Brumi utolsó napja az óvodában. Hát ez is eljött. Persze, hogy eljött, négy év gyorsan lepereg. Szinte észre sem veszi az ember. És az önálló élet első sikereit felmutató, a szobatisztaság elérése feletti diadalmámorral átitatott, selypítő, kantárosnadrágos, babaarcú kis csomagocskából bicigliző, lovagló, hölgyeket előreengedő*, kicsiket istápoló, hajórajongó öntudatos hatésféléves lett. Erre a jeles eseményre az egész család kivonult. Brumipapa felhívta a figyelmemet arra, hogy egyeztessük óráinkat, mert le nem maradna kisfia igazi óvodából való ballagásáról. Apuka szépen elbeszélgetett az óvónénikel, amíg mi kiürítettük a kis öltözőszekrényt. Volt ott minden: vadászrepülőgépes kártya, kinőtt csereruhák, botok és kavicsok garmadája, madártollak, valamit önbehúzó facsavar és különböző szögek. Az egészet bepakoltuk a tűzoltójeles lenvászonszatyorba (amit jövőre egy szerencsés kézzel beszerzett ujjlenyomatos-rendőrséges fog felváltani).
Az érintett különösképpen nem volt meghatva, hazafelé úton arról csacsogott, hogy hogyan fogja Beni barátjával annak hajóit megszuperíteni és vízre bocsájtani. Csak az öregszülék voltak megilletődve. Mert hát kit hozzanak az óvodába ezután?
Zöldborsófőzelék
Ez a kedvenc főzelékem. Szeretem, ha nem egy ragacsos masszában üldögélnek a frisszöld borsószemek, ezért habarom be.
Hozzávalók
Zöldborsó (ha frissen, hüvelyestől vesszük, akkor bő egy kiló)
2 deci tejföl
2 evőkanál liszt
1 tk só
1 kk cukor
Egy nagy csokor petrezselyem
A borsószemeket az apróravágott petrezselyemmel, a sóval és a cukorral felteszem főni, annyi vízben, hogy épphogy ellepje a borsót (különben minden főzeléknek ez a titka, nem szabad túl sok vizet használni).
Ha megpuhultak a borsószemek, akkor behabarom, még pedig a következőképpen: egy tálkában összekeverem a tejfölt és a lisztet, hozzáadok egy kis vizet és habverővel tökéletesen simára keverem. A megfőtt borsó levéből hozzálöttyintek egy keveset, ezzel is elkeverem. Addig kevergetem hozzá a forró levet, amíg a tejfölös keverék át nem melegedik. Akkor az egészet visszaöntöm a lábosba, és fakanállal folytonos kevergetés mellett, pár perc alatt besűrítem a főzeléket.
Homályos tükörtojás
Hallottam a rádióban, hogy azon mérik le akár elegáns éttermekben is, hogy ki mennyire ért a konyhához, hogy egy tükörtojást kell készíteni, még pedig tökéleteset. Ha jól értettem, a tökéletes tükörtojás lényege valami olyasmi, hogy a fehérje is rezgő marad, még véletlenül se ég oda, nem keményedik meg. Nos, szerintem az én tükörtojásomtól felmenne az agyvize a felvételiztető bizottságnak, valószínűleg úgy járnék, mint a gigasztár-jelölt, 20 másodperc alatt fújná le a zsűri a produkciómat. De hát mit tegyünk, én a tojásból a sárgáját sem szeretem rezgősen, nemhogy a fehérjét, hanem csakis jól átsülten. A következőképpen járok el tehát.
Egy serpenyőbe olívaolajat öntök és beleütöm a kellő számú tojást. A tetejét enyhén megsózom és megszórom friss vagy szárított bazsalikommal. Amikor átsült az alja, akkor annyifelé osztom, ahányan vagyunk, és mint egy tortát, felszeletelem a tojást, a szeleteket pedig átfordítom. Ezt az oldalát is enyhén sózom, erősen bazsalikomozom. Nagyon szeretjük főzelékek mellé.
A gyerekeknek nem a szilveszter, hanem a nyár az igazi évforduló. Kicsi leányommal a szobáját tettük rendbe több felvonásban. A látszólag rendes lányszobából sikerült több zsáknyi feleslegessé vált holmit kihordani. Kitettük a szűrét a fagyöngyfűző-készletnek, a hercegnős kirakósoknak, a fésülgetnivaló babafejnek (fodrászkészlettel), ezernyi hajguminak és hajcsattnak. Ezek többnyire egy cipősdobozba kerültek, hogy majd a mikulásgyárba vigyük decemberben. A padlásra került a játék-babakocsi. Ebbe kapaszkodva tanult meg leánykám járni. A barbik és a kiskonyha egyelőre maradhatott. Helyet találtunk a születésnapra kapott cd-lejátszónak, az évközben kapott sok-sok könyvnek. A logikai készlet és a papírmérőszalag átkerült az iskolába készülő birodalmába. A rózsaszín lányszoba dekorációs papírcsíkját a hercegnőket még nem tudtuk felülírni, mert nem találtunk megfelelő mintájú csíkot a barkács-áruházban. A munka után pihegve ültünk a vacsoraasztal mellett. Kisnagylányom nézegette saját karját, és azt mondta: olyan kíváncsi vagyok, milyen leszek tíz év múlva! A szervezetem már tudja, csak még én nem!
* A híradóban (amit mostanában inkább nem szoktunk nézni, mert inkább kékfény az, mintsem tájékoztatás a (világ)politikai eseményekről) láttuk, hogy egy nőt börtönbe csuknak. Kisfiam, akit lovagnak nevelünk, és a szó értő fülekre talál, szóval kisfiam teljesen ledöbbent: Nő a börtönben???? Azt hittem, a nőket tisztelni kell! – mondta.