Van már gumicsizmánk

Addig kerestem, míg találtam, és ma meg is érkezett. Hanna pedig boldogan klaffogott benne, egyelőre bent, mert hiába esik, nem mentünk ki. Még. Amikor pedig elállt, Hanna a szandál mellett döntött, én pedig elfelejtettem magunkkal vinni pocsolyázni. De legalább van. És ahogy néztem, még az ősszel is jó lesz. :)

20 hónap

Megnőtt... Danival sokszor mondogatjuk mostanában, hogy már nem is baba, hanem igazi kisgyerek. Méghozzá kiscsaj. Nagyon is. Nyakláncot vesz, és a nagymama fülklipszét, ha megtalálja. Babázik, és babakocsit tologat. Finom, figyelmes, simulékony. Egyfelől. Aztán ott az elveszett fiúnk is benne :) Vagány, belevaló, nem fél kipróbálni önmagát, vagy bármit, ami mozgás. Néha magam is frászt kapok a merészségétől, de látom, amiben nem biztos, ott lassabbá válik. Rohan, lépcsőzik, mászik, motorozik. A busz, a kukásautó és minden nagy jármű kedvencek.

Én pedig csodálom, hogyan lett ilyen. Biztosan nem rajtunk múlt, de nagyon jó, hogy épp ilyen. :)

Itt tartunk:

Evés
- Legszívesebben egyedül, kanállal, villával már nagyon szépen bánik. A gyümölcsleves nagy kedvenc, de a levesek is általában, a kenyeret nem eszi meg egy ideje, de mindent, amit rá tennénk, azt magában igen. Főzelék, rizs, tészta, husi, bármi. Gyümölcsből a banánt megunta, eprte, málnát nem merek még adni, de ezen kívül szinte bármit megeszik. A sárgadinnye mostanában jól fogy. :)

Alvás
- Az új helyen... Rendes gyerekágyban alszik három napja, de elég keveset. Fél 11kor alszik el, és reggel fél nyolckor kel, viszont végre végigalussza az éjszakát, ha nem, és mégis ébred, ott meg lehet nyugtatni, és visszaalszik. Tegnap éjjel épp vizet ivott csak, és már aludt is. Így viszont nagyon fárasztó, mert gyakorlatilag nincs felnőttéletünk, mire elaltatjuk, már hulla fáradtak vagyunk mindketten.
- Ahogy... fürdés után Dani végigjárja vele a lakást, elköszönnek, aztán irány a kisszoba, ahol ivás, mese, (J.A. Altatója a favorit, ezt kell párszor elmesélni, szigorúan könyvből.) ez utóbbi már az ágyban. Nélkülem még mindig nem megy az elalvás, úgyhogy ha Hanna mamázni kezd, megyek, és leülök mellé, megvárom, hogy elaludjon. Van, hogy még nekem is el kell mesélnem a versét, de ezzel legalább ott tarunk már, hogy sírás nélkül alszik el, nem a mi ágyunkban.

Nyelv, beszéd
- Pár hete ahelyett, hogy a magyar nyelvben merült volna el, egy csomó jelet kreált, amiket következetesen használ is, és teljesen érthetőek. Mi sosem babajeleltünk, mert nem volt energiám elolvasni a könyvet, bár készültem rá. De úgy tűnik, Hanna magától is ráérzett. A repülő pl. berregés, a karjának az arca előtt lengetésével kísérve. Ez a hajó jele is. Ha éhes, kuccog a torkában, mint egy kismalac, és közben csücsörít a szájával. A szomjúság hasonló, de akkor a kuccogás helyett, mintha öblögetne a szájában, és ehhez csücsörít. A cumi a nyelvének kidugása, és a szájába mutogatás. :) A delfin a repülő jele után a halacska jele, vagyis néma cuppogás.
- Szavakat is mond már, igaz hogy nem sokat, de ezzel még várhatunk. Mondja, hogy Mama, Papa, a nagymama és a nagypapa is papa, mama, cici (cica), leves, jeje(zsuzsi, aki az úszóedzőnk, ha melege van, és vízbe szeretne menni, az is jeje), hanhan (hinta), szép tisztán mondja Hanna, kukka, ami kontextustól függően, kukorica, borsó, olivabogyó, vagy éppen kuka, vagy teherautó, kukásautó. Ezeken kívül megy az itt, ott, jó, nem, baba, alsz, el, amit mindenre használ, ami ezzel kezdősik, leesett, elment, elveszett. Ha valamit keresek, és kérdezem, hol van? Azt válaszolja: el. Véletlenül előfordul, hogy utánammond valamit, de ezt általában már nem ismétli meg kérésre. Pl. ilyen volt a betű, amit egyszer már magától is kimondott. Nagyjából ennyi. :):)
- Van már két állandó párbeszéd is köztünk, ami így hangzik...
Papaaa.
Hol a papa?
El...
Hova ment el?
Do... (dolgozni)
És mikor jön?
Ette. (este)

A másik pedig, amikor buszt látunk, felkiált:
Otty :):)
Igen nagyon busz.
Neeem.
Nem, most nem megyünk.
Papa. (majd a papával :))

Érzelmek
- Minthogy a dackorszak kezdetén tartunk... Ettől valahogy sohasem féltem. Akarata van mindenkinek, és tanulni kell bánni vele. Ezért elfogadom, hogy ütköznek az igényeink és néha bosszató, hogy amit én szeretnék, azt ő nem, de ez mindig kezelhető szinten marad nálunk. Az is igaz, hogy más gyerekek kirohanásai Hannát hidegen hagyják, nem tud mit kezdeni vele. Akarat persze itt is van, de Hanna igazán kompromisszumkész, kivéve, ha nagyon fáradt már.
- Bújós. :) Babakorában egyáltalán nem éreztette velünk, hogy egyszer ő is ilyen lesz, de mostanában kifejezetten sokat simogat, puszil, bújik. Tegnap este az ágyából háromszor kimászott, csak hogy megölelgessük egymást, aztán aludt el. Ha mondom neki, hogy nagyon szeretem, odajön, és megszorongat.
- Azt hiszem, elé hamar barátkozik, kell pár perc, mire oldódik, de ha egyszer megtörtént, nincsenek fenntartásai.

Figyelem, emlékezet
- Néha elképedek, milyen dolgokra emlékszik vissza. Sokszor elmeséli, mi történt aznap, ha Danival beszélünk telefonon, neki is elmondja a maga módján, mi volt neki fontos. Helyekre, emberekre, szituációkra emlékszik, látom, hogy örül az ismerős dolgoknak, és összekapcsol egymással helyeket, helyzeteket, embereket.
- Ugyanolyan megfigyelő, mint babakorában volt. Mindenre nyitott, mindenhol füle van.

Játék
- Baba, babakocsi, ezek újabban, mióta Lencsi babát látta toligálni, pelenkázni, öltözni még inkább. Ha Mikoltnak érkezik kisruha, azonnal rá kell adnunk a babájára.
- Könyvek. Még mindig. :) Boribon, és Anna és Peti elnyűhetetlen, este pedig az atltató.
- Rajzolni szeret, vagy tollakkal firkálni leginkább.
- Szabadban mozogni a legjobb, motor, homokozó, hinta, mászóka, csúszda, bármi.
- Víz. Ez pedig olyan, mint a második, de lehet hogy az első közeg lenne számára otthonosság szempontjából.

Nem mértük, de magas. :) Sztem 86cm körül lehet, és 11 kiló. Van már 12 fogacska, ebből egynek már letört a csücske... Hosszú a haja, szereti ha összefogjuk, ezért nem vágtuk még.

Mondjuk minden kész...

Mondjuk...

A kisruhák lassan megérkeznek Franciaországból az unokatesóm jóvoltából, már csak az az izgalom benne, hogy jók lesznek-e Mikoltra az 50es méretűek. Hannán anno az 54es kicsit lógott, de nem sokáig...

Kedden voltunk orvosnál családilag, kicsit bennem volt a félsz, mert úgy érzetem egyik éjjel, mintha megfordult volna a kicsi lány, de a doki megnyugtatott, a kis feje van lefelé. Ahogy nézte, fogta, megint elképedtem, hogy mekkora a buksija. Dehát ez amúgy is csodadolog, a fejméret meg nem rajtam múlik. A vérnyomásom rendben, ami mindig meglep, :) és még egy utolsó vérvétel van hátra, kedden azt is megejtjük majd. Három hétig még maradnia kellene Mikoltnak, nem mintha ő annyira vágyakozna kifelé, mint amennyire én szeretnék túl lenni rajta. Három hetet kibírunk.

Mostantól számolnom kell a mocorgást, (nálunk a 10 mozgás reggel 9 és este 9 között a limit) ami tegnap délben már meg is volt. Méghogy nem mozgékony Mimó...

Két hét múlva ctg, teljesen hihetetlen hogy ez is iderohant hozzánk időben, emlékszem, Hannánál milyen lassan múltak a napok, most meg hogy szaladnak a hetek. Dani még dolgozik, de próbál kicsit előbb elszabadulni, hogy este már ne legyünk egyedül, Hanna pedig hozza a formáját, egy percre sem marad nyugodtan. Nehezen alszom, és dagad a lábam, emiatt is nehezen megyek már, szaladni pedig... Pedig lenne ki után...

Azt hiszem,nekiállok az intimtorna mellé a homeopátiás felkészülésnek, és a gátmasszírozásnak is, és előszedem a teát is. Jövő héten mosás, vasalás, és a menetfelszerelés kiegészítése, összepakolása a feladat még. Utána pedig várunk :):)


Okosság:

A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.

A 35. hetet töltöttük ma.

Próbálkozunk

Tegnap este már nem vettük elő a szivacsot, amin eddig két hete közösen aludtunk el, hanem Dani mesélt, aztán jöttem én, beültem a fotelbe, Hanna pedig az új ágyacskában feküdt. Egyszer elindult a házőrzőjével kifelé, de hamar rá lehetett beszélni a maradásra. A fél 11es elalvást ugyan nem sikerült egy perccel sem előrébb hozni, de már nem kellettem teljesen az elalvásához. Nekem egyel kényelmetlenebb a fotel, mint a szivacs volt, itt még intimtornázni sem tudok, de Hannának szerintem jobb így. Talán sikerül majd egyszer eljutnunk odáig, hogy elalszik egymaga is.

Reggel hétkor Dani találkozott vele szembe az előszobában, hozta a nyuszit, meg a kendőjét át hozzánk. :) Addig viszont alvás volt.

Délután, szemben az eddigi gyakorlattal nem akart egyedül elaludni, kétszer elmeséltem neki az altatót, (ezt Dani szokta este) és kértem, tegye le a fejét. Letette. 10 perc múlva aludt is.

Várgesztes

A hétvégét Várgesztesen töltöttük, másik hat család társaságában. 13 felnőtt volt, 6 20 hónapos, 1 majdnem három hónapos, egy négyhónapos és egy hatéves. Két házban laktunk, ami egy kicsit szerencsétlen megoldásnak bizonyult, mert pláne, hogy házanként a napirend is eltért, keveset tudtunk együtt lenni. Legközelebb inkább egy nagy házat keresünk majd... A házak amúgy ténylegesen bababarát módon vannak felszerelve, és bár két szintesek, van a lépcső tetején rács, kaptunk etetőszékeket, kiságyat, babakádat, volt bili, és wc szűkítő, de még fellépő is. Sőt a nappaliban egy járóka is. Az ára is baráti, tényleg le a kalappal a hely előtt.

Nagyon jól sikerült a kiruccanás, az idő olyannyira megjavult a hétvégére, hogy kánikula lett, ennek a pocakosok, ketten, három kislánnyal :) nem örültünk olyan nagyon, de így legalább biztosan lehetett fürdeni. Szombaton érkeztünk kora délután, délelőtt egy keresztelőre voltunk hivatalosak, de ezt majd egy másikban, és hétfőn délutánig maradtunk. Hanna végig nagyon jókedvű volt, örült a gyerekeknek, a kisbabáknak, a víznek és az együtt töltött időnek különösen. Ha a papa nem volt körülöttünk, azonnal emlegetni kezdte. A babát ugyanígy...

Gyakorlatilag ki sem mozdultunk a villapark területéről, de nem is volt igazán miért. Enni kétszer kaptunk az étteremben, ebédre pedig a medencéknél található pizzázóban ettünk. Közben pedig hol a kinti medencékben, hol az élményfürdőben, (ez utóbbi az általunk ismert magyarországi beltéri pancsoldás eddigi legjobbika) hol pedig a ház kertjében megtöltött felfújható kismedencében múlattuk az időt.

Talán az egyetlen kellemetlenséget a hihetetlen hőség jelentette, mert a ház felső szintjén nap közben nem lehetett igazán megmaradni, délutáni alváskor fekvő helyzetben is csurgott rólam a víz. Ja, mert persze a szobánk hamarosan egy nagy fekvőfelületté változott, mivel első éjjel az elég keskeny, és ennél még puhább ágyon reménytelenül forgolódtam, majd két paplannal leköltöztem a földre. Második nap délután Hanna már itt a földön aludt, majd este is itt altattam, így volt elég helye mindannyiunknak, és elég jót aludtunk is. Hanna egyszer sem ébredt, reggelig aludt nyugodtan, fél 11es rutinszerű elalvást követően.

Sajnos Sárán kijött a 15 hónapos oltás minden mellékhatása, láza is volt, meg nagyon nagy rosszkedve, reméljük azóta már jobban van.

Hazafelé, a délelőtti nagy pancsolásban elfáradva végig aludt Hanna, mi pedig elhatároztuk, hogy meglépjük a nagy lépést, levesszük a kiságy rácsát, hátha így nyugodtabbak lesznek az éjszakáink itthon is. Vettünk leesést megelőzendő oldal rácsot, és egy hatalmas kutyát, amit a gyerekágy fal felőli oldalához gondoltunk tenni, ezt csak este a lefekvés előtt adtunk Hannának. Nagyon nagy volt az öröm, még fürdeni sem akart, csak az ágyában kuckózott, az új kutyájával. Estére elkezdett még jobban köhögni, piros a szeme is, (ez lehet a víztől is), és elég rossz lett a kedve. Remélem nem lesz beteg....


És akkor néhány kedvenc a képek közül...

Kolossal


Mátéval

Mert élni tudni kell...

Sára, kell egy kis vitamin...


Akrobaták
Nehogy megsüljetek...

Lassan a célegyenesben

... Őszintén szólva nem bánnám... Nagyon nehéz lett a mozgás, leszakad a derekam, nem tudok aludni, vagy ha mégis elalszom, vagy Hanna ébreszt, vagy a gyomorégés. Majd egyszer visszagondolva biztosan minden egyszerűbbnek fog tűnni, mint ahogy most megélem, de (és nem nyavajgok ám... feleslegesen soha, csak néha elszakad a cérna, és nem bírom...) jelenleg úgy érzem magam, mint egy kiszolgáltatott nagyra nőtt idősecske. Csak van egy majdnem 20 hónapos is mellettem :) A sétálás sem megy már, mert nem tudom megtartani a derekam, csak ha a pocakomat kicsit behúzom, ami ettől viszont elkezd keményedni, úgyhogy inkább nem próbálom. A lábam szerencsére nem görcsöl, viszont tegnap sikerült ráejtenem egy nagyobb vasdarabot, ami Hanna hintáját hivatott tartani az ajtófélfánál... Milyen jó lenne, sajá lakásban lakni, ahol oda fúrok kampót, ahova csak akarok... Dani rengeteget segít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy életben maradjunk, nekem mégis lelkiismeret furdalásom van miatta...

Mikolt sokat csuklik, és sokat mocorog, a jobb oldalamba költözött be, és azt szereti, ha a balon alszunk. Tegnap este megmutattam Daninak az ő hasán, hogy bennem meddig tart a kislányunk, elképedt... :) Aztán odatette a fejét mikolthoz, és beszélt neki, mire Mikolt bevackolta a kis hátát Dani arcához. Ő tényleg bújós. Sőt, a múltkor Hanna feküdt a pocakomra, hozzá is odament, bár Hanna nem értékelte annyira, mint Dani. Pár napja pedig Hannával játszottak, Mikolt rúgott, aztán Hanna nyomkodta, ezzel elvoltak pár körig, de nekem nem volt valami kellemes, úgyhogy lebeszéltem őket róla... :)

Úgy érzem, csupa elmaradás, felfordulás az életünk, de elképzelhetetlen, hogy mossak, vasaljak. Mármint kisruhákat, és hogy összepakoljam a kórházi cókmókunkat. Még a hétvégén elutazunk pár napra, ezt nagyon várom, aztán tényleg befordulunk a célba. Hihetetlen, és kicsit riasztó a gondolat, hogy nemsokára négyen leszünk. A leginkább a hason alvást várom, bár tudom, hogy sem hosszan, sem pedig azonnal nem fogom megkapni ezt az örömöt :) Majd idővel... :)

Ja, ez a 34. hét volt...


Ezt írják:

Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat.

Álom, álom, rémálom...

Ilyenek az éjszakák. Előkerült már a suttogó is, akit ismét a sarokba hajítottam... Gondolkozzon el a szülő, mit rontott el, ha a gyereke még mindig nem képes végigaludni az éjszakákat...

Nem hiszem, hogy elrontottuk volna, hacsak nem elrontásnak számít az, hogy igyekeztem a legkisebb traumát okozni, a legnagyobb várható siker mellett. Vagyis, egy darabig próbálkozom bevenni Hanna bevehetetlennek tűnő igényvárát, aztán feladom. Mára viszont tényleg elég nehézzé vált a helyzet, úgy is fogalmazhatnám, számomra megoldhatatlannak tűnik. Este nem tudom letenni 10 előtt, akkor is úgy, hogy egy szívacson elalszunk ketten, aztán kijövök, majd mikor én is elmegyek lefeküdni, visszateszem az ágyába. (ez utóbbinak mondjuk épp semmi értelme nincs, mivel így amikor legközelebb ébred, érte kell mennem) Éjjel ébred, változó időpontokban, de jó érzékkel akkor, mikor én éppen elaludnék, (merthogy nekem is nehezen megy ez már) és akkor két verzió lehet: A, szivacson újra elalszunk, B, átjön hozzák. B verzió gyakoribb.

Nem várok csodát, és azt is tudom, nem tart minden örökké, de most tényleg nehéz. Az én elképzeléseimben valahogy úgy nézne ki az "ideális" ehhez képest, hogy fél 10 körül le lehet tenni, a saját helyén, egyedül, és éjjel, ha épp ébred, és olyanja van, hát tőlem jöjjön... Csak nem tudom, ezt hogyan érjük el...

Nagyszülők

Tágul a világ :) Már nem csak minket tart számon Hanna, de nem olyan régóta a nagyszülők is egyre gyakrabban kerülnek az emlegetés rövidke listájára. Egyelőre Mama, és Papa a nagymama és a nagypapa is, és Hanna olyan édes hangsúllyal tudja mondani, hogy aki hallja, pláne, ha illetékes is, olvadozik...

Tegnap este a játszótéren voltunk, délutánonként már nem nagyon szeretek kimenni, mert elképesztő a tömeg, a zaj, és a gyerekek ilyenkor már elég nyűgösek is, de muszáj, mert valahogyan le kell vezetni Hanna temérdek energiáját. Szóval kimentünk, mert han-hannozni kellett, és itt vártuk meg a Papát, majd mikor ő megérkezett, Hanna felpattant a motorjára, és elindult hazafelé. megunta a tömeget... Mivel elég korán volt még ahhoz, hogy a lakásban töltsük az este hátralévő részét, átmentünk anyukámhoz, de Hanna itt is csak kóválygott, majd itt is megfogta a motorját, és az autó felé indult. Dani kérdezte tőle, merre, ő pedig válaszolt: Mama.
- A nagymamihoz szeretnél menni?
- Jó.
- Tényleg?
- Jó.

Úgyhogy beültünk az autóba, és átmentünk hozzájuk. :)


Ma volt az utolsó csiribiri, aminek a végére anyukám is befutott, szabadságon van... Hanna mindig nagyon örül neki, ha eljön megnézni. Együtt elsétáltunk a postára, boltba, aztán hozzájuk kertezni. Itt is van hinta, de Hanna a hintaágyat szereti leginkább, maga löki állva, anyukám meg ül mellette. Emlegettük a csigabigát, Hanna a hátamra kéreckedett, de miután odaküldtem a Nagymamihoz, már nem volt kedve :)

Viszont nagyon régóta először itt is ebédeltünk, Hanna a Nagymami ölében ülve lakomázott. Miután hazajöttünk, alvás, aztán uzsonna, közben felhívtuk a papát, én pedig elmeséltem neki, mi történt ma. Erre Hanna közölte: Mama, és nagyra nyitotta a száját, mutogatott bele. Gyakorlatilag elmesélte, hogy ma a Nagymami etette meg ebéddel. :)

Sokszor van ilyen, elmutogat, elmesél dolgokat, teljesen érthetően... Minek is beszélni?

Ez történt a héten

A tegnapi úszás egy kicsit izgalmasra sikerült, bár ezt csak ma reggel fedeztem fel. Hanna magától ugrik a vízbe már egy jó ideje, állásból, és nagyon élvezi. Tegnap kicsit hidegebb is volt a víz, és a kedve sem volt olyan kicsattanó talán, mint máskor, de ugrás helyett igyekezett visszamászni inkább, mintha lépcsőn jönne lefelé, popsival. Mikor vízbe ért, és kivettük, sírt, először azt hittük, hogy a hasát karistolta meg, de mivel nem látszott semmi, és két percig sírt csak, nem is foglalkoztunk az egésszel. Ma reggel, mikor a tegnapi horroraltatás után hajnalban mégiscsak nálunk kötött ki, rámmosolygott, és akkor vettem észre, hogy szegénykém, a száját verte be rendesen, úgy, hogy a jobb felső egyes fogacskából le is tört egy darab, és a kis nyelvén ott a foga nyoma is. Ehhez képest hősként viselte a dolgot tegnap!

Az alvásokról... Nem megy az este. Én kellek, vagy fél, a hasa fáj, vagy a frontok zavarják, nem tudom, de tegnap végül kivettem a szekrény mögül az sos matracot, és negyed óra ajtóban álldogálás, és sírás után odamászott mellém, és fél 12kor végre beájult. Éjfél után sikerrel betettem a kiságyba, és fél ötig ott is aludt... Kicsit fáradt vagyok...

A héten kétszer is használtuk a wc-t. A pisiről már írtam azt hiszem, de tegnap előtt nagydolgok is történtek, aminek nagyon örült mindenki :)

Új szavakat is mond, bár a folyékony közléstől magyar nyelven még igen távol vagyunk, a kedvencem most a hinta jelzése, cérnahangon, a pocakját előre hátra tologatva mondogatja, hannhann :):) Hogy ez honnan jön, nem tudom, de nagyon édes. :) Mondja, inni, zsuzsi, ami néha juji lesz, cici, ami cica, néni, baba, mama, papa, ezeket magától, ha lát, vagy gondol egyet. Tudja még a pipi-t, a Boribonos könyvére utalva mondja, bamm, és elkezdte az első szótagokat utánozni, néha egész szavakat is mond, a héten pl. sütő, tessék...

33.hét

No meg egy újabb foteles kép :)

Mindenki előtt, aki hasonló cipőben velünk kis korkülönbséggel vállal második babát, segítség nélkül, meghajolnék...

Másodsorban, bár hasonló érzelmi töltéssel, köszönöm mindannyiótoknak, akik velünk aggódtatok a vírusmizéria körül, nagyon jól esett, hogy gondoltatok, üzentetek, hívtatok.... Remélem nem kell hasonlók miatt ideszögezni ezentúl senkit, és minden halad a maga útján békében. A tempón változtatnék csak, ha tehetném, de ez a gyorsaság megállíthatatlan azt hiszem.

A pocakom nem nőtt jelentősen, legalábbis én úgy látom, bár a mozgásban egyre jobban korlátoz, és az idő múlását azon is mérem, hogy egyre kevésbé tudok aludni, (már ha Hanna egyáltalán enged...) és éjjel is be kell vennem a renniet, annyira ég a gyomrom. És jólesne egy lábmasszázs is néha, érzem, hogy estére azért bedagad már. A legjobb vízben lenni, a csütörtököket ki is használom ha tehetem.

A készületekkel elég jól állunk, vasárnap szekrényt is vettünk már, amit Dani Misivel össze is szerelt, én pedig előszedtem a kisruhákat, elrendezgettem már jó részüket, és kezdem írni, mi hiányzik. Pl. cérnasapi... Vajon egy augusztusi kisbabának kell egyáltalán cérnasapka? Mert egyelőre nem találom az igazit, az űrhajós fazontól pedig rendesen berzenkedem... Viszont vettem új fürdőlepedőket, és egyes méretű pelust is, jót mosolyogtam magamban, milyen régen volt, és mégis mennyire otthonos ez a készülődés.

Az időt már visszafelé számoljuk Danival, még 7 hét van a kiírt időpontig, vagyis 50 nap, ami nagyon kevésnek tűnik. Hannánál a szülésre voltam jobban felkészülve, most úgy érzem, arra, ami utána következik majd. Jelentős mennyiségű félelem is van benne, inkább Hanna miatt, mint bármilyen más okból, de már látom, hogy négyesben fogjuk tölteni az éjszakákat a kórházban is. Ebből a szempontból lenne jó itthon szülni, de ennek a lehetőségét egyelőre nem érzem reálisnak. Majd a harmadikkal esetleg.

Mikolt rengeteget mozog, mostanában a frontok is dolgoztatják úgy tűnik, de ha végül sikerül elaludnom, akkor ő is alszik. :) Édes gyerekecske. Már lassacskán két kiló a súlya, és egyre inkább hasonlít az újszülött önmagához. Azért még odabent van a legjobb helyen...

Ezt írják:

A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

Egyre inkább befelé

Figyelnék, ha tehetném... De erre csak mostanában jöttem rá, Hanna segített a felismerésben, ugyanis pár napja teljesen hektikusan alakulnak az éjszakák, majd ennek függvényében a nappalok is. Konkrétan két napja nem hajlandó este elaludni, nemhogy az ágyában, sehol sem. A kétszeres negyed éjféli beájulása már riasztó számomra, nem beszélve az azt megelőző kétségbeesett üvöltéstől... Próbáltam rávenni, hogy a szobájában, az ágyában aludjon, de nem sikerült. Nappal persze felteszem magamnak a kérdést, miért zavar ennyire, ha velünk alszik. Mert nem jut idő magamra, mert keresztbe fordulva rugdos, és mert úgy illene, hogy a helyén aludjon, hogy ne kirakat gyerekszoba legyen ha már van. Pedig butaság az egész, mert pici, és jó neki velünk, sőt, velünk a legjobb, és ha velünk alszik, reggel mosolyogva ébred sírás helyett...

Nappal persze a kihágás miatt kezelhetetlen, mindenért nyafog, visít, sikít, nem találja a helyét, és mindenhez kellek neki. Főzni már egy hete nem is próbálok, a dédi sokat segít, hogy ne kelljen. Hanna állandóan meséltet, főleg Boribont, és Anna és Petit. A játszótérre a sok eső miatt nehezen jutunk le, de már ott is kellek társaságnak, homokformákat készíteni, vagy mérleghintázni, de ha mégsem kellek, akkor a nagyok mászókájára megy fel, ami mellett viszont muszáj ott lennem.


Pszichológus énemet elővéve beláttam, hogy az egyensúlyunk megőrzése érdekében, amennyire én szeretnék egyedül lenni, és a semmit sem csinálni, vagy esetleg Mikoltra koncentrálni, (ami ebben a fázisban teljesen rendjénvaló lenne) annyira igényli Hanna a vele való törődést. Ettől még semmivel sem kevésbé könnyebb, de legalább lelkileg nem olyan megterhelő. És fáj a szívem, hogy sem befelé, sem kifelé nem tudok a magam számára elég jó lenni... Talán ez is olyan, mint Hanna születése környékén a lemondás a rendről. :) Ma már egyszerűbb, talán ez is az lesz. Nagyon érdekes érzés egyszerre szeretni épp ugyanannyira két gyereket...

CMV, Parvovirus B19

Nos ez az a két vírus, amire teszteltek még májusban... Tünetem csak annyi volt, (illetve jelenleg is van) hogy a bal alkaromon inkább csak tapintható, mint látható kis piros kiütések jöttek elő. Máskor is előfordult már, de inkább a kézfejemen, ott viszket is. Daninak ugyanilyenje van, és Hannának is hasonló, de neki nagyobb kiterjedésű...

Ha a magyar oldalakat nézzük, csupa igen lehangoló eredményről olvashatunk, mintha minden kismama, aki ezekkel a vírusokkal fertőződik, máris lemondhatna az egészséges kisbabáról. Elég elkeserítő, de szerencsére (Dani tegnapi aranyköpéséből merítve) nem hiába taníttattak a szüleink... Szóval ha az angol nyelvű oldalakat is bevesszük a repertoárba, sokkal árnyaltabb képet kapunk... Nos.

A CMV, vagy citomegalovirus fertőzésen a fertilis nők 60%-a már átesett. Ezesetben védettséget kaptak, úgy, mint pl. a rubeola esetén. A vírus humán válfaja a betegség lefolyását tekintve enyhe, így sokszor nem is ismerhető fel. Viszont szerzett, és veleszületett betegségeket is okozhat, mint pl. ideg-, máj-, szívizom gyulladás, vagy látóideg gyulladás. Igazán veszélyeztetettek a legyengült immunrendszerrel rendelkezők, valamint a várandósok. Amiről a magyar oldalak hallgatnak, (ezzel nem kis aggodalmat keltve pl. bennem...) az az, hogy nem mindegy, hogy a vírust újonnan szerzi a várandós, vagy már átesett rajta, mivel utóbbi esetben, ha már a várandósságot megelőzően fertőződött, aggodalomra nincs igazán ok. Persze orvosa válogatja, hogy ilyenkor jobban monitorozza-e a kismamát, vagy sem, de a megfelelő terhesgondozásban hamar kiderül, ha a babával valami nincs rendben.

A humán parvovirus B19 szintén nagyon gyakori vírus, felnőttek 50% már átesett rajta. A betegség lázzal, izületi fájdalommal, bőrkiütésekkel jár, cseppfertőzéssel terjed.

Mindkét vírus átjut a placentán, és fertőzi/heti a magzatot, a PVB19 esetén az első trimeszterben megfertőződött anyáknál nagyobb a vetélés esélye, mint az egészségeseknél, a megfertőződött magzatokon pedig leggyakrabban csontvelő károsodás következik be.

A vérvétel eredményem szerint mindkét víruson átestem már, de nem az elmúlt pár hónapban. Amennyiben a várandósság elején szereztem be őket, az látszana Mikolton, (kisebb fejkörfogat, ödémák a tüdőben, mellkasban, stb.) de ennek semmi nyoma sincs. A bőrgyógyász, aki elküldött a vizsgálatra teljesen nyugodt, így mi is.

Ami számomra döbbenetes, hogy egy leletet kiadnak ma úgy, hogy nincs mellette legalább egy minimálmagyarázat. Így kézhez kapva, internet és a tankönyveim híjján, (ez is vicc, hogy nekem kell utánanéznem, ha tudni akarok valamit...) egy órányi sírás azért volt tegnap, mire kiderült, pontosan mit mér az IgG, és IgM.

Summa: Mikolt teljesen jól van, egészséges, és 7 hét múlva szépen, békében megszületik majd, mi pedig elfelejtjük, hogy ezzel kellett foglalkoznunk most. Egyik kedves ismerősöm szavai vannak ilyenkor a fülemben: Az orvosoknak az a dolguk, hogy vizsgálódjanak, hát hadd vizsgálódjanak...

Igazi kislány

Ma délelőtt a biopiacon voltunk mindannyian, ugyanis Hannának alkalmi ruhára volt szüksége. A bababörzén itt már többször sikerült olyan holmikat beszerezni, amiket sehol máshol. Ráadásul itt fel is próbálhattuk. Nos, ma sem csalódtam, és bár elsőre nem tűnt a legmegfelelőbbnek a választás, amikor végül itthon felöltöztettem, kiderült, hogy ennél jobbat nem is vehettünk volna. Dani teljesen megbabonázva figyelte a kis hölgyet, aki önmagát, és a nemét semmi esetre sem meghazudtolva pózolt a fényképezőgép előtt.

Az alkalom pedig Dani unokatesójának esküvője volt. Úgy terveztem, hogy hamar alszunk délután, hogy fél ötre a Mester utcai templomban lehessünk. Hanna le is feküdt fél kettőkor, mikor jött egy akkora vihar, amilyet elég régen láttunk utoljára, Hanna nem is hallott hasonlót soha, úgyhogy ment az "otty, otty..." fél háromig, amikor viszont beájult. Fél négykor keltettük, öltözködés, nekem ment a legnehezebben, mert "nincs egy ruha, ami rámjönne" és tényleg. Végül egy amúgy nagyon elegáns, csak éppen fekete kisruhánál maradtunk, meg egy harisnyát is találtam, amit kímonban magamra cibáltam...

Az eső pedig csak ömlött, nem ilyennek képzeli az ember lánya az esküvője fehérruhás napját. No mindegy is, Hanna csodaszép, mi elegáns mívoltunkban időben megérkeztünk, volt ceremónia, aztán hajón eszem iszom, majd 10kor, már kellőképp kifáradva el is indultunk hazafelé. A lagziban (vagy lakzi?...) még meg is táncoltatott az én édes férjem, Hanna barátkozott nagyobb gyerekekkel, és a Nagymamit kérte százszor :) Ilyet még nem láttam tőle, de nagyon örültem neki. :):)

Majdnem 11kor gyors zuhany together, előbb a pelenkázón Hanna pisilni kezdett, amit rémületében, amit azzal okoztam neki, hogy felkiáltottam Neeeee, életében először a wc-ben fejezett be :):) Úgy megdícsértük, hogy csak úgy dagadt a boldogságtól. Fél 12kor már aludt is, aztán éjjel kétszer hívott, harmadjára átvittem magunkhoz...

Mikolt csillag a 32. héten túl

Nem mintha magunkról ne lenne mit írni, de mióta itthon vagyunk, nehezen jutok el idáig. A lakás így is fut, a betegségből kecmergünk, gyerekek közt csak Sáráéknál voltunk, a játszóra nem vittem Hannát a héten. Az eső is esik két napja, nap közben csak nyomott az idő, de a homok nedves...

Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)

És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)


A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)

Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.

Ezt írják:

A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.

Kicsit megkésve

Hanna egy hete elmúlt már 19. hónapos, én pedig azóta csak igyekszem idekerülni, és írni róla. Most épp az egész család valami víruson dolgozik, Hanna már kifelé megy belőle, mi ketten elég nehezen viseljük, de azt hiszem, én a legkevésbé jól...

Nos lássuk csak, mi minden történt ez alatt a hónap alatt.
Annyi biztos, hogy Hanna már nem baba többé, mégha ő maga azt is mondja magára néha. Fantasztikus, és némi nosztalgiával tölt el a gondolat, hogy valaha teljesen tőlünk függött, mára ez jócskán megváltozott. Saját gondolatai, akarata, igényei vannak, nagyon szeretem nézni, ahogyan lefoglalja magát, felfedez, dolgozik. Van, hogy lelkiismeret furdalásom van, hogy nem csinálok elég változatos programot neki, de olyankor rájövök, hogy megtalálja a maga útját magától is, csak a közeget biztosítsam, ezt pedig itthon is lehet.

Saját nyelve van, bár sokmindent mond már, és jelel is, maga talált ki jeleket, amiket megértek :) Van jele a cuminak, és a szomjúságnak.

A hónap felét nem töltöttük itthon, ekkor kezdte igazán végigaludni az éjszakákat, mielőtt elmentünk volna, rettenetesek voltak a lefekvések, és éjjel is keltünk. Azóta sajnos beteg is, és a bőre is viszkedhet, mert amúgy, ha semmi baja, le lehet tenni ölbevétel nélkül, és reggelig hangját sem lehet hallani. Éjjeli bagoly, későn fekszik, és későn is kel. Az utóbbit nem bánom...

Új kedvenc a leves, főleg a gyümölcs, ebből bármikor bármennyit megenne. Maga eszik, kanállal, villával, és megtörölgeti a száját, nem szereti, ha maszatos. A tészta is sokszor van jelen az ételek között, de főzeléket is szívesen eszik, viszont a kenyérfélék most nem mennek. Rájöttem arra is, hogy szendvics nem kell, de ha külön adok sajtot, aztán paradicsomot, (másik nagy szerelem) aztán esetleg kenyeret, úgy megeszi. A gyümölcsök közül most a cseresznye a sláger, a magot ki is köpi, de csak ha ott vagyok mellette. A barackot nem ette meg legutóbb, a sárgadinnyét viszont igen. Az eperrel óvatosak vagyunk, mióta a bőre nincs jól, bár ezt sem szereti túlságosan. Banán, alma néha, szőlő jöhet, meggy korlátlanul.

Még mindig nagyon mozgékony, úszunk vele, és sokat vagyunk kint, motorozik nagyon ügyesen, és a nagyok játszóján az összes mászókán biztosan közlekedik. A homok, és a kavics is nagyon jó mulatság, a nagypapáéknál már alakul a játszósarok, homokozóval, és hintával, ez utóbbi már készen is van, jó hosszú kötéllel, Hanna nagyon értékeli. :) Lépcsőn felfelé kapaszkodás nélkül is megy már, lefelé még fognia kell valamit. Ugrálni is most kezdett, még néha csak egy lábbal megy, de volt már, hogy rendesen két lábbal is sikerült neki.

Nagy kedvenc a busz, és a kukásautó, ha lát, emlegeti, és szomorúan hozzáteszi: nem. Vagyis most nem megyünk. Sokmindenre emlékszik, pl. a vérvételre, amikor tőlem vettek, mondja Néni, és mutatja a karomat. Ha úszni van kedve, mondja Zsuzsi, vagyis az edzője. A papával töltött két hét meghozta a szerelmet is, mióta hazajöttünk, és Dani dolgozik, naponta többször emlegeti: Papa, és van, hogy hozza a telefonomat, olyankor fel kell hívnunk Danit. Mostanában beszélget is vele, nem csak meghallgatja. Énekel, ezt nagyon gyakran, és ha kérem, akkor is :)

Dióhéjban ennyit, a valami még eszembe jut, kiegészítem.

Örülünk mindenkinek, aki jön, és olvas bennünket!!! :):)