Az élethez kell egy kis szerencse

- Nem, nem veszünk üdítőt. Sem kekszet. Sem gumicukrot. – ezzel higgasztom a kisfiamat a balettelőadás szünetében. Nővére szerepel a Diótörőben vagy a Négy évszakban, mindegy is, kisfiúk számára igazi embert próbáló program. Nem is tudom, mért kötöm az ebet a karóhoz. Talán mert nem szeretem az édességezést, a drága büfét, a sorban való lökdösődést. Igazán lehetnék egy kicsit megértőbb. Kisfiam fetreng a szünetben az üléseken, tekereg, mint a kígyó, utálja az egész helyzetet. Megpróbál rést ütni a falon, de nem megy.

- Nincs is nálam pénz – hangzik a végső érvem (és tényleg).

Szegény kisgyermek addig-addig kínlódik, hányja-veti magát, míg meg nem lát a földön egy kétszázast.

     -  Ez az én pénzem?

     - Hát persze, hogy a tiéd. – innen kezdve ugye nyert is.

     - Akkor azt csinálhatok vele, amit akarok.

     -  Igen. – mondom. Ez a játékszabály, elvégre honnan tanulná meg az önálló döntéshozást, ha nem hozhat       önálló döntéseket. A pénze felett maga rendelkezik.

Fergeteges vigyorral a fején vonulunk a büfébe Icateát venni. Bár a világ egyik legnagyobb átverésének tartom ezt a remek terméket – ahelyett, hogy az emberek maguknak csinálnának teát adalékanyagok nélkül, méregdrágán vesznek egy ihatatlan löttyöt – a szívem mélyén én is örülök. Mert ilyen az anyai szív, akkor örül, ha a gyereke is örül.

      -   Nem, nem ehetsz négygombócos fagyit. – mondom egy viharos széllel átszőtt koradélutáni sétán,               melyet egyik szép városunk belsejében teszünk meg.

      - Máskor ehetnék négy gombócot?

      -   Máskor ehetnél, de nem jó most az idő. És egyébként is mértéket kell tartani.

      -  Miért kell mértéket tartani? – itt egy anyai monológ következett az arany középútról.

Szerencsére épp szembejött a fagyizó, ami útját állta az egyik fél számára sem komfortérzetet biztosító csevelynek.

   Na és mi derült ki, miután megvettük a családtagok számára fejenként két gombócot? Csak itt, csak ma, csak Önöknek…. Aki két gombócot kér, az ajándékba kap egy minimagnumot (több mint egy gombócnyi fagyi). Ráadásul Édesapának ennyi elég is a jóból, a kiegészítő adag jégkrémre már nem tart igényt, eltenni nem lehet ugye. Milyen szerencse, hogy van rá vállalkozószellemű fiatal a körünkben. Csak lecsúszott hát a négy gombóc. A fergeteges vigyor és az anyai szív…lásd mint fent.

Mandulás-meggyes pite tojás nélkül

 

A mandula és a meggy remek párosítás, fokozzák egymás ízét.

Hozzávalók

25 deka liszt

1 csipet só

2 ek hideg víz

17,5 deka vaj vagy margarin

7,5 deka babapiskóta (vagy tojásmentes keksz)

7,5 darált mandula

50 deka meggy

Barna- vagy kristálycukor

Fahéj

A lisztet, a sót, a hideg vajat és a vizet összekeverjük. Ha van időnk, hűtőbe tesszük 1-2 órát pihenni (ez a fázis elmaradhat).

Egy fodrosszélű kerámiaedényt kivajazunk

A meggyet kimagozzuk.

A kekszet ledaráljuk.

A tésztát egy kisebb és egy valamivel nagyobb részre osztjuk. A nagyobb részt kinyújtjuk, kibéleljük vele a kerámiaedényt. Összekeverjük a darált kekszet és a mandulát, a tésztára tesszük. Ráhelyezzük a meggyet, megszórjuk fahéjjal és barnacukorral.

 

Kinyújtjuk a kisebbik részt is. Befedjük vele a tésztát. Virág- és levélalakzatokat szaggatunk a tésztából, és a tetejét kidíszítjük vele.

Megkenjük vízzel, és 200 fokon addig sütjük, amíg világosbarna nem lesz.

(Ehhez a recepthez az ötletet egy régi szakácskönyvem, a Dr. Oetker Gyümölcsös sütemények adta).

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen Liga margarinnal.

Az a szokás nálunk, hogy a jó bizonyítványért az az ajándék, hogy bemegyünk a könyvesboltba és a gyerekek választhatnak maguknak könyvet. (Szinte látom magam előtt, ahogy a Tisztelt Olvasó csettint is, ekkora nagyvonalúság láttán – de higgyék el, a gyerekek örülnek neki). Eddig nagyobbikunk mindkettőjükért helyt állt, hiszen csak ő volt iskolás. Idén azonban kisebbikünk saját jogán választhatott a polcokról. Kiválasztotta a Kókusz Kokó c. könyvsorozat egy darabját. Igazán megfelelő olvasmány egy olvasni éppen megtanult tanulónak, aki második osztályba léphet.

-        Ez elég olcsó, válassz még egyet! – szól megint csak az a szív.

-        Jó, akkor kérem még A fekete kő titkát is!

És mi volt A fekete kő titka fedőlapján? Egy matrica, 1+1 felirattal. Ugyanis járt hozzá egy ajándékkönyv…

Epilógus: Kókusz Kokót már a hosszú hétvégére való odamenet kiolvasta a nebuló, A fekete kő titkából a 140. oldalnál jár. Nagyon büszkék vagyunk rá. Szerintem rá fog még kapcsolni, mert ma találkoztam a barátja anyukájával a villamoson, aki elmondta, hogy Viktor a Ruminit olvassa és már 230 oldalt elolvasott, sőt, a következő kötetnél tart…

 

Reform sütemény meggyel, csokoládéval

- Hány éves?

- 40.

- Az nem öreg, a 128 például, na az öreg. – állapítja meg a kisfiam, úgyis, mint karrier-tanácsadó, amikor beszélgetünk valakiről.

Ezt a szemléletet különben átvehetnék az igazi HR-szakemberek is. Az emberpalánta alig több, mint az előbbi életkor egytizede, de máris határozott elképzelései vannak a férfias viselkedésről is. Egyik este azt kérte, hogy másnap ne kelljen oviba mennie. Megmagyaráztam, hogy ezt nem tudom megoldani, dolgoznom kell, és nem tudok érte menni ebéd után sem. Nyúzott még tovább, hiába jár már az óvoda vége felé, még mostanában is meg kell beszélnünk, hogy ő mért jár óvodába és én mért járok dolgozni. Most azonban rövidre zártam a megbeszélést azzal, hogy rámordultam: lehetetlent kér és menjen fogat mosni. Hallottam, hogy a fürdőszobából sirdogálás szüremlik kifelé, az az anyaszívet sajdító fajta. Kihívtam:

- Kisfiam mit csinálsz?

- Fogat mosok!

- Nem sírtál?

- Nem! – mondta határozottan, aminek némileg ellentmondott a szeme körül keletkezett két vörös folt. Jajj, de bántam már azt a rámordulást!

- Miért nem szeretnél oviba menni?

Megmagyarázta, hogy az egyik óvónéni beteg és akkor délután másik ovónénivel kell lenniük és azt nem akarja.

- Ha ennyire nem szeretnél oviba menni, akkor felhívom a Nagymamát és megkérem, hogy holnap vigyázzon rád, jó?

- Jó. - mondta megkönnyebbülten.

Hogy honnan vette, hogy egy kisfiú nem sírhat? Ezt bizony nem tudom. Nehéz kenyér szülőnek lenni.

Reform sütemény

Egy kolléganőmtől kaptam a süteményt és hozzá a receptet. Hogy mennyire számít reformnak, azt nem tudom, gyanítom, hogy már maga a szó: „reform” is elavult…. Annak idején, még az ántivilágban, amikor a hétvégén zsírban sütöttek a szüleink húst, a hétköznapi vacsorákon pedig az abból a lábosból kent zsíroskenyér járta, szigorúan fehér kenyéren, amikor nemhogy extra szűz, de olívaolajat se láttunk soha, amikor a tejről azt hittük, élet, erő, egészség…nos akkor volt a barátnőmnek egy könyve, amit rongyosra olvastunk. Az volt a címe: Reformkonyha. Sejtelmesen hangzó alapanyagok, furcsán összeválogatott hozzávalók. Tulajdonképpen ezt a könyvet olvasgatni majdnem olyan volt, mintha egy balettről olvastunk, vagy operákról készült festményeket nézegettünk volna. Hogy ennek a csodálatos tudományos műnek az elveit azóta oda-vissza megcáfolták, sőt az ellenkezőjét is, abban biztos vagyok. Gondoljunk csak a tojás, a tej, a vaj, a kávé vagy az alkohol több hullámhegyet és hullámvölgyet leírt pályaívére.

Amikor meghallottam a kollégabőm szájából, hogy Reform sütemény, egy régi vágyódásom vált plátói szerelemből kézzel fogható valósággá. Kicsit nem édes, kicsit furcsa ízű. De reform!

(a gyerekeim minderről mit sem sejtvén nagyon is megették).

Hozzávalók

20 deka liszt

20 deka tejes kiőrlésű liszt

1 sütőpor

3 tojás

5 deka barna cukor (bevallom ezt feltornáztam 10-re)

½ deci olaj

1 joghurt

1 citrom reszelt héja

Fahéj

Esetleg dió, mazsola

Csipet só

Meggy

Étcsokoládé

A tojást összekeverjük a cukorral, óvatosan hozzákeverjük az olajat. Belekeverjük a joghurtot, a reszelt citromhéjat, a fűszereket, végül a lisztet és a sütőport.

Kivajazott, kilisztezett tepsibe tesszük. A tészta tetejére meggyeket ültetünk.

175 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük

A tetejére olvasztott csokoládét csöpögtetünk. Kolléganőm azt írta, lehet olvasztott feketecsokit tenni. A lehet szót ebben a szövegkörnyezetben nem tudom értelmezni.

Nehéz kenyér szülőnek lenni.

Viszont úgy a jó, ha az a kenyér teljes kiőrlésű.

Karácsonyi sütemények

Ó az a csodálatos háztartási keksz!

avagy Válságkarácsony

Éreztem, hogy ennek a válságnak még nincs vége. Nem mintha annyira értenék hozzá, ez inkább csak olyan megérzés-féle volt. Vagy az a kelet-európai spleen, hogy jó úgyse jöhet. Na szóval, már megint itt van, kopogtat, dörömböl. Az ember meg csak töri-töri a fejét, hogy hogyan is legyen a holnap. Meg a holnapután. Pláne a Karácsony. Most írjam azt a közhelyet, hogy régen rossz, ha az ünnep nem öröm, hanem gond? Ha el van dugulva témától az orrcsövünk (ahogy kisfiam hívja a náthát)*, akkor hagyjuk inkább az egész görcsölést másra és koncentráljunk arra, amire tényleg érdemes. Mondok két kis ötletet, ami segíthet. Az egyik egy gyorsan és olcsón elkészíthető desszert. Még csak sütni sem kell (vö. takarékoskodás az energiával), sőt a gyerekeink is el tudják készíteni. Vagy mi magunk is az utolsó pillanatban, ha bokros teendőink folytán úgy esünk be a karácsonyfa alá. És a színe – bordó és fehér - igazán passzol a karácsony hangulatához. Az íze pedig az összetevők listája alapján meglepően finom. Annyira, hogy attól, akitől az édességet tanultam, még külföldről is kérték a receptjét. Sőt. Amikor nem érkezett időben, sürgető hangú levelet küldtek a tárgyban, rákérdezve, hogy az elkészítés módja államtitok-e vajon. Hát, ha az is volt, most már nem az, ugye. De hogy milyen keksszel lehet helyettesíteni Másországban a mi csodálatos háztartási kekszünket, azt én nem tudom…
(ja és persze, más gond is adódhat, mert nyugatabbra sem minden fenékig tejfel …)**

Hozzávalók
2x 20 deka háztartási keksz
2 családi tejföl
4 ek. porcukor
2 zacskó vaníliás cukor és/vagy fahéj
Meggybefőtt vagy más gyümölcs pl. kivi
1 tortazselé

A tejfölt összekeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.

A kekszeket szépen lerakjuk egy üvegtál aljára. Meregetünk rá a tejfelből, elsimítjuk. Ha fahéjasan szeretnénk, enyhén megfahéjazzuk.

Addig-addig rétegezzük így, amíg a készlet tart, vagy a tál pereme mínusz 1 centi magasságot el nem értük.

Rátesszük a meggybefőttet vagy a gyümölcsöt. A befőtt levével az előírásnak megfelelően elkészítjük a zselét, és bevonjuk vele a desszert tetejét.

Kész is vagyunk. Már csak 6 órát kell várni, hogy a keksz megpuhuljon.

* A németeknek nem a hócipőjük, hanem az orruk szokott tele lenni (Ich habe die Nase voll. – egy kis német nyelvlecke).
** Na ugye, ugye, milyen jó nekünk, van tejfölünk.

*** És a másik ötlet: az ember hajlamos arra, hogy azt a kicsit, ami van, a gyerekekre költse. Aztán a gyerekek meg döbbenten állnak a fa alatt, hogy Anyu, Apu, Ti nem voltatok jók??? Hát nektek semmit sem hozott a Jézuska/Mikulás/Angyalka??? (amúgy is olyan jelentése van ennek a dolognak, hogy a szülők nem számítanak...). Na hát mi azt találtuk ki a nagycsaládban, hogy amellett, hogy low budget-ajándék lesz, minden felnőtt csak egyet kap az összes többiektől. Így legalább együtt lehet rajta tanakodni, beszerezni, titokzatoskodni...

Történet helyett pedig

álljon itt most kisleányom levele a Télapónak (a Mikulás vs. Télapó viadalról majd később). Ő rendíthetetlenül akar benne hinni. Sosem kérdez rá, benne van a levegőben, hogy nem is akarja hallani az igazat. Remélem, a kisöccse majd felvilágosítja….

Képtelen természetrajz

A kisfiam nagyon szeret mesélni az állatokról. Például, hogy a cincér cinegél, és ezt úgy csinálja, hogy bólogat a kis fejével. Meg hogy ő már majdnem fogott egy mókust, de az éppen hogy ki tudott szaladni a kezei közül. És ott van az a bogár is, amelyik Franciaországban él, kék, zöld piros, és sárga, és ha lepisil, megnő az izmod. Meg a hatalmas meztelencsiga, amelyiknek két agyara van, és erősebb a gepárdnál is (gondolom gyorsabb is lehet, ha utol tudja érni). A félelmetesebb állatok bemutatásánál kutató tekintettel nézi az arcom, hogy kifürkéssze, igaz-e mindez, amit ő elmesél. Mert ha igen, akkor baj van… Miért is ne lehetnének ilyesfajta lények is a világon, amikor olyan képtelenségek is léteznek, mint a spenót, vagy a meggy. Az a jó kis cseresznye, ami savanyú, és egyesek még a süteménybe is beleteszik….

Meggyes pite

Ez az úgynevezett egyensúly tészta. Minden összetevőből annyiszor 4 dekát kell venni, ahány tojásunk van. A tepsi mérete dönti el, hogy mennyiből készítsük. Ez a recept a hagyomásnyos méretű tepsihez szól. És természetesen bármilyen gyümölcsöt lehet a tetejére szórni, Liga margarinnal készítve pedig tejfehérjementes.

Hozzávalók

5 tojás

20 deka vaj vagy margarin (én itt csalni szoktam, mivel nem akarom a hűtőben takargatni azt az 5 deka margarint, az egészet beleteszem – jót tesz neki, igaz, diétásabb nem lesz tőle)

20 deka porcukor

20 deka liszt

2-3 ek. rum

fél kiló gyümölcs

A süteményt ebben a logisztikai sorrendben elkészítve a leggyorsabb megoldáshoz jutunk.

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A tepsit kivajazzuk, kilisztezzük.

A tojásokat elválasztjuk, a sárgákat egy külön tányérba tesszük, a fehérjéket egy keverő tálba.

Kimérjük a cukrot és a vajat egy másik keverőtálba.

A robotkar segítségével felverjük a fehérjéket habnak. Innen kezdve viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, hogy össze ne essen (viszont megspórolunk egy robotkar mosogatást).

Összekeverjük a vajat a cukorral, és egyesével hozzáadogatjuk a tojássárgájákat. Azért van erre szükség, mert különben megcsomósodik a vaj.

Hozzákeverjük a rumot, majd a lisztet.

Óvatosan belekeverjük a tojáshabot úgy, hogy először az egyharmadát adjuk hozzá a masszához, és ha az már fellazult, akkor a többi részét is.

A tepsibe töltjük a tésztát, a tetején elrendezzük a meggyet-gyümölcsöt.

Az előmelegített tepsiben 40 percig sütjük. Ha a tészta pirul, és a széle kezd elválni a tepsi falától, akkor jó. (ha még nem, akkor még „szalonnás”, egy kicsit nyers belül).

Porcukorral meghintve tálaljuk.

Tejfehérjementesen LIGA margarinnal.

Mivel eléggé el nem ítélhető módon a szülők, Anyul és Apul még nem szánták rá magukat, hogy valamilyen gerinces, de agyaratlan, lehetőleg szőrös, és a gepárdnál kisebb lény tegye vidámabbá a Nyúlgyerekek napjait, hát ők azokkal az állatokkal játszanak, amik a kertünkbe tévednek: gilisztákkal, bogarakkal, csigákkal. Főleg csigákkal. Építettek is nekik a teraszon egy egész kis várat, bástyákkal, árokkal. Sajnos a csigák másképp gondolták, alig várták, hogy becsukjuk a teraszajtót, azt kiáltották: SZABADSÁG! - és huss, már ott sem voltak.

Az a valahai kislány is hasonlóakat gondolhatott, amikor kis bádogból készült homokozó vödrét teleszedte vagy 20 éticsigával, és a finom ebéd után maci helyett velük tért lepihenni az ágyikójába. Az Édesanya, mit sem sejtve nyitott be a szobába, hogy megnézze be kell-e takargatnia a kislányát vajon. Alig hitt a szemének: A kicsike, édesen alvó lányka körül és rajta művészi rendezetlenségben számos csiga kúszott-mászott. Az állatokért nem különösképpen rajongó Édesanya kibírta, hogy sikítozás nélkül gyűjtse be róla a vadállatokat, és tegye ki a szűrüket a kertbe.

A Mostani Kislány is szerette volna megismételni a történetet, anélkül persze, hogy ismerte volna, és mivel eltelt pár évtized, annak a modernizált változatát adta elő. Egy szép kis papírhajót hajtogatott, telerakta kisebb méretű, de szépszámú csigával, és be akarta rakni az autóba, amikor vásárolni indultunk.

- Mimikém, ezek a csigák szerteszét fognak mászkálni, amíg mi vásárolunk. – mondta Anyul, aki jól ismeri már a csigák furfangos észjárását.

- Dehogyis, Anyu, ezek teljesen bealudtak! – mutatott az alvást színlelő mozdulatlan kavicsokra Mimi.

De Anyul nem volt meggyőzhető, főleg, hogy kölcsönautóval járunk. Így a csigák egy bokor aljában várták haza kis barátaikat (már amelyik el nem szökött).

Egy klasszikus

Szép darab marhahúst láttam meg a hentesnél. Éreztem, hogy itt az idő, nem múlhat el a meggyszezon szósz nélkül.
A húslevesbe, mely nyakból készült, így a hentes meglátása szerint nyaklevest csinálok majd – jó sok zöldséget főztem. És jó sok cérnametéltet persze.
A húshoz főtt krumplit és meggyszószt készítettem.

Meggyszósz

A meggyeket kimagoztam. Gumikesztyűben, így még a jövő héten is vállalható a kezem, és majdnem olyan gyors, mint általában a meggymagozók. (na jó, savanyú a meggy, nekem olyanom nincs is, de kézzel tényleg gyors).
Feltettem annyi vízzel főni, hogy éppen ellepje. Rácsorgattam (fél)decinyi mézet, kávéskanálnyi fahéjjal meghintettem. A hús mellett sem az édes, sem a fűszeres íznek nem kell dominálnia, csak jelzésértékűen jelen lennie.

Mikor megpuhult, félrehúztam a tűzről és behabartam. Azaz a meggyeket szűrőlapáttal külön tányérra szedtem (ez fontos mozzanat, így nem lesz csomós a szósz), egy külön tálkában tejfölt két evőkanál liszttel elegyítettem némi víz és habverő segítségével, hogy sima legyen. Lassanként hozzámeregettem a meleg meggyléből, majd az egészet visszazúdítottam a lábosba. Enyhe tűzön nagyon gyakori habverős kavargatás mellett addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor visszaöntöttem a meggyszemeket is.

Kisfiam a délutáni alvásból ébredve is repetázott belőle.
Klasszikus menü, magyaros hozzávalókkal, ajánlható távolról hazaérkezett hazánkfiai fogadására (bár én idén túrós tésztával és kovászos uborkával tettem ezt, az ellen sem volt panasz). Más vidékeken a fehérrépából csak a zöldjét használják, a gyökerét megvetve eldobják. A zellergumóval szintén így tesznek. A meggyet nem ismerik, csak a cseresznyét.
És hogy mi volt az édesség.ezen hazai menü után? A melegre való tekintettel dobostorta-fagyi, melynek segítségével a kiskorúak Vágó Istvánná alakulhattak át.

Tojásmentes.

Együtt dolgozunk a kertben kisfiammal, én ások, ő markolózik. És közben odaképzeli magát egy igazi markoló ülésébe.
- Ha nagy leszek, munkás leszek! – kezdi a beszélgetést régi tervével – és építek nektek nyaralóházat (ez az apja vágyálma). És majd keresek pénzt és hazahozom.
- Ha nagy leszel, lesz családod, feleséged, kisbabátok, nekik vidd majd haza a pénzt, amit keresel.
- Hol találok feleséget?
- Vagy az iskolában ahol tanulsz, vagy egy mulatságban, vagy az utcán…
- És hol találunk babát?
- A feleséged pocakjában fog növekedni a baba, mint ahogyan te növekedtél az enyémben.
- Jó – egyezik bele – de majd gyere oda, és ne engedd, hogy sírjon a baba. Nevettesd meg.
Hiába az ő fejecskéjében még az van, hogy én leszek a felesége…

...máskor kopp

Krumplileves, ahogy én szeretem


Költséges volt a Karácsony, a Szilveszter, emelték a benzin árát, válság van, Buksi kiszökött, valamint elhatároztuk, hogy újévi fogadalomként vigyázni fogunk a saját és a pénztárcánk vonalaira. Természetesen fordított arányt remélünk, mi legyünk soványabbak, a pénztárcánk meg egyre kövérebb (sejtem, hogy fordítva lesz).
Kísérletet azért tehetünk, én bőségben is így szeretem a krumplilevest, ahogy nagymamám készítette.
Hozzávalók

krumpli

petrezselyem tekintélyes csokorral

leveskocka, lehetőleg bio (elhagytható)

2 evőkanál liszt

étolaj

só

Meghámozzuk és felkockázzuk a krumplit, apróra vágjuk a petrezselymet.

Az étolaj és a liszt felhasználásával világos rántást készítünk. Hirtelen mozdulattal, állandó kevergetés mellett felöntjük vízzel (vö. szegény ember vízzel főz). Ha habverővel csináljuk, könnyebben érünk el csomómentes eredményt.

A többi hozzávalót, a krumplit, a petrezselymet, a sót és a leveskockát a vízbe tesszük, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul.

Tejfölt teszünk egy tálba, és ha a megfőtt a leves, szép lassan hozzámeregetünk a levéből, a habverővel elkeverjük, majd addig ismételjük a folyamatot, amíg a tejfölös lé is meleg lesz. Ekkor az egészet visszaöntjük a levesbe.

Tojásmentes.

Hátrányból előny - almásmákostúrósrétes

Szeretem azt a menüsort, hogy leves és valamilyen tartalmasabb desszert, mondjuk rétes. Egyszer úgy alakult, hogy maradt még egy rétesre való lap és kicsi töltelékalma, túró és mák, de egyik sem annyi, amennyivel megtölthettem volna a rétesnyi lapot. Ezért egy hirtelen gondolattól vezéreltetve, mindhármat belezúdítottam, vesztenivaló úgysincsen-alapon. Annyira finom lett, hogy azóta direkt készítek ilyen rétest is, és nem csak egyet.

Kicsi fiunk is önmérsékletre van szorítva. A sok mikulási és karácsonyi édesség falása közben mintha elfelejtkezett volna a rendes ételekről. Ezért a tikk-takkból is csak bizonyos számút ehet meg. Igaz, ő utána még hosszasan szagolgatja a doboz tartalmát. Talán az illattal is el lehet telni, mert lefekvés előtt a következő megállapítással állt elő:

- Most már nem illatoznak, mert elmentek lefeküdni. Reggel majd felkelnek, megreggeliznek, felöltöznek tikktakk-ruhába, és újból kezdik az illatozást.

A kúra egyébként sikeres fordulatot vett, először is végére értünk az édességeknek, és tikktakkozás helyett édes mandarint eszünk vacsora után a kanapén, meghányva-vetve az élet ügyes-bajos dolgait.

Lapzárta után érkezett!!!!

Nagyanyó a petrezselyem felét a rántással együtt megfonnyasztotta és nem használt leveskockát.

Cseresznyés morzsás sütemény

Ezt a receptet is a cseh barátnőmtől kaptam, aki három nyelven írta a sütis füzetembe. Mivel nem tudok csehül, ő meg magyarul, ezért alapvetően angolul írta a receptet, kivéve a réteslisztet, mert azt magyarul. És a süti nevét csehül: Bleskovỳ kolać, ami gondolom cseresznyés sütit jelent.

Hozzávalók
2 csésze rétesliszt
1 csésze porcukor
2 tojás
1 csésze tej
4 evőkanál étolaj
1 csomag sütőpor
egy citrom reszelt héja (elmaradhat)
csipetnyi só

60-70 deka gyümölcs, ez most magozott meggy és cseresznye volt

A morzsához:fél csésze barna cukor
1 csésze rétesliszt
4 evőkanál hideg vaj vagy margarin


Bekapcsoljuk a sütőt 175 fokra. Ez a süti annyira gyorsan elkészül, hogy mire felmelegszik a sütő, a hozzávalókat is összekeverjük.

A tésztához összekeverjük a tojást a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat, óvatosan az olajat. Belekeverjük a tejet, és végül a lisztet a sütőporral.

Kivajazott, kilisztezett tepsibe tesszük. Egyenletesen megszórjuk a gyümölcsdarabokkal.

A morzsa összetevőit is összekeverjük. Mivel hideg a vaj, és kevés is, nem lesz belőle krém, csak morzsa. Ha mégis úgy látnánk, hogy kezd összeállni masszává, akkor hagyjuk abba a keverést. A morzsát rászórjuk a gyümölcsre.

A tepsit betoljuk a sütőbe, addig sütjük, amíg a széle aranybarnává nem kezd el válni (kb. 40 perc).

Csodasüteményről van egyébként szó. A kisfiamnak jutó sütikockákba ugyanis soha, de soha nem kerül meggy, csakis cseresznye. Sőt a múltkor az a csoda is megesett, hogy szilva volt az ő falatjában, pedig én nem is vettem észre, hogy raktam volna bele.

Folyton reménykedünk mindenféle csodákban amúgy is. Kislányom azt kérdezte tőlem:
- Anyu, te tudtad, hogy a Nagyi és az unokatestvéreim nem hisznek a Mikulásban?
Mindezt mint érdekességet adta elő, hiszen vallási tolerancia uralkodik nálunk. Van aki hisz a Mikulásban, van, aki nem.
Szerencsére van annyira szemérmes magával szemben, hogy azt nem kérdezte meg, hogy én vajon hiszek-e.

Mandulás almatortácska

„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – énekli a kisfiam. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.

Még pocakos koromban (De hiszen ma is az vagy! – a szerk. – Ja igen, de már nem úgy.), szóval pocakos koromban egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá, 20 perc múlva, amikor megérkeztem ez a sütemény már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!

10 deka barnacukrot (ennek hiányában kristálycukrot) összekeverünk 10 deka olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverünk 1 tojást, 1 citrom reszelt héját, egy icipici sót, 12 deka lisztet, és 1 teáskanál sütőport. Dolgozzunk fakanállal. Kivajazott tortaforma aljára 2-3 hámozott almát felcikkezünk, meghintjük egy kis mazsolával, fahéjjal, pici cukorral. Ráterítjük a masszát. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, a sütőportól úgyis megdagad a tészta. Meghintjük héjától megfosztott mandulával és egy zacskó vaníliás cukorral. Süssük 175 fokon 30-40 percet, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A manduláról úgy lehet eltávolítani a héját, hogy forró vízzel leöntjük, s ha kihűl, könnyedén lehúzhatjuk róla.

Ezt a süteményt bármilyen gyümölcsből, vagy gyümölcskombinációból elkészíthetjük, nálunk nagy kedvenc a szilvás, vagy az őszibarack-meggyes változat is. A tortaforma alá terítsünk alufóliát, hogy a lédúsabb gyümölcsök kicsorduló levét felfogjuk.

Azért hívom tortácskának, mert nem túl nagy mennyiség, az én kapcsos tortaformám 23 cm átmérőjű. Ha nagyobbat szeretnénk sütni, akkor a mennyiséget duplázzuk meg!


Tejfehérjementesen: Liga margarinnal

Gluténmentesen: kukoricaliszttel