Birsalmasajt

Apukám kedvence. Ezért fogtam neki a főzésnek, és meg is szerettem.

Pedig sokáig némi hátborzongással gondoltam rá, pedig nem is szegény birsalma tehetett róla. A barátnőm nagymamája faluról küldött csomagokat. A falu nevére már nem emlékszem, arra viszont nagyon is, hogy szinte minden oroszóra azzal kezdődött, hogy a tanárnő megkérdezte, vajon merre van ez a falu: na szévere ili na júge? Azaz északon vagy délen? Sose tudtuk meg, hogy a legalább hússzor elismételt párbeszédnek melyik pontján jött rá a tanárnő, vagy rájött-e egyáltalán, hogy ezt mintha már hallotta volna. Mi viszont egy életre megjegyeztük ezt a két égtájat. A keletet tudtuk a Vosztok-programból, a nyugatra meg valószínűleg sose lesz szükségünk – gondolhatta bárki, és nem sejtettük, hogy az üzenet el van rejtve pedig a szóban (a Zapad, a Zanyad idejöjjön). 
    A falusi csomagok, melyeket a nagymama küldött, tele voltak finomsággal.  Ági barátnőm pedig szép szeletet kanyarított a birsalmasajtból, még mielőtt a többiek hazaérnek. Valami nagyon furcsa íz ömlött el a szájában. Az osztály évekig ismételte szent borzadállyal: zselés kacsavér volt ugyanis, ugyanolyan őzgerinc formájú, mint a birsalmasajt. Azóta sem tudom, mire használják a zselés kacsavért. Még csak nem is hallottam soha ilyesmiről, azóta sem. Az esszénk témája ezúttal azonban nem a kacsavér, hanem a

Birsalmasajt

Hozzávalók

Birsalma

Kristálycukor

Dió

Mandula

egy citrom héja és leve

A birsalmákat megmossuk, hogy lejöjjön róluk az a kis barna pihe. Feltesszük főni annyi vízben, hogy ellepje – ha kell, használjunk több edényt.

Igen, egyben, héjastul, magházastul. A birsalma kemény gyümölcs, miért fárasztanánk hát vele magunkat, hogy háztartásunk legélesebb késeivel, metszőollóval, gyémántvágóval, flexszel próbáljunk megszabadulni a felesleges részektől? Michelangelo óta tudjuk, hogy minden kőtömbben benne lakozik a szobor, csak le kell faragni a felesleget, nos, én ebben az esetben egy lényegesen egyszerűbb megoldást ajánlok. A titok az, hogy a birsalmákat nagyon puhára kell főzni, majd krumplinyomón áttörni.̽ Úgy, ahogy van: a felesleges rész – a magház – pedig szépen benne marad a krumplinyomó belsejében.

A passzírozás közben a pürét ügyesen adagolva meglocsoljuk a citromlével, hogy ne barnuljon meg.

Megmérjük a birspürét és annyi kristálycukrot teszünk hozzá, amennyi a gyümölcs. Folyamatos keverés mellett közepes tűzön összefőzzük, a mennyiségtől függ, hogy mennyi ideig tart, körülbelül fél-háromnegyed óra kell hozzá. Ha egy porcelán tányérra teszünk a püréből, akkor látni fogjuk, hogy nem folyik szét, megőrzi az alakját – ekkor már jó lesz a birsalmánk.

Amíg a püré fővöget, egy éles késsel (zsilettpengével, orvosi szikével) levágjuk a citromról a sárga héját apró darabokban, vigyázva, hogy a keserű fehér héjból ne jusson mellé.

A főzés végén hozzákeverünk egy marék diót és a citromhéjat, ha szeretjük, mandulát. Tűzálló edénybe – legcsinosabb az őzgerinc-forma - merjük úgy, hogy a tetejét – ami majd az alja lesz, ha kiborítjuk a tálból – szépen lesimítjuk annak érdekében, hogy egyenesen megálljon majd a lábán.

Már csak pár napot kell várni és kész is a birsalmasajt.

Ha megdermedt, elválik az edény falától. Szépen, óvatosan kisegítjük a birsalmasajtot az edényből.  Cupp, mondja majd ő az edénynek. Cupp, mondjuk majd mi a birsalmasajtnak.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

̽ Márványtömbök esetén nem alkalmazható módszer.

A birsalmasajt nagy utazó. Nem csak országon belül kel útra, faluról a városba. Most nemzetközi vizekre evez, na jug, azaz délre megy majd egy repülő fedélzetén. Nem először teszi ezt, mindig izgulok egy kicsit, hogy sikerül-e célba juttatnom. Van elképzelésem róla, hogy a reptéri bőröndröntgenben minek nézhetik, ezt azonban a biztonsági szűrőprogramok miatt nem írom most ide. Egyben mindenki biztos lehet: kacsavér nem lesz benne. Kockázatot pedig kizárólag a haskörnyéki úszógumikra jelenthet.

Apukám boldog születésnapot!

Az ország tortája - Szabolcsi almás máktorta

- Na, féltetek? – kérdezem aggódva gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig már elég nagyok.

- Dehogy is! – mondja a lányom. – De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után. 

- Igen, mert én vagyok a kecskemama és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.

Pedig már nagyok és ezt észre kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM A  PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen, hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó, az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra -  de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).

Nehéz eltalálni, hogy mit is engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne a helyes. Paramama vagyok.

És nehéz azt is tudomásul venni, hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.

Szabolcsi almás máktorta

Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.

Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni vele.

A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy „18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.

A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van – ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).

Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát, kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van szükség.

A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat arányaihoz igazítottam (az 1,6 kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a házilagos kivitelezéshez).

Hozzávalók

Tészta

30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)

20 dkg cukor

12 dkg mák

4 dkg édes morzsa

1 közepes alma lereszelve

Almatöltelék

3 dkg vaj

4 alma

2 ek. cukor

½ citrom leve

Krém

4 tojássárgája

8 deci tej

20 dkg cukor

6 ek. liszt

2 cs. vaníliás cukor

4 deci tejszín

A díszítéshez

darált mák

héjas almaszeletek párolva

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az édes morzsát.

A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.

A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett besűrítjük.

Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.

Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:

mákos tésztalap,

krém,

mákos tésztalap,

almatöltelék

mákos tésztalap

krém,

mákos tésztalap

almatöltelék

mákos tésztalap

krém

mákos tésztalap.

A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan elrendezzük a párolt almaszeleteket.

Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).

Almás crumble – Morzsás sütemény tojás és tejfehérje nélkül

Praktikus, rendkívül gyorsan, akár az otthon fellelhető alapanyagokból elkészíthető, az „úgy ennék valami finomat, de nincs itthon semmi!”, illetve az „ügyes háziasszony a semmiből is háromfogásos ebédet tud főzni” elveken alapuló sütemény. Keletkezését a II. világháborúra teszik, amikor kevés alapanyagból kellet kihozni a legjobbat. Szerintem sikerült az angoloknak ezt a csatát is megnyerniük. Kislányom szerint is, aki azt mondta, hogy ilyet sokszor csináljak. (Felfoghatjuk a mandulás almatortácska szimplább kivitelezésének is).

Hozzávalók

A gyümölcsréteghez
2-3 fej alma (vagy bármilyen tetszés szerint gyümölcs)
5 deka vaj (Liga margarin)
4 ek. barna cukor (vagy kristály, ha az van otthon)
1 tk fahéj

A tésztához
20 deka kristálycukor
18,5 deka vaj (Liga margarin)
25 deka rétes liszt (vagy sima, ha az van otthon)
1 zacskó vaníliás cukor

Az almát meghámozzuk, felszeleteljük. A vajjal és a fahéjjal együtt addig melegítjük, amíg a vaj fel nem olvad, és a cukor nem karamellizálódik kissé.

A tészta összetevőit robotkar segítségével összedolgozzuk (2 perc). Nem lesz homogén, hanem morzsás szerkezetű. Ha úgy ítéljük meg, akkor a végén kézzel még morzsolgathatjuk – vagy gyermekeinket kérjük erre, örülni fognak.

Egy tűzálló tál aljára öntjük az almát, rá a morzsát.

175 fokra előmelegített sütőben kb. fél óráig sütjük, amíg a teteje szépen pirulni kezd.

Tojásmentes.
Tejfehérjementesen Liga margarinnal.

Maradjunk az angolszász témánál. Múlt hétvégén az amerikai közösség által szervezett kirakodóvásárba mentünk. Imádom a bolhapiacokat. Nagymamám is kedvet kaphatott hozzá, amikor a 70-es évek elején az Egyesült Államokban járva egy garázsvásárban szépen bevásárolt. Az akkor szerzett kések még ma is tökéletesen vágnak, és egy példány az én konyhámat díszíti. Évtizedekig hüledeztünk ezen a furcsa szokáson, aztán hozzászoktunk azokhoz a szavakhoz, hogy globalizáció meg hogy mobilitás.
Kellemes sétát tettünk hát a kijelölt helyszínig, ahol rögtön az első pléden az első tárgy amit megláttam egy korcsolya volt. Mivel az előbb említett népekkel szemben én nem vagyok profi költöző, sikerült elhagynom a sajátomat. De ez éppen jó volt rám. És 1000 forintért meg is kaptam. Közben kisfiam észrevett egy ketrecet. Műanyag kicsi darab volt, gondoltam pofátlanul belealkudom a korcsolya árába. De kiderült, hogy a ketrechez tartozik egy cápavadász hajó, aminek a kötelén le lehet engedni a vízbe a cápamegfigyelő ketrecet, búvárral együtt. Számtalan kiegészítő segíti a fantáziát szárnyalni – segédcsónakok, szigonyvető, kagyló igazgyönggyel – és a lényeg: egy cápa. Amely csattogtatja a fogát, és akár el tudja nyelni a búvárt – aki aztán kivehető a cápa bendőjéből – ahol még a korábban lenyelt szörfdeszkákat és az egyéb finomságokat is kialakította a barátságos játéktervező. Kell-e mondanom, hogy kisfiam kapásból beleszeretett ebbe a csodába. 5000 forintért kínálták az eredeti matchbox játékot, ami új korában a többszörösét érte. Őszinte hüledezésem hatására lementünk 3000-re de azt is sokalltam. Pláne az első helyen.
„Meggondoljuk még, először körbemegyünk” – hangzott a szánkból a sztenderd válasz.
Kisfiúnk persze hogy úgy értette, hogy tényleg meggondoljuk még. Így hát megpróbált gyorsaságra sarkallni minket. Nem engedtünk a zsarolásnak, és jót válogattunk a spanyol ajkú család 100 forintos cd kínálatából. Olyan kincseket, mint Eros Ramazotti spanyolul. Ez esetben a tény, hogy nem eredeti nyelven énekel, nem számított akkora érvágásnak, mint az angol helyett spanyolul beszélő Turboman a híres karácsonyos filmben. Volt még 1000 darabos puzzle 300-ért, történelmi könyv és egy majdnem új kávéfőző töredék áron. Nagyon jó vétel lett volna. De hát persze hogy nem azt vettük meg végül – hanem igen, nyert – a cápavadászhajót. Nagyon jókat lehet vele játszani, pláne annak, aki mindenféle jármű szerelmese – a markolók, helikopterek, dömperek, daruskocsik, versenyautók, kukásautók, a rendőrségi és tűzoltóautó arzenál tulajdonosának édesanyja nem is sejtette, hogy létezik ilyesmi is.
- Ezzel mindent lehet játszani? – kérdezte az aprónép, miután órák óta játszott vele.
- Majdnem mindent. De például Piroska és a farkast nem – válaszolta az óvatlan szülő. Visszakézből érkezett a válasz:
- De Anyu, azt tudtad, hogy létezik egy olyan rész is, hogy Piroska és a cápa?

A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számából vettem.

Két kis ötlet

A boltba, úgy éreztem, csinosan megyek. Kicsit fáradtan a pénteki munkából menet, de azért csinosan. Nem is látszom annyinak, amennyi, gondoltam a nagylelkű kirakatüveg jóvoltából, amely némely részleteket rejtve hagy. Hiába no, hiú majom vagyok, nem tagadom. A gondolák között elhaladt előttem egy fess fiatalember. Olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni. Gondoltam, lehet, hogy egy sorozatsztár, a szupermarket frekventált helyen van, éppenséggel mért ne járhatna arra. Végül is, ők is esznek. Én meg nem annyira ismerem a sorozatsztárokat. Sem. (Gyermekkoromban néha arra gondoltam, hogy olyan furcsa, hogy Lenin is evett, hogy egyéb szükségleteiről már ne is beszéljünk. Szinte lehetetlennek tűnt akkor ez a gondolat, de ezt a messze futó szálat majd máskor gombolyítjuk fel). Na szóval nézem-nézem, annyira, hogy ő is észrevette ezt a bámulást- és megszólalt:

- Csóóóókolom, tanárnő. – jó hangosan, mindenki hallotta.* Na mostan asszem el kell kezdeni szedni a Cavintont.

A boltban tett látogatásom élelmezés szempontjából viszont eredményes volt. Mert megláttam ezt:

Itthon azóta be is bizonyosodott, hogy az egyik legokosabb konyhai eszköz, amit valaha is vettem. A gyerekek, nem tudni miért, az ezzel a vágóval cikkeire hasogatott almát szinte tömik magukba. Praktikus jószág valóban, a magházat gyönyörűen eltávolítja, az almaszeletek pedig meglehetősen csinosak lesznek. És egy mozdulat az egész.

És még egy almás apróság, amit mindenki ismer, de csinálok neki egy kis reklámot, mert én is hajlamos vagyok elfelejtkezni róla. Pedig guargumis joghurt helyett sokkal egészségesebb az alma-répa salátát kanalazni (arról nem is beszélve, hogy olcsóbb is). Az egyszerű ízeket, elveimet félredobva nem csak citromlével, hanem egy kis cukorral is feljavítom.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

* Korábbi években állt a kezelésem alatt.

Nagymamám almáspitéje

-Anyu, Anyuuuuuuu ébredj feeeeeel!!!!!! – szalad az ágyamhoz a kisfiam.
- Miért? – nyögöm kissé szemrehányóan. Épp alvással gyógyítom magam egy enyhe kis kórból, amit az oviból kaptunk, és ami miatt korábban hazaengedtek a munkahelyemről.
- Hát hogy süssél nekem almáspitét! – még a hangja is ragyog gyermekemnek. „Nékem olyan anya kell, ha beteg is keljen fel, süsse meg az almáspitét, ezzel kínálja gyermekét!”* – gondolom ezt a falvédőszöveget olvasgatta valahol. És ezek szerint ő már jobban van.
- Majd a hétvégén sütünk, most biztosan nem. - hűtöm le a kedélyeket.
- És addig még hányat kell aludni?
- Ötöt.
Számolgatja az ujjain, nem boldog, de beletörődik.
Péntek délután aztán amikor a nyakbaugrós részen már túl voltunk, rögtön ezt kérdezte:
- Vettél?
- Mit?
- Hát hozzávalókat!
Persze hogy vettem, a következőket:

50 deka liszt
25 deka vaj vagy margarin
3 tojás
2 ek. porcukor +1 a szóráshoz
½ cs. sütőpor
egy kis pohár rum
2 ek. tejföl
egy csipet só

1 kiló alma
fahéj
cukor
esetleg darált dió

Az omlós tészta készítésének** szabályait fölrúgva én a következőképpen állítom össze a tésztát:

Összekeverem a vajat és a cukrot, egyesével hozzáadom a tojássárgájákat. A rumot és a sót is is. Összekeverem a lisztet a sütőporral, és két részletben a masszához keverem. Hozzáadom a tejfölt, annyit, hogy ruganyos, jól nyújtható tésztát kapjak.

A tepsit kizsírozzuk, kilisztezzük.

Az almát megpucoljuk és lereszeljük.

A tésztát kétfelé vágjuk. Gyúródeszkán még egyszer átgyúrjuk, és enyhén lisztes felületen kinyújtjuk az egyik felét. A tepsibe tesszük, ráhalmozzuk a reszelt almát, megcukrozzuk, meghintjük fahéjjal, esetleg darál dióval. Rácsúsztatjuk a másik lapra nyújtott tésztát is.

Villával megszurkáljuk, és tojásfehérjével megkenjük („befestjük”) a tetejét, hogy szép pirosra süljön.

175 fokos sütőben 45-50 percig sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Az almáspitét pedig nem is én sütöttem, csupán a kiskukta szerepére vállalkoztam.

Karácsonyra kislányom kapott egy 1000 darabos puzzle-t. Berni pásztorkutyakölykök vannak rajta, egy kertben virágok között csücsülnek egy kék kádban. Giccses, de bájos. A kiskutyák mosolyognak, a nyelvük is kilóg. Kivéve az egyiküket.
- Biztos azért nem dugta ki, mert piszkos a nyelve és nem akarja, hogy meglássák. – jön rá az egyetlen ésszerű magyarázatra kisfiam.

* Az eredeti falvédőszöveg: „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel, főzze meg a vacsorát, azzal várja az urát.” Feminista társaim, rémes, nem?

** (liszt , vaj, cukor, tojás, rum, tejföl a sorrend; a vaj legyen hideg és morzsoljuk össze a liszttel – na lehet, hogy legközelebb így próbálom majd?)

Mandulás almatortácska

„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – énekli a kisfiam. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.

Még pocakos koromban (De hiszen ma is az vagy! – a szerk. – Ja igen, de már nem úgy.), szóval pocakos koromban egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá, 20 perc múlva, amikor megérkeztem ez a sütemény már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!

10 deka barnacukrot (ennek hiányában kristálycukrot) összekeverünk 10 deka olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverünk 1 tojást, 1 citrom reszelt héját, egy icipici sót, 12 deka lisztet, és 1 teáskanál sütőport. Dolgozzunk fakanállal. Kivajazott tortaforma aljára 2-3 hámozott almát felcikkezünk, meghintjük egy kis mazsolával, fahéjjal, pici cukorral. Ráterítjük a masszát. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, a sütőportól úgyis megdagad a tészta. Meghintjük héjától megfosztott mandulával és egy zacskó vaníliás cukorral. Süssük 175 fokon 30-40 percet, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A manduláról úgy lehet eltávolítani a héját, hogy forró vízzel leöntjük, s ha kihűl, könnyedén lehúzhatjuk róla.

Ezt a süteményt bármilyen gyümölcsből, vagy gyümölcskombinációból elkészíthetjük, nálunk nagy kedvenc a szilvás, vagy az őszibarack-meggyes változat is. A tortaforma alá terítsünk alufóliát, hogy a lédúsabb gyümölcsök kicsorduló levét felfogjuk.

Azért hívom tortácskának, mert nem túl nagy mennyiség, az én kapcsos tortaformám 23 cm átmérőjű. Ha nagyobbat szeretnénk sütni, akkor a mennyiséget duplázzuk meg!


Tejfehérjementesen: Liga margarinnal

Gluténmentesen: kukoricaliszttel