretném csinálni. Miattuk elsősorban, és csak másodsorban magam miatt. És mert ketten már kevesek voltunk, így lettünk hárman, majd négyen. Csak az átmenetet nem látom most, pedig valahogyan meg kellett érkeznem idáig...

Jó nézni a gyerekeimet, ismerkedni velük, gyönyörködni bennük, hitetlenkedni, hogy valaha az én pocakomban voltak, és azon méginkább, hogy volt, hogy nem is voltak még. Örülni annak, hogy nem nekem kellett kitalálnom, milyenek legyenek. Most még nincs más dolgom ezen kívül, és kaptam talán elég időt, hogy megtaláljam a fonalat, és ha kell, majd fel is vegyem...

Vasárnapi játék

Mikolt ma az ebéd utáni szabadprogram keretében a pihenőszékében ülve a feje fölé lógatott játékokkal igyekezett közelebbi viszonyba kerülni. Először csak nézte őket, majd a tegnapi sikerén felbuzdulva kézzel is megütögette a macit, majd a nyuszit is, és végül megpróbálta szóra bírni a társaságot.

Bár egyikük sem válaszolt, Mikolt lelkesen gagyarászott, és jókat mosolygott hozzá. Én pedig saját lelkesedésemet visszafogva csendben dokumentáltam, ami kamera zötyögése mellett így sikerült :)



Daninak nem is sikerült feltűnés nélkül osztoznia Mikolt végtelen örömében :)

Hanna egy idő után bekapcsolódott a játékba a maga módján, odakucorodott Mimi mellé, és megmutatta neki a kék dobozt, amiben a "Kis" babája "Alsz" az összes kiegészítőjével. Mikolt ámult bámult, amikor Hanna azt mondta neki: "Nész" :):) És még mondja bárki, hogy nincs együttjáték ilyen kicsi korban. :)

Nézelődik :)

Ez a picike :)

A napok ébren töltött részében zömmel kézben van, nem nagyon szereti sem a szőnyeget, sem a pihenőszéket. Vannak a napnak azonban kitüntetett időszakai, gondolom ez a pocak teltségével és a pihentség fokával nagyban összefügg, amikor akár fél órát is elvan egyedül. Ma a pihenőszékben ücsörögve rácsodálkozott a felette lógó macira, nyuszira, és egy óvatlan pillanatban meg is ütögette őket, aminek nagy kacagás, gőgicsélés lett az eredménye. :)

Csuda édes, ahogy mondja a magáét, (tennék fel videot, de valahogy tömöríteni kellene, mert így hetekben mérhető, mire felkerülne...) és nevetgél hozzá. :)

Este a fürdések végén már jó fáradt általában, és sír is persze. Dani miután felöltöztette, odavitte Hannához, aki a kádban basáskodott épp, és megkérte, énekeljen Mikoltnak valami szépet, hátha abbahagyja. Hanna énekelt, Mikolt pedig abbahagyta a sírást, és hallgatta, de nagyon nagy átéléssel. :)

Bukfenc

Három éves korom körül, az esti lefekvés nálunk is a mama hivogatásával ért véget, aki gondolom a következetesség jegyében általában egyértelműen adta tudtomra, hogy az ajtó becsukása azt jelenti, hogy egyedül kell elaludnom. Hogy ne unatkozzak, (és mert tudtam feleslegesen hívom, úgysem jön...) tornáztam a kiságyban, emlékeim szerint felmásztam a tetejére, onnan pedig ugráltam, bukfenceztem. A rácsok meg is lazultak, és egyik másik végérvényesen ki is esett. Hogy miért nem mentem ki a mama után, nem tudom...

Hanna pár napja a délutáni alvás előtt az ágyában nem fekszik le rögtön, hanem a fenekét égbe emelve, nyújtott lábakkal a fején megtámaszkodik, mint aki bukfencezni készül. Ennél tovább nem merészkedett, mindig lefektettem vízszintesbe. Ma végül a szőnyegen bemutatta, amit eddig gyakorolt, szabályos bukfencet. Nem is egyszer, sőt a papának is megmutatta, mikor hazaért.

Persze, mire kicsodálkoztam magam, és észbekaptam, hogy lefényképezzem, már elment a kedv. Majd holnap igyekszem megörökíteni.

Just a perfect day...

Dani nélkül, és mégis :)
Reggel Hanna ébresztett nyolckor, cserébe viszont kaptam tőle még egy pici időt ébredezni, mielőtt inni kért volna. Reggeliztünk, ő kukoricát, aztán kalácsot margarinnal, én ugyanezt kukorica nélkül, és lekvárral. Csendes, zenehallgatós, gyurmázós délelőttünk volt, és az ebédet is sikerült megbeszélnünk a dédivel.

Mikolt valamivel fél 10 után ébredt, (káprázatos, ahogyan aludni tud, általában este kilenctől reggel kilencig, három szopiébredést beiktatva...) jókedvűen, kipihenten. 11 előtt nem sokkal, minimális sírást követően elindultunk sétálni, és bár én azt gondoltam a játszótérre megyünk, Hanna a következőt mondta: Mimm, Te. Vagyis Bimmbamm, azaz harangot mejünk nézni a templomhoz... Csodálkoztam, visszakérdeztem, de a válasz határozott volt, nem játszó, templom. Lesétáltunk, közben Mikolt elaludt, Hanna nézelődött, és épp harangszóra értünk a templomhoz, de Hanna valahogy nem volt elégedett, így aztán megbeszéltük, hogy buszozunk is egyet, az mindig nyerő nála.

Új busz jött, süllyeszetett padlóval, amire könnyedén feltoltam az amúgy 11+13+5+csomagok kg kocsinkat, és egészen a falu tetejéig utaztunk, ahonnan csak lefelé kellett gurulnunk a dédiig, ahol isteni pogácsát, túrógombócot, paradicsomlevest és paprikás krumplit kaptunk.

Hazagurultunk, Mikolt idő közben kétszer kinyitotta a szemét, egyszer nyekkent is, de aludt tovább. Itthon ebéd, aztán szopi, majd fektetés, kisvártatva postás néni csengetés, kapunyitás, ezzel természetesen az addigi igyekezetem, hogy Hanna mielőbb elaludjon kudarcba fulladt, végül negyed órányi csomagbontogatás után sikerült előbb a picit, majd a kicsit is ágyba dugni...



Most csend van és béke...
Banális, egyáltalán nem világrengető, sőt, mégcsak megélni sem fogunk belőle, és mégis Tökéletes :)

Hanna és a türelem...

Tegnap este Hanna az etetőszékében ülve kérte, adjam neki oda a gyurmát, amit vettünk.
Mondom neki:
- Mindjárt odaadom, csak befejezem a .... (nem emlékszem, épp mi volt a kezemben...)
Erre Hanna:
- Mooos.

Ezt a szót tegnap hallottuk tőle először :):)

7 7

Elég bizarr ünneplése volt ez a mai napnak...

Kezdődött azzal, hogy az én jóuram elhagyott bennünket, hogy tevőlegesen is kifejezze, dolgozik. A reggel az ő ajtónkbecsukása után kezdődött kb. 2 mp-cel, Hanna ugyanis a legkisebb zajra felébred, pláne, ha az valakinek az elmenetelét, vagy jövetelét jelzi. Mikolt még aludt, így nem bántam, sőt, mikor csíkszemekkel kioldalogtunk a konyhába, kellemes meglepetés is ért, készen volt a reggelink. :)

Ettünk, felöltöztünk, fogat is mostunk, mindezt könyörgés, és hisztik nélkül, (nem tudom, mi történt :)) majd épp időben megérkezett a legeslegkisebb is álomországból. Szerencsére nem olyan régen evett utoljára, így a szopival nem töltöttünk időt, inkább pelenkáztunk, öltöztettünk... volna, ha nekem nem kellett volna egy percre kimennem a fürdőbe. Eközben Hanna, igen dícséretes, bár nem rászabott módon segíteni akart, aminek a vége egy puffanó hangként jutott el hozzám. Lepergett előttem az elmúlt 31 év... rohantam. És igen, rutintalan kétgyerekes édesanya... Mikolt a mi ágyunkban alszik éjjel, az egyszerűség kedvéért. Hanna innen húzta (gondolom) magához, hogy pelust cserélhessen rajta, csak nem vette figyelembe a súlyt. Mikolt pedig zuhant, le az ágyról, hogy mire érkezett a parkettán kívül, azt csak találgatni tudom, mert egy piros folt lett a buksiján, viszont nem sírt, csak egy keveset, és nem hányt, és nem is lett bandzsa sem, így egy rövidebb hegyibeszéd, és két ölelgetés után elindultunk csiribirire.

Babakocsiztunk, mert azt gondoltam, jót tesz mindannyiunknak, csak az időjárással kalkuláltam, viszont olyan szerencsénk volt, hogy odafelé csak flhős volt az ég, visszafelé pedig szitált valami, erősen október végére emlékeztető csapadékféle...

Csiribirin Mikoltot is betettük a zsuppos kenőbe, és megringattuk benne, amit láthatóan nagyon élvezett, különben pedig a hintapalinta előtt ébredt egy pár perccel, gondolom a gyomra jelzett, mert amennyi zajt a gyerekek csaptak, arra már jóval előbb fel kellett volna ébrednie, de ő úgy aludt, mint a bunda... Jó, hogy van egy ilyenünk is. :)

Délután doktornénit látogattunk, első körben K vitamint iratni, aztán észbe kaptam, hogy mindenki kicsit ütött kopott, Daninak tegnap este talán még láza is volt, ezt nem tudom ponotsan, mert a lázmérőnek lába kélt. Nekem vándorbetegségem van, a torokfájás, orrfolyás után mára köhögés, rekedség tünetegyüttest produkáltam, Hannának folyik az orra, és kiütéses a pelenka alatti rész rajta, Mikolton nem tapasztaltam semmit, de jobbabékesség alapon őt is megvizsgálta Marika nénink. Szerencsére semmi :) Hanna kap nurophent, mi pedig felnőttek módjára kúráljuk magunkat.

Szóval édes pici Mikolt Isten éltessen sokáig.

Jaaa, és megszülettek Máté ikerhugicái :):) Reméljük jól vannak.

Hazajöttünk

Mert esett az eső, és hideg is lett, de nagyon, és mert úgy éreztük, talán ha pihenni nem is sokat, de látni eleget láttunk egyelőre, és majd ha Mikolt kicsit nagyobb lesz, és a nap is kisüt, és úgy is marad, visszajövünk még...

Dani interpretálásában Mikolt születése óta ez a pár nap volt a legkeményebb :):) Úgy kell nekünk, illetve ha valakinek, akinek ekkora gyerekei vannak az ősz rohambeálltakor kerül zabszem a fenekébe, hát ne csodálkozzon, hogy nem tudja az egész házát összepakolni patikussal, közérttel, és nagyszülőkkel együtt. Ez utóbbiak mentették meg életünket, amiért itt és most is nagyon nagy köszönet! :) Persze Petit sem hagynám ki a körből, mert nem elég, hogy Hannával türelmes, Mikolttal finom volt, ilyen képeket csinált...


Többek között...

Különben pedig gyönyörű kirándulás volt, minden ellenére, és magunkat ismerve legközelebb is elindulnánk, bááár egy kicsit többet készülnék rá, és másik hónapot választanék...

Hanna kikapcsolódik

Valamelyest megviselte Hannát a nagy utazás, kicsit hisztisebb, és nehezebben kezelhető, mint általában, de ez is elmúlt egy csapásra azzal, hogy Petivel a volán mögött megérkeztek a nagyszülők tegnap. Az idő hűlt, és szemerkélt az eső is, de ennek ellenére kirándultunk egy nagyot. Hanna a nagyszülői autóban utazott :) és Pepe társaságát végtelenül élvezte.

Jártunk Sant Gilgenben egy állatfarmon, ahol gokartokkal furikáztak Petivel, ugráltak, és kiskecskét etettek.

Ebédeltünk Mondseeben, egy nagyszerű, nylonabroszos olasz étteremben, aztán Salzburgban sétáltunk, mivel a Kegelbahnra az eső miatt nem volt merszünk felülni.

Mikolt gyakorlatilag végigaludta a napot, szopiszünetek beiktatásával, aminek eredményeként éjféltől fél háromig fenn voltunk vele, és volt kis sírdogálás is. Sajnos...

A szállás a hideg megérkeztével elveszítette a 100%os komforfokozatá, fáztunk, és Danival együtt fáj a torkunk, és folyik az orrunk is... Reménykedem, hogy a légkondi miatt van csak, és a gyerekek nem kapják el, pláne a legkisebbet lenne jó megvédeni.