Mikor?

- Mikolt gyere vacsorázni!
- Minjárt...
- Na jó, de mikor mindjárt?
- Mooost.
Mondja felháborodottan, és masírozik a konyhába.
:):)

Szószedet

Mikolttól.

Szeite igu bugum. Szerintem irgum burgum
Tojobee sekki. Toljon be senki
Efezá elefánt
Mannia markoló
Az mitoda, hm?

És ha leülök, hogy leírjam, eszembe sem jut a legtöbb... de majd bővítem :)

És akkor a csokorra való

A vajúdási szakaszba ért az életünk. És mint ilyen, eléggé sok odafigyelést, meg ezzel párhuzamosan befelé fordulást is igényel.Ezért a ritkább jelenlét... Hosszú szülés lesz, ahogy most látom, így még mindig nem szeretnék semmit sem mondani erről, az viszont nagyon jó érzés volna, ha aki teheti néha gondol ránk, hogy úgy alakuljanak a dolgaink, ahogy a legjobb...

Dani négy napig volt távol. Néha nagyon könnyűnek, néha pedig nagyon nehéznek éreztem ezt az időt. Messzire ment, aggódtam érte, a gondolataim egy részét teljesen kitöltötte, hogy vele mi lehet. Azért az nagyszerű, hogy a mi világunkban már pillanatok alatt elér a hang, a hír, és nem kell hosszú napokat várni, hogy tudjak róla...

Szerintem mindannyian nagyon jól tettük a dolgunkat, leszámítva, hogy hétfőn reggel az első dolgom volt belerúgni az ajtófélfába, miközben Áron kerültem, és egy darab levált a legkisebb lábujjamról. Épp, mint mikor egy porcelán edényt odaver az ember a mosogatóban, és lepattan egy darab belőle. Nem részletezem, nem nagyon tudtam kecsesen járni, meg ijesztő is volt, de már múlóban van, a seb összeforrt, a csontom fáj, a körmöm meg valószínűleg sosem lesz már modellértékű... :)

De hogy a gyöngysor is felfűződjön, meg a szépségek is ide kerüljenek, a teljesség, és az időrendiség igénye nélkül, ezek történtek velünk:

A lányok minden héten egy napot a Mari-Pali rezindencia fennhatósága alatt töltöttek, a múlt héten így Áronnal hármasban voltunk a városban, és vettünk egy hordozót. Elől is, hátul is kiválóan működik, nekem főleg a háton hordozás miatt volt rá szükségem. Mióta a slinget használjuk, úgy érzem, a kendő nekem macerás. Mire megkötöm, megkötném, már eltelt az az idő, amit kibírunk mind, és mikor megkötöm, zavar ha elmozdul, nem tudok megbarátkozni a csomóval. Olyanra vágytam, ami a kendőnél kötöttebb, és már régóta szerettem volna egy manducát.

Nem mondanám, hogy Áron elsőre beleszeretett, voltak is félelmeim, már vagy háromszor megjártam vele a liliputi boltot és próbáltunk mei tait, de nem mertem megvenni, mert vagy nagyon ficánkolt benne, vagy sírt. Ebben is ficánkolt eleinte, mára viszont (minden nap rajtam van azóta) már megszokta, megszerette, elalszik benne, és nagyon örülök a választásnak, mert könnyen beleteszem, nagyon kényelmes, és Mikolt és Hanna is hordozható még benne. Sokszor Mimi az, akit cipelnem kell, miközben egy futóbringa, egy motor és egy babakocsi is van nálunk, így az nem kis feladat. Még úgy sem, ha a hátamon egy, a motor lóg a babakocsin, amiben Áron ücsörög, közben pedig próbálom utolérni Hannát. :):)
(kissé reklámízű, vigyorgok magamon, de tényleg így van :):))

Visszatérve Marihoz, és Palihoz... A lányok a héten szerdán egész nap velük voltak. Többszörös öröm ez. :) A lányok szívesen mennek, a nagyszülők örülnek nekik, nekem pedig a legnehezebb napom a szerda, valamiért akkorra fáradok el, és ha sikerül lendületet kapnom, akkor péntekig még ügyesen rajzolom a felfelé ívet. Így, hogy egygyerekes lettem erre a napra, olyan volt, mintha nyaralnék. Még a legkritikusabb délutáni elalvás is karikacsapás szerűen ment, az utazóágy azt hiszem nagyon bevált odaát. Mikolt (Pali megfogalmazása szerint) még le sem ért a feje, már aludt, és Hannának sem kellett sok idő. Lehet, hogy egyre bátrabbak leszünk, és egyszer megpróbáljuk az éjszakát is?

Míg a lányok mi Áronnal kicsit dolgoztunk.
Felül ugyanis (újabb gyöngyszem... ), de gátülésben. Kornélt lassan egy hónapja nem érem el időpont egyeztetés ügyben. (azóta Gizellától kaptunk időpontot) Kicsit morgolódtam magamban, és Áron úgy tűnik meghallotta, mert tegnap óta előre nyújtja mindkét lábacskáját. :) No nem sokáig ücsörög, amint tud, feláll... és még mindig kúszik, és még mindig asszimetrikusan.

A legszebb gyöngy pedig (aztán befejezem, mielőtt nagyon hosszúra nyúlna):
Egyik este a meseolvasás közben Mikolt, akit épp nem kötött le a mese (nehéz egyszerre három korosztály kedvében járni egyedül), a polcról szerette volna levenni az itatóját, amihez hálózsákban a kosárra próbált felmászni. A kosár elbillent, Mimi lepottyant. Sírni kezdett, mire Hanna (a lábamra való tekintettel nem hozom mostanában a leggyorsabb formámat)odarohant hozzá, átölelte, és csitítgatta. Mikolt visszaölelte, így ültek egy darabig, Mimi hüppögött, Hanna csittegett, aztán mikor Mikolt megnyugodott, mindketten mentek a dolgukra. Mitagadás, elérzékenyültem...

Mikolt beszél. Folyamatosan, nagyon vicceseket mond. Az egyik kedvencem:
- Mimi, te még nem mehetsz óvodába, de majd a mamával eljöttök értem, és akkor játszhatsz te is kicsikét.....
Mikolt felháborodottan:
- Naj vajok.
- Óriási?
- Nem ójási, csak nad vajok.

Dumálgatnak...

Mimi:
- Tumim?
Tává-ból lett tumi. És ragoz...
Hanna:
- Én nem találkoztam vele.
Ez meg itt olyan szófordulatokkal kápráztat nap mint nap, hogy leesek a székről...

Mikolt számol

Van néhány dolog, amire a napokban csodálkoztam rá.
Volt egy kis spontán kerti mulatság nálunk, ahol Adam, aki három nyelven beszél, Mikoltot találta a legalkalmasabbnak a Miez kérdés feltevésre. Mimi derekasan állta a próbát, így derült ki, hogy olyan szavakat is tud, mint kisautó, utánfutó, ló.

Ma a fürdőben mostuk a kezét-lábát az aktuiális mezítlábazás után, egy kicsit fáradt volt már, és huncutkodott. Számolni kezdtem, pedagógiai célzattal... egy...mire Mikoltom:
- Kettő, három, négy, öt, nagyon sok...

(Az igazi Mikoltnyelvet még nem tudom reprodukálni hozzá, olyan új ez még nekem, ezért fonetikusan minyelvünkön rögzítem, egyzsercsak majd ideírom az eredetit is...)
Annyira tetszett nekem, amit kitalált, hogy kértem, számoljon még... :):) Közben kacagtunk. Mikolt a mókamester a következőt találta ki:
- Egy, kettő, három, négy, messze...

Aztán vacsora közben megszületett a legzseniálisabb ebből a verzióból. Sejtem, hogy a huncut ezen agyalt evés közben... Nos a remek:
- Egy, kettő, három, négy, öt, hat... itt a vége fuss, el véle.

:):)

Ezek a kicsik

Hogy az emeleten már reggel harminc fok volt nem lepett meg, Mikoltról hajnalban levettem mindent a pelus kivételével és miután magábadöntött három deci vizet, elaludt végre.
Áron folyamatosan forgolódik, és mert Dani a hűvösebb nappalit választotta éjszakai menedékül, a teljes nagyágy a miénk. Áron viszont matrica korszakát éli éjjel is, nappal is, éjjel így rendesen összeizzadtunk. Eddig.
Mert tegnap változtattam a helyszínen, és szopi után mindannyiszor (4) visszatettem az ágyába. Utoljára nagy sóhajjal konstatálta, de mind a négy alkalommal azonnal elaludt. Ha ezt nem kellene ennyiszer, egészen kipihenten ébrednék reggel...

Nos a büszkeség oka persze nem az éjszakai műszak.
Mikolt ma egész délelőtt pelus nélkül volt, háromszor szólt, háromszor tartotta vissza amit kellett és háromszor a wcbe pisilt. Viccelődött velem, hogy a délutáni alváshoz sem kell a pelus, aztán mégis kérte.
(apropó pelus... a lányokat tegnap én fürdettem lent (Dani kérte, hogy legyen így), viszont annyira elfáradtam nap közben, hogy csak feladtam rájuk a pizsit és felküldtem őket az emeletre az apjukhoz, lelkükre kötve, hogy szóljanak, pelus még nincs rajtuk. Nem szóltak. Hanna éjjel fél egykor kijött pisilni (vagyis felébredt, észrevette a helyzetet és nem pisilt az ágyba) aztán pelust kért. Szerencse, hogy neki kellett előbb, mert Mimikém is pucér popsival szunyókált. Álmában adtam rá a pelust, és örültem, hogy ezzel megúsztam egy ágyneműcserét.)

Ma újabb kifejezések tömkelegével kápráztatott el, a medence vizéből osztotta az utasításokat:
- Bejössz...
- Mimi nincs rajtam fürdőruha.
- Leveszed azt, bejössz.
Miamanó...
Van még itt nótázás is lassan helyrekerülő szöveggel, a fekete tyúk mind megette a meggyet pl. teljes egészében megy már. Csak pislogok, meg büszkülök, meg csodálom.

Áron pedig. Azon kívül, hogy hatalmas és hogy nekilátott szeparatíve szorongani (vagyis 5 cm-nél nagyobb távolságra nem ildomos eltávolodnom, mert mélységesen keserves sírásra fakad), ma már nem csak a lábát húzta maga alá, hanem a könyökeit is kinyújtotta, mind a kettőt. Először amikor letettem maradt ebben a helyzetben, aztán legközelebb már magától is megoldotta. Igazi négykézlábas kisbabánk van!!!
Pénteken megyünk Kornélhoz, remélem ő is ennyire elégedett lesz, mint én.

... ezeket a dolgokat kellene külön posztban említenem?.......

Kapkodjuk a fejünket

Mikolt az ok.
Jönne egy kép, de nem tud... Úgyhogy kénytelen vagyok elárulni, mi az újdonság a képen.
A bugyi.
Van két bugyis kislányunk. A kisebbiknek 74-80as kell, mini, de bugyi. Mert szól. És pisil.
Ma a kismedencébe nem adtam rá pelust, csak fürdőbugyit. Biggyesztett szájtartással jött ment a vízben, tette a dolgát. Aztán szólt, kijött, és pisilt. A lehető legtermészetesebben.

:):):):)

És ha ez még nem elég, beszél. Olyanokat mond, hogy:
- Mimi, hova tegyem ezt?
- Dobozba.

Ragok... Mikor kezdte? Nem vettem észre. Volt már zsippzsuppoljunk, de ezt így használja régóta.
Aztán megfogja a babakocsit és azt mondja, fogom. Meg magára mutat és közli: Léna...
És fel sem tudom sorolni, annyi az új szó.
Édes.
Felületes, más számára talán nem is érthető, de mi csak kapkodjuk a fejünket.

Jó jó

Talán az egyik legzseniálisabb része az első két évnek az, amikor elkezdenek minyelvünkön beszélni. Drámai, és iszonyú szórakoztató.
Ha tehetném egész nap olyanokat kérdeznék tőle, amire ez a válasz: Jó.
Eddig az igent mellőzve az ühüm jelentette az egyetértést. Pár napja pedig hirtelen ráérzett a szó ízére. Jó. De mert rövid, duplázza. Mindig.
A kedvencem, amikor azt mondja:
- Ühüm, aha, jójó.
:):)
És hogy még erősebb legyen az ellenpólus is, a nemből is nem nem lett. :):)

Mondatok

Mikolt az autóban:
- Ájá alsziii. Mimi si alsziii.

És tényleg beszélni fog két évesen? :)

Tává, Isí

Mikolt újabb szavakkal bővítette a szótárát. Talán írtam már egyszer, hogy Miminél a tökéletesség igénye nélkül (vagyis, aminek ki kell jönnie, az jöjjön, cenzúra meg minek, hanyag eleganciával beszél a kis zsivány) bővül a készlet, egyfelől utánoz mindent amit hall, másfelől pedig alkot. Nagyvonalúan.

A két kedvencem a mostaniak közül a "tává", amit bármire képes használni, aminek nem tudja a magyar megfelelőjét. Még akkor is, ha az, amit jelöl egészen másképp hangzik a mi nyelvünkön. Így tává a motor, a cumi és akár bármi.

A második helyezett pedig az isí és a mimisí. Vagyis én is, és Mimi is. :):) Mondanom sem kell, hogy megunhatatlan nekem. :):)

A mai gyöngyszem pedig: kék. Adekvátan, helyesen, a világító lápására.
Hogy van az, hogy Hanna még mindig zöldnek hívja a kéket, miközben ropognak az "r"-jei? :)

Robban a szótár

Várgesztes óta Mikolt használja hogy ÉN. Majától tanulta, aki még csak másfél éves, ezzel pedig megdőlni látszik az a tanult okosság, hogy az éntudat két éves korra tehető. Vagy a mi gyerekeink zseniálisak, ami persze nem is merül fel kérdésként, minden esetre elgondolkodtató a fejlődés ilyen ütemű felgyorsulása...

Nos az én mellett olyanokat mond, hogy kuka, tatto (traktor), és minden útjába kerülő piros-fekete bogárra, vagyis a suszterre is kakika. Mondja, hogy tessí, vigyá, és az első két szavas minimondata ez volt: Hijá Ájá... :):) Vagyis szia Áron.

Nincs idő, hogy leírjam mind, és mire eszmélek, már jön is a következő új. Annyira szeretem ezt a korszakot, amikor bontakozik, formálódik a nyelv. Valamiért úgy érzem, a hihetetlen akarat és a semmit be nem fogadó dac mellé épp kell egy ilyen hiperédesség is.

Kis narráció a videóhoz:
A szöveg egészen egyszerű:
Mikolt: -Hija
Áron: csendes hörgés...
Mikolt: -Ánná, Mími, Hánná, Mimi Ájá Mimi, Ájá.
Áron: -Bö.
:):)




És bár nem tartozik szervesen a cím alá... a képi rész is igényel némi kommentárt. Áron fordulását szerettem volna rögzíteni, de természetesen egy éles kamera előtt juszt sem produkciózott. Nem úgy, mint kis Mikolt, aki azt gondolta, hogy fénykép készül és odakucorodott a kistesó mellé (egy kis spenótfolt a dekoltázson, pedig sminkeltünk, vagy öt percig mosdattam a csap alatt ebéd után...). Előbb udvariasan köszönt, majd (külön figyelemre méltó a gyengédsége) megsimogatta.
Imádom a grimaszait, ahogy dobol a lábával. Türelmesen várt, aztán megelégelve kíváncsian vágtázott hozzám, hogy megnézze, mit műveltem. És kik szoktak lenni a képeimen? ...

Áron pedig egyre többet bír hason, a buksija persze billeg rendesen, de már nagyjából középen teszi ezt. A jobb kezecske pedig kinyúlt, és kapirgál, ami nagyon üdvös. A bal még mindig ökölben, de az az oldala a gyengécskébb, gyakorlunk szorgalmasan, illetve játszunk.

Ez itt pedig azért, hogy az is hallható legyen, ahogy Hanna csicsereg három és fél évesen. :)



Átfordulni kamera távoztával sem sikerült, így elvittem mindet aludni. :)

A bácsi, ahogy Mikolt mondja

Ezt az egyet, míg el nem felejtem...
Meg egy kis sopánkodás azon, hogy nincs hallható-látható dokumentum a folyamatról.

Mert Hanna addig nem beszélt, míg kristály tisztán nem tudott. Mimi próbálkozik, és vagy sikerül, vagy nem, de örül mindkettőnek.
A bácsi régi szó, úgy kezdődött, hogy bátá, aztán lett bátyá, és ma már bátyi volt. Formálgatja, ízlelgeti, és alakul is. :):)

És hamár a beszéd... Áron sikongat, és hangosan követel. :) Lesz még itt hangzavar!!!

Mikolt és a család

11 hónapos kora óta gyakorlatilag végigalussza az éjszakát.
Ha baja van, csak akkor ébred, mostanában, mint egy kiskamasz, fél négykor felkel és enni kér. Hiába adok neki dupla vacsorát...
És ha kel, kiabál. Nagyon. Úgy ugrok ki az ágyból ilyenkor a legmélyebb álmomból is, mint akit áram ütött meg, hogy mielőbb megszüntessem az okot, hogy legalább a többieket ne ébressze. Amíg rá nem jövök, hogy pontosan mit kér, addig egyre hangosabb... és ez rossz. Több szempontból is.

A minap hajnalban a köhögésére ébredtem, vittem neki stodalt, amit megevett, majd felállt, (ilyenkor jön általában a hangoskodás) és mutatta, hogy menjünk ki. Nem volt más választásom, elindultam vele. Ritka pillanat, de akkor épp a vállamra tette a fejét, és megnyugodott. A fürdőszobába mentünk, leültem vele, hozzámbújt, úgy szuszogott. Aztán rámnézett és suttogva(!!!) azt mondta:
-Hanna.
-Hanna alszik.
...
-Papa.
-Papa is alszik.
...
-Ájá.
- Áron is alszik.

Majd némán az ajtóra mutatott, jelezve, hogy akkor ő is lefeküdne.
Útban a miágyunk felé eszembe jutott, amikor Hanna sorolta a családtagokat a kiskádban ülve, épp ennyi idősen, csak akkor még Mikolt a pocakomban volt. De ugyanilyen bizsergetően jó érzés volt, hogy a legkisebb is elfoglalta a majdnem legkisebb buksijában méltó helyét.

Jeje

Már írtam erről korábban, de akkor csak egy mellesleg félmondat volt. Pedig annyira édes, hogy érdemel egy külön posztot...

Mikolt egyre több szót használ. Én pedig nehezen dokumentálom, ezt a részt az életükből valamiért nem tudom írással követni. Pedig biztosan jó volna majd sokára felidézni, és annyira hamar megtanulnak beszélni, hogy el is fejeltem, hogy hogyan kezdődött.

Vannak kedvenceim, például a kís, amit nagyon komoly ábrázattal mutat, ha az asztalon meglátja. De a hija (szia) is, és a bátyá is kedvesek, de talán fel is sorolhatnám az egész készletet, mert mind olyan "mikoltosan" sprőd, és egyben nagyon babás is.

Nos járunk ugye csiribirire. A foglalkozás viccesen (nem sok gyerek beszél még) bemutatkozással kezdődik. Kati körbejár és énekelve egyesével megkérdi: Szervusz téged hogy hívnak? És akkor legtöbb esetben a szülő válaszol, a többiek meg lelkendeznek...

Mikolt régóta mondja, hogy Hanna, Papa, Mama, a nagymamát jelen pillanatban Maminak hívja, de a saját nevét, vagy annak abszolút leegyszerűsített Mimi verzióját nem hajlandó. Pedig az inni is megy, vagyis az i-vel önmagában nincs gondja. Ha kértem, mondja, általában Mama sikerült. Aztán pár napja egyszercsak kimondta, harsonák, fanfár miegyéb, és ha kérdezzük, többnyire második nekifutásra már megy is.

Gondoltam, akkor itt az idő, megkérdem, hallja a Papa is. És sikerült!!! Boldogság. Aztán elénekeltük neki a csiris dalt, hátha csütörtökön debütálhat Katinál.
- Szervusz téged hogy hívnak?
- Jeje.

Hangzott a válasz. Harmincnegyedik nekifutásra is...
Szóban Mimi, dalban Jeje. Véletlenül sem téveszt.

Kicsinek hívjuk

Pedig már:
Elkéri a telefont és a maga nyelvén, de az udvariassági formákat rendre betartva kommunikál a túlvéggel.

Bármilyen testrészét megmutatja kérésre. Tegnap Hanna beütötte a térdét, Mikolt a szőnyegen ült Dani előtt, megfordult és ütögetni kezdte Dani térdét, közben vehemensen magyarázott.
Várja a rigót, reggel szalad a teraszajtóhoz és ha végre megpillantja, szalad hozzám, hogy megmutassa.

A haja egyre hosszabb, ma két cofit csináltam neki. Büszke rá.
Reggel odament Áronhoz, a kezére mutatott és azt mondta: keze... Beszél.

És persze bőven baba még. :) marad is Kicsi nekünk.

Szösz

Mikolt legfrissebb szava.

Az ö-t kissé "á"san, az sz-eket csücsörítve ejti. Imádom...
Ő pedig nagyon örül, hogy már ez is megy és vagánykodik vele. Minden szösz, ami pici és sötét, vagyis a hangya és a mákszem is.

Tegnap este a fürdőszobából kifele jövet cipeltem a kis hálózsákos csomagot. Vizsgálgatja a mellkasomon a bőrömet, majd megakad a tekintete egy apró anyajegyen. És már mondja is nagyon okos arckifejezéssel, szemöldökráncolva, azon az elképesztő alt, jelenleg kissé rekedtes babahangján:
- Szász.
Mondom neki, hogy édes az egy anyajegy.
Ő pedig egyetértéséről biztosítva bólogat és mondja:
-Szász.

A legfontosabbak

Az ébredés utáni mamázást azonnal a Hannakeresés követi. Elnyújtott á és h.
A legnagyobb öröm, ha Hanna feje megjelenik az ágya végében.

Mikolt mesél

A maga csendes, visszafogott módján. :)



És közben tudja, hogy iszonyú édes és imádjuk... :):)

Mimi és a beszélője

Mikolt elkezdett beszélni.
Meglepődtem.

A múlt héten az öltöztetés hevében fel sem tűnt, hogy lehajol a kosárhoz, amiben a sapkák, sálak, kesztyűk vannak, kiveszi belőle azt a ciklámen rendesen laza darabot, azt az egyetlent, amit szívesen vesz magára és megnevezi: Tessztye...
Csak mikor már az udvaron voltunk, akkor esett le, hogy magától mondott valamit, nem utánam, helyesen használta, és majdnem érthetően.

Aztán kint talált valamit, mutatta, elsőre nem értettem: Tijja. Hanna elhagyott egy matricát csiribiriről hazafelé, az volt a földön. Egy csillag :):)

Azóta fülelek, figyelek, de ezek a gyöngyszemek természetesen akkor teremtődnek, amikor épp másra koncentrálok.

Miket mondanak!

Mikolt egyre többet beszél. Egyelőre még csak az érti, aki sok időt tölt vele, de határozottan körvonalazódik egy "Mikoltnyelv".
A legújabbak Mikolt egyik szenvedélyével kapcsolatosak, úgymint a járművek. Mondogatja, hogy busz ezt suttogva és nagyjából a psz hangsorral illetve, és azt is, hogy volvo, amit teljesen Hannásan vúvú-ra fordítva. Hannát minden mellékhelységes útjára elkíséri, és kommentálja: pisi. Ezt már régen is mondta, aztán volt egy kis szünet, de mostanában újra előkapta.
És hogy összeszedjem még, a régieket is ideírom: Gyere, gyegye, ezt manapság úgy is kiabálja, hogy közben rángatja a nadrágomat, vagy fogja a kezemet és húz. Van inni, van mama, Hanna, papa, szja, baba.
Utánozza az állatokat, mostanra magától is kitalálja, hogy ki mit mond, a nagy kedvencem a cica nyávogása, amit nagyjából hangtalanul, de nagyon nagyra nyitott szájjal mutatja. Csattog a nyelvével a lóra, vauvau-t mond a kutyusra, és háp-ot a kacsára, nagyon rövid "á"-val. Aztán az oroszlán, amit torokmorgással mutat.
Ma pedig mindent, amit mondtam neki, ismételt, így volt tojás, kenyér, kutyus... És bármire, amit kérdezünk tőle és eldöntendő, a válasz függetlenül a szándéktól, "nem". Fejrázással és blazírt arckifejezéssel. Nagyon édes :)
Ha valami leesik, kommentálja: hoppá, a végén felfelé kanyarítva énekli.

És ha bármi mondandója akad, jön, megáll, előrehajol és csücsörítve csak mondja, mondja. :)

Hanna is produkál olyan mondatokat, amikben a szavakat még sosem hallottam. Van olyan, hogy tudom, mi lesz a vége, és nem hiszem el, hogy végigmondja. Tegnap az "atomtengeralattjáró" volt a soron következő, én pedig vissza kellett hogy kérdezzek, hogy tényleg jól hallottam-e. Tényleg.

Este a fürdőszobában öltöztettem, miután én már lezuhanyoztam. Érdekli a szoptatás téma, látta már, hogy elindult a tejem. Szíve szerint egész este ezzel foglalatoskodna, nyomkodná, hogy jöjjön belőle. Khm. Miután megbeszéltük, hogy elég, ezzel vált le rólam:
- Mama, ha majd elfogy a tejci a cicidből, töltünk bele másikat.
Egészen megnyugtató. :)

Ma az uzsonnából maradt egy falat. Nem akarta megenni, hiába kértem, hogy fogyjon már el a maradék, és elmosogathassam a tányért.
- Mama, azért nem tudom megenni ezt már, mert kipukkanódik a pocakom tőle.

Rosszabbnál rosszabb képeket csinálok, így inkább nem is teszem közkinccsé... Már tárgyaltam az angyalokkal, és ígéretet kaptam egy vakura. Nagyjából 4 éves projekt ez...