Olivával töltött olajbogyók

Vendégszerepel nálunk egy kiskutya. A gazdái nyaralni mentek, mi vigyázunk rá. Sokáig sírt, amikor itt hagyták, de aztán lassan megnyugodott és elfogadta, hogy most mi leszünk a családja. Kutyaszokás szerint felállította a rangsort, leosztotta a szerepeket. Én vagyok a főnök, általában követ, mint az árnyék. Épp, mint a gyerekeim kisebb korukban, megvárja, amíg a mosogatótól-konyhapulttól elfordulok, és megpróbálja kitalálni, merre fogok menni. Pont előttem topog, közben hátra-hátra néz, hogy ugye most jófelé megyünk. Aztán villámgyorsan irányt változtat, ha én is. A kisfiam a nagy játszó- azaz alomtárs, mivel pont olyan gyorsan és fáradhatatlanul szaladgál, mint ő. Nem unják meg egymás társaságát, és hasonló az érdeklődési körük is. Kisfiam örömmel fedezte fel a közös foci során, hogy „Süti jól cselez”. A metakommunikációját is érteni véli. A teraszon ebéd közben Süti fejecskéjét a tömpe lábikáira ejtve ejtőzik. Kicsi duracell-kutya gyorsan fürge, de gyorsan is lejár, ilyenkor pihenni kell. Kisfiam kommentálja a déli pihegés okát:

- Most kipiheni magát, mert ebéd után szaladgálni szeretne. Én majd szaladgálok vele! – ajánlja is fel rögtön a segítséget, ájtatos hangon. Jól tudja, hogy ebéd után, ha nem is aludni kell, de szeretjük a nyugalmasabb tevékenységeket. De hát mindent a vendégért, ugyebár…

És mi tagadás, vannak olyan ötletei is, aminek csak egyikük örül: hinta, csúszda. Az ölelő karokból azonban gyorsan elillan a pehelykönnyű ebecske. Azért kalandparkról nem volt szó!

És még egy nagyszerű ötlet:

- Én tudom, hogy a Sütit hogy lehet vadkiskutyává csinálni hamar! – ajjajj, ez nem jól hangzik. Szerencsére csak fülsimogatásról van szó, amitől rázza a fejét a kutyuska. Érző szívű kisfiam inkább mégiscsak focizik vele, ő Buffon, Süti pedig Sevcsenkó.

Olívabogyóval töltött húsgolyók

Jajj, hogy velem mi történt! Kinyitottam a postafiókomat és egy levél várt a Vidék ízétől, hogy bemutatnák a blogomat, döntsem el, melyik számban. A júliusira esett a választásom. Arra gondoltam, hogy nyáron az embereknek jobban van kedvük, idejük főzni, a strandon újságot venni. 3 receptről volt szó, kigondoltam, hogy strandmenüt készítek (és becsempészek egy negyediket is): olívával töltött bárányhúsgolyókat, paradicsomos, oregánós bulgurral töltött paprikát, kakukkfüves sonkás batyukat és mandulás meggytortácskát. Olyan ételeket választottam, amik minimális hűtést igényelnek, és akár kézzel is elfogyaszthatók. Kicsit mediterrános, kiegyensúlyozottan tartalmaz tápanyagokat és feldobhatjuk vele a különben a nyár szerves részét képező de esetleg már unalmas lángos-sült hal-hamburger menüt.

   Kölcsönkértem barátaimtól szép terítőket, piknikkosarat, kitakarítottam, elkészítettem az ételeket és gyermekeimmel felsorakozva vártuk az újságírót és a fotóst. Készült vagy 300 kép, a menüről – épp leszakadt az ég, hát nem erre a hangulatra gondoltam piknikezés címszó alatt - , a gyerekekről, rólam (amióta az eszemet tudom, utáltam, ha fotóznak, na jó kicsit fejlődtem, már nem bőgöm el magam ilyenkor, mint régen). Csinos, mutatós lett az egész cikk, aminek „kefelevonatát” megkaptam ellenőrzés végett. A fotókat és a az írást megtalálhatjátok a Vidék íze júliusi számában, ami a jövő héten jelenik meg.

A recept végtelenül egyszerű.

Hozzávalók

60 deka darált bárányhús (pulyka is lehet)

1 szelet kenyér beáztatva, kinyomkodva

1 kis fej apróra vágott fokhagyma

1 zúzott fokhagymagerezd

1 tk só

Friss bazsalikom levél összeaprítva

1 tojás (elmaradhat)

Zöld olajbogyó (lehetőleg magozva)

A hozzávalókat összedolgozzuk. Diónyi – az olajbogyó mérete meghatározó – gombócokat készítünk, a közepére olajbogyót ültetünk. A húsgolyókat sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetjük, egy kicsit meghintjük a tetejét étolajjal.

175 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes. (tojás nélkül)

A férjemnek is tetszik az ebecske, bár alapvetően hadilábon áll a háziállatokkal. Jól emlékszünk azonban érzelmeinek evolúciójára, aminek jó pár éve egy másik kutyácskával együtt töltött napok alatt lehettünk tanúi. Jó, rendben, de csak az előszobában lehet, rendben, de csak a parkettán maradhat (ennél a fázisnál arra mentem haza, hogy a kanapén együtt ülnek, és míg életem párja vizsgákra készül, a tananyagban való elmélyülést a kutya simogatásával segíti elő, aki mellette fekszik), na jó, de az ágyba nem jöhet fel, na jó, de a párnánkig nem jöhet el. Még szerencse, hogy az a vendégeskedés itt ért véget…

   Hát szóval a Kemény Férfiak nem érzékenyülnek el egy ebecskétől, pláne nem nevezik Sütinek. A Kiskutya megszólítás azonban az együtt töltött napok után már nem elég személyes. Így aztán a Sütinél egy fokkal keményebb csengésű nevet választott neki: Süni.

 

Csillaghullós augusztus

Augusztus, te gyönyörű, messzire futottál.
Azok a tücsökciripelős nyári esték, szénaillatú hullócsillag-lesések, éjszakába hajló szalonnaperzselő tábortüzek, ahol nem éneklünk már, pedig gyerekkoromban az énekszó éppúgy hozzátatozott a tábortűzhöz, mint a füst. Csillagok, csillagok….a dallam most is a fülemben cseng, ahogy a Börzsöny lankáin énekeljük, és felfénylenek a karnyújtásnyira, elérhetetlen messzeségben ragyogó égitestek.
De még mennyire felfénylenek, hogy aztán olyan gyorsan hunyjanak ki, mint amilyen gyorsan az éjszakai égen száguldanak. Nagy szerencse ilyet látni, és kívánni is lehet az égi vándoroktól. Jó tíz éve egy kisgyermeket kértem tőle, akivel és testvérével azóta együtt műveljük a csillaglesés művészetét. Csodákat tudnak ezek a csillagok! Olyast is, amire ember nem képes, például arra a mondatra ragadtatja magát a minden pulóvert, kabátot nyűgnek érző kislány, hogy „Mért nem öltöztem fel jobban?” Sőt, noha saját – igaz, régebben hangoztatott - vallomása szerint soha nem álmos, és ezért soha nem is alvó gyermek a megfelelő számú hullócsillag megtekintése után kijelenti, hogy fáradt és szeretne lefeküdni. Mondom, hogy csodatévő csillagok! Bárki kipróbálhatja, egy csillagfényes augusztusi éjszakán.


Joghurtos-sajtos pulykamellfilé nyárvégi-őszeleji zöldség ágyon

Főzés szempontjából azt hiszem, ez a kedvenc időszakom az évben. Ilyenkor kapható még a nyári kínálat, de itt vannak már az ősz kincsei is. Színes a piac, mint az őszi erdő, az embernek kedve és energiája is van a konyhai munkálatokhoz, és szívesen magába szippant* még mindenféle vitamint, földi jót, mielőtt magába szippantana minket a tél hidege.

Már nekiláttam a főzésnek, noha még nem éreztem úgy, hogy teljesen kész a koncepció. Szerencsére a rádióban épp a lecsófesztiválról és a kápiapaprikáról esett szó. Mivel az említett paprikaféle mellett jófajta ezüsthagymám is van kiskamrámban, tudtam, hogy megszületett a megoldás.

Hozzávalók
Többféle zöldség (pl. sárgarépa, ceruzabab, brokkoli)
1 fej ezüst (vörös)hagyma
1 cső zöldpaprika
1 cső kápiapaprika (lehet helyettesíteni más piroshúsúval, vagy egyszerűen zölddel is)
2 paradicsom
2 gerezd fokhagyma
Pulykamellfilé
Joghurt (vagy tejföl)
sajt
Olívaolaj
Oregánó
Só
bors

Felteszünk egy lábosban sós vizet főni. A zöldségeket megtisztítjuk, kedvünk szerinti formára vágjunk, majd a lobogva forró vízben megfőzzük. Trendi és egészségtudatos főzőmesterek főzzék ressre, roppanósra, kisgyerekesek főzzék agyon.

Közben elkészítjük a „lecsót”: olívaolajon megdínszteljük a nem túl apróra vágott hagymát, rádobjuk a paprikát, paradicsomot, megsózzuk, átrottyantjuk. A végén belekeverjük az oregánót, belenyomjuk a fokhagymát és addig kevergetjük, amíg az illatát meg nem érezzük (fél perc).

A kifőtt zöldségeket a lecsóhoz adjuk, jól összekeverjük, sütőlapra borítjuk.

A pulykamellet nagyon vékony szeletekre vágjuk (ha félig fagyott, nagyon jól lehet szeletelni), vagy kissé kiklopfoljuk. Ráterítjük a zöldség ágyra, kis olívaolajjal meglocsoljuk , megsózzuk, megborsozzuk.

A sütőben puhulásig-pirulásig sütjük 180 fokon. A sütési idő a hússzeletek nagyságától függ, körülbelül háromnegyed óra kellhet hozzá. Ha kész, a hússzeletekre kanalazunk joghurtot (tejfölt), megszórjuk reszelt sajttal, lehet füstölt is! Visszatoljuk a sütőbe és ráolvasztjuk a sajtot. (vö: sajtos husi).

Cukkinis tócsnival tálaltam.

Tojásmentes.
Gluténmentes.
Tejfehérjementesen hagyjuk el a joghurtot és a sajtot.


A hullócsillagokat legjobban a nyári réten lehet nézni, belesimulva a vadvirágok szőnyegébe. Ezúttal azonban nem a romantika, hanem a praktikum győzött. Tudományos felkészülés során jelöltük ki a helyet, ahol a legnagyobb esély kínálkozott a megfigyelésre, mégpedig egy megfelelő szögben elhelyezkedő gyérforgalmú utcaszakaszra esett a választás. Kevés autó jár erre, az igaz, de a csillagnézéshez mégiscsak túl sok. Hogy ne vakítsa el a szemünket a reflektor fénye, a közelgő autók láttán az ellenkező irányba fordítottuk a fejünket. Gondolom elég meglepő látvány lehetett az út szélén álló, a vaksötétben a másik irányba bámuló társaság. Egészen addig zavart, míg rá nem jöttem, hogy mi lehet erre az egyetlen ésszerű magyarázat: várjuk a buszt! A faluszéli legelő mellett...
Idén is szépet kívántam (nem magamnak), azt gondolom, hogy már teljesült is!

* Semmi csalafintaságra nem kell gondolni. A gombaporról pedig majd legközelebb írok. (nem mintha az valami illegális dolog lenne).

** Olyan vagyok, mint az egyszeri lány Mátyás király meséjében, hoztam is meg nem is. Fotó van, csak rá kéne varázsolni a gépemre. Még dolgozom az ügyön.

Mustáros pulykaszelet

A Húgomnak van egy isteni mustáros receptje. Mikor felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni, akkor kiderült, azt pácolni kell, nekem meg bő másfél órám volt arra, hogy az asztalra varázsoljam az ételt. Így egy másik koncepciót alakítottam ki. Hamarosan Nagy Családi Sütögetés lesz, akkor begyűjtöm a mustáros-kakukkfüves tarja fotóját-leírását (és jól meg is eszem majd). Mármint a husit.

Hozzávalók
1 kg pulykamellfilé
2 deci száraz fehérbor
3 deci húsleves alaplé (lehet biokockából is)
2 deci tejföl vagy tejszín
jó adag mustár (2/3 flakon)
feketebors
étolaj

A pulykaszeleteket vékonyra felvágjuk, egy serpenyőben étolajon mindkét oldalukat átpirítjuk. Egy külön tányérra félretesszük őket.

Ha kisültek a húsok, 2 deci fehérbort öntünk a serpenyőbe az olajra és átkevergetjük, hogy az odasült pörcök leváljanak az edény faláról. Hozzáöntjük a húslevest is, óvatosan, habverővel belekeverjük a tejfölt és a mustárt. Rátekerünk ízlés szerint fekete borsot, és gyakori kevergetés mellett felforraljuk, negyedóra alatt egy kissé besűrítjük. De azért maradjon valamennyire híg, hogy legyen miben átsülnie a húsnak. Sózni nem kell, a húsleves és a mustár éppen elég sós.

Jénai tálba helyezzük a húsokat, majd leöntjük a mustáros szósszal. Az én tálamban két rétegben fértek el a húsok, a kettő közé is öntöttem szószt. A mennyisége pedig annyi lett, hogy éppen ellepte a hússzeleteket.

175 fokon egy órán át sütjük. Ha nagyon pirulna a hús, mert időközben túlságosan elpárolgott a szósz, akkor fordítsuk meg őket, és a sütés további idejére helyezzünk alufóliát a tepsi tetejére.

Rizzsel és paradicsomos-pritaminpaprikás-olajbogyós salátával tálaltam. Ez utóbbira a férjem rákérdezett, hogy ezt meg MINEK? Igaza volt, a mustáros szószos hús és a rizs éppen megfelelő ízkombinációt eredményez. A paradicsom-paprika saláta sem volt rossz pedig, például annál a salátánál, amit harmadik osztályban készítettünk környezetismeret órán, és amiről én tökéletesen elfelejtkezve a rám kirótt alapanyagot, talán ecetet, nem szállítottam, amiért a tanító néni rosszalló fejcsóválásban részesített, nos ennél a salátánál például nagyságrendekkel jobb volt. Végül is vacsorára ettük meg, a forró nyári nap estéjén jól esett.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tesjfehérjementen növényi tejszínpótlóval.

Gyermekkecskéim nyáron nőnek a legnagyobbat. A szabad levegőn való játék, úszás, napsütés, egy jó ebéd és délutáni szieszta – igazi növekedés-kúra. Az ebéd utáni alvás azonban mindig alku tárgya, pedig, ha a cseperedő aprónép egyszer elalszik, akkor 2 óránál alább nem is adja. Ebből gondolom, hogy szüksége van rá. - Nem kell aludnom? Nézhetek mesét?– kérdezi a kézmosás után reménykedve. - De bizony kell. – mondom én – Az ágyikódba befekszel, behunyod a szemed és megnézed, milyen mesét adnak a szemhéjad belsejében. - Ott most sajnos nagyobb gyerekeknek való mese van! – vágja rá gondolkodás nélkül a hetyke választ. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam, azt mégsem válaszolhattam, hogy akkor nézze azt, ugyebár. Végül is győzött a szülői akarat, amit megtámogatott az a cél is, hogy mi is szeretnénk nyugodtan nézni a magunk felnőtt meséjét: a drámákkal teletűzdelt Tourt.

Gombás paprikás pulykarolád csomborral

B - terv grillezéshez

A terv az volt, hogy az alufóliába tekert pulykaroládokat majd a parázsban sütjük meg a krumpli mellett. Persze volt B-terv is, eső esetére. A tréfás kedvű természet nem esőt hozott, hanem orkánerejű szelet. Így jött a B-terv. Azaz a sütőben sütés.
A friss csomborcsokrot a piac eldugott szegletében találtam. A bevásárlókosaram ékességeként vittem haza.

Hozzávalók
pulykamellfilé
gomba
piros húsú paprika
vöröshagyma
olívaolaj
fokhagyma
egy csokor csombor (vagy kakukkfű – lehet száraz is)
só
bors

Elkészítjük a tölteléket. A gombát szeletekre, a hagymát és a paprikát kockákra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikát. Kicsit megfuttatjuk rajta a fokhagymát, épp csak amíg érezni kezdjük az illatát. Hozzáadjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, és a csombort (vagy a kakukkfüvet) is hozzáadjuk. Zsírjára sütjük, azaz addig főzzük, amíg a levét el nem fővi a ragu. Időnként keverünk rajta egyet.

Közben kiklopfoljuk a hússzeleteket.

Ha kész a gombás ragu, a hússzeletekre fektetjük, szépen feltekerjük és alufóliába csavarjuk.

A tekercsek a sütőben 200 fokonegy bő órát sültek.

Rizzsel tálaltam.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

Kisfiam az óvodába készülődött. Kérdeztük tőle, hogy mi lesz ott. Hiába, a hülye szülők szeretik felmondatni a gyerekkel a leckét…Vártuk, hogy majd szóba kerül a homokozó, a gyerekek, az ovónénik, a játékok.
- Lyányok, sok lyányok! – felelte az amorózó-palánta.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a férfias játékok kerültek előtérbe. Egész nap életeket mentenek, hajót, repülőt, vonatot vezetnek a kis ovisok. Tenger alá is merülnek, ha kell.
Mindez csakis együtt igazán jó.
- Ma a Bence volt a barátom. Remélem, holnap is az lesz! – összegzi a jól sikerült napot gyermekem.