Csak nekem?

Előkerestem Hanna háromnapos képeit, hogy megnézzem, tényleg hasonlítanak-e... Íme :)

Hanna háromnaposan


Mikolt kétnaposan

Ahogy a világ áll most

Itthon vagyunk :)

Nagyon vágytam rá, hogy a szétszakított család újra együtt legyen, így ma saját felelősségünkre (minekután Mimó teljesen rendben van) hazajöttünk. Kimondhatatlan béke van bennem, nyoma sincs az egykori gyerekágyas szorongásomnak, (ez nyilván a szinten tartott pajzsmirigy funkció eredménye is egyben...) és olyan, de olyan jó végre itthon lenni.

Persze, mint nálunk minden, ez is oly jellemzően alakult, amint hazaértünk, Dani és Hanna már el is indultak úszni. Nem bánom, így most csend van, és jó az akklimatizálódás egymagunkban Mimóval is. A lakás pesze egy csatatér, de kit érdekel? :) Van két kicsi lányunk, és ennél többet egyelőre nem is kívánhatok. :)

Mikolt újabb kis csoda, egyfelől nagyon nagyon hasonlít Hannára, vannak pillanatok, amikor azt hiszem Hanna alszik újszülöttként, másfelől egészen más. Békés, nyugis, édes :)

Mikolt megszületett!

2008. július 29-én 13:22-kor megszületett Gönci Mikolt Léna! A hivatalos adatok: 3400 gramm és 54 centi. Ezt írták a papírra, bár tudom, hogy a mérleg rossz volt, centit meg nem láttam, de nem is nagyon érdekelt minket a pontos méret. Mikolt gyönyörű, Kingával együtt nagyon ügyesek voltak. 3 óra kórházban lét és kb. 45 perc intenzív vajúdás után a kádban megszületett Mikolt. Mire a Erzsike a szülésznő a közelbe ért már kint volt Mikolt buksija.
Azóta már Hanna is megölelgette, rakta-tette a nagymama nagy ijedelmére.
Mellékelek képet is, aztán megpóbálom Hannát az első Mama mentes éjszakára felkészíteni.
Dani(Apa2x :-))

Gondolat

Tegnap este hattól 20 perces, de nem túl intenzív fájásaim voltak. Éjjel is többször néztem, de bevallom, nem emlékszem a pontos időkre, viszont aludtunk cserébe. Hajnaltól 11-5 perces fájásaim vannak...

A forgatókönyv a régi :) Dani indulni, én maradni szeretnék. A fájások erősödnek, Mimóka ügyesen halad lefelé. Ha minden úgy alakul, ahogy érzem, ma már négyen leszünk :)

Hanna még alszik, de nagyon örülök, hogy elmondhatom neki, ha elindulunk, hogy hova megyünk és miért. A legrosszabb ez a része... Nem szeretném itthon hagyni őt.

Gondoljatok ránk.

Apróságok

Hanna a második átaludt éjszaka után reggel nyolc előtt egy picivel mosolyogva ébredt...
Tényleg nem tudom min múlik, azon, hogy elmúlt 21 hónapos :), hogy kétszer kapja a sedatif nevű csodaszert, és egyszer egy nap arsenicumot (ezen mindenki jót derül a családban), vagy hogy kicsit korábban tesszük le, (ez nem lényeges, bár ha negyed 10kor kezdünk fürdeni bűbáj, ha félkor, akkor ördög...) Mindenesetre jólesik, még akkor is, ha én nem alszom valami hosszan és édesen...

Ma délelőtt Dani velünk volt, vagyis mi voltunk vele, mert egy pár elintézendő azért akad az elkövetkező 4... napban is. Többek között kisautó eladás, nagybevásárlás. És persze mi mentünk vele, talán azt hitte, én leszek a segítség, míg ő bankozik, autót nézet, vagy bevásárol... Próbálkozom példákat hozni, mondjuk, hogy olyan ez, mintha a80 éves dédivel akarná Hannát a játszóra vitetni, vagy mintha egy 41 fokos lázas beteggel szeretne kirándulni, oszt mégsem segít sokszor... Nem érti, miért nem tudok a két lépéssel odébb álldigáló Hannám után kapni, amikor az egy nálánál kétszer akkora kutyával szeretne ismrekedni, amire fent nevezett jószág nem vevő...

Corában is jártunk, ahol Hanna magára meg a táskámra, meg úgy mindenhova kiborította a ragacs aktimelt, amit hiszti ellen kapott... Majdnem elsírtam magam. Erre ő: Odabújt az arcomhoz, megszimatotlt, és megpuszilgatott. Nem is kellett több...

Ma délután, (merthogy a délutáni elalváshoz is kellek, nem mintha bánnám, mint egykor, mert bár a 70x140 nem túl tágas, de nekünk hármunknak épp elég...) a lefekvés után Hanna megfogta a fejemet, odadugta a kis arcát, és úgy aludt el, szorosan belémbújva. Nem cserélem el mégsem, bár nem könnyű vele... :)

Új szavakat mond, bár Dani szerint majd ha holnap is mondja, akkor tudja... De én tudom, hogy tudja. Nos a kedvencem: Tes, vagyis a testvére :):), apász, vagyis apáca a böngészőben.

Tegnap délután Ada vagyis Adi társaságában múlatták az időt Hanna és Dani, Hanna valamiért szeret ott lenni, pedig Adi nem ad neki semmit és néha meg is veregeti... hm... ennek nem örülök mondjuk. Szóval a kertben tettek vettek, és jól látható volt a nemek közötti különbség. Míg Adi a nagy kukásautót tologatta, Hanna virágot locsolt. :) Bár lehet, hogy a kukásautót is szívesen kipróbálta volna;)


És akkor a számok, hamár a kis családom tegnap megmosolygott a fergeteges étvágyam miatt.. Ha tudnák, hogy a megnövelkedett étvágy a szülés előjele is lehet(ne). Szóval pocak elérte a 110cm-t körben, súlyra pedig a 78 kilót feszegetjük. Nem mindegy, hogy lesz-e nyolcvan???

21 hónap

Nagy ajándékokat kaptunk ma Hannától az ünnepnap örömére...

Pár napja igyekszem Hannát korábban fürdésre és ágybabújásra bírni, így most ott tartunk, hogy 10kor fekvés van, és fél 11kor már kint is vagyok. Ő valamikor a kettő között elalszik...
Tegnapelőtt este nem akart az ágyában elaludni, hiába minden... Végül nálunk aludt el, majd hajnal kettőkor, gondolom a megszokás miatt elindult, aztán miután szóltam neki, hogy oda indul épp, ahol van, letette a fejét és aludt tovább.

Tegnap pedig miután letettük, ma reggel nyolckor jelent meg nálunk. :) Min múlik, hogy mikor hogyan? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap majdnem egész nap a levegőn voltunk.

Ma délelőtt a jó időre való tekintettel a Hűvösvölgyben a kismedence újra használatba került, át is mentünk megmártóztatni Hannát. Fürdés után pelus nélkül jött-ment, dinnyéztünk, én pedig mondtam neki, hogy ha pisilnie kell, guggoljon le, és pisiljen a fűbe. Hirtelenjében nem kellett neki, felment a Nagymamához a konyhába, aztán egyszercsak megjelent újra az udvaron és leguggolt... ééés pisilt is :):) Miután jól megdícsértük, elszaladt szégyellősen, és valahol a fűben pisilt mégegyszer. :)

A pisilést különben már emlegeti, ha pelus van rajta akkor is, olyankor persze nem tudom hogy jön-e, vagy sem...

Az evéssel kicsit küzdünk, napi szinten változik az étvágya.

Új szavakat tanult a napokban, mondja, háp-háp, bo (bohóc), néni (dinnye:)), hód (hold) és komplett történeteket mesél. Pl. Matyi hozott neki Oxfordból egy pólót, amin egy kisnyuszi van. Mutatja a mellkasát, majd mondja: "Nyusz, Ma, vvv..." vagyis, nyuszist hozott Matyi repülővel. :)

Egyre többször emlegeti Mimit, szeretget minket, és ütöget...sajnos. Ja, és az akarat, no ezzel néha küzdünk, de biztosan felfedezhető a dackorszak megjelenése... nem szeretem ezt a kifejezést. Mondjuk inkább önállósági kezdeményezés változatos módon és mennyiségben... :)

Betöltöttük a 39. hetet...

Egyre inkább befelé...

Ünnepek

A héten volt Dani névnapja, ma pedig az enyém, és a házassági évfordulónk is. A negyedik. :)

9 nap

Tegnap a 3. ctg-n voltunk, olyan egyenes vonalat rajzolt a fájásmérő a 20as csíkon, hogy annál vonalzóval sem lehetett volna szebbet. A szívhang rendben, a vizsgálat sem mutatott semmi különöset. Hacsak a felpuhult méhszáj nem jelenti valamelyest a készülődő állapotot.

Én mindeneesetre szedem a homeopátiát továbbra is, és engedek. Úgy tűnik a mi gyerekeink a pontosságukban is hasonlóak, de már egyáltalán nem bánom. Egyszer úgyis kibújik ez a kismanó is, és pont akkor lesz jó. Addig pedig igyekszem felkészülni, Hannával lenni amennyit bírok, pihenni, és nem megőríteni a körülöttem lévőket, hiszen mindenki annyit segít, hogy ennél jobb családot szerintem kívánni sem lehetne. Nagyon hálás vagyok Nekik...

Hanna és az éjjelek...

Este 10:35 Hanna elalszik... Véletlenül "csak" mellé kellett ülnöm. Azért hiányzott az összebújós majdnem elalvós rész ;)
Éjjel 11:55 Vihar, széllel, Hanna felsír, de kis simogatás után elalszik újra.
Hajnal 2:15 Hanna megjelenik majdnem teljes menetfelszereléssel, úgymint Nyuszi, Cumi és befészkeli magát közénk
Reggel 8:pár perc Felébred, és kimegy. Dani azt gondolja reggel van, és igyekszik lebeszélni róla, hogy visszajöjjön a hálóba hozzám. Pedig csak a kiskendőért ment, ami ottmaradt éjjelre az ágyában. Visszafekszik, és 8:45 kor végre sikerül életet lehelni belé, miután már a redőnyt felhúztuk, elkezdtük bepelenkázni, és vagy negyed órája beszélgettünk a feje felett...


Arról, hogy milyen nagyra nőtt, milyen édes ilyenkor, no meg, hogy mennyire szép nekünk :):)

Üveggolyó Bogártól

A: Álom
B: Barát, Biztonság
C: Csillag
D: Doboz
E: Élet, Erő
F: Fém
G: Gömbölyű, Gönci :)
Gy: Gyémánt
H: Hideg
I: Ismerős
J: Játék
K: Kéz, Komoly
L: Liliom
M: Mama
N: Nap
O: Odu
P: Pár
R: Régi
S: Só
Sz: Szerelem, Szép
T: Titok, Társ
U: Udvar
V: Véletlen
Z: Zivatar
Zs: Zsongás

Köszönjük... és gurítjuk is tovább JázminHannának szeretettel.

Egyben...

:) Mert a mama tervez, a kicsi lány pedig dönt... Ezúttal a bentmaradás mellett. Már nem bánom, eljön az a nap is nemsokára.

Jómozgású kisasszony

Hanna nem a beszédben erős... :):) Bár monstanság minden nap új szóval rukkol elő, a mai épp a víz. Elsőre persze nem értem mindig, de miután párszor elismétli, csiszolgatunk rajta, és többnyire tisztává formálódik. A tej és ma a kaka (ó) is felkerültek a listára.

Viszont mozgásban olyan, mint egy kétéves. Amikor megszületett, pár naposan a csecsemőorvos a kórházban, majd itthon a védőnő és a gyerekorvosunk is egymástól függetlenül ezt mondták rá... "milyen mozgékony ez a gyerek". Én persze nem tudtam senkivel sem összehasonlítani, nekem ez a természetes. Azóta sokan, sok helyzetben rácsodálkoztak, hogy még csak ekkora? Pedig a mozgása alapján lehetne akár két éves is... És persze mi is látjuk...


Kicsit tartok is tőle, hogy ami most olyan nagy könnyebbség, hogy egyedül lehet hagyni a mászókán, csúszdán, motoron, bárhol, mert tisztában van a korlátaival, és mégis nagyon ügyes... kivéve ha fáradt, az később majd az édes éjszakai álmomat fogja elragadni, mikor elmegy sziklamászni, ejtőernyőzni, vagy bármi hasonlóba fog. Visszatartani úgysem fogjuk tudni, de mindenesetre bennem van a félsz...

Tegnap a Hajógyári szigeten jártunk, ahol a nagy csúszdán Danival együtt csúsztak, előtt volt egy kis megbeszélés köztük arról, hogy huszonegy hónapos kislány csúszhat-e egyedül, vagy sem... Nem csúszhatott. Végül, hogy békességünk legyen a kisjátszóra mentünk át, ahol egy kisfiú mászott a Hanna által is kiszemelt mászón. A nagypapa megjegyezte, hogy ezek a gyerekek egykorúak, mire az édesanya... Papa, nem látod, hogy mennyivel idősebb? Biztosan elmúlt már kettő is... Végül szóba elegyedtünk, és kiderült, fent említett kisfiú idősebb volt Hannánál, 10 egész nappal. :)

Új szavak

Pis, vagyis pisi... :) Ma reggel a pelusba pisilés közben is elhangzott... A wc-be pisilés még várat magára, de az irány jó.

Nyusz Nyuszi :) Ez már egy ideje formálódik, és Hanna nagyon örül a sikernek.

Túas Erről sokáig nem tudtuk, hogy tojás, vagy gyors, végül kértem, mutassa meg, mire gondol. Hozta az őszi böngészőt, és kiderült, a csúszdát hívja így :):)

Hidegfront, monszun, tájfun

Nem sorolnám a tegnapi napunkat a gördülékenyek közé... Sőt, közelebb áll a valósághoz, hogy kevésbé gördülékeny és nagyon nyögvenyelős napok váltogatják egymást, különböző mértékben a frontok, a hormonok, és Hanna meg a magam hangulata szerint. Milyen jó volna, ha tudnék uralkodni magamon, és elfogadnám végre, hogy ez a végjáték már csak ilyen, de tegnap ott tartottam, hogy könyörögtem Daninak, vigyen el egy szanatóriumba, és adjanak egy egyágyas szobát, ahonnan senki nem hallja miket mondok, mert magamnak is nehéz elviselnem magamat, nemhogy a körülöttem lévőknek... És nem miattuk...

Szóval az történt, hogy jól kitaláltam, hogy úszás előtt fél hatkor felvesszük Danit a Délinél, hiszen sokkal egyszerűbb neki gyalog jönnie, mint autóval hazáig. Öt körül láttam csak be, hogy nem fog menni. Sem az összepakolás, sem a felöltözés, uzsonnáztatás, öltöztetés, semmi... Teljes kétségbeesésben hívtam Danit fél hatkor, hogy nem megy... Még az sem, ami eddig ment, nem beszélve arról, ami eddig sem. Hiszti, csapkodás, sírás. Hanna olyan simulékony és segítőkész lett hirtelen, hogy ha kicsit nagyobb volna, talán el is tudunk indulni időben.

Végül majdnem mindennek elkészültem, kivéve, hogy a forgalmi megtalálása, és a hálószoba ablakának becsukás elmaradt. Az utóbbi nyomós okkal, minthogy még mindig illatozik a friss festéstől.

Nos úszás után vacsoráztunk is egyet, karnist vettünk, meg sötétítőt, és elment az idő. Majdnem kilenckor indultunk haza, és olyan viharban találtuk magunkat, amit talán még sosem éltem át autóban. Jég esett, és sűrű esőfüggönyben araszoltunk, a Budakeszire vezető úton az akácok leveleivel borított úttest pazar látványt nyújtott volna, ha nem tudom, hogy az ablakunk alatt dobozban állnak a könyveim, nem messze pedig a vadiúj ágyunk... Kicsit aggódtunk, és nem hiába. Itthon állt a víz a szobában, a könyvek, a polc, a ventillátor, (bedugva persze...) a friss fal az ablak alatt és a parketta, minden csupa víz... Nem részletezem az idegállapotot amibe hirtelen kerültem.

Viszont úgy tűnik, mindez Mikoltot egyáltalán nem készetette indulásra...

38. hét

A pocakom kerülete 108cm, a súlyunk pedig nem változott. Kicsit reménykedem, hogy ez az utolsó kép ebben a felállásban, mert Mimó fejét már egyre lejjebb érzem, és minden nappal egyre inkább észrevehető a készülődés odabenn. Így aztán ülni sem az igazi már, és leszámítva a délutánokat az alvás sem túl pihentető.

Megtörténtek az utolsó előtti simítások, a festők tegnap tejeskávé színűre varázsolták a hálószobát, és egy adag ruhácska híjján minden kimosva, kivasalva vár. A kiságy beköltözhető állapotban van, a csomagunk útra készen, kivéve a francia kissapit :):) ami szerintem lassan fogalom lesz nálunk :):), a mózes, amiben úgy gondolom, hogy Mikolt az éjjeleket tölteni fogja mellettem még a pincében, de ez már csak egy mozdulat, hogy a helyére kerüljön. Megérkezett Hanna ajándéka is, amit Mimótól kap majd, és gondoskodtam minden nélkülem töltött napra valami újdonságról. Így kap majd krétát, amivel az udvaron rajzolhat, és egy ugráló labdát, aminek a csiribirin nagy sikere volt.

Minden este igyekszem készítgetni magunkat, hogy lassan itt az idő, részemről a legideálisabb a vasárnap lenne, amikor minden nagyszülő készen áll Hanna fogadására, és Danit sem kell a munkahelyéről ugrasztani. És különben is szép kerek szám. Persze ez már Hannánál sem működött, mármint, hogy jól megbeszéljük az érkezés időpontját, de ezúttal bízom... :)

Nagyjából így állunk, totyogósan, lelassulva, de nagy várakozással, és örömmel.

Ezt írták:

A magzat belei tekintélyes mennyiségű mekóniumot, sötétzöld színű, kenőcsös anyagot, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A súlygyarapodás tovább folytatódik - elérheti a napi 28 grammot -, de az édesanya súlya ekkor már stagnál, vagy csökkenni kezd. A baba fejének és hasának a kerülete nagyjából azonos. A magzatmáz ekkora már eltűnik a bőr felszínéről, esetleg az ízületek környékén maradhat meg foltokban.

Új szó, kép nélkül...

Nem megy a fényképkészítés... Sajnálom, de mindig csak este jut eszembe, hogy kimaradt. Igyekszem pótolni...

A napló mellett van, illetve volt, illetve van, csak épp nem találom... egy notesz, amibe Hanna mennyit mikor hogyan dolgait irogattam, többek között az új szavakat is. Most hogy nincs meg, ide próbálom meg arhiválni, és közben minden nap lázasan kutatok... Hátha meglesz.

Szóval az új szó valahoyg így hangzik: Gyoas, vagyis gyors, kicsit hajaz a tojás szavára, emiatt sokáig nem értettem, mit is mond. :) Ma hazafelé Dani vezetett, én pedig méltatlankodtam a hátsó ülésen, ahova Hanna miatt kellett beülnöm, hogy túl gyorsan kanyarodik. Hanna a következő kanyarnál nyafogva ismételte: Gyoas :):)

Aztán itthon a babakocsival száguldozott az előszobában, és ismételgette: gyoas :):)

Ette

Miután Hanna megunta mind a klasszikus Altatót, mind a kissé avantgard nagyon éhes hernyócskát, Dani három napja egy új mesével kápráztat el bennünket, ami Tódorról, a Közlekedési Vállalat 10 személyes 30 éves kisbuszáról szól. Hanna lelkesen hallgatja, és már első alkalommal szívébe zárta Tódort, akit egyelőre Nyonyónak hív. Miután eleget hallott róla, Dani ki is megy, én bekucorodom a 70x140es ágyba Hanna, meg az óriás kutya mellé, és alszunk.

Tegnap miután Dani kiment, Hanna a következő kommenttel tette le a fejét:
- Papa...
- Kiment és teszi a dolgát...
- Papa, el, dó, ette, nyonyó busz papa.

Lefordítva ez olyasmit jelent, hogy a papa elment dolgozni, este jön, és elmeséli Tódort, a buszt. :):) Alig bírtam ki hangos kuncogás nélkül...

Testvérek...

Ma megint voltunk orvosnál. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen későn van még egy utolsó uh vizsgálat, pedig állítólag Hannával is volt. Itthon meg is néztem, és tényleg. Milyen jó, hogy írok most, mert az emlékeim úgy tűnik nem teljesek pedig csak 21 hónap telt el...

Volt ctg, a szívhang rendben, a fájásmérő nem nagyon mutatott bíztató mértékű összehúzódásokat. Az ultrahang szerint odabenn minden rendben, a placenta minimális mértékben meszesedik, vagyis tényleg nemsokára itt az idő... De hogy mikor? Megmérték a kicsi lányunkat, már három kiló felett van a súlya, és hosszú combú, mint Hanna, meg én :).

Itthon aztán elővettem az ezelőtt 21 hónappal készült vizsgálat eredményét, és mosolyoghatnékom támadt. Hannával 15 nappal az érkezése előtt voltunk ezen az uhon, akkor 74mm volt a combija hossza, és 92mm a buksija hosszában. Mikolt combocskája a kiírt időpont előtt 17 nappal 74mm, a buksija pedig 93mm. Azt tudtam eddig is, hogy külsőleg hasonlítanak, azt viszont nem tudom, mekkorák a babák ilyenkor, de ez a hasonlóság melegséggel töltött el. :)

Várok, készülődöm. Sokat gondolok a szülésre is, és az az érzés van bennem ilyenkor, amikor a születés után a pocakomra teszik az az édes, csúszós csöpp kis testet, amitől eltűnik minden fájdalom, minden kétség, és hirtelen más ember lesz belőlem. Várom... És remélem, ezúttal a félelmeim, a szorongásaim, és a hibázástól való rettegés elmarad. Sosem gondoltam, hogy lehet egyszerre kettőt ennyire nagyon nagyon szeretni.

Eső, oltás, hal

Mára kb. 10 fokot esett a hőmérséklet, és a nagy vihar sem maradt el. Hanna elég nyugtalanul aludt, kétszer sírt fel, amjd nem egészen kettőkor vándorolt is át hozzánk. Lefekvés előtt az interneten kutattam homeopátiás segítség után, hátha valamivel konfortosabbá tudom tenni az éjszakákat mindenki számára. Találtam is valamit... Arsenicum albumot javasol egy orvos olyan gyerekeknek, aki éjjel 12 és 3 között jelennek meg a szülőknél, és erősíti a szer javallatát, ha kicsi kor ellenére rendet tesznek a játékaik, ruháik között. Nos Hanna nem kényszeres, de a rendet szereti... Úgyhogy azt hiszem kipróbáljuk... Csodában rég nem bízom...

A -10 fok a javamra van, vagyis Mikoltnak dolgozik, mert ebben a "hidegben" én is kicsit életképesebb vagyok. Hannánál az ősz maradt el, most a nyár. Legalábbis jut a 42 fokon kívül néhány felfrissülős nap is, amiért igencsak hálás vagyok. No meg azért is, hogy a frontok masírozása ellenére Mikolt bent maradt. A tömeget egyikünk sem szereti.

Reggel felhívtam a doktornénit, és sikerült ma megkapni az oltást is. Hanna arra, hogy megyünk a doktor nénihez, és kap egy szurit, azt válaszolta: Jó. És tényleg, nem sírt, csak megilletődött, aztán a vattát, amit a lábára szorítottunk, a pingvinnek is odaadta, hátha szüksége van rá. Mivel az eső esik, úgysem tudunk kimenni, remélem holnapra eláll, és marad a 20 fok, mert így akár a játszóra is lemerészkedek vele. A doktornéni szerint a pocakom eléggé lent van, úgyhogy az augusztus 1 szerinte sem annyira messzi már...

Hanna 11.3 kiló és 88cm. Én még mindig 76 az itthoni mérleg szerint, de Hanna tegnap tönkretette, úgyhogy ez már így marad...

Tegnap délután Danival a spektrumot nézték, aminek nem nagyon örülök, mármint a tv programnak... De mivel épp aludtam, nem volt szavam a döntésben. Halakat láttak, Hanna nagy kacagással figyelte a fejleményeket. Dani megtanította neki a hal szó, amit nagyon édesen a nyelvét kidugva utánzott. Ma reggel mutogatta nekem a tv-t, és mondogatta, Hal hal, de nem értettem, mire megfogta a távirányítót, és határozottan a kezembe nyomta: Mama, hal, ott... Nos így keletkeznek a háromszavas mondatok?

A beszélőkéjének tesztelésére az őszi böngészőt vettük elő délelőtt, a nénit, a kukásautót már régóta mondogatja. Gondoltam kipróbálom, van-e még valami, amit ismer. Kérdeztem tőle, hogy ez meg ez micsoda, és leesett az állam. A mókusra mutatva ugyanis azt felelte: Mó, a békára pedig Bé. Ezeket ma biztosan nem mondtam még neki, úgyhogy valahonnan előszedte. Mitagadás, elkápráztatott... :)

19 nap

Utánanéztem, és tényleg melegfront volt ma délelőtt.. Mindenesetre azt hittem, ma lesz a vége. Alig bírtam megmozdulni, ha mindez hétköznap történik, amikor egyedül vagyunk Hannával... hát nem tudom mi lett volna velünk.

Minden kiesik a fejemből, pl. Hanna 18 hós oltása is, amire ma döbbentem rá, hogy még mindig nem kapta meg, én pedig igyekszem a naptárban olyan napot találni, amikor alkalmas lehet még... Holnap kilőve, mert az oltóanyagra várni kell gondolom, a legjobb lenne a kedd, mert szerdán fewsteni jönnek, és mi elmenekülünk itthonról. Csütörtökön úszni szeretnék menni, ha még egyben vagyunk, péntek... hát nem tudom, merjek-e még addig tervezni. Így is kicsit rázós, hogy valószínűleg egyedül megyünk.

Ma becsomagoltam a kórházba menős táskát, de ehhez is segítségre volt szükségem, Dani mindent bepakolt, nekem csak ülnöm kellett, meg pipálgatnom ami megvan. Néhány apróság kivételével készen is vagyunk.

Hanna új szavai, amíg még győzöm leírni:)
- Volvo... Milyen autója van a maminak? kérdésre :)
- Busz... Kukából végre ez is megszületett, és ha a nagypapáéknál vagyunk, és csak hallja, hogy elmegy egy az utcán, mondja is.

Ja, és nem tudom, hova lett a kis notesz, amiben Hanna zsenge kori feljegyzései, és a szavai voltak. :(

És ráadásnak... Hanna földi paradicsoma a nagyszülőknél. Szombat délelőtt itt pancsolt. A homokozó nem is látszik, pedig az legalább olyan fontos szereplő Hanna életében, mint a kismedence.

Fejlemények Hanna körül

Új szavakkal gazdagodtunk a héten, úgymint:

- Apa, eddig csak Papa volt, valahonnan eltanulta, talán Sárától ;) de napok óta emlegeti kitartóan.

- Toas, vagyis tojás. Anyukáméknál lóg a konyhában belőle néhány festett darab, húsvétról még, nemrégiban Anna és Petiből olvatuk a húsvétos részt, és úgy látszik raktározódott az info, mert anyukám azzal fogadott: "Hanna tudja mondani, hogy tojás?" Ezek szerint :)

- Ama, vagyis homok... Kedvenc időtöltéseink egyike. Ma délelőtt a nagypapával volt Hanna a máriaremetei játszón, ahonnan a múltkor elegendő számú, de elégtelen tulajdonviszonyú formával érkeztek haza. Ma Hanna az ott felejtett darabok közül kiválogatta a sajátjait, és fennhangon közölte: Hanna, vagyis ezek az övéi. És tényleg! :)

- Kukac, ezt már egy ideje használja, de csak rövidítve kukát mondott eddig, mostanra egészített ki a hernyós könyv miatt kukacra.

- Inni, ez még nem teljesen következetes, hiszen remek jele van rá, de alakul.

- Öt, hat, hét :)

- Csicsí baba, csicsíja babája, ezt Csillától, vagy déditől tanulta.

Ezek mellett pedig emlegetett az személyek listája, akik napról napra eszébe jutnak: Ma, (Mariann, Matyi, Márkus, épp kiről emlékezik:)), Bí (Bori, ha rámol, takarít), Le (Lea), Jeje (Zsuzsi). Ja és persze a nagyszülők, Mama, Papa.

Még három hét

Jelen pillanatban semmi nem utal arra, hogy előbb megérkezzen Mikolt. Ez persze nem ok arra, hogy reménykedjem, bár a mostani fizikai állapotomban inkább aludnék még két hetet a szülés előtt...

Kedden voltam orvosnál, a méhszáj zárt, Mimóci fejvégű, a vérnyomásom pompás, a pulzusom, mint egy sportolóé, 60as. :) Miket produkálok? :) A képet csak a vérszegénységem rontja valamelyest, de erre kaptam valamit. Ctg is volt, Mikolt készségesen végigaludta az egészet, esze ágában sem volt mocorogni, még Andi kézzelfogható kérésének sem engedett. Ha alszik, alszik. legalább egy egyik gyerekem ilyen... Szívhang rendben, fájások a gép szerint 20as érték közelében, vagyis semmi jel. Nekem viszont fáj a derekam, a keresztcsontom, alig tudok már lépegetni, és gyakrabban vannak jóslófájásaim is, no meg a türelmem is fogyóban a külvilággal szemben, ami nekem beszédes.

Jövő héten kedden még egy uh, "ha addig nem szül..." mondta a dokim. Megvárjuk, mert a kis csomag Franciaországból éppen útra kelt, és míg ideér, az legalább három nap. :)

Ja és a pihenésről... A beázás nyomát valószínűleg a jövő héten egy kedves festő eltűnteti, de ez egy egész szobára kiterjedő fazonírozással is együttjár, tehát pakolhatjuk ki a szobát... Épp időben. Közben elromlott a zuhanyzóban a csap, nem lehet elzárni a vizet, így este a főcsapot zárjuk, és ma szerelni kell. Hanna minden éjjel legalább egy-másfél órát ébren tölt, természetesen a társaságomban, kicsit aggódom, hogy mi lehet az oka... Emellett a napi hat óra éjszakai alvás kicsit kevés nekem... Szóval egészen fitt, és energikus vagyok. :( Szerintem látszik...


Ezt írják:

Ha a baba ezen a héten jönne a világra, már nem számítana koraszülöttnek. Súlya még gyarapszik, ám nem szabad elfelejteni, hogy a születési hosszt és súlyt tekintve igen nagy egyéni változatosságok mutatkoznak. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.

Win win

Hanna pici kora óta kényszerbarátságban van Sárával, aki két nappal idősebb csak nála. Kívül belül nagyon mások, és nekünk szülőknek mindig nagy élmény együtt látni őket. Már egész picinek is úgy tűnt, a kényszer egy idő után tényleg barátságot szül, és lőn. :)

Tegnap délben beszéltem meg randit velük hozzánk estére, Hanna pedig déltől estig emlegette Mis, amiről nem tudom, hogy a család gyűjtőneve, vagy kitűntetetten valaki onnan, persze kézenfekvő volna Misire gondolni :):) Sára is emlegeti Hannát, neki ez az első szavai között szerepelt :)

Sára egy igazi kis nőci, egész másként mint Hanna, az érdekérvényesítő képességük is tökéletesen más, bár mindkettejük igen jó úton halad a fejlesztésében. Sára a körülötte lévő játékok mindegyikéről meg van győződve, hogy azért vannak, hogy ő bármikor játszhasson velük, ergo senki ne vegyen el semmit, mert neki arra bármikor szüksége lehet. :) Hanna ezzel teljesen tisztában van, és eddig mindig engedett is. Mostanában viszont neki sem mindegy, hogy elveszi-e valaki azt, ami neki kellene épp, és nem mindig adja szívesen oda.

A mai látogatás alkalmával vacsora után Sára motorozni akart, Hanna pedig szintén kedvet kapott hozzá. (persze egy motorunk van, ami lehet, hogy hiba :):)) Sára nem engedett, Hanna pedig belátta, hogy most Sára az erősebb. Tűnődött, mi legyen, majd fogalmam sincs milyen ötlettől vezérelve, mindenféle játékokat vitt Sárának, hátha valamelyik lecsalja őt a motorról. :) Ez a klasszikus esete a nyerő-nyerő játszmának, ami a leghatékonyabban működik minden helyzetben, nagyon szép iskolapéldája annak, hogyan kössünk egyszerű kompromisszumot. :) Sárának persze egyáltalán nem volt kedve semmiféle kompromisszumhoz, rázta a fejét mindenre, így egyre nőtt a játékok száma körülötte, míg Hanna végül megunta, és feladta. :)


Ez a barátságon mit sem változtatott, ezek után együtt hallgattak mesét Danitól, aztán a sötét szobákban kacarászva kergetőztek egy negyed órát, aztán közös fürdés, a nagykádban. Hanna még a fülét is megmosta a kutyás mosdókesztíűvel. :):)

Hannátlanul

Dani a múlt héten úgy döntött, lesz ami lesz, megszervezi Hanna nyaraltatását erre a hétre. Ez persze annyit jelent csak, hogy a leghúzósabb délelőtti időszakban igyekezett bevonni a családot Hanna lekötésébe, hogy amennyit lehet, pihenhessek, hátha mégsem szülök előbb, mint augusztus...

Így aztán kedden reggel, Hanna teljes menetfelszereléssel elindult Mari mamához, hogy ott töltse a délelőttöt. Ott van minden, amire szüksége van, homokozó, hinta, és a Nagymama. :) Én pedig itthon maradtam, Hanna születése óta először teljesen egyedül. Nagyon furcsa érzés volt, hogy csend van, üres a lakás, nem kell félpercenként felállnom, beszélnem, figyelnem. A pihenés persze elmaradt, legalábbis a fekvős alvós része, inkább kipakoltam az ezeréves gyógyszeres fiókot, amit Hanna mellett képtelenség, elpakolgattam, és végül úgy elment az a két óra, hogy szinte észre sem vettem.

Eközben Hanna, és Mari Nagyi beszereztek új ruhákat odaátra, kicsit főztek, kicsit takarítottak, és amikor megérkeztem, a homokozóban játszottak. Hanna, mikor meglátott, adott egy formát, közölte, mama, és játszott tovább. Nagyon jó érzés volt újra látni, de mégjobb, hogy tudom, szívesen volt a nagymamával, és mindketten örültek az kettesben töltött időnek.

Legközelebb csütörtökön lesz ilyen nap, addig szerdán délelőtt Dani lesz velünk, pénteken Csilla. Jó, hogy itt a család, és nagyon jó érzés, hogy mindenki segít, ahogy tud.


A kép: Csak csajok :) Csilla, Manó, Hanna, Mami(Mikolt), Dédi, Mama

Mamimi

Hanna lassan, de biztosan beszélni kezd... A szavak elejét magától mondogatja, tegnap Petit fényképen meglátva közölte: Pepe.

Mikoltot Miminek hívja, este a papával terjedelmes pocakomat nézegetve közösen megállapították, lehetne minket többesszámban emlegetni akár. Erre Hanna: Mamimi. :)

A kuka újabb értelmet nyert, miután a dédi, hogy segítsen egyre növekvő nyűglődésemen, egy vájling nokedlit csinált paprikás csirkével, és Hanna nagykanállal ehetett a hatalmas lábosból, elégedetten ismételgette: Kuka.


És a kedvencem :)
Hanna ül a kádban, és névsorolvasást tart:
- Mama, Mimi, Papa, Hanna... :)

Ezek történtek...

Lassan túl vagyunk még egy héten, nem állíthatom, hogy már hétfőn nem várom a szombatot, főleg Dani jelenléte miatt. Állandó lelkiismeret furdalásom van, egyfelől Hanna, másfelől Mikolt miatt. A nagyobbikkal sem, de a picivel sem tudok elég időt tölteni, úgy, ahogy szeretnék. Hannát nem érem már utol, bent viszont hamar elunja magát, nekem pedig már nehéz színes programról gondoskodni idebent. Mikolttal is többet szeretnék foglalkozni, de sokszor azon kapom magam, hogy eljött az este, és mégcsak nem is szóltam hozzá... Nem valami jó érzés. Persze Hannával sokat énekelünk, mondókázunk, amit ő is hall, de ez mégiscsak Hannának szól.

A teendőket sem tudom már úgy csoportosítani, hogy mindenre fussa erőből, energiából, ma pl. négy darab kisruha kivasalása után úgy éreztem, pont eleget tettem ma. Persze halomban áll a mosogatnivaló, szennyes, vasalatlan, játék, cipő, ruha, és még sorolhatnám...

Hanna
Egyre többet beszél, még mindig a saját nyelvén, de kezdi a szavak elejét utánam mondani, így Matyi, Márkus Ma lettek, emlegeti őket, és mutatja a repülős jelet, mivel mindketten elrepültek három hétre... A kalács ka, Bori Bí, stb... Az alvással küzdünk, átlagban egy nyugis átaludtra egy teljesen zilált vándorlós jut, ma éjjel a nagy szél miatt szerintem, de hajnali háromkor ébredt, teljesen magán kívül, semmi sem volt jó egy ideig, aztán végül nálunk elaludt. Reggel Dani mellett feküdt eléggé az ágy szélén, és miután a papa felkelt, Hanna fordult egyet, és leesett az ágyról... Volt sírás, ijedelem, de félálomban csak, ahogy megpuszilgattam, aludt is tovább. Szegénykém...


A héten járt nálunk Lencsi, Hanna valami hihetetlen módon igyekezett mindenben a kedvére tenni, babusgatta, ölbe szerette volna venni, játékokat adott neki, aztán vízzel itatta, mindezt nagy odafigyeléssel. Kicsit olyan mint Mi... :) túlvállalja magát érzelmileg, aztán ez visszacsap. Így aznap délután olyan nagyon keservesen és hosszan sírt, ahogy ritkán szokott... alig tudtam megnyugtatni. Százszor kellett elmondanom, hogy mennyire szeretem, bújt, és nem nyugodott...Hiába, ő így vezeti le a feszültséget. Szerintem azzal is teljesen tisztában van, hogy Mimó kisbaba a pocakomban hamarosan megérkezik, naponta többször is odahoz ilyen jellegű könyveket, figyelmesen megnézi, hol lakik a baba a mama pocakjában, milyen amikor megszületik, stb., én pedig igyekszem felkészíteni őt, amennyire tehetem.

Mi
Beáztunk. Fentről, ahol üres a lakás jelenleg, mivel a bérlője külföldön tartózkodik. Ezer telefon után a bérlő fiát sikerült kiküldték a probléma megoldására (szegénynek semmi köze az egészhez...). A kazán ment tönkre, meg a túlnyomó csap, ettől állt a víz a fürdőben. Este kilenckor, mire nálunk már a vakolat is leázott a plafonról, és a víz a kapcsolóra, meg az elosztóra csöpögött, kiért a szerelő is, aki csak annyit tett, hogy egy villáskulccsal elzárta a valamit, majd hisztériázott egyet a lépcsőházban, hogy valaki engedje ki a kapun, miközben a srác elmondta nekünk, mi a helyzet... Majd két hét múlva megcsinálja rendesen... Hajnali négykor újra lezúdult egy adag víz, mi szekrényt tologattunk, lavórt próbáltunk a luk alá tenni, Hannát jól felébresztettük, én meg dühöngtem... Nem volt vicces. Festetni kell...

Én
Segítség nélkül lassan nem tudom, hogy lesznek meg a dolgaink, mi lesz Hannával, mert anyukám még ma szabin van, aztán újra dolgozni megy... A kocsival sem kellene már közlekednem, nem tudok hátrafordulni sem, így tolatni is csak tükörből. A reflexeim sem a régiek, és a tempóm sem... :)

36. hét

Tudom, hogy egyelőre a legjobb helyen a pocakomban van ez a csöpp kis lány, de egyre jobban érzem, hogy terhesség lett a várandósságból.

Éjjel max. 4 órát tudok aludni, ez Hannánál nem volt jellemző, és délután is csak egy fél órácska pihenés megy csukott szemmel. Fájdogál a derekam, és pár napja látom, hogy egyre lejjebb megy a pocak is. Jóslófájások... szerintem vannak...

A héten voltam vérvételen, remélem utoljára, az utóbbi időben elég sokszor kellett a karomat tartanom ezügyben, Dani szerint folyton szurkálnak, és tényleg... Hol ezért, hol azért. A vérkép rendben, kivéve, hogy kevés a vas, de ez nem újdonság, és egy kicsit alacsonyabb a vércukor szintem, ami nem tudom mit jelent.

Ma a védőnőt is meglátogattuk, elvittem neki a leleteket, vérnyomást, súlyt, szívhangot mért, szerinte 78, szerintem 76 kiló vagyok, a vérnyomás rendben, és Mimó szívecskéje is rendesen kalapál. A pocakomra ő is azt mondta, úgy látja eléggé lement már, és ebben a nagy melegben lehet, hogy nem lesz ez még négy hét. Azért még egy hetet jó volna kibírni, hogy 3 kiló fölött legyen a baba. Magához képest amúgy teljesen rendes volt ezalkalommal...

Mikolt a jobb oldalon maradt, teljesen jól érezhető a kis háta, és persze a térde, amikor keresi a helyet magának. Mostanra a mocorgása elég rendszeressé vált, este Hanna elalvása előtt kicsivel van fenn utoljára, aztán csak reggel. Jó lenne, ha ez a szokása majd idekinn is hamar visszajönne. A természetéről csak annyit, hogy bárki kontaktál vele, odamegy hozzá, a szívhang vizsgálatakor is hagyta magát, mondta is a védőnő, milyen készséges kisbaba. Nem tudom, hogy ez a második gyerekek sajátossága-e, de Mimót valóban simulékony kis lénynek érzem már most.

A kisruhák nagy részét kimostam, várnak a vasalásra, de egyelőre elképzelésem sincs, mikor, és hogyan fogom teljesíteni ezt a feladatot. Az utibatyu összepakolása még hátra van, de legalább megtaláltam a hálós bugyikat, amik Hanna után maradtak. Hálóingem, meg köntösöm nincs, ez utóbbi lehet, hogy felesleges is. :)

A legnehezebb a sétálás, no meg Hanna emelgetése, arról nem is beszélve, hogy Hanna sokkal gyorsabb, mint én, így olyan helyre, ami nincs bekerítve, nem is merek menni vele, mert ha elszalad, akkor végünk. A mamám egyelőre itthon van a héten, de hétfőn újra kinyit az ovi, és munka lesz, bele sem gondolok, mi lesz velünk. Dani próbálja úgy intézni a dolgait, hogy szerdánként délig itthon lehessen velünk, ez lenne a legnagyobb segítség. Apropó, augusztus 1-től már nem dolgozik annál a cégnél, ami az utóbbi három évben a munkát adta, és előreláthatólag októberig velünk lesz javarészt. Az ő megfogalmazásában gyesre jön, én pedig örülök neki. :)