Mikolt meg a rrrrr

Lassan egy éve, hogy Hannára várva az iskolaudvaron két anyuka a logopédiáról, jobban mondva az r hang képzéséről, meg annak gyakorlásáról beszélgetett.
Itthon aztán kaptam is egy vékony műanyag rudacskát, és kb két perc alatt Áron már pergetett is. Mikolt is próbálgatta, de neki sehogyan sem sikerült. Pedig nagyon lelkes volt akkor is, meg azóta is, de a franciás torokhangú r-en kívül nem járt sikerrel.
Áront nem izgatta túlságosan a dolog, ő maradt a j-nél r helyett, és néha, játékból pergetett egy répát vagy retket.

Mígnem nyár végén, a Balatonnál Mikoltnak ismét becsípődött a gyakorolhatnék. Épp volt nálunk egy
jégkrémes pálcika, azt adtam a szájába, de az túl szélesnek bizonyult, viszont motivációnak megtette. A házban kerítettem neki egy hurkapálcát, és tessék. Pár perc után megtalálta a jó helyet.
Persze hátul még, és csak hosszan tudta akkoriban ejteni, de végtelenül örült, ahogy mi is, meg nagyon büszke volt, ahogy mi is.

Mostanra sokkal előrébb került a nyelve, és a nagyon bonyolult szavaknál még hosszan kell ropogtatnia, de pl az Áron már minden gond nélkül, csodásan jön a kis szájából.
Ahonnan azóta a második fogacska is kipottyant. Dátum szerint 09.04-én. Pottyant... az autóban ültünk, amikor előreszólt, hogy Mama, kihúztam a fogamat. És tényleg. Ismerek hasonlóan türelmetlen csajt a családban... :)

Gondoltam megosztom, hogy milyen amikor perget, és hamár, akkor úgy, hogy azt olvasás közben teszi.
Minden alkalommal meglepődöm, hogy Mikolt ekkora már. Hullanak a fogai, mesét olvas a testvéreinek... a héten mértük, 118 cm, és 21 kg. Mondjam, hogy iskolaérett?

Mikolt első foghíja

Egy ideje mozgott az a fogacska.
Valamikor, nem sokkal ezelőtt egy autózós beszélgetés során mondtam neki, hogy a születésnapját már lehet, hogy egy fogacskával kevesebbel ünnepeljük majd.
Dani nem volt itthon, eléggé elhúzódott az este, épp elcsendesedett mindenki, amikor Mimi kikiabált a sötétből:
- Mama, kihúztam a fogamat.
Egy pillanatig ráncoltam csak a szemöldököm (mit kiabál ez a gyerek...), aztán leesett.
Mindenki talpra ugrott, körbetáncoltuk Mikoltot, aki a kis kezében szorongatta a kincset, és folyt a vér a szájából. :)
Addig csavargatta a bal alsó egyest, míg végül a kezében nem maradt.

Könnyekig hatódtam...
Tényleg ilyen nagylány már Ő is?
Felfoghatatlan.
Azóta meg csak nézegetem a kis lukat a gyöngyök között, és gyönyörűnek látom. :)
Mikolt pedig minden nap be akar menni az oviba, hogy elmesélje Nóra néninek, hogy milyen bátor volt és sovány vigasz, hogy nem kell sokat várnia szeptemberig.