Húsgombócleves

A vendéglőben a környező asztaloknál ülők szemei is mind rám szegeződtek, az asztalunknál csend lett. Onnan jöttem rá, hogy hülyeséget beszélek. Mivel gondolatban már azzal foglalkoztam, hogy kanalazom a gőzölgő húsgombóclevest. Úgy képzeltem, hogy sok, nagyon sok cérnametéltet is kapok hozzá. Visszatekertem a jelenetet addig, hogy „és önnek mit hozhatok?” „Cérnametéltet!’ – mondtam én.

Megnyugtattak, hogy lesz benne.

Húsgombócleves

Kisfiam szerint az ebédben van hús. A leves pedig húsleves. Nos, ezzel a levessel mindkét elvárásnak eleget teszek.

Klasszikus recept, minden évszakra. Gyorsan elkészül. Öt literes lábosban szoktam főzni.

Hozzávalók

Minél több féle leveszöldség

Egy fej vöröshagyma

Egy cső zöldpaprika

Egy csokor petrezselyem

10-15 fekete borsszem

Só

2.3 sáfrány-szál, ha van otthon

A húsgombócokhoz

40-50 deka darált hús

2 gerezd fokhagyma préselve

6 ek zsemlemorzsa

1 tojás

Majoranna

Só

Bors

Cérnametélt (mert szerintem a levesben a tészta: cérnametélt)

A leveszöldségeket megpucoljuk, az általunk kedvelt méretre vágjuk. A zöldpaprikát egészben hagyjuk. Mindig teszek a húslevesbe, mint ahogy a felső, szennyezett héjától megfosztott, egész vöröshagymát is. A téli időszakban a friss zöldség mellett mélyhűtött zöldségkeverékből is szoktam beletenni a levesbe (pl. ceruzabab, kukorica, karfiol, brokkoli), hogy minél változatosabb legyen.

A sóval, a szemes borssal és a zöldpaprikával feltesszük főni.

Közben összekeverjük a húsgombócokat a hozzávalókból, és diónyi gombócokat formálunk belőle. Ha a zöldségek már majdnem megpuhultak, beletesszük a húsgombócokat és még fél óráig főzzük a levest. Ha kész, frissen aprított petrezselyemmel megszórjuk. A petrezselyemnek nagy a C-vitamin tartalma, ezért annak megkímélése miatt jobb, ha ezzel már nem főzzük tovább.

Közben elkészítjük a cérnametéltet is, a levesből vett lével.

Tejfehérjementes.

-          Anyukám ez a husi olyan puha. Jaj, nagyon finomat főztél, én nagyon szeretem ezt! Olyan jó, hogy ezt főzted! Talán még a medvetalpnál is finomabb!̽

̽(aki olvasta a Winnetou-t, annak bizonyára nem meglepő, hogy a világ legfinomabb étele a medvetalp!) 

Gyömbéres sárgarépa-krémleves batátával

Van nálunk egy helyi termelői piac. Minden hónapban egyszer, az első szombaton. A „helyi” szó persze tágan értelmezett, de ne kicsinyeskedjünk, végül is a megye határain belül marad. És a magyarországi megyék nem olyanok, mint a kínai tartományok, amelyek Franciaország méretűek. Bárhogyan is, de nekünk nagyon jó szolgálatot tesz ez a piac. Feltöltjük a kamrát friss és jó minőségű élelmiszerrel, olcsóbban, mint ahogy azt a „helyi” globális szupermarketből tennénk.

Kerül a kosárba krumpli, tojás, zakuszka, azaz, sült paprikás, padlizsános krém, amit kis üvegben vettünk először, de annyira bevált, hogy már két nagy üvegnél tartunk, ugyanis a gyerekek egy ültő helyükben képesek megenni a finom, igazi, kovászos, kerek kenyérre kenve. Viszünk aztán savanyúságot, mézet, akácot, hársat, szerencsés években selyemfüvet (a tavalyi év kevés termést adott), vegyeset. Hummuszt, házi készítésűt, akárki megnyalja mind a tíz ujját utána. Télen feketeretket, sütőtököt, kelkáposztát. Édes lilahagymát. Nagy kincs! Nyáron cukkinit, dinnyét, epret, málnát. Palántákat, fűszerkertbe, virágosládába. Túró, tejföl, kőrözöttnek csakis juhtúró. Túró Gyuri, gyerekeknek rögtön a kezükbe is egy-egy darab. Lángos sajnos nincs, pedig az én nagymamám lángost vett nekem mindig, amikor elkísértem a piacra. Itt és most van ám batáta is! A koronát a Böllér Bt. standjánál tesszük fel a piacozásra. Házi kenőmájas, hétnyelven beszélő töpörtyű, rózsaszín bélű füstölt szalonna, csécsi. Füstölt kolbász, szarvas is. Sütnivaló kolbász, télen vastagabb, véres hurkával, májassal. Nyáron vékony, grillezni való, magyaros is, bajoros is.

Itthon aztán megterítünk, mindent kipakolunk az asztalra. A lágyabb ízektől indulok. Zöldségrémek, kecskesajt. Füstölt pisztráng. Aztán jöhet a nehéz tüzérség. Katonák a fehérbélű ropogós kenyérből, rá töpörtyű vagy húsos szalonna, lila hagymával. Kenőmájas a hegyes-erősből kanyarított karikákkal. A férjem csak annyit mond: művész! (Mármint a böllér.) Én azt hiszem, a kenőmájas a kedvencem. Nem, a töpörtyű, nem, mégis inkább a kenőmájas. Csak azért hagyom abba, mert egy minimális önfegyelem szorult belém. Viszont régóta hasonló választ adok, mint Boborján, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a kedvenc étele. „Az ebéd!” - vágta rá ő. A termelői piaci reggeli! – mondom én.

Gyömbéres sárgarépa-krémleves batátával

A recept a Húgomé. Melengető leves téli napokra.

A batáta (patata – krumpli! Mondja spanyolos lányom), más néven édes burgonya. C-, B-vitamin és ásványianyag-tartalma magas, cukorbetegek is fogyaszthatják! A színe sokféle lehet, a lilától a narancssárgán át a fehérig. A kumpli és a manióka után a harmadik helyen áll a világtermelést figyelembe véve a gumós és gyökérzöldségek listáján.

Hozzávalók

5 közepes sárgarépa

1 batáta (kb. 40 deka)

1 fej vöröshagyma

Kb, 1 centi friss gyömbér

2 deci tejszín

Olívaolaj

Oregánó

Só

frissen őrölt bors

a tálaláshoz sajt, esetleg csípős zöldpaprika

A zöldségeket megpucoljuk, felkockázzuk.

Az olívaolajon megdínszteljük a hagymát, aztán átpirítjuk kissé a zöldségeket.

Felöntjük vízzel (3-4 liter), belereszeljük a megtisztított gyömbért, fűszerezzük.

Addig főzzük, míg a zöldségek meg nem puhulnak.

A lábost lehúzzuk a tűzről. Összeturmixoljuk a levest. A tejszínt óvatosan hozzáöntjük. Még egyet lehet rottyintani rajta (de nem muszáj).

Karakteresebb ízű sajtot is lehet bele reszelni, a répa és a batáta elbírja.

Gluténmentes.

Tojásmententes.

Nos, az olasz nyelvvel, én nem voltam annyira jól felszerelve, amikor betértünk a helyi termelőhöz a tengerpartról hazafelé tartó úton. Krumpli kellett volna a vacsorához. Az apró rákocskák és az olívaolaj már ott lapultak a kocsi csomagtartójában. Már akkor is esküdtem a helyi termelőkre, és úgy gondoltam, hogy egész jól értem az olaszokat, biztosan ők is megértenek majd engem. Így hát, bekanyarodtunk a gazda udvarára. A bekezdésig, odáig, hogy buonasera, még egész jól ment a társalgás. Ezután jött a tárgyalás.

-          Potato? – mondtam ki az általam olasznak vélt szót, kérdő hangsúllyal.

Nem értette a jó gazda, így hát többször megismételtem a kérdésem. Sajnos kutató szemeim sehol sem fedeztek fel egy árva krumplit sem, amire rábökhettem volna. Így hát egyre kétségbeesettebben és reményvesztettebben ismételgettem: potato, potato…prego… Ettől fény gyúlt emberünk fejében:

-          Á, Pietro elment Rómába!  - kisebb megkönnyebbülést láttam a gazda arcán, végre kivágta magát. Miközben ezt gondolhatta: A lókötő Pietro! Itt ez a külföldi nő, a szokott forgatókönyv szerint átvágta. Dehogy mondom meg, hol van.

Ekkor megláttam egy szép ökörszív-paradicsmot az ablakban.

- Tomato. – mondtam kijelentő hangsúllyal. Mint tanító néni az első olaszórán. – Potato? – kérdeztem újfent, és a kérdéshez még a karomat is széttártam, nyomatékosítandó a kérdő hangsúlyt. Ekkor újra fény gyúlt emberünk szemében, ezúttal a helyes következtetésre jutott.

- Patate! – mosolyodott el szélesen. És már hozta is a krumplit. Már csak a befejezés volt hátra: Arrivederci!

Diós, sárgarépás sütemény cukormentesen

„Alkotói válság”, ez az én bajom*. – mondanám, ha én lennék Füles a Micimackóból. Munka, munka és munka - az igazság viszont ez.

Sokat beszélgetünk gyerekeimmel az Élet Értelméről, a munkáról, a pénzről, az igazi értékekről. Arról, hogy mért kell nekik korán kelni, és mért érünk csak későn értük a tanintézményekbe (érdekes módon valahogy mindig innen indul a megbeszélés). Kisfiam képzeletét az egész okfejtésből viszont mintha túlságosan is megragadta volna a munka ellenértéke. Nehéz elmagyarázni azt, amit az ember maga sem mindig ért. Nem azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, hanem azért kapunk pénzt, mert dolgozunk, ami fontos, hasznos, érdekes, vagy valami efféle (rémlik még „a nem azért élünk, hogy együnk….” stb. rigmus is, meg volt valami olyan kezdetű is, hogy „nem minden bogár rovar…” ja az valami más). Na, hát én mondom a kisfiamnak:

-          Drágám, nem a pénz a legfontosabb dolog a világon! – és folytatnám ugye a mindenki által jólismert „Szent Szülő Intelmei fiához’ remekmű pontjainak tételes felsorolásával, úgy mint szeretet, család, tisztesség, szabadság, kinek-kinek saját fontossági sorrendje szerint. De nem tudom belelovalni magam a szónoklatomba, mert a gyakorlatorientált emberpalánta megakaszt:

-          Hanem az ÉLELEM!

Kedves Olvasóm, lássuk be, a gyereknek igaza van. A szükségletpiramis alapeleme a biztonság, és úgy rémlik több évtizeddel ezelőtti tanulmányaimból, hogy rögtön utána a táplálék következik. Fordítsuk hát tekintetünket az élelem felé!

Diós sárgarépás sütemény cukormentesen

Néha tényleg nehéz mindig valami újat kitalálni, egyáltalán kitalálni valamit. Gyanítom, ez lehet a gasztroblogok népszerűségének az egyik oka. Most viszont ketten is a segítségemre siettek és új impulzusokat adtak. Egyikük Törökországban élő barátnőm, ha nevezhetem annak, és most mi hívjuk őt úgy: Nap. Naptól kaptam gasztroblogger tevékenykedésem egyik legmeghatóbb levelét, legújabban pedig recepteket kapok tőle, mint ahogyan ezét a süteményét is.

A másik impulzust pedig a már említett Nature Cooktától kaptam, aki az érdekes liszteken kívül édesítőket is küldött. Ezt a süteményt a Xukor nevű termékükkel sütöttem. Tisztesség ne essék szólván, ódzkodom minden mű dologtól (hát igen, a fogszabályzót sem kellett volna kivennem 2  használat után…), de ez a készítmény csak növényi eredetű és biogazdálkodásból származik, ezzel pedig meggyőztek. Nagyon könnyű volt dolgozni vele, mellékíze pedig egyáltalán nincs, így remekül be tudom illeszteni tavaszi fogyókúrás wellness-programomba is.

Hozzávalók

A tésztához

3 pohár Xukor Zéró

5 egész tojás

2 pohár reszelt sárgarépa

1 pohár durvára vágott dió

2 pohár liszt

1 zacskó sütőpor

Krém a tetejére

 5 ek Xukor Zéró

3 evőkanál liszt

1 egész tojás

2 deci tej

1 van

Liás cukor (ha lehet, igazi vaníliával)

3 ek tejföl

A diókat deszkán egy nagy kés segítségével gyorsan felaprítom, a répákat az almareszelőn lereszelem. Nap elmondta, hogy ő nem tett bele diót, és a sütemény anélkül is „működik”.

Összekeverem a tojásokat a cukorral egy nagy tálban, mixer segítségével. Hozzáadom a lisztet és a sütőport, majd a répát. A diót fakanállal keverem a masszához.

Tepsibe sütőpapírt fektetek, és a tésztát ebbe öntöm. 180 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt aranybarnára sütöm.

A krémhez mixerrel összekeverem a tojást és a Xukort hozzákeverem a lisztet, felöntöm tejjel, és habverővel simára keverem. Beleadom a vaníliás cukrot is. Folytonos kevergetés mellett besűrítem. Ha kihűlt, hozzáadok 3 evőkanál tejfölt.

Az eredeti recept szerint 5 deci tej kell bele, tejföl viszont nem. Nálunk azonban tejhiány, ámde tejföl-felesleg mutatkozott, így alakítottam át a receptet.

A kihűlt tésztát felkockázzuk, a tetejét megkenjük a krémmel.

Cukormentes.

Kisfiamnak nem csak a pénz, hanem a szív ügyeihez is van hozzáfűznivalója. Az eurovíziós dalfesztivál (amelynek megtekintése egy igazi kínzással ért fel a számomra, de hát a gyerekért mindent!) észt versenyzője azt nyilatkozta, hogy az általa elénekelt dal egy olyan érzésről szól, amit minden férfi átélt már: a szerelem vak.

-          Hát én ezt még nem éreztem! – mondta felháborodottan a 120 centis férfi ekkora oktalanság hallatán. Majd hátat fordított a tévének, és a kanapén párnákból, plédekből kialakított mókusfészekben jóízűen elaludt.

* Nagyképűség, ez az én bajom. – így hangzik az eredeti mondat.

 

Aki most ellátogat a Nature Cookta weboldalra, az 10 %-kal olcsóbban vásárolhat az internetes áruházban a következő kuponkód segítségével: hazi12. A kuponkódot a vásárlás véglegesítésekor kell az ajándékutalvány mezőbe beírni! 

Szüreti aranymuffin - Amerikai sütemények II.

Golden harvest muffin

Ebben a sütiben aztán minden van! Mégis olyan gyorsan össze lehet dobni…és az íze…nos a sütemény abbahagyhatatlan, ahogy a lányom mondta. Tulajdonképpen reformsütinek is felfoghatjuk, így a lelkiismeretünket is megnyugtathatjuk. Kiadós is, 24 muffin lesz belőle (ha egy muffintepsink van, felezzük a mennyiséget).
Először a teraszunkon megesett tankönyvbekötő bulira készítettem, emelendő a renyhe motivációt, amellyel a munkának láttunk kedves szomszédainkkal. Ugye milyen gyorsan telik az idő a barátaink és egy tálca sütemény társaságában?


Hozzávalók

1 bögre liszt
1 bögre teljesőrlésű liszt
1 bögre barnacukor (lehet kristály- vagy porcukor is)
2 teáskanál szódabikarbóna
2 csapott teáskanál fahéj
csipetnyi só
¼ teáskanál őrölt szegfűszeg
2 bögre reszelt alma (3 kisebb jonatán kábé ennyi)
½ bögre reszelt sárgarépa (egy szál répa)
½ bögre kókuszreszelék
½ bögre mazsola
½ bögre dió nagyobb darabokba vágva (egy egész bögre is belemehet)
¾ bögre étolaj
¼ bögre tej
2 zacskó vaníliás cukor (az eredeti recept 2 teáskanál vaníliát javasol – talán vaníliaaromára gondolnak)
2 egész tojás

1 bögre = 225 ml. Használj egy átlagos vizespoharat!

A sütőt felmelegítjük 175 fokra. A muffintepsiket kibéleljük a muffinsütőpapírral.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz összetevőket: a liszteket, a cukrot, a magvakat, a sütőport, a fűszereket.

Egy másik tálban összekeverjük a nedves összetevőket mixer segítségével: a tojást, az olajat, a tejet, a répát és az almát.

Egy fakanállal, gyors mozdulatokkal összekeverjük a két tál tartalmát.

A tepsi mélyedéseibe töltjük úgy, hogy körülbelül a háromnegyedéig legyen megtöltve, így lesz helye a süteménynek, hogy megnőjön.

30-40 percig sütjük.


Lányom kapott egy lányos könyvet, az van ráírva: „Fiúk kizárva! Figyelem a könyv olvasása a fiúknak pattanásokat okoz!”
Nem mintha kisfiam annyira érdeklődne a lányregények után, de ez a mondat bekerült a lelkében található rendezőszekrény „Megjegyeztem….” Fiókjába. Ez akkor derült ki, amikor egy kellemes vasárnap reggeli családilag megesett ágybanolvasáskor elmélyülten tanulmányozta a szakirodalmat, azaz kedvencét, a lego-katalógust. Csak egy rövid időre vonta el a tekintetét a színes és izgalmas lapokról, hogy a nővérét figyelmeztesse:
- Lányok kiütést kapnak, ha ezt olvassák!

Zöldborsóleves – ahogy én szeretem (alacsony kalóriatartalommal)

Minél kevesebb összetevőből áll egy étel, annál ízletesebb tud lenni, annál jobban érvényesülnek az alapanyagok saját ízei. Így vagyok a borsólevessel is, szeretem kiérezni belőle a zöldségek eredeti ízét. Úgy a legjobb, ha az ember egyenesen a kiskertből teszi a lábosba a borsót-sárgarépát-petrezselymet. Habár volt részem már effajta élményben, egyelőre még nem vagyok ilyen szerencsés. Azért a borsólevestől ez sem tántoríthat el.



Hozzávalók
30-50 deka zöldborsó (30 deka 270 Kcal)
4 közepes sárgarépa (30 deka 270 Kcal)
20 deka pulykamell vagy egy csirkeszárny –én a legtöbbször kihagyom (20 deka pulykamell 210 Kcal)
1 jó nagy csokor petrezselyem
1 evőkanál liszt (40 Kcal)
3 evőkanál olívaolaj (270 Kcal)
1 teáskanál só


A répát vékony karikákra vágom, az olajon átdínsztelem, így szép sárga színű lesz a leves (pirospaprika helyett). Rászórom a lisztet, összekeverem, óvatosan felöntöm vízzel. Beleteszem a zöldborsót, az apróra vágott petrezselymet, a sót és a húst. Addig főzöm, míg az összetevők meg nem puhulnak. A fedőt félre kell billenteni, mert a liszt miatt a leves hajlamos a kifutásra. Csipetkét nem szoktam tenni bele, nem rajongok a levesbetétekért. Ha már valami, akkor cérnametélt.

Az egész lábos leves kalóriatratlama 910 Kcal (húsnélküli változatban 700 Kcal). Ha a negyedét esszük meg, az 227 (ill. 175 Kcal).

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

Kisfiam azt mondja:
- Úgy szeretlek, mint a…fagyit!
- Inkább szeress úgy, mint a sót. - mondom én.
- A sóóóót??? – néz csodálkozva a fiam.
- Igen, képzeld, milyen lenne a leves, ha nem raknánk bele sót! – mondja a lányom, aki rögtön kapcsol.
- Hát akkor rakjunk bele lekvárt! – indítványozza a kisfiam.

Mit is mondhatnék, ebből a levesből kihagytam a lekvárt.