Khinkali virágok, avagy a grúz konyha remekei

Még amikor készülődtünk a Küldj egy virágot! projektre, és átbeszéltük a lehetséges virág készítési technikákat, Timi valami jojó virágot említett. Jójó virág??? 

Bár a kíváncsiságom hamarosan kielégült, a virág megnevezéssel nem voltam kibékülve. Egészen mostanáig, amikor rájöttem, hogy számomra ez a virág nem jojóra, hanem khinkalira, grúz húsos derelyre emlékeztet. A khinkali rendkívül egyszerűen elkészíthető és naaagyon finom. A tészta nem más, mint liszt-só-víz, a töltelék marha-sértés darálthús keverék apróra vágott hagymával,  koriander és petrezselyem zölddel, sóval és borssal. Recept arányokkal és angolul itt.

Kép forrása: http://www.google.hu/imgres

Ugyanolyan könnyen elkészíthető és látványos a KHINKALI VIRÁG, avagy jojó virág.

1) Vegyünk viszonylag vékony pamut anyagmaradékokat és pohár, csészealj, vagy bármi más kerek tárgy segítségével rajzoljunk és vágjunk ki köröket. Fontos: a méreténél számoljuk azzal, hogy a megrajzolt kör  a virág elkészítése után legalább felére csökken!

2) Hajtsunk be a szélén 3-5 mm-t és kézzel, fércöltéssel varrjuk le (lásd a képeket).

3) Amikor körbevarrtuk, a cérnát húzzuk össze és rögzítsük. Hurrá, készen vagyunk! Varrhatjuk a következőt!

Hagyományos díszítés új tájakon

A napokban téli napforduló kellős közepén találunk magunkat. A világosság és sötétség örök küzdelme most világosság javára fordult - kívül belül.

A téli napfordulót nálunk, Lettországban, hagyományosan több napon keresztül ünnepeltek és minden elem egy és ugyanazt a célt szolgálta - mágikus és szimbolikus eszközökkel a fény (élet, termékenység, világosság) előjövetelét segíteni.

Nap szimbólum ilyenkor nélkülözhetetlen. Körtáncok, kerek ételek (lett hagyományos Karácsonyi étel a barnaborsó), tűz és kerek díszítés. Egy ilyen kerek és mozgó napdíszt mi is elkészítettünk ma. Alkotótársam, két és féléves fiam, nagy lelkesedéssel szurkálta krumpliba a pampafű szár darabkákat. Közben "Kis Karácsony"...és lett dalok teljes természetességgel váltották egymást.

Régen, lett parasztházakban, ezek a díszek nádból és lúd tollból készültek. Nekik ez volt kéznél. Nekünk meg száraz pampafű a fagyott kertben. Azzal alkotunk, amink van, ugye;)

Vidám Karácsonyi hangolódást, akár melyik világ részén vagy. A nap, ami meleget és fényt ad mindenütt ugyanaz.

Belső Karácsony - a nap újra visszatér

Ugye emlékszel még az Újrakarácsony - Karácsony újra című bejegyzésre? Amikor azt kérdeztünk, Te mit ünnepelsz Karácsonykor, önmagunkat is kérdeztünk. És a legfontosabb, hogy ezt önmagunknak tudjuk válaszolni. 

Most körbejárom a témát, beleszövöm a hagyományt, múltat, jelent, kultúrkörnyezetet, és magamat is. Talán be sem férek egy bejegyzésbe. Sebaj. Apropó kultúrkörnyezet: múlt század utolsó negyed elején Szovjet Lettországban, egy multikulturális családban születtem. Hogy tudjuk miért látjuk azt, amit és úgy, ahogy, fontos lehet tisztázni, hogy honnan nézünk.

Számomra a Karácsony egy fordulópont. Az a pillanat, amikor megérkezünk a végső határhoz, és valóság önmaga ellentétté fordul át. Vagyis megtörténik annak az első lépése. Megérdemlünk, vagy sem. Akarunk vagy sem. Várunk vagy sem. De többnyire várunk és akarunk. 

Karácsony az a pillanat, amikor már nem lesz sötétebb. A nap lépésről lépésre visszajön a földre. Egyre világosabb lesz. Érdekes, mennyire erőteljesen van benne a fény ígérete az év legsötétebb napon. Bármilyen szimbólumrendszerben élünk. 

Lettországban mai napig érezhető a kereszténység előtti, hagyományos földművelői társadalom Karácsony (Ziemassvētki) vagy Téli napforduló (Ziemas saulgrieži) jelenléte. Három hagyomány - pogány, keresztény és fogyasztói - sajátos módon egymás mellett, részben takarva egymást, együtt él az emberekben. Emellett, bár kissé szeparáltabb, jelen van a pravoszláv, vagy ortodox keresztény hagyomány, amely valamilyen szinten közel a lakosság felét érinti.

Errefelé talán a legkevésbé ismert a téli napforduló mivolta. Hozzám ez a szimbólumrendszer és felfogás áll a legközelebb. Annak ellenére, hogy nem ebben nőttem fel és nem ebben élek. Mégis erőteljesen jelen van.

Holnap ennek a hagyománynak egy szeletet közelebbről is megmutatom. A világ nagy és színes, és minél többet látjuk belőle, annál inkább el tudjuk helyezni magunkat benne és élvezni a körülöttünk lévő sokszínűséget.  Kíváncsi vagy rá?