Semmiségek

Ilyen napom van ma. :) Illetve lenne, de némi nosztalgiával nézem ezt a képet... Mikor is volt utoljára, hogy így, ennyit, ott? :) És mikor lesz legközelebb?...


Még 10 nap, és indulunk! :) A pakolást és a kis félelmet a mozgáskorlátozottságom, meg az állandóan mozgásban lévő kis porontyom miatt, leszámítva, nagyon várom.

Tegnapra lett meg a vércukor, meg tsh eredmény, mindkettő teljesen rendben van.

Márkus ma ballag, Matyi tegnap volt 18 éves... Teljesen hihetetlen mindkettő...

Csináltam meggylevest, három liter lett belőle, úgyhogy vittünk Lencsi baba mamának is, remélem mind megette. :):)

93 nap van hátra, nem mondom, hogy néma nem ijesztő...

Derék dolgok

Fáj a derekam. Tegnap már alig bírtam felkelni reggel... Nyilván közrejátszik egy jópár tényező, a lordózisom, Hanna cipelgetése, és az ágyunk, na és persze a mozgás teljes hiánya. Dani kötelezővé tette a kismamatornát. Könnyű neki, nem kell megoldania hogy sportolni tudjon...

A lordózison biztosan csak az enyhíthet, ha erősítem a hátamat, úgyhogy tényleg ideje elmenni tornászni. Hanna cipelése... hát ez kemény dió, sajnos, vagy szerencsére ezt sehogyan nem tudom okosan csinálni. Ha jönni akar, igyekszem leguggolni mellé, de ez általában csak ront mindkettőnk helyzetén, én ugyanis nem tudok felállni, ő pedig kiakad az értetlenségemen. Az ágy. Tegnap vettünk végre egy matracot, ami majd hétfőn érkezik, már csak a hétvégén kell beszerezni hozzá egy ágykeretet, (ezzel telt a tegnapom, ugyanis nincs olyan, amit én szeretnék, az interneten sem... :() és akkor tulajdonképpen minden megoldódik. Remélem.

A sétálás már egyáltalán nem esik jól, ami miatt szomorú is vagyok, mert Spanyolországban azért jó lett volna mindent megnézni gyalog is... Dehát valami mindig kimarad, hogy mehessünk újra. :)

Ma csiribirin voltunk, az odaút 20 percre nyúlt, a korábbi 10 helyett, hazafelé pedig igazi csigalassúságra ítéltettem. Hanna morgott is, nem ehhez a tempóhoz van szokva. Kati, aki tartja a foglalkozást, nagyon rendes volt, emelgette Hannát, segített nekem, jól is jött.

Hanna ma felfedezte a rododendront a teraszon. :) Megszagolgatta, de csikizi az orrát, mert mindig becsukja a szemét közben. :) A tornán ma minden kisasszonynak össze volt fogva a haja, Kati meg is jegyezte, hogy ugyananahhoz a fodrászhoz járnak. És tényleg, Hanna hagyja, hogy gumit, csattot tegyek a hajába, sőt, ha kiesik, jön, hogy tegyük vissza.


És akkor az elmaradhatatlan alvástémához is egy kis gyöngyszem. :) Tegnap reggel fél nyolckor átvittem magunkhoz, majd negyed 10ig aludtunk, ezután délután majd három órás szieszta következett. A böjt... éjjel nem aludt szegényem, ahogy én sem, végül az ágyunkban kötött ki, de ott is a rugosódás ment. Aztán reggel alig lehetett belénk életet lehellni. Biztosan lehet ezt jól csinálni. :):) Viszont a lelki szemeim örömmel nézegették a hatalmas új ágyunkat, meg benne negyedmagunkat.

Hanna másfél éves lett

Drága Hanna!

A szokásostól eltérően ma nem fogom leírni, milyen lettél, egy hónap mostmár talán nem is olyan nagy idő... Persze vannak újdonságok, de most épp azt hiszem inkább csak készülődsz, talán beszélni, talán valami másra... :) Inkább mesélek, rólad.

Eltelt másfél év, olyan gyorsan, hogy magam is csak ámulok rajta. Ezen a képen egy napos vagy, egy 54es kis body van rajtad, ami nemrég a kezembe került, nagyon picike. :) Amikor megszülettél, 16 óra készülődés után, azt gondoltam, ennél szebb, és nehezebb feladatot nem is kaphattam volna. Valamiért az volt az első gondolataim egyike, vajon ezt hogyna csinálja az, akinek kettő van... Nemsokára kiderül. Icipicinek soha nem aludtál el szopi után, inkább nézelődtél, azzal az átható tekintettel, amivel a mai napig képes vagy zavarba hozni felnőtteket is. Mondták sokan, olyan vagy, mint egy többhónapos kisember. A papa kis buddhának hívott, én pedig azt szerettem volna, ha inkább alszol nyugodtan néha, és nem fárasztod magad ki teljesen, hogy a végén mindig sírva aludj el. :)


Fél évesen... Azt hiszem a szemed nem változott semmit, sem a tekinteted. :) A fél éves szülinapod sok szempontból volt különleges, nekem nagy kő esett le a szívemről, mert már ehettél mást is a tejcin kívül, amivel három hónapja küzdöttünk akkor már, de kitartóak voltunk mindketten, és még 16 hónapos korodig szopiztál végül. A papát akkoriban műtötték a térdével, nem voltak könnyű napjaink, ráadásul nem aludtad végig akkor még egyetlen éjszakádat sem. De ahogy itt is látszik, hihetetlen grimaszokat vágtál, nagyon jó volt látni, ahogyan fejlődsz, a mozgásod egyre ügyesebbé vált, és nemsokára már egyedül ücsörögtél. :)


Az egy éves szülinap. Kézenfogva totyogtál be a szobába, ahol az ajándékok vártak, és ekkora csodálattal nézted a gyertyádat. :) Igazi kismeber lettél egy év alatt, és mi is sokkal biztosabban tudtuk már, mikor mire van szükséged. Egy év alatt én is sokat változtam, azt hiszem a legjobb az, hogy az elveimet sikerült feladnom, ha nem is mindet, de sokat igen.


Másfél évesen... A papa szerint nem is hasonlítasz a fenti képekre... Sokkal megfontoltabb lettél. Talán. :) Nekem úgy tűnsz itt, mint akinek már vannak emlékei, tudása a világról, önmagáról is egy kicsit, akar, és elér. Ma mondtad először, mikor a képeket néztük, hogy Ánná :) Persze csak utánam, mert magadtól még mindig nem sok szót mondasz, de minek is, ha mindent megértetsz velünk egyéb módokon. Ami nagyon sokat változott, az a bújósság, a ragaszkodás. Nagyon jó érezni, hogy jó neked velem, velünk, és azt is, hogy otthonosan mozogsz a világban.


Isten éltessen sokáig Hannám! :)

Napsütés, Kopaszi gát, rododendron

Az ilyen napokra kell emlékezni, amikor majd ősszel ki sem lehet mozdulni a lakásból........ Lehetne belőlük mondjuk kétszer annyi, mint van, de ne elégedetlenkedjünk állandóan.

Két napja a rododendron a teraszon, gondolom a kis tápos segédletemnek köszönhetően (is) elkezdett burjánzani, rohamosan nőnek a bimbói, és ma már virágok is voltak rajta. Ahhoz képest, hogy amikor elköltöztem saját kis lakásomba, csak a kaktuszok maradtak életben, ez azt hiszem jelentős fejlődés. :) És tényleg csodaszép! :) Kicsit úgy érzem öregszem ilyenkor, de ha ezen múlik, hát nem bánom.


Délelőtt Sáráékkal a Kopaszi gátnál jártunk, én utoljára akkor voltam arra, mikor még lepukkant csónakházak, és néhány elhagyatott kis házikó porosodott a semmiben, elég lehangoló módon. Ahhoz képest igencsak kikupálódott, mondjuk Budapest egyik legjobb, ha enm a legjobb közterületét építették meg itt. Mintha nem is kis hazánkban jártunk volna, mindenhol tisztaság, fű, kavics, mosdók, papírral, egy kis játszó, (ez elég elnagyolt elképzelése egy igazi játszónak, de mindegy is...) víz, napsütés... Fantasztikus volt! Hanna végig motorozott, meg rohangált, aztán jól elfáradt, és akkor persze engem nyúzna. Dani próbálkozott felvenni, de hiszti volt miatta, végül visszafelé Áginak engedte, hogy cipelje, miközben Sára Hanna babakocsiját próbálta ki. :) Hanna még oda is bújt Ágihoz. Nekem nagyon jólesett. :)






A délutáni alvás végeztével elhatároztuk, hogy itt az idő, nem várhat tovább az ágyvásárlás, már reggel alig bírtam kikelni az ágyunkból. A kérdés csak az, 160, vagy 180 cm-s legyen az új. Most a 180asra voksoltunk, kipróbálva a 160ast az ikeában, azt hiszem négyen nem férünk el kényelmesen... Pedig szerintem erre a lehetőségre is fel kell készülnünk. :)

Holnap újra munkanap, de most csak három... Kibírjuk...

Sára, Judit, labello, szívószál...

A tegnap. Az este volt igazából érdekes, mert Dani nem jött haza, csak későn, mi pedig alvás után nem tudtuk mitévők legyünk, az idő esőre állt, így a játszóterezés, vagy a séta nem tűnt ideális programnak. A nagymaminál ettünk palacsintát, (el is felejtettem, hogy ígérte :)) aztán felhívtuk Sáráékat, és átmentünk hozzájuk. A lányok annyira örülnek egymásnak, Hanna már a kapuban tudta, hogy hova mentünk... Vagyis már itthon, amikor mondtam neki, hogy menjünk Sáráékhoz, hozta a cipőt, és mutatott az ajtóra.

Ma. Munkanap. Bevallom, nem viselem jól, ha Dani hat napig nincs velünk... Mára teljesen elfáradtam, Hanna az almúlt napokban a köhögés miatt is talán nagyon igénybe vette a kreativitásomat is, meg a türelmemet... Végül azért nagyon jó kis napot sikerült összhozni, és Hanna is a jobbik formáját hozta. :)

Délelőtt a mamival elmentünk az ikeába, Márkus névnapjára vettünk pár apróságot, én pedig megragadtam az alkalmat, (és bár szekrény ajtót ma sem kaptunk...) és a hálóban lévő kék dolgokat, mint a lábtartót "díszítő" pléd, és párnák, lecseréltem bézs és barna színűre. Annyira üdítő, mint a teraszon a virágok.
Hanna ma megtanult szívószállal inni, a shakem volt az incentív, Hanna harmadik próbálkozásra már tele is szívta a száját vele. :)
Hazafelé drága édesanyám azt gondolva jót cselekszik, odaadta Hannának a labellóját, Hanna pedig tőle szokatlanul csendesen viselkedett. Gyanút fogtam, de már későn. Az egész arca, a keze, és a ruhája tiszta sárga maszat volt, szegény anyukám alig győzte levakarni róla. :)

Az evés pár napja kínszenvedés, ma sem volt másképp, pedig igazán finomra sikerült a zöldbabfőzelék, mégsem kellett csak öt kanállal. Reggelizni sem reggelizett igazán, nem is értem, hogy hogy nem éhes...

Alvás után elmentünk Dani elé, aztán a Rómaira vendégségbe. Már régóta tervezzük, most végre sikerült. Nagyot sétáltunk, Hanna Judittal kavicsokat meg fadarabokat dobált a vízbe, remélem nem csak Hanna élvezte. (Drága Judit! betettem ezt a képet, remélem maradhat... )


Aztán ettünk hekket, közben Hanna összebarátkozott a szomszéd asztaloknál ülőkkel, az egyiküknek kutyái is voltak, a másiktól kapott egy kis túrógombócot, a harmadik pedig vett neki egy két decis baracklevet... Ennyit a zárkózottságról :):) A baracklé szívószállal nagyjából egy perc alatt fogyott el, a következő arcvágás kíséretében. Mi felnőttek közben könnyesre nevettük magunkat. :)


A legszebb a mai napban az volt, amikor Hanna a parti sétát megunva felkéreckedett, (mostanában gyakran akar kézben lenni... lehet, hogy Mikolt közeledtét érzi...) szorosan hozzámbújt, még meg is szorongatott, és egy darabig így is maradt. Aztán lekéreckedett, és odament a pocakomhoz, kicsomagolta, megsimogatta... Szeretetroham? Olyan nagyon meghatódtam...

26. hét

Terheléses vércukor vizsgálat... Tulajdonképpen rádöbbentem, hogy a legnagyobb macera az egész várandóságban a kórházba bejutni vérvételre, uh-ra. Nem szeretem, mert korán kell kelni, dugóban araszolgatni, várni, aztán visszafelé ugyanez. Mindemellett reggel gyógyszert kell bevennem, és csak fél óra elteltével ehetek. (szombatonként meg is kapom néha, hogy a hormonzavarom szétzilálja a családi életet, mert nem lehet velem jóízűt reggelizni... :)) A terhelésesre pedig egy zsemle, és két deci tej elfogyasztását követően egy órával kerül sor. Nos akkor tehát ha fél nyolcra be akarok érni a pocakomban a imént említett javakkal, ahhoz fél hétkor ennem kell, előtt pedig ugye hatkor gyógyszer bevenni... Hát nem is mondom... Pláne, hogy a kocsiban semmi benzin, plusz a volvo betegeskedés miatt csak egy autóval rendelkezünk, azaz még választásom sem volt, melyikkel menjek. Na nem panaszkodom, beértem, lecsapotak, és haza is értem, kicsit később, mint szerettem volna...

Mimó jól van, szépen hízunk, én ruhástul 70 kiló vagyok, az elmúlt héten már nem esett jól Hannát felfelé cipelni, ezen a héten már a dombot megmászni sem.. :) A pocak pont 100 cm, és hogy a kerek számoknál maradjunk, tegnap már csak 100 nap volt hátra a kiírt időpontig. Kevéske... A beszerezni valók a nyaralás utánra maradnak, ha minden igaz a kedvenc babaruhaboltomba úgyis ott jutok majd el... :) Mimóka pedig jelez, de olyan kis finoman, igazi Mimóza. :) Már olyan nagyon kíváncsiak vagyunk rá... Apropó, május 26án megnézzük még egyszer a születése előtt utoljára. :)

Bibi

Hanna legújabb elfoglaltsága, hogy varrakat keres a testén, és ha rábukkan egyre, lekapirgálja. A kezén volt eddig egy egy pötty, amit észrevétlenül szedett le, aztán ha eltűntek, csodálkozva kereste. Az egyik kedvenc a karján a bcg oltás mellett a születése óta újra és újra jelentkező kis kiütések... (milyen jó, hogy kapnak a ygerekek oltásokat...). Már a kádban állva megkeresi, és mutatja a krémet a polcon, amivel be kellene kenni. Miután tisztázzuk, hogy előbb fürdünk, igyekszik leszedni, de szerencsére nem sikerül...

A héten jártunk a Szabadság hegyen vendégségben, megnéztük Adamot, aki már öt hónapos, és nagyon jókedvű, mosolygós kisbaba. A lakásban az asztal elhelyezése nem volt túlságosan Hannabarát, a szőnyegben el is botlott, és az állával nekiesett az asztal szélének. Sebes is lett, rendesen beheggedt, de mióta varros, Hanna kaparja. Nem tudom mitévő legyek, mert sebesre, illetve véresre szétszedi, rossz nézni. Semmi nem használ, lévén ennél izgalmasabb elfoglaltságot úgysem tudok felajánlani neki helyette. Hm...

Tegnap reggel óta köhög is, rögtön hurutosan, elég ijesztő hallagatni, adom neki a homeopátiát, sem az orra nem folyik viszont, sem nem lázas, nem is tudom mi lehet ez. szerencsére, (hogy a favorit témához újra visszakanyarodjunk :)) az alvásban nem zavarja, a kirohanásom óta koppkopp végigalvós éjjeleink vannak, leszámítva, hogy visszaállt a tíz órai lefekvés... Most, hogy ráadásul sokáig világos is van, egyre reménytelenebbnek tűnik az időben törénő ágyatevés... Azért a héten is volt együttalvás, de csak délután. A postás rátenyerelt a csengőnkre, aminek amúgy is iszonyú hangja van, erre bárki felébredt volt, hát még Hanna. Odavettem magam mellé, és még egy másfél órát szunyókáltunk ketten, Hanna egészen hozzámbújva. Na azért ezt nem adnám semmiért :):)

Hullámok

Lelkiek...

A várandósság már csak ilyen. Betudhatom persze a hormonoknak, meg a fáradékonyságnak, és tudom, el fog múlni, de mégis...

Aggódás, lelkiismeretfurdalás, sírhatnék, ezek a rosszabbak. Az érzékenység, a tettvágy a jobbak... Minden rendben van, és mégis találok bármit, amin lehet kattogni. Ma pl. megint ez az alvás téma. Hanna délután Danival próbált elaludni, nem sok sikerrel... Kellek neki, pár hete csak én vagyok jó. Sokan megszólnak érte, hogy elrontottam valamit, hogy ilyan anyás Hanna. Pedig szerintem nem rontottam el semmit, ilyen anyás, és kész. Icipici korától nagyon érzékeny, mindent "levesz", teljesen biztos vagyok benne, hogy érzi a változást is bennem, bennünk. Ezen kívül abban a korban van, amikor még mindig formálódik a kötődés, és mivel velem van mindig, nincs is mit tenni, velem nyugszik meg. Pedig Hanna minden, csak nem bújós, ölbekívánkozós kisgyerek... Az este még rosszabb volt, mostanában ölben van, és egy idő után megyünk a nyuszihoz az ágyba. Ma négyszer próbáltam meg letenni sikertelenül, (ilyenkor mondogatja, nem, nem...) aztán feladtam, és sírt, mikor kijöttem. 20mp volt az egész, de engem megviselt...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy fogalmam sincs, kettővel hogyan lesz ez, pláne, ha egy szobába kerülnek majd. Ezen most nincs is erőm gondolkodni, bízom abban, hogy majd most tök jól spontán fog menni minden, és derűsen elfogadom, hogy ez az élet két babával... :) Sokan végigcsinálták már, és Hannával való létünkből kiindulva, a leghihetetlenebb helyzeteket is meg kellett oldjam valahogy. Gondolatban biztosan másként csináltam volna, mint a valóságban tettem.

Arról pedig még egy szó sem esett, hogy mindemellett mennyire hálás vagyok, hogy két egészséges kisgyerek édesanyja lehetek...........

Készülődés

Összeszereltük Mimó kiságyát. :) Hanna persze bent bandázik legszívesebben. 60x120as, de nem tűnik picikének.

A baba súlya ezen a héten már 900 gramm és 32,5 centiméter hosszú. Még nincsenek számottevő zsírtartalékai. Egész testét elborítja már a pihe. Ha megszületne, nagyobb esélye lenne az életbenmaradásra, mert a légzésszabályozása már működne. Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését.
Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.

Így hallgattasson meg minden kérés...

Ma éjjel 10 től reggel fél kilencig aludtunk, Hannát Dani ébresztette... Kicsit az újszülött korra emlékeztet a sok alvás körüli mizériám... :) Köszi Hanna!!!

Délelőtt a sztrájk (BKV) miatt Dani itthon volt velünk, de a város kihalt, így akár be is mehetett volna. Tervezte, hogy bringával megy, de olyan messze van a munka, hogy hazafelé nagyon sokáig tartott volna az út. Így bár nehéz szívvel, de kocsival ment, pedig milyen jó lett volna neki! :)

Én a teraszon tettem rendet Hanna segítségével, lemostuk a kerti bútorokat, amik így újra fehérek, a könyöklőket, amik eredetileg is szürkék, beolajoztuk a padot is, ami csillog villog, és Danival felhozattuk a kiságyat is, mert nem bírom már nélküle. :)

Süt a nap, és lehet nagyot játszóterezni. Hanna ma új nadrágot kapott, amire egy hete azt hittem, hosszú még, és nem... Hiába, a szemem még nem szokta meg a magasságát.

Melyiket válasszam?

A sokszor ébredős, Dani kedvéért előbb átrohangálós, ölben altatós, majd Hanna kedvéért mégiscsak a mi ágyunkban kikötős, egész éjjel forgolódós, rugdosós, de nyolcig alvós verziót?


Vagy a csendben elalvós, egész éjjelt átalvós, reggel negyed hétkor ébredős, és onnantól teljesen aktívat... Voltak már jobb verziók is...

Zöldülő terasz, babatali, néni

A tavaszodás egyik legmarkánsabb jele, hogy a házban mindenkire rátört az ültethetnék, és szombaton egész délelőtt folyt a munka. Délre a teljes ház pompázatos zöld, és egyéb színeket öltött, nagyon jó látni a végeredményt! Ha még egész évben ilyen idő lenne...

Mi is vettünk egy kis rózsát, magasra van oltva, így Hannát nem szúrja, meg fűszernövények is kerültek a teraszra, sőt, Dani a függőágyat is meggyógyította, most majdnem teljes már a csoda odakint. Még két láda növény, és néhány cserép, és kész is... :)

Valószínűleg, ahogy közeleg a harmadik harmad, megérett bennem a fészekrakás vágya, így a terasz szépítése majd ebédfőzés, és alvás programok után egy teljes kétajtós szekrényt kiürítettem, ami a hálónkban állt eddig. Mari kérdezte is, hogy és a ruhák? Nos a ruhák háromfelé szelektálva jó helyre kerültek, és ami már három éve így van, most sem lesz másként, a téli cuucok dobozba, majd a pincébe kerülnek, mert azoktól tényleg nem férünk el. Az üres szekrényt pár családtag visszafuvarozta eredeti helyére, anyukámékhoz, a szoba pedig lassan kezd befogadóvá válni az új családtag iránt. Még a rengeteg könyvet kellene a nappaliban elszállásolni, de félek, erre ebben a szezonban nem lesz már mód...

Vasárnap Sáráéknál voltunk, babatalálkozón, három várandós, négy pocaklakóval, és egy nyolchetes újszülött mellett volt 6 másfél éves is. :) Szépen gyarapszik a csapat. Ahogy megérkeztünk, Hanna mondta, Mis, ami eddig azt hittem Misi, de tegnap az elkészült képeket nézegettük, és Sárára mondta. Úgyhogy Sára bocs, jelenleg édesapád nevén szerepelsz Hanna szókincsében. :)

A felnőttek közül Norbi, Kati, meg én, kezemben Sárával, aki különösen bújós volt aznap, és különösen hozzám... :):) aztán lent Máté, aki épp nem látszik, és két kis pocakbaba. A két bentlévő között jelen számítás szerint 4 nap a korkülönbség :):)


Apropó szókincs. Ma újságot nézegettünk, Hanna szokása, hogy rámutat dolgokra, és várja, mondjam a nevét. Néniket mutogatott, majd egy idő után ő is kimondta, néni :):) Fel is hívtuk Danit, elmondani a hírt, Hanna nagyon büszkén mondogatta neki is, néni, néni. :) Új szó még az autó, amit szintén teljesen tisztán mond, és a tetsz, ami csak diszkriminálódott, és a keksz, sajt, vaj, vagy bármi ennivaló után a kérsz jelentéssel bír most.

Vizimanónk

Hannával tegnap úszni voltunk. Csütörtök este, ha nincs épp betegség, ez már egy jó ideje így van. Hanna picike korától nagyon szerette a vizet, de részben a tél, részben a betegségek, (Dani térdét műtötték, Hanna karján a bcg oltás helyén csúnya bőrbetegsége lett...) aztán a nyár miatt elhúzódott a kezdés.

Mióta járunk, Hanna egyre jobban belejött, semmi félelemérzete nincs, ritkán nyafog, de akkor is csak azért, mert inkább szeretne önállóan úszni már, mint a mi segítségünkre támaszkodva gyakorlatozni. A karúszóval hol jó barátságben vannak, hol pedig idegenkedik tőle. Nos, mióta Dobogómajorban megtörtént az állásból vízbe ugrabugra, az úszáson is előszeretettel ugrál. Elsőre megértette, hogy álljon a medence legszélére, araszolgat is, míg el nem éri, aztán elndül a karja, meg az egyik láb, és ploccs, már benn is van. Az sem zavarja, ha nem kapjuk el, de egyedül feljönni még nem tud.

Tegnap újabb lépést tett az önálló úszás felé. A medence szélén fém korlát van, abba kapaszkodott két kézzel, aztán anélkül, hogy törődött volna vele, hogy ott vagyunk-e vagy sem, elengedte az egyik kezével, majd a másikkal is, és lemerült. A víz alatt tempózott is néhányat. Segítettünk feljönni neki, azonnal visszakapaszkodott, és kezdődött az egész előről. Vagy húszszor egymás után ezt gyakorolta, végtelenül kitartóan, láthatóan nagyon nagy örömmel. Dani meg is ijedt, mert hihetetlenül vakmerően gyakorolt, és úgy tűnt, semmi nem zavarja pl. hogy nem kap levegőt egy darabig, víz megy mindenébe, nem tud feljönni, de nekem nem volt félelmetes, hiszen végig ott voltunk vele. Nyilván nem lehet őt egyedül a vízben hagyni, de ez eszembe sem jutna.

Az úszás végén még karúszóval is ezt gyakorolta, és végtelenül élvezte, hogy így el sem süllyed. Zsuzsi szerint hamar fog úszni... Legalább tudjuk, hogy a mi gyerekünk :):)


Ide illő kép nincs, mivel a fotósunknak más dolga van mostanság... De egy tavaszi, kívülről vizes van :)

Mikolt 24 hetes

Tegnap voltunk orvosnál, Mikolt meg én. Dani, mikor Hanna volt pocakban mindig eljött velünk, de most nem dolgozunk együtt, és így nehezebb megoldani, hogy fejben tartsa... Meg ez már más egy kicsit... Sajnos vagy sem, belátom, hogy egy pocaknyokodás, és szívhanghallgatás nem akkora élmény, hogy rohangáljon miatta a dugóban.

Szóval... A pocaklak épp a köldökömig ér már, a doktor bácsi megdícsérte, hogy szép puha. A vérnyomásom kellőképpen alacsony, bár ebéd után voltunk, de a 90/60 így sem rekord még. Mikolt kicsi szíve pedig rendesen dobogott, nagyon szeretem hallgatni, megnyugtat. Legközelebb hat hét múlva megyünk, mert előbb a doki, aztán mi nyaralunk. Április 24-én terheléses cukorvizsgálat, brrr, korán keléssel, más mostanra nincs szerencsére.

A pocakom lassan eléri a 100cm-t, kilóban pedig 69nél tartunk, ami 13+ az eredeti állapothoz képest. Érzem is, a cipelése egyre nehezebb, pedig hol vagyunk még a végétől. A hátam reggelente fájdogál, kellene valamit sportolni, de mindig van kifogásom.

Nos ezt írják az okosok:

Ha a baba ezen a héten születne meg, már lenne esélye az életben maradásra, igaz, csak a koraszülött intenzív osztályon, speciális ellátás mellett. A legnagyobb gond a koraszülött babák esetében a tüdő éretlensége. A magzati tüdő csak ezen a héten kezd szörfaktánst termelni. A tüdő léghólyagocskáit, amelyeket keresztül a gázcsere végbemegy, egy szappanbuborékhoz lehet hasonlítani, és a szörfaktáns - angolul surfactant - az az anyag, amely nem engedi, hogy ezek a buborékok összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben. Ha erős a gyanú arra, hogy a kicsi ekkortájt születik meg, az anya egy szteroid injekciót kap, amely erősíti a tüdő érési folyamatát. A belső fülben található félkörös ívjáratok segítenek szervezetünk egyensúlyozásában. A magzatban ezek az ívjáratok erre a hétre már teljesen kifejlődtek, ezért a kicsi érzékeli, ha fejjel lefelé fordul a méhben. Megkezdődik a fehérvérsejtek termelése, amelyek a fertőzések és betegségek kivédésében, illetve az ellenük vívott harcban játszanak jelentős szerepet. Ha az édesanya eddig nem is érzett apró, rángatózó mozgásokat, most lehet, hogy ezek jelentkeznek: a baba egyre "látványosabban" csuklik.

A névről... úgysem bírom ki. Végső álláspont szerint Gönci Mikolt Léna. :)

Hősök tere, függőágy, oltás

Gyerekkoromban sokszor jártunk a Hősök terére görkorizni, mert ez volt a legjobb lehetőség, hogy nagy, szabad, sima egybefüggő területen lehessen száguldozni. Tegnap megígértem Hannának, hogy délután bemegyünk Dani elé, meglepetésből, aztán elmegyünk motorozni oda.

A délutáni alvás jó hosszúra sikerült, így is ébresztenem kellett majdnem három óra elteltével, gyorsan összeszedtük magunkat, és beautóztunk a városba. Volt nagy öröm a meglepetéstőkl, aztán nagy dugó hat körül, és naplemente a Hősök terén, ahol rajtunk kívül csak egy 10 év körüli kisfiút vonzott a nagy síkság. Hanna viszont nagyon élvezte a dolgot, főleg a kisfiú üldözését.

Ide kerülne egy video, amit egész nap nem sikerült feltöltenem...

Ma végre megkapta Hanna a 15 hónapos korban esedékes oltást, orbilli (kanyaró)-mumps-rubeola ellen, bár lassan a 18 hónapos lenne esedékes, de eddig részben a fogzásnak, részben a jó időnek köszönhetően vagy az orra folyt, vagy hasmenése volt. Mondjuk lemaradni nem maradtunk le semmiről... Délelőtt, (mivel azt gondoltam, ha oltást kap, aznap nem mehetünk levegőre) kint tanyáztunk a teraszon, Hanna szeret a függőágyban hintázni, és még jobban, ha én is hintázom vele. Beültünk, a függőágy pedig leszakadt... Kinek a feje, kinek a könyöke. Nem volt vicces...

Az oltást nagyon jól viselte, meg se mukkant, csak a szája húzódott el kicsit. Bezzeg előtte a méreckedést nem nagyon díjazta, pedig a doktor néni és az asszisztens is igyekeztek minden félével elterelni a figyelmét. Az eredmény, egy szuri, 10.7 kiló, és 85cm. Jó hosszú. Vettem észre, minden 80as gatyánk rövid lett hirtelen, a 86osak meg még lógnak... Bár az oltásnak mellékhatása majd csak egy hét múlva esedékes, azért délután megint aludt majdnem három órát, és ilyen bágyadtan ébredt.

A nappaliból látni a játszóteret, amit Hanna a fotelbe mászva fel is fedezett, innentől pedig rohangált a bejárati ajtó és a fotel között, és hevesen gesztikulálva mutogatta, hogy most azonnal induljunk kifelé :) Jó, hogy ilyen közel van...

Mikoltról

Olyan kevés az az idő, amit csak vele töltök, és az a gondolatmennyiség, amit rá tudok fordítani kizárólag, hogy úgy döntöttem, keresek valami elfoglaltságot, mondjuk heti egyszer, amikor Hannát odaadom valakinek, nagymamának, Daninak, és elmegyek, hogy ketten lehessünk. Még nem tudom, mi legyen az, de alakul.

Elég sokat mocorog, főleg éjfél körül, és hajnalban, nem is tudom, melyikünk kelti a másikat. :) Nappal is sokszor van ébren, de annak a rendszerességét nem tudtam még kifigyelni... :) Az alvás egyelőre jól megy, ha Hanna engedi, a szopis párna nagy segítség, és már megfordulni is megy vele, felébredés nélkül. Az egyetlen kellemetlenség mondjuk a terebéjesedés és a mozgás pingvinessé válása mellett, hogy elkezdett égni a gyomrom, amit a torkomban is sokat érzek... Hannával is így volt, most sem úszom meg úgy tűnik.

A héten vettünk kiságyat, sokat gondolkoztam rajta, hogyan legyen, végül az tűnt a legjobb verziónak, hogy veszek egy 60x120ast Mikoltnak, Hanna marad a sajátjában, aztán Hanna kap egy rendes ágyat, ha leköltözünk a földszintre mondjuk jövő márciusban, és akkor Mimó megkapja Hanna nagy méretű ágyát. Az gyerekággyá is alakítható, úgyhogy sokáig jó lesz. Dani persze pazarlásnak élte meg ezt, de amikor elmondtam neki Hanna éjszakai vándorlásaival kapcsolatos gondolataimat, belátta, jó a rácsos ágy még neki is.

A kiságy egyelőre a pincében van szétszedve, de nekem már olyan nagyon nagy igényem lenne rá, hogy rendezgessem a babasarkot, ami első körben a mi hálószobánkba kerül, aztán, ha a vágyaim valóra válnak, és Mikolt jobb alvó lesz Hannánál, (ami nem olyan nehéz azért...) akkor az ominózus költözéskor egy szobába kerül a két lány. Dani azt ígérte, hogy a nyaralás után összeszereli a kedvemért, és akkor már kedvemre pakolászhatok. :)

Egyre jobban várom a picike érkezését, és nő bennem a kíváncsiság, ki lakik a pocakomban. :) Most úgy érzem, kicsit nyugisabb, mint Hanna, és bújósabb is. De majd meglátjuk. Egy biztos, már nem cserélném el semmiért. :) A héten megszületett Mikolt második neve, de úgy döntöttünk, nem verjük nagy dobra, mert eddig is kaptunk sokmindent a Mikolt miatt. Egy kis adalék azért... Lányos név, senki nem fogja fiúnak gondolni... Bár nekem a Mikolt sem férfias.

Ja és találtam egy ikerpárt, akik 2008. március 21.én érkeztek, Boróka, és Mikolt... Növekszik a Mikoltok száma :):)

Humorérzék és kreativitás

Erre van szükség mostanság elég sokszor. Hanna újabban hisztis korszakát éli, ami minannyiunkat elég rendesen igénybe vesz. Nem mintha nem értékelné bármelyikőnk, hogy van akarata is, de amikor ez abban nyilvánul meg, hogy a tejet önti/öntené magára, vagy a nyers húst veszi elő a hűtőből, és enné... nos ilyenkor kellenek a fent nevezett készségek. Nem mindig egyszerű, sőt. :) Szerencsére azért sokszor sikerül figyelmet másra terelni, kooperációra rávenni, és akkor mindenki elégedett.

Viszont a fogzás kellős közepén vagyunk, ami egyrészt a hisztisség erősödését, másrészt az éjszakák, esték teljes hektikusságát vonja maga után. Két napja az ágyunkban aludt, aminek következtében Dani nem pihent igazán, aztán másnap, mintha mi sem történt volna, a saját helyén töltötte az egész éjjelt, ébredés nélkül. Az esti elalvások zömmel ölbevétellel kezdődnek, mert csak így kivitelezhető, hogy ne sírjon, ha kijövök tőle. Mikolt nem örül ezeknek a szeánszoknak, nem szereti, hogy kisebb helyre kell húzódnia. Én meg mindkettőjüket sajnálom... :( Ma épp úgy tűnt, elalszik a helyén, végül most jöttem ki a nagyágyból, ahol jelenleg békésen szunyókál... Ez van.

Erősödik az anyásság is, ami nekem teljesen szokatlan. Eddig sem volt divat nálunk becsukni a wc ajtaját, de ha most megtörténik esetleg, annak sírás a vége. Csak az én kezem jó, az én ölembe kéreckedik, és nekem lehet kibontanom a sjatot is. Mégha Dani ott is van. Pedig igyekszem, hogy a papát is vegye be a köreibe, most úgy tűnik, ennek van itt az ideje. Aztán majd pár év múlva úgyis a papa lesz a szerelem:)

A héten karácsony volt nálunk, a babakocsi mellé érkezett agy saját autósülés is, amit két napja vett birtokba Hanna. A régi kölcsönben volt nálunk, és nagyon szerettük, de ideje visszaadni. Az új egyel nagyobb, és nagyon jól funkcionál. :)

Voltunk látogatóban a pici Leánál is, Hanna szerette volna megsimogatnia buksiját is, a lábát engedtük, de aztán inkább kivitte Dani az udvarra. :) Lea nagyon helyes kis manó, végig aludt, míg bent voltam náluk, de olyan jó volt látni a békességet, ha Mimó nem lenne a pocakomban, nagyon irigykednék. Így csak kicsit :):) Hanna még szeretett volna visszamenni elbúcsúzni, úgyhogy Dani bevitte mégegyszer, Hanna nagy komolyan megnézegette. :) Kíváncsi vagyok már nagyon, hogy mit fog szólni a picikéhez.

Megérkezett Lea

Ma reggel, negyed nyolckor megszületett Lea, 4.1 kilóval, és 59 cm-vel. Nagyon örülünk neki, és sok szépet kívánunk az egész családnak. Ma reggel kaptuk az sms-t, amiben képet is küldött a mama, Hanna megsimogatta Lencsit, és puszit is adott neki. :)

Mióta hazajöttünk a tavaszolásból, Hanna egyre több mindent próbál utánozni, főleg beszédben, tegnap óta mondja, hogy autó, de volt már el, az elmentre, és kuka is. :) Ezzel párhuzamosan pedig elfelejtette a jó és a nem közti különbséget, nagyjából a nem-et használja mindenre, még akkor is, ha az jó lenne amúgy. Sokat játszóterezünk, már egyedül is eltalálna odáig, pénteken a kukát hoztuk be az udvarra, mire kiment a kapun, elindult a megfelelő irányba, a köznél jobbra fordult, ahogy azt kell, és irány a tér. :)

Tegnap Sáráék jártak nálunk, olyan jó nézni, ahogy a lányok eljátszanak egymással. Együtt is fürödtek, az is mindig nagy élmény mindenkinek. :)


Ma reggel előszedte az összes csattját, és betetette Danival a hajába. Íme az eredmény :)

3.9 kg és rózsaszín

Az úgy volt, hogy vettünk egy babakocsit. Szeretjük is, és jól is funkcionál, míg ki nem tavaszodott tavaly, és nem tűnt egyre nehezebbnek a cipelése. Főként a lépcsőn fel-le hurcibálni nehéz, bár itthon a pincében hagyom, de a pékségbe pl. nem lehet bemenni vele. Buszozni sem buszozunk, (luxuskörülmények között élünk vidéken...:)), viszont vannak alkalmak, amikor nem lehet magunkkal vinni, lásd repülő, vagy hosszú hétvége. (utóbbi alkalmakkor Danitól rendszeresen megkapom, hogy valszeg a fél autónyi cuccra nem lesz szükség, mellesleg a babakocsink be sem fér...)

Nos így történt, hogy kaptunk kölcsön egy sportverziót, a meglévő hipermultifunkciós graco mellé, márkahűen ugyanilyet, mosaic névre hallgat. Dönthető háttámla, keresztrúd, mindössze 8 kiló. Igenám, de ezt sem lehet oly apróra hajtogatni, mint kéne, nem beszélve arról, hogy emelgetni sem könnyű, viszont kicsit nehezebb tolni, mint a 12 kilósat. Plusz kölcsön... Vettem egyet, ugyanolyat, ezt meg visszaadtuk. Boldog is voltam vele egészen a pocakosodás kezdetéig, mikoris Hanna elérte a 11 kilót. Babakocsistul vagy 23, vagy 20... Mondanom sem kell, nem emelgetem szívesen... A babakocsit...


És akkor jött a vágy. Tavaly Spanyolországban mindenhol maclaren babakocsit tologattak az utcákon, ettől kezdve pedig tudtam, nekünk is ilyenre lesz szükségünk. Stabil, picire csukható, nagy napellenzője van, és könnyűűűű. Csak magyarhonban nem lehet kapni. Vagyis nem lehetett, eddig. Most ugyanis neves Brendonunk beszerzett egy darabot a legkönnyebből, olyan színt választva, ami unisex, csak nem szép. Ja, és 28ezer... Brendonban maradt.

Ebay.at... 1 euroról indult az árverés, és láss csodát, megnyertük!!! :) Ugyan nem ennyiért, de postával együtt feléért az itthoninak.

Tavaszolás

Négy napot Hévíz mellett pihentünk, hihetetlen napsütésben, jó társaságban, családostul. Ennél többet azt hiszem nem is kívánhattam volna. :)

A legnehezebb rész a szombat délelőtti bepakolás volt, legalábbis nekem, bár anyukám segítségével egy kicsit könnyített munka volt, Hanna nála volt míg én feküdtem, pakoltam, feküdtem, pakoltam... Ebéd után indultunk, majd 7 km-re az autópályán jutott eszembe, hogy a tiroxin odahaza maradt, így visszafordultunk, és majdnem háromnegyed órás autókázás után végre tényleg elindultunk. Hanna a kocsiban el is aludt, kicsivel a megérkezés előtt ébredt, jókedvűen.

Sáráékkal már a szállásnál találkoztunk, így egészült ki a kis csapat Mikolttal együtt nyolc fősre. A hatszemélyes appartman két szinten kisebb hiányosságokkal küzdött ugyan, de lehet, hogy csak nekünk nagyok az elvárásaink. :) Bár végül lett két kiságy, két etetőszék, és csodás naplemente is. No meg vacsi.


Az első teljes nap ragyogó napsütésben telt, délelőtt az udvaron bóklásztak a gyerekek, sakkoztak, kavicsot gyűjtöttek, aztán uszodáztunk is. Hanna a partról állásból ugrált a vízbe, öröm volt nézni, ahogyan csillogott a szeme örömében, amit az sem tudott sokáig megváltoztatni, hogy lefejelte a medence szélét, és felrepedt a szája...



Ez itt az akkor és most képösszeállítás, az első szintén Hévíz, Hanna első igazi nagyvizes élménye, négy és fél hónaposan. :) A második most készült... :)























Az első nagy meglepetést délben okozta, amikor az etetőszékben ülve elaludt. :) Azt hiszem soha eddig nem fordult elő velünk ilyen, és történelmi pillanatként örökítettük meg, szerintem soha nem is fog megismétlődni. :)


Délután nagy alvás, majd a Festetics kastélyban bóklásztunk egy nagyot, a csajok motorral, Hanna egészen kitanulta a mikéntjét, és nagy lelkesedéssel megy vele. A kastély teljesen üres volt, rajtunk kívül egy lélek sem. Virágzó cseresznyefák, nárciszok, rengeteg apró kavics, és naplemente 7 kor! Az óraátállítás miatt kicsit felborult a rend, de inkább kihasználtuk a világosságot. :)


Az esti lefekvés... idegen helyen mindig nehéz... Sírás, nyűglődés, aztán vagy alvás, vagy nem. Most inkább nem. Végül a mi ágyunkban aludt el, és ez három napig javarészt változatlanul így is maradt. Csak amiatt aggódtam, hogy az emeleten semmi nem akadályozta meg, hogy ha esetleg elindul, akkor ne essen le a lépcsőn. Szerencsére nem járkált, így aztán tulajdonképpen hála a 180 széles ágynak, jól aludtunk, és kényelmesen el is fértünk.


Második nap a Kis-Balatonnál jártunk, nagy séta a nemzeti parkban, ahol fantasztikus madárvilág él. Kócsagokat láttunk, kacsákat, és kisebb madarakat is. Hanna elég álmos volt már, így a babakocsiban üldögélt, nézelődött. A víz közelsége azért kicsalogatta, rohangált, főleg a nagy kilátó legtetején.. :) Hazafelé aludt el végül a kocsiban, így az délutáni alvásnak persze lőttek aznapra, így viszont kihasználtuk a lehetőséget, és elmentünk Zalaszántóra, ahol Európa egyik legnagyobb sztupája áll.


Este még medencézni szerettünk volna, de hat óra után gyerekek nem mehettek már be, amit nem igazán értettem, mivel a wellness részbe amúgy sem szabadott nekik... Mindegy, í karúszót megvettük Hévízen, fagyiztunk is, így belenyugodtam, hogy majd kedden, indulás előtt úszunk még. Nekem nagyon jól esett volna a súlytalanság a medencében, :) de egyedül nem volt kedvem a pancsoláshoz. Még este összepakoltam mindegyikünk cuccát, hogy másnap mehessünk is amint felébredtünk. Fél 10 ig sikerült aludnunk, gyors reggeli után irány a medence. Technikai okokból háromig zárva... Így jártunk, de van szép karúszónk.

Víz helyett vízimalmot néztünk, az udvarán a lányok mérleghintáztak, rohangáltak a fűben, aztán Hévízen megebédeltünk, hekket, bográcsgulyást, lángost, aztán egy nagy fagyi, és indulás haza... Tényleg nagyon régen volt ilyen pihentető, életmentő pár napom, fantasztikus volt Hannával, Danival, és persze a többiekkel, úgyhogy én már most várom a következőt... Ja és persze a tavaszt, ami mióta hazajöttünk, mintha nem akarna velünk együtt megérkezni...


Na és ami még új. :) Hanna mondja, Mis :) Vagyis Misi :)