Ez a technika azért jó, mert hamar rá áll az ember keze, azonnali horgolás közbeni eldolgozást eredményez (nincs utómunka emiatt), és nincs csomó, valamint nem kell külön tűbe fűzögetni a szálat. Az, hogy milyen hosszan bujtatgatom alá a végén, illetve a kezdő szálat milyen hosszan fogom a horgolt darabhoz, attól is függ, hogy milyen fonallal horgolok. Ha kicsit vékonyabb, csúszósabb, akkor több szemen, ha tömörebb, "stabilabb", akkor kevesebb helyen
bújtatok.
A lényege nagy vonalakban (a képekből úgyis látszik), hogy kezdésnél a kezdő szálat hozzá fogom a horgolt darabhoz, és bele horgolom, aztán amikor már úgy gondolom, hogy nem csúszik ki, akkor pont a tövénél elvágom a szálat, majd horgolok tovább, így a mellette lévő pálca eltűntetni a pici kikandikáló szálvéget. A horgolás befejeztével pedig egyszerűen a hátán a munkának pár szem alatt átbujtatom, és szintén a tövénél vágok.
Ugyanígy teszek a színváltásoknál is, én először eldolgozom az első színű fonalat teljesen, azután kezdek az új színnel.
Nem olyan régen lestem el ezt a technikát én is, de nagyon hamar a szívembe lopta magát :):):)
Remélem, érthető voltam, és nem magyaráztam túl a dolgokat :):):):):)
Most akkor jöjjenek a fotók, amiket ígértem (igyekeztem úgy fotózni, hogy a kezdőbb horgolók is értsék) :):)
















