Úgy tűnik, ez egy útinapló lesz. Ami egyben azt is jelenti, hogy pihentebb vagyok, mint az elmúlt évben bármikor. Legalábbis nem emlékszem hasonló átllapotra a közelmúltban.
Talán többet is alszom, talán hozzászoktunk a nyaraláshoz, sikerült mindezek mellett egy olyan helyet találnunk, ami a legtöbb szempontból ideális számunkra.
A Vadvirád panzióban lakunk, ahol pillanatnyilag a személyzet kicsit nagyonn létszámban képviselteti magát, mint a vendégsereg. Rajtunk kívül még három szoba foglalt a 13ból, viszont minden nap jön valaki rendet tenni a szobában, a recepciós lány rajzol Hannával, vagy krétát ad neki, hogy rajzolhasson a kerti táblára.
Az étteremben általában mi vagyunk az utolsók reggel is és este is, így nem zavarunk senkit, ha a lányok az evés végeztével autósat játszanak a székekkel, és a hely egyik nagyszerű adottsága okán még Áronnak is jut egy kockáspokrócnyi tér a földön, ahol kedvére kúszhat.
Ha a nap is sütne, akkor többet lennénk a kertben, ahol a térrel olyan nagyvonalúan bántak, hogy külön focipályányi jutott a játszótérnek, egy halastónak és a nagymedencének, és akkor még nem is beszéltem a baromfiudvarról, ahol pulykák, tyúkok, libák vannak, és a lovardáról, meg az istállókról a szénabálákkal. (Mikolt elsajátított néhány szükséges szakkifejezést, a szénabála az egyik kedvencem:))
Csend van, nyugalom, és gyakorlatilag minden kívánságunk teljesült. Minden nap van valami közös kacagás, és ez olyan jólesik. Könnyű így, hogy nem nekünk kell a vacsorán, reggelin gondolkodnunk, hogy elviszik a szennyes, és kitakarítják az ebédlőt utánunk. Arany élet ez... Egyetértésben mondtuk ma Danival, hogy ez az idei igazi nyaralás nekünk.