Kolbászos falatkák

Újévkor malacot kell enni, mert az orrával előtúrja a szerencsét, míg a szárnyast kerülni kell, mert az pedig elkaparja. (kicsit oda kell figyelnem, amikor erre a bölcsességre gondolok, hogy nehogy úgy járjak vele, mint a csokigolyó-reklámmal: nem a szádban olvad, csak a kezedben! – vagy valami efféle). Szóval én is valami disznóság után néztem a kamrában (nem, most nem Aput akartam leleplezni, aki ott szokta megenni titokban az édességeket, így már a gyerekek is tudják, hogy ha csendben, kicsit hosszasabban időzik odabe’, akkor mit is csinál). Nem kellett sokáig keresgélnem, mert rögtön szemembe és orromba ötlött az ősszel beszerzett, egyenesen a füstölőből érkezett gyönyörűszép házikolbász-sor.

Hoppá, akkor most végre sort kerítünk a Húgom egyszerű, de nagyszerű ötletére, a kolbászos falatkákra! Tulajdonképpen a kolbászon kívül semmi extra nem kell hozzá.

Hozzávalók

kolbász

½ kiló liszt (egészségtudatosak használjanak 2/5 arányban teljesőrlésű lisztet)

1 szárazélesztő a belvárosi orvos patikájából

1 tk cukor

1 tk só

3 ek étolaj

10 deka reszelt sajt

margarin a sütőlap kikenéséhez

Egy mély tálba 2 és fél deci meleg (de nem forró) vizet teszünk, hozzákeverünk a mixer dagasztókarjával 1 tk cukrot, az élesztőt, belekeverjük a 3 ek. étolajat, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta összeáll és elválik az edény falától (kb. 5 perc). Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz. Ez tehát egy kenyértészta.

Letakarva ¾ órán át meleg helyen pihentetjük.

Amikor szépen megkelt, akkor lisztezett deszkán kinyújtjuk, kolbászkarikákat fektetünk rájuk, majd kb. 5x5 centis négyzetekre vágjuk. A kolbászkarikás tésztadarabokból, mint ahogy a szilvásgombócot is szokás, csinos kis gombóckákat formálunk. Ha sietős a dolgunk, a nyújtás részt kihagyjuk, egyszerűen csak csippentünk a tésztából, és belegöngyöljük a kolbászdarabkákat.

A gombócokat kivajazott/margarinozott tepsibe vagy jénaiba ültetjük, kis távolságokra egymástól. A széleit megkenjük egy kis olvasztott vajjal/margarinnal. Süléskor a gombócok szépen össze fognak érni.

A tetejükre reszelt sajtot szórunk, és 175 fokon körülbelül fél óra alatt – a sajt pirulásáig megsütjük őket.

Az enyémek éppen kisültek, már csorog is a nyálam, hogy mikor haraphatok bele.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Szóval a karácsonyfát együtt díszítettük fel a gyerekekkel. Nagyon élvezték. Annyira, hogy amikor kész lettünk, egymást licitálva ájuldoztak:

- ÓÓÓÓ de szép lett!

- Hát én ezt nem hiszem el!

- Mindjárt el is ájulok!

- Ez nem lehet igaz! Csípj meg!

Hát ez utóbbi meg is történt. Kisfiam a kívánságnak megfelelően megcsípte a kislányomat. Aki naná, hogy sírva fakadt. Én meg naná, hogy vigasztaltam, de nem sokáig bírtam röhögés nélkül. Szerencsére ő sem.

A téli szünet pedig nem téli szünet egy jó kis mozi nélkül. Nem voltam elájulva a kínálattól, a választás végül a Csizmás Kandúrra esett.

- Anyu, magammal hozzam a kutyusomat is? – kérdezi a leánykám kezében az agyonmosott játékkutyust szorongatva.

- Ahogy szeretnéd! – mondom, mert a döntést, hogy „nagylányként“ is játékállatot hoz magával nyílt terepre, neki kell meghoznia.

- Háááát, nem is tudom, hogy kutyusnak jó-e macskás filmre mennie! – osztja meg velem tépelődése igazi indítékát.

- Ó, efelől nyugodtan elhozhatod!

Nagy sóhaj a válasz, és a kutyus is jön velünk. Még jó, hogy neki nem vettünk 3D-s szemüveget, így nem látta kristálytisztán azt a sok macskát, akik a mozivásznon felvonultak.

Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Farsangi fánk

Kicsi fiamnak sikerült egy LEGO-könyvet beszereznem. Nagy kincs az, nagyobb, mint a szorgosan gyűjtögetett LEGO-katalógusok. Tudtam, hogy mit vállalok a könyvvel: ezer kérdést, hogy „ezt is megveszed nekem?”, miközben végignézzük a számtalan képet, addig, amíg már zsong a fejem. Mit is válaszolhatnék erre? „Megvesszük, ha milliomosok leszünk!” Fáradhatatlan rajongóm ezért már eleve így kérdez: „Anyu, megveszed nekem, ha milliomosok leszünk?” Azt persze már megbeszéltük, hogy akkor leszünk milliomosok, ha nyerünk a lottón. Azért egyéb lehetőségek is szóba jönnek a csodás játékok beszerzésére, például a zsebpénz összegyűjtése. Ami valljuk be, egy drága LEGO-készlet estén igencsak hosszadalmas lehet. Kisleányom, aki már tájékozottabb az élet dolgaiban, előállt a pofonegyszerű megoldással:
- Költsük el most a pénzünket, mert ha euró lesz, úgysem tudunk majd vele vásárolni!
Hát mit mondjak, szerintem sem fogunk tudni vásárolni az átváltás után pláne mikroszkopikus mérető összegeinkkel. De azért szólhatna valaki a pénzügyminiszternek is, hogy itt bizony már az aprónépek is arra számítanak, hogy lesz egyszer magyar euró…..


A fánk receptet több recept alapján gyúrtam-dagasztottam a magam ízlése szerintire.* Az enyém pillekönnyű szokott lenni, és abbahagyhatatlan.

Hozzávalók
4 dkg élesztő
2 dl langyos tej
10 dkg cukor
50 dkg liszt
csipetnyi só
1 citrom reszelt héja
2 tojás sárgája
7,5 deka margarin vagy vaj

A tejet meglangyosítjuk. 1 decit az edényben hagyunk, egy decit egy külön tálba öntünk. Az edényben levőhöz hozzámorzsoljuk az élesztőt, egy teáskanál cukorral elkeverjük, letakarjuk, és körülbelül tíz percig várunk, eddigre feljön az edény tetejéig.

Közben megolvasztjuk a margarint (vagy vajat).

Egy mély edénybe kimérünk 50 deka lisztet, a közepére kis mélyedést alakítunk ki. Ebbe öntjük bele az élesztős tejet úgy, hogy közben a lisztből hozzákeverünk annyit, hogy galuska lágyságú tésztát kapjunk. Letakarjuk egy konyharuhával és 10-15 percre félretesszük.

A másik egy deci tejet kikeverjük a tojássárgájákkal, a sóval, a cukorral, a reszelt citromhéjjal.

A robotgép dagasztókarjával átdolgozzuk az élesztős lisztet, ügyesen hozzácsorgatjuk a cukros tojásos levet, majd az olvasztott margarint. Addig dagasztjuk, amíg szép fényes lesz a tészta és elválik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz.

Konyharuhával letakarva, meleg helyen, körülbelül ¾ óra alatt a kétszeresére kelesztjük.

Atgyúrjuk, enyhén lisztes gyúródeszkán kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A sütésig konyharuhával takarjuk le, és így kelesztjük tovább.

Az olajat közben felforrósítjuk. Közepes lángon, ne legyen túl forró, különben a külseje megég, a belseje nyers marad.

Porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk.

Itt van a farsang, ami a gyereknek öröm, az anyukának munka köhöm öröm. Az iskolában tematikus farsang lesz (éljen a szabadon szárnyaló gyermeki fantázia). Az osztályoknak népviseletbe kell beöltözniük. A mienk Ausztrália lett…

Szerencse, hogy a gyerekeknek nem kell farsangi időszak ahhoz, hogy bárminek is képzelhessék magukat.
Kisfiam simogatja az arcát a tükör előtt, mint ahogyan azt az apjától látta, majd szakértő hangon kijelenti:
- Ma nem borotválkozom.

* Az Officina Nova Édességek c. könyvében található recepet az alap.

A kelttészta nagy kedvencem.

Tejfölös kelbimbó

A ronda és finom kategória újabb darabja. Viszont szépséget nem is ígértem a blog alcímében, csak azt, hogy gyors, olcsó, egészséges. És ez éppen erre az ételre illik.


Hozzávalók
fél kiló kelbimbó
4 deci tejföl
15 deka sajt
2 tojás
szerecsendió
2-3 gerezd fokhagyma (Barátaim, a kicsi, de annál ízletesebb magyar fokhagymát vegyétek, ne az óriási kínait!)
só
bors
vagy bármilyen más fűszer, ami a kelbimbóhoz illik

A kelbimbót enyhén sós vízben megfőzzük.

Közben a praktikum végett abba a jénai tálba, amiben majd sütjük az ételt, belereszeljük a sajtot. Összekeverjük a tejföllel, a tojással és a fűszerekkel. (a szerecsendiót szeretem frissen reszelni). Belepréseljük a fokhagymát is. Ha megfőtt a kelbimbó, lecsepegtetjük, és a masszába keverjük.

175 fokon addig sütjük, amíg a teteje az általunk kedvelt pirultsági fokot el nem éri.

Hús mellé köretnek készítettem egy hétköznapi vacsorára. A maradékot másnap ettem meg a munkahelyemen csak úgy magában.

Gluténmenetes.

- A barátom a Bálint, mert jót játszunk. – meséli a kisfiam – És azért is szeretem, mert gonosz!
- Harcos? – próbálom megfejteni a rejtvényt. Hiszen a Mókuscsoport tagjai most éppen páncélos lovag korszakukat élik.
- Igen! – ismeri fel kisfiam örömmel a szót, amit keresett. – A lányok pedig szépek! – teszi hozzá.
Erre pedig magától kellett rájönnie, mert mi még idáig nem jutottunk, csak addig, hogy a lányokat előreengedjük az ajtónál és segítünk nekik, ha kell, mert a fiúk erősebbek. A kisfiam a lovagképzőbe jár.

Lehet, hogy a tejfölös kelbimbó ronda, de a lányok szépek!