Egy finom falat a francia konyhából: petrezselymes-lazacos quiche - egy vasárnap reggeli hangulat... Anyul ezúttal a Nosaltyn főz. Nézd meg!
Nagyon szeretem a quiche-t, kevés praktikusabb ételt ismerek nála. Először is sokféle módon felhasználható: lehet, mondjuk salátával feldobva az ebéd főfogása, könnyű vacsora, kirándulás, piknikkosár megbecsült darabja, vagy például a szilveszteri büféasztal éke is. Rendkívül változatosan elkészíthető, mindenki találhat olyan tölteléket, ami a fogára való. Most egy lazacos változatot választottam, mert halat enni fontos, viszont nem mindig könnyű kitalálni, hogy milyen formában is kerüljön az asztalunkra. „Eltüntető” étel is lehet, a kötelező sajt-tejföl-tojás hármas mellé a legkülönfélébb alapanyagokat bele lehet tenni, ami a hűtőben akad, új értelmet adva létezésüknek. Gyors étel, elfoglaltaknak, vagy az időt a főzéstől sajnálóknak ideális, nagyobbacska gyermekek is megpróbálkozhatnak vele. A leveles tésztát manapság kinyújtva árulják, kis idő és a quiche kész is.
Hozzávalók
1 csomag leveles tészta
15 deka füstölt lazac
25 deka sajt
25 deka tejföl
3 tojás
1 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
őrölt szerecsendió
frissen őrölt bors
margarin a sütőtál kikenéséhez
Elkészítés
A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy fodrosszélű kerámiatálat vékonyan kikenünk margarinnal. A tésztát a tálba fektetjük. Egy éles késsel levágjuk a lelógó széleket és a leeső darabokkal kipótoljuk a réseket.
Lereszeljük a sajtot.
Apróra vágjuk a hagymát és a petrezselymet. Felszeleteljük, majd felkockázzuk a lazacszeleteket.
Egy mélyebb tálban összekeverjük a sajtot a tejföllel. Hozzáadjuk a hagymát, a petrezselymet, a lazacot és a fűszereket. Sózni nem kell, a hal és a sajt önmagában is sós.
A masszát beletöltjük a tésztával kibélelt sütőtálba.
A quiche-t 175 fokon 30 percig sütjük.
Melegen vagy hidegen tálaljuk.
Szerencse, hogy a quiche-t igazán gyorsan el lehet készíteni, hiszen az embernek annyi dolga van, még vasárnap reggel is. Pedig olyan jó még a meleg ágyikóban összebújni, megbeszélni, amire a sietős hétköznap reggeleken nincs idő. Elmesélni, hogy mit mondott a Janka, mit válaszolt erre az Emma, hogy ki sírt az oltás miatt (mindenki, csak én nem!), milyen hajót fog építeni legóból a jövő hajómérnöke (torpedósat, „teriszkóppal”), hogy a fiúk már megint mit műveltek, hogy bárcsak sose jönne el az az idő, amikor majd kötélre kell mászni a tornaórán, hogyha megnyerjük a milliót, akkor ugye megvesszük a rendőrállomást (szintén lego). És közben az anyu és az apu csak cirógat és mosolyog. Bár örökké tartana, hogy együtt van a fészekben az egész család. De sajnos ennek is vége szakad egyszer, mert azt mondják a szülők, hogy ideje most már reggelit csinálni. Hát mit tehet ilyenkor az, aki mindössze 24 kiló? Teljes terjedelmével ráfekszik anyukájára és másfél hónapos némettudását összeszedve azt kiáltja: Klebstoff! (ragasztó).
-Hát mert a bennszülötteknek nincs túl sok esélyük az életben.
-Mert megeszik őket a vadállatok?
Ennek a túrós pitének sincs túl sok esélye az életben(maradásra), mert pillanatok alatt megeszik a vadállatok.
Hozzávalók
A talpazathoz
12 deka cukor
15 deka vaj
4 tojássárgája
25 deka liszt
1 tk. sütőpor
A túrós töltelékhez
75 deka túró (most egy kilót vettem, mert akció volt)
3-4 ek. tejföl
4-5 ek. Porcukor
1 citrom reszelt héja
2 cs. vaníliás cukor
Némi mazsola a rajongóknak
A morzsához
fél csésze barna cukor 1 csésze rétesliszt 4 evőkanál hideg vaj vagy margarin
A tésztához összekeverjük a vajat és a cukrot, majd egyesével belekeverjük a tojássárgákat. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.
Gyúródeszkán kicsit nagyobbra nyújtjuk, mint a tepsi, mert így lesz egy kis pereme is.
A tésztát a kilisztezett-kivajazott tepsibe helyezzük.
Rátesszük a hozzávalókból kikevert tölteléket. Ha könnyebbre szeretnénk, akkor a tejföl egy részét vagy egészét kicserélhetjük a habbá vert tojásfehérjékkel is.
A morzsa összetevőit is összekeverjük. Mivel hideg a vaj, és kevés is, nem lesz belőle krém, csak morzsa. Ha mégis úgy látnánk, hogy kezd összeállni masszává, akkor hagyjuk abba a keverést. A morzsát rászórjuk a túróra (épp, mint a morzsás cseresznyés piténél).
175 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a széle aranybarnává kezd válni (50-60 perc).
Melegen-langyosan-hidegen is isteni. Napokig eláll (ha-ha).
-Eltakarítom a havat a kocsibeállóról. – szól a férjem
-De a kertből ne! – kiált aggódva a kisfiam.
Nos, ezt megtette a tavasz, vagy a magát tavasznak álcázó szélfuvallat. Ezeknél a globalizált frontoknál sohase lehessen azt tudni…..
A leggazdagabb ember a világon a boltos, aki a kasszában ül. Hiszen neki fizetjük a sok pénzt. Kisfiam is előállt ezzel a megváltó ötlettel, hogy legyünk boltosok – mivel az az átlagos magyar családot érintő bűvészmutatvány, hogy egy elefántcsordát próbálunk áttuszakolni egy homokóra szűkületén, azaz megpróbáljuk Apa, Anya fizetéséből befizetni a csekkeket, gyermekeim tudatáig is elhatol, nem vagyok híve a Neveljük üvegbúrában a gyeremekeinket!-mozgalomnak.
- Ó, a boltosok dolga nagyon nehéz! Gondold el, ők már akkor is ott állnak, amikor mi csak felkelünk, és még akkor is ott állnak, amikor mi lefekszünk.
- Lehet ülni is – veti közbe kisfiam.
Azért a lényeget megértette, és ő „okosította” ki róla a nővérét is.
A szép csokor medvehagymát nem boltban vettem, hanem a szenvedélyesen – hol gombát, hol hagymát - gyűjtögető kolléganőmtől kaptam. Az étel, melyből kislányom annyira befalatozott, hogy kuglófot már nem is kért, tulajdonképpen a töki pompos alteregója.
Hozzávalók
A tésztához
35 deka liszt
1 cs. szárazélesztő
1 tk só 1 tk kristálycukor 3 ek étolaj
A feltéthez
Medvehagyma
Reszelt sajt
Tejföl
Bacon és/vagy főtt tarja
A hozzávalókból pizzatésztát készítünk. Egy keverőtál aljába 2 deci langyos vizet töltünk, hozzáadjuk a szárazélesztőt és a cukrot, összekeverjük a mixer dagasztó spiráljával, hozzálöttyintünk 3 evőkanál étolajat, ezzel is eldogozzuk, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegőt kap és annál szebb lesz a tésztánk. Ha úgy látjuk, hogy nem kapunk egy kis cipócskát, ami elég jól össze van állva, módosíthatunk némi liszt, vagy víz hozzáadásával (minden liszt másmilyen, nincsenek pontosan meghatározható arányok). Szerencsére ez a fajta szárazélesztő akár egy kiló lisztet is megkeleszt, úgyhogy elég nagy a játékterünk…
Ha a tészta összeállt, tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen kétszeresére kelesztjük (fél-1 óra, a meleg függvényében).
A sütőt előmelegítjük 175 fokra.
A feltéthez kisütjük a szalonnaféléket saját zsírjukon, a medvehagymát csíkokra vágjuk. Az összes hozzávalót összekeverjük egy mély tálban.
A sütőlapot kiolajozzuk, kihúzogatjuk a tésztát, belefektetjük. 5-8 percre a forró sütőbe toljuk, hogy egy kis kéreg keletkezzen a felszínén.
A sütőből kihúzzuk, gyors mozdulatokkal egyenletesen eloszlatjuk rajta a szalonnás-medvehagymás masszát, és még 12-15 percig sütjük.
Tojásmentes.
És hogy a gyerekek mi mindent tudnak másképp értelmezni, mint ahogy vannak. Kicsi lányom fele ennyi idős volt mint most, dúlt a dackorszak éppen – bár ez helytelen szó, mert a dackorszaka születése óta dúl, és egy hangyalehelletnyi szünet után szinte észrevétlen csapott át a kiskamasz korba, ami sokkal előrébb van, mint ahogyan én azt tanultam, hiába, már a kiskamaszkor sem a régi. Hihetetlen drámai jeleneteket generált, és akkor nem egyszer csúszott ki tehetetlenségemben a számon:
- El foglak vinni pszichológushoz. – ami valljuk meg elővigyázatlan dolog volt, mert a pszichológus, mint a lélek trénere, nagyon is jó barátunk lehet. Kislányom viszont annak vette a mondottakat, ami. Fenyegetésnek. Amikor egyszer ismeretlen helyre autóztam vele (befizetni egy költséges hobbit – a szippantást), tőle szokatlan módon végig csöndben volt az úton. Szinte mint egy jógyerek.* Már-már azt gondoltam a nevelésünk nem volt hiába való. Majd megérkezve, remegő hangon azt kérdezte:
- A pszichológushoz jöttünk??????
*A nevelésünk tényleg nem hiábavaló. Kislányunk igazán jó gyerek.
Nem éppen nagypénteki fogás, viszont a váratlanul és/vagy nagy számban betoppanó húsvéti vendégsereget megörvendeztethetjük vele. Gyerekjáték az elkészítése, alig több mint négyéves csöppem már a sajtot is le tudja reszelni hozzá. Nagyon szeret a konyhában tüsténkedni. Alapvetően műszaki oldalról közelíti meg a főzést. Ha a receptes könyvet hozom, akkor azt kérdezi: - Hoztad a térképet? Amikor egy nagy tepsit veszek elő a süteménynek, akkor ezt: - Eeeeekkora alváza lesz? Ma pedig együtt kerestük ki, hogy milyen süteményt süssünk az ünnepekre. A cukrászpalánta a következő kívánsággal állt elő: - Legyen benne sok-sok – és itt már hallottam is a mondat befejezését, miszerint csokoládé, vagy eper, vagy tejszínhab, nos nem találtam el – sok-sok-sok ROBOTI GÉP! Ez a kedvenc része ugyanis, amikor mintegy ütvefúrónak képzelve a mixert, elkészíti a süteményt. És nem mondom, hogy az én fejemben már nem fordult meg, miközben a kőművesek munkáját néztük számtalan építkezéskísérős sétánk közepette, hogy ez nem hasonlít nagyon a csokikrémre…. Hozzávalók karajszeletek sajt tejföl só bors étolaj A hússzeleteket kiklopfoljuk és a kiolajozott tepsibe szépen egymás mellé fektetjük. Megsózzuk, frissen őrölt borsot csavarunk rá. Egy kis vizet aláöntünk, vagy lehet bort is. 175-200 fokon mintegy háromnegyed óra alatt átsütjük, a sütési idő felénél meg is fordíthatjuk. A víz vagy a bor a sütés végére forrjon el. Ha átsült a hús, akkor egy-egy teáskanál tejföllel mindegyik szeletet megkenjük, reszelt sajtot szórunk a tetejükre, nem baj, ha egy kicsit mellé is megy. Visszatoljuk a sütőbe, hogy mindez szépen ráolvadjon. Gluténmentes. Tojásmentes. A Tökéletes Csajos Napon találkozol a Húgoddal, hogy együtt menjetek az orvoshoz, aki azt mondja, hogy nincs komoly bajod. A szorongás utáni sziklalegördülés döreje közepette eufórikus állapotba jutsz, úgy érzed, tiéd a világ. És tényleg. A Tökéletes Csajos Napon angol import ruhaboltba mentek, szétröhögitek magatokat az elefántra mértezett piros fűzőn, a kígyónőruhán, a feliratos pólón, melynek szövege azt mondja „ezek a mellek Tomé és Carrellé” (ezen kicsit elvitatkoztok, hogy férj-feleség, vagy ikrek viselik-e a neveket, szakítás, vagy a szoptatás befejezése juttatta-e ide ezt a darabot). Összegyűjtötök fejenként 30 ígéretes cuccot, és a Tökéletes Csajos Napon szabad a két hátsó próbafülke, ahol szintén szétröhögitek magatokat a felpróbált ruhák nagy részén. Jelentős mennyisséget viszont hazavisztek. Amikor megéheztek, török vendéglőbe mentek, ahol szabad a bejárat melletti parkolóhely. Igaz, az a főnöké, de a Tökéletes Csajos Napon bátor vagy, és úgy érzed, megérdemled. Ebéd után film. Ilyet iskolás korodban csináltál utoljára: hétköznap délután moziba menni. Tiéd az élet, tiéd az egész sor (na jó, lehet, hogy ez utóbbiért az illegális filmletöltés a felelős). Időben odaérsz a gyerekeidért, és a lányod gyönyörűen játszik Mozartot a zongoraórán. A Tökéletes Csajos Napon a fiatal zongoratanár magyarázás közben hátat fordít neked, és így meglátod a kardigánja díszítését: arany felirat hírdeti hogy Gangsta és mellette egy gépfegyver van kiverve swarowski kristályokból. A Tökéletes Csajos Nap csak egy szempontból nem tökéletes: sokat kell rá várni.
Bár nincs kimondottan szezonja a karfiolnak, de azért még kapható, ha máshogyan nem mirelitben. Illetve az étel egy mélyhűtőtakarítási akciónak is lehet a végeredménye. Lassan ki kell ennünk, ami még az elmúlt nyár óta itt lapul, mert visszavonhatatlanul (?) tavasz van, annak pedig következményei lesznek a mélyhűtő-kapacitásra nézve is.
Hozzávalók
1 fej karfiol
vöröshagyma
1 szál fehérrépa
petrezselyem
2 leveskocka (lehetőleg bio)
őrölt szerecsendió
lestyán
só
bors
2 deci tejföl
A karfiolt rózsáira bontjuk, megmossuk, a fehérrépát megpucoljuk, 3 részbe vágjuk, a vöröshagymát felkockázzuk, a petrezselymet nem túl apróra vágjuk.
Mindezt lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Megfűszerezzük. A lestyán különösen jó ízt ad a levesnek, maggi fűszernek is szokták nevezni, csak sokkal jobb, mint egy ételízesítő.
Ha megpuhult a répa is, akkor a zöldségeket átmerjük egy magasfalú edénybe, adunk hozzá némi levet is. Botmixerrel összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a főzőlábosba.
A magasfalú edénybe beleöntjük a tejfölt és szép lassan hozzámeregetünk a meleg levesből, habverővel homogenizálva azt. Ha kellően átmelegedett a tejfölös elegy, az egészet visszaöntjük a főzőlábosba és még egyszer alaposan átkeverjük.
Levesbetétnek pirított kenyérkockát adhatunk.
Vagy magát a karfiolt. Ez utóbbi esetben a karfiolt csak akkor tegyük a fővő levesbe, ha a fehérrépa már valamennyire megpuhult. Ha együtt kezdjük el főzni őket, akkor a fehérrépa puhulásáig a karfiol annyira megfő, hogy atomjaira fog esni. Ha a karfiolmintlevesbetét-megoldást választjuk, akkor természetesen a turmixolás-kevercsélés előtt tegyünk félre néhány szép karfiolrózsát, és ha kész a leves, akkor csúsztassuk vissza őket oda.
Igazából eleve úgy lenne egészséges főzni, hogy a lobogva forró vízbe tenni a zöldséget. Szerény véleményem szerint mire megfő a karfiol, amúgy is sokat veszít a vitamintartalmából, ezért ha egyszerűsíteni szeretnénk az életünkön, kezdjük el az összes zöldséget együtt főzni.
Néha az egészséges ételkészítési módnak megfelelően rakom bele a karfiolt, amikor jó kislány szeretnék lenni.
Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen használjunk növényi tejszínpótlót.
Tavasz van, gyönyörű. Idén úgy döntöttünk, idusán elmerészkedünk a Múzeumhoz megmutatni a gyerekeknek is, amiről addig csak meséltünk.
A műsorból nem sok mindent hallottunk, mert a kihangosítás csapnivaló volt. Így inkább a látványban gyönyörködtünk. Volt miben. Először is körülbelül 50 Petőfi állt a háttérben – jó, jó, tudom ám, hogy márciusi ifjak – de a gyerekek egyre csak Petőfit várták, hogy kijöjjön a lépcső végére és elszavalja a Nemzeti dalt. Nem jött, az túl sablonos lett volna, gondolom így vélekedett a rendező (egyébként a történelmi hűségnek ez meg is felelt). Jobb híján az ötven feketeruhás-kokárdás háttérben álló ifjat tudtuk felmutatni, mint Petőfit.
Szárnyra bocsátottak több tucat galambot, mint a szabadság madarait, valamint piros-fehér-zöld lufikat is, melyek messzire szálltak (Anyu ugye berepülnek valakinek az ablakán?)
Ágyúlövés is elhangzott, elég sok, és rettentő hangos.
A jó háromnegyedórás műsor alatt Apuanyu felváltva tartogatta kisebbikjét, aki érzete, hogy hogyan lehet fenntartani ezt a kellemes állapotot, arcocskáját egyre csak a miénkhez nyomta, így nem is volt igazán kedvünk átadni a másiknak az egyre nehezebb csomagot.
A nagymama ebéddel várta a megfáradt ünneplőket. Hogy ki ne maradjon az élményből, kisfiam összegezte számára a látottakat:
- Le akarták lőni ágyúval a madarakat, de nem sikerült.
Hull a hó és hózik…elállhatna már!!!!! Sajnos nem is tudom véka alá rejteni amúgy is alacsony szintű elragadtatottságomat a hóval szemben. Ennek következtében kicsiny gyermekeim sem annyira lelkesek már, pedig nekik még annak kellene lenniük. Talán én magam is így kaptam ezt a téllel szembeni ellenszenvet, és a szüleim is, meg az ő szüleik is, mindannyian kinéztek a decemberi-januári-februári hóesésre a panel, a belvárosi bérház, az óbudai vendéglő, a falusi ház, a téli szállás, a jurta ablakán, és felsóhajtottak: már megint esik a hó! Vajon melyik őshaza volt az örök tavasz és nyár otthona, aminek emléke nem ereszt, generációkon átívelve azt hagyományozza ránk, hogy így sóhajtozzunk: „bezzeg régebben már rövidujjú pólóban jártunk március 15-én”!
A gondolataimba is folyton a nyári tél képei kúsznak be, a Svájcban látott furcsa július.
A lányom gleccserekről tanul az iskolában, és arra a mondatra ragadtatta magát: „A szüleim bementek a gleccserbe!” Jól ki is nevették, főleg az osztály Okostojása, hogy a gleccserbe nem is lehet bemenni. A tanítónő maga is furcsállta ezt a mondatot. No, én erre vérszemet kaptam és elővettem az albumból azokat a fotókat, amiket akkor készítettünk, amikor a gleccserbe vágott jégbarlangban jártunk. Lanovkával kellett lemenni a bejáratig, a barlangban pedig jégszobrok, jégbútorok voltak kifaragva a mesterségesen kialakított zegzugos járatrendszerben. Gyönyörű égszínkék volt az életnagyságú barlangi medve, az asztal székekkel, a sárkány. Egészen addig úgy képzeletem, a gleccser olyan 20 centi vastag lehet, alaposan meglepődtem, hogy a természet mennyire hatalmas, és az ember mennyire játékos. Kislányomnak elmagyaráztam mi látható a képeken, ő bevitte az iskolába és csillagot is kapott a szorgalmi feladatért. De a legjobb, hogy Okostojás is visszakozott, mondván: „igazad volt”!
A kukoricakrémleveshez egy mexikói történet jobban illett volna – ennek begyűjtésén még fáradoznom kell – viszont a meleg, nyáridéző leves ebben a cudar időben nagyon is jól tud esni.
Hozzávalók
2 kukoricakonzerv
2 deci tejföl
2 leveskocka (lehetőleg bio)
só
fűszerek: bami göreng, vagy wok fűszerkeverék vagy szerecsendió (de ez el is hagyható)
A kukoricát a leveskockákkal és a fűszerekkel feltesszük másfél liter vízben főni.
Ha felforrt, félrehúzzuk, a kukorica egy részét félretesszük levesbetétnek, a levest botmixerrel pépesítjük.
Ezután kétféleképpen dönthetünk. Végezzük el a következő folyamatdiagramra emlékeztető vizsgálatot: Rendelkezünk-e 7 éven aluli, vagy egyéb okból finnyás családtaggal?
Igen: a levest szűrjük át egy másik edénybe. Ezután habarjuk be, a tejfölhöz lassan adagoljunk a meleg levesből, és ha kellően felmelegedett a tejfölös elegy, öntsük a leves többi részéhez.
Nem: habarjuk be a levest a szűrési fázist kihagyva (ez egyébként 2 -3 percet vesz igénybe).
A Sajtcsipsz receptjét Stahl Judit ajándékfüzetében találtam. Ő természetesen parmezánnal és dióval csinálja.
Én magyarítottam a dolgon: trappistával és zabpehellyel készítettem.
A trappistát reszeljük le, tepsibe helyezzük kis halmokba rendezve, a tetejét szórjuk meg kis zabpehellyel. A tepsibe terítsünk sütőpapírt, vagy használjunk nem tapadó tepsit.
200 fokon 5-10 percig süssük.
Tojásmentes. Gluténmentesen csipsz nélkül. Tejfehérjementesen csipsz nélkül, tejföl helyett növényi tejszínpótlóval.
Gyerekeinknek Apukájuk meséli a Jancsi és Juliskát. Kisfiunk kikerekedett szemmel, tágult pupillákkal hallgatja a rémtörténetet. Hogyan zárja be a boszorkány Jancsit, hogyan akarja felhizlalni, majd megenni Ahhoz a részhez érünk, hogy Juliska belöki a gonoszt a kemencébe. Kisfiam megérteni véli a szándékot:
- Azért, hogy megegyék!
A ronda és finom kategória újabb darabja. Viszont szépséget nem is ígértem a blog alcímében, csak azt, hogy gyors, olcsó, egészséges. És ez éppen erre az ételre illik.
Hozzávalók fél kiló kelbimbó 4 deci tejföl 15 deka sajt 2 tojás szerecsendió 2-3 gerezd fokhagyma (Barátaim, a kicsi, de annál ízletesebb magyar fokhagymát vegyétek, ne az óriási kínait!) só bors vagy bármilyen más fűszer, ami a kelbimbóhoz illik
A kelbimbót enyhén sós vízben megfőzzük.
Közben a praktikum végett abba a jénai tálba, amiben majd sütjük az ételt, belereszeljük a sajtot. Összekeverjük a tejföllel, a tojással és a fűszerekkel. (a szerecsendiót szeretem frissen reszelni). Belepréseljük a fokhagymát is. Ha megfőtt a kelbimbó, lecsepegtetjük, és a masszába keverjük.
175 fokon addig sütjük, amíg a teteje az általunk kedvelt pirultsági fokot el nem éri.
Hús mellé köretnek készítettem egy hétköznapi vacsorára. A maradékot másnap ettem meg a munkahelyemen csak úgy magában.
Gluténmenetes. - A barátom a Bálint, mert jót játszunk. – meséli a kisfiam – És azért is szeretem, mert gonosz! - Harcos? – próbálom megfejteni a rejtvényt. Hiszen a Mókuscsoport tagjai most éppen páncélos lovag korszakukat élik. - Igen! – ismeri fel kisfiam örömmel a szót, amit keresett. – A lányok pedig szépek! – teszi hozzá. Erre pedig magától kellett rájönnie, mert mi még idáig nem jutottunk, csak addig, hogy a lányokat előreengedjük az ajtónál és segítünk nekik, ha kell, mert a fiúk erősebbek. A kisfiam a lovagképzőbe jár.
Lehet, hogy a tejfölös kelbimbó ronda, de a lányok szépek!