Magamról csak annyit, hogy 35 leszek, két kisfiam és két egyetemista fiam van. A keresztnevem Orsi. A horgolás már nagyon régi hobbim. Úgy kezdődött, hogy 13 évesen a nevelőapámnak szerettem volna egy sálat kötni karácsonyra. Nagymamám elvállalta, hogy megtanít és én lelkesen leültem az általa elkezdett pár sort folytatni, ahogy mutatta. "Átkötöttem" az egész délutánt, amíg a nagyi az ebéd utáni mosogatást és utána a vasárnap délutáni kis szunyókálását megejtette. Amikor felébredt, jött megnézni, hol tartok. Hát, egy sorral sem lett hosszabb a kötésem, mivel nem húztam egyetlen hurkot sem, csak ide-oda emelgettem a tűk között a szemeket. :oD
Azért a sál elkészült, mert nagymamám kötötte végül meg. Engem pedig helyette a horgolásra tanított meg. Az sokkal jobban ment, karácsonyra mindenki horgolt állatkát kapott. A legtöbben egeret, mert az könnyű volt, de akinek volt valamilyen kedvenc állata, azok olyat kaptak.
Ezekből az egerekből egy még biztosan megvan - anyukám karácsonyfáján lóg a farkánál fogva. ;o)
A ruhadarab horgolás nem az én műfajom, bár utóbb megpróbálkoztam egy sállal és sapkával, de végül nem hordom, mert mégsem tetszik.
A kedvencem a filéhorgolás
(terítőcskék) és a recehorgolás, amiben már mintákat is találok ki. Nem nehéz, csak egy kockásfüzet kell hozzá. :o)
Az alábbi képen a lefényképezett fonalaim vannak. Nincs sok, mert a közelben két klassz röltex is van, ahol annyit igyekszem csak venni, amennyi el is fogy. A sárgából húsvéti terítőcske lesz. A horgolótűim két csoportra oszthatók: A jobbra levő Tulip márkájúra, aminek kis kupakja is van és így nem szúrja ki a táskámat, ha beledobom. Balra a lánykori tűim, amiket még nagymamám ajándékozott nekem, de az ő anyukája is használta például a fanyelűt, ami a legjobb horgolótű az összes közül, de már hasonlót se gyártanak. A csontszínű műanyag a nagymamámé volt és az egerek is azzal készültek már. A két újabb pedig melléfogás. A kék-szürkét nem tudom használni, mert a kupak elrepedt és mindig szétesik a kezemben. Anélkül pedig túl rövid nekem, mert én ún. alsó fogásban tartom a tűt és nem úgy, mint a ceruzát. Tehát a tű, mintegy a markomban van. :o) A fekete pedig nem akkora, ami rá volt írva, hanem egy számmal kisebb. Az alátét pedig a második recehorgolásom, egy rózsás terítő.
Az állatokat ilyenféle fonalból szeretem készíteni ezzel a 3.00 mm-es tűvel, amit újonnan vettem egy éve, bár van másik is, de azt most nem találtam. :o) Ezt a nyuszit és
társait tavaly húsvétkor adtam a kis locsolóimnak és
Lindamade leírása alapján. Nagyon könnyű, minden kezdőnek ajánlom!
Legutoljára a konyhai kisablakra készítettem vitrázsfüggönyt, de még nem feszítettem ki, szóval csak az elejét mutatom meg. Ha kinagyítjátok, a minta is látható. Szintén nem nehéz elkészíteni. Ha a függönyrészt is a virághoz akarjátok kapcsolni, akkor az összehorgolt virágcsík legszélső tagjába újból bele kell horgolni és 6 láncszemet horgolni, majd 5× ráhajtva két további ötráhajtásos pálcát készíteni ugyanoda, amiket azonban egyszerre kell befejezni. Azután 12 láncszem és három egyráhajtásos pálca a következő csúcs láncszemívébe, szintén egyszerre befejezve. Utána meg már látszik. :o) Akinek kell a hiánytalan minta, el tudom küldeni.
A terítők nem állnak meg nálam, sajnos nem illenek a modern bútorokhoz. De talán majd lefényképezem a sógornőmnél és a barátnőknél egyszer a régieket is. Ez az egy képem van az egyik terítőről, mert Svájcban élő barátnőm egyszer elvitt 4 terítőt is kifeszítés nélkül és a következőt lefényképeztem neki, hogy hogyan is feszítse ki.
(A varródeszkahuzat nem koszos, csak megégett.) Természetesen ezután vizes ruhával is leborítottam.
Aki tud angolul annak a youtube-on könnyű dolga van, csak keressen rá a crochet szóra és máris ilyet találhat
(így készült a sapim is):
Angol, német és spanyol horgolásminták értelmezését is vállalom. ;o)