Horgolt szütyiő

Egy kis horgolt táskát már mutattunk Nektek, nem sokkal a blog indulását követően.

Most egy újabb szütyőn akadt meg a szemem nemrég, és el is készítettem. Rossz régi fonal, teli csomókkal, itt-ott elvékonyodva, de egy kis táskának teljesen megteszi.

Mint legtöbbször, most is a kevesebb több elv fogott meg, így egy egyszerű, egyráhajtásos mintát horgoltam. Videót is találtam hozzá, ami orosz nyelvű, így én inkább mentem a saját fejem után, de hátha valakinek segít majd:

A lényeg, hogy kissé ovális formában meghorgoljuk egyben a táskát, és azt követően rögzítjük azokat a részeket az oldalához, amikkel majd a füleket varrjuk fel. Ez valahogyan így néz ki:

További hasonló táskás képeket találtok ITT, ITT és ITT :-)

Sok sikert és örömet hozzá Mindenkinek!

Leányka

Horgolt őszi szütyő

A hétvégét a hegyekben töltöttük, és - akár ciki, akár nem - Anya is és én is zoknit húztunk fázós lábunkra elalváskor. Az időjósok szerint még jön egy melegebb hullám, részemről pedig nagyon bízom egy szép indiánnyárban (ami azért jobban hangzik, mint a vénasszonyok nyara :) ), de az ősz már a küszöbön áll. Nekünk pedig el kell kezdenünk ötletelni, mielőtt még bekopogna.
Sajnos ez a bejegyzés most valóban csak egy kis gondolatébresztő, mert leírást nem találtam ehhez a csodálatos kis szütyőhöz. A fotók elég jók, próbáltam is ezek alapján valami rajzfélét kreálni, de Anya jóváhagyása nélkül még nem merem közölni, így arra majd visszatérnék a hétvégén.
Élvezzétek a képeket, gyönyörködjetek benne, aki már haladó (legalábbis haladóbb, mint én), nyugodtan próbálkozzon, mert nagyon könnyűnek tűnik. Az ötlet különben innen jött, ahol találtok még sok más szépséges képet.






Leányka

Horgolt szütyiő

Sokszor türelmetlen ember vagyok. Viszont nem bánom, mert hát: mi van akkor? Szerintem nem törvényszerű, hogy a türelmetlenség rossz dolog legyen. A horgolásban például kifejezetten előnyömre vált, legalábbis szerintem. Tudjátok mit? Ítéljétek meg Ti ;)

Történt ugyanis, hogy elegem lett a horgolt virágokból és bögremelegítőkből, mert igen, aranyosak, szépek, cukik, de valami nagyobbra vágytam. Valami olyasmire, amire azt mondják a barátaim, hogy nem hiszik el, hogy az én kezem munkája. Így akadtam rá egy régi Fürge Ujjakban erre a horgolt retikülre. Úgy voltam vele, ha már tudok láncszemet, egy-, kétráhajtásos pálcát készíteni, akkor minden menni fog magától. És ment is :)

Néhány helyen persze elrontottam, és elvileg a hátulja is mintás lett volna, de a fő, hogy én alkottam. Bélést is varrtam bele, és a Szütyiő nevet kapta. Azóta az életem része, hű társam, mindenhová együtt megyünk, és ezredjére is képes vagyok elbüszkélkedni azzal, hogy én csináltam :)

Nos, szerintetek is jó, hogy türelmetlen vagyok? ;)




Leányka