Ó, szép fenyő...

A recept igen egyszerű: végy néhány nagyon apró virágcserepet, tedd le gyermekeid elé egy kis süthető gyurma társaságában, és elképesztő karácsonyfákat fognak készíteni!

Az alábbi fácskák egy 5 éves és egy 10 éves kislány együtt munkálkodásának eredményeképp születtek.

Miután a csomagoláson feltüntetett hőfokon kellő ideig sütöttük (cseréppel együtt, akkor biztos nem lapul le sehol :) , beragasztottuk a fenyőket. Mi ragasztópisztolyt használtunk.

Érdemes hallótávolságon belül maradni amíg alkotnak: a szájuk ugyanúgy jár, mint a kezük, és elképesztő a dumájuk! :-)))

Mécses pedig kell!

A címben szereplő jelmondat a hideg, téli időszakra általában igaz, ám karácsony közeledtével egyre nagyobb bennünk a vágy és az igény a fényre és a kívül-belül ölelő melegre (tavaly Rita írt is erről egy bejegyzést).

Így hát nekifogtunk (Timi és 5 éves Gerdája) a mécseskészítésnek, mert ebből sosem elég!

Az alapot azok az üvegpoharak adták, melyeket "10 darab egy ezresért" akcióban vettünk még nyári barangolásaink során egy ócskásnál.

Süthető gyurma és ügyes ujjacskák, amik a gyurmahurkákból lecsippentett darabkákat egymás mellé laíptgatták-simítgatták a poháron - nem is kell egyéb. Csak mikor már készen lettek a mécsestartók, akkor vettük észre, mennyire hasonlítanak új készítményeink egy korábbihoz. A színek, formák szinte azonosak, csupán az anyaghasználatban van némi különbség.

Egymás mellé is kerültek Gerda polcára, s ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre többet van sötét, úgy gyújtjuk meg bennük a  mécseseket egyre gyakrabban.

Fogajtok neki még ma!

Műanyag rén?

Igenigen, réN, nem elírás! Rémről szó sincs. Bár vannak, akik a műanyag szó hallatán rémeket látnak, és valljuk be: sokszor nem alaptalanul. Ám műanyagok egy ideje vannak, és egy ideig még lesznek is, így teljesen kizárni őket lehetetlen. 

Életünk szinte minden területén és színterén jelen vannak, és bár a viták pro és kontra folynak, vajon az újrahasznosított műanyagból készült fenyő vagy az ültetvényes, esteleg a cserepes verzió a jobb megoldás (hogy csak egy, hamarosan aktuálissá váló témát említsünk), a láthatáron, sőt olykor az orrunk előtt bukkannak fel a műanyagok végtelenül változatos alakban.

A minap némi vasalható gyöngy formájában, melyről KORÁBBAN azt hittem, már elfogytak. De mégsem, így a maradék maradékainak felélése okán kipróbáltunk (Timi és 5évese) egy újabb mókát: műanyag karácsonyfadíszt sütöttünk a kiszúróformában.

Kicsit megkentük olajjal a forma élét belül, beleszórtunk-egyengettünk némi gyöngyöt, majd 200 fokon addig sütöttük, míg eldeformálódtak és egymáshoz tapadtak a gyöngyök.

Az eredeti ötletre ITT bukkantunk.

Szombaton WV !!!

Nem, nem elírás, igen, tudjuk hogy kell írni a Volkswagent, igen, az fordítva van...de ez nem AZ!

 Ez Waldorf  Vásár!!!

Ilyen volt a Rákosmentiben...

...igen, PONT ilyen jó! Itt még teljes a készlet nyitás előtt 2 perccel, és kedvenc segédemet sem csábítják még bábelőadások meg kézműves foglalkozások :-) 

És ilyen lesz a szombati a Csillagösvényben, ahol teljes létszámmal leszünk a fedélzeten: 

Gyertek! Aki ismeri a waldorfot azért, aki még nem, hát azért. A nap hangulata különleges, egyszerre nagyon nyitott, törődő, figyelmes, vásárosan nyüzsgő és nyugodt. 

Kékmadár, aki a lakásvásáron is jelen volt kerámiát fest majd a gyerekekkel!

Kupaktanács - tanácsok a szünidőre

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vakáció, s volt két kicsi gyermek meg az ő anyukájuk (Timi). Igen-igen sok időt töltöttek együtt azon a nyáron, egész pontosan az egész szünidőt. Mit volt mit tenni, ki kellett találni minden napra valami remek időtöltést.

Ismerős helyzet? Az érintett résztvevők száma változhat ugyan, de a fogas kérdés: MIT CSINÁLJUNK MA? bizonyára minden családban előkerült már. Ha az átlagosnál több időt tölthetünk együtt, felmerülhet a több nap mint kolbász helyett a több nap mint program dilemmája, és könnyen vitába torkollhat az ötletelés is: nehéz minden igénynek megfelelni.

Erre a helyzetre kínál megoldást egy pofonegyszerű, ingyenes és természetesen kreatív ötlet.

Tartsunk kupaktanácsot!

Mielőtt azonban elmerülnénk a részletekben, felteszem a kérdést: tudod, mi a kupaktanács? És vajon milyen kupak is volt eredetileg az a kupak?

Hogy milyen egy kupaktanács, az közismert: fontoskodó, jelentéktelen tanácskozás.

És a kupak? Mint tudjátok, sok-sok évtizeddel ezelőtt a férfiak pipáztak, tanácskozás közben szinte kötelezően. Az a bizonyos elnevezésbeli kupak pedig a pipakupak :-)

Vajon milyen a mi kupakunk? Kíváncsi vagy már? Nem más, mint műanyag üdítős kupak! 

Lássuk, hogyan zajlik egy mai kupaktanács!
Először minden résztvevő választ magának egy kupakot. Ki-ki kerít egy alkoholos filctollat, akrilfestéket és ecsetet vérmérséklete szerint, és elkészíti a saját, személyre szabott, senki máséval össze nem téveszthető kupakját. Kigondol neki egy rejtekhelyet. Figyelem, ez fontos! A lényeg a részletekben rejlik. A kölköcskék szeretik a titkokat :-)

Ettől fogva minden reggel úgy indul, hogy TITOKBAN előveszitek a kupakokat a TITKOS rejtekhelyről, majd leültök körben a szőnyeg közepére és kiteszitek középre a kupakokat. Ez a beugró. A kupaktanácsban csak az vehet részt, aki tagja a tanácsnak, azaz van kupakja!  Nagyon kell vigyáznia mindenkinek, nehogy elveszítse a nyár során a saját kupakját. Ezt rettentő komolyan veszik a kicsik, ezektől az apróságoktól lesz mégis súlya a kupaktanácsnak.

A kupaktanács minden reggel megvitatja, hogy az adott napon, az aktuális időjárási viszonyok mellet mi legyen a napi program.
Ha kellően nagy feneket kerítünk a folyamatnak, a gyerekek felelős résztvevőként viselkednek, hajlandók olyan kompromisszumokra és engedményekre, amelyeket egyéb körülmények között nem tennének meg. A közös élményről nem is szólva!

A mi kupakjaink 8 év eltelte után, megváltozott körülményeink és a család átalakulása és kibővülése ellenére is megvannak, s bár már nem használjuk őket, időnként elővesszük a titkos rejtekhelyről és nosztalgiázunk kicsit :-)

Mire jó még a palackgyöngy?

Nagyon sok mindenre! A június 9-én megrendezésre kerülő Homokozó Klubon virágos rétet készítünk majd belőlük.

Holnap viszont egy nagyszabású rendezvényre vagyunk hivatalosak, ahol a leánykákkal - amíg szüleiket egyéb programok kötik le - többek között karkötőket, nyakláncokat és kulcstartókat készítünk majd.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Hogy tetszik?

Még egy nap...

...és gyereknap! Süt a nap, csicseregnek a madarak, világ minden színében pompáznak a virágok és táncolnak a pillangók. Nem is szaporítom a szót, a látvány magáért beszél...

Naná, hogy kis és nagy gyerekeknek a zöldben a helye! Játsszunk, nézzünk, fedezzünk fel...ilyenkor a kicsi mancsok szívesen leszednék, elkapnák, hazavinnék az élményt. Legyen! Szemünkkel fotózzuk le, majd miután fáradtan hazaértünk, beszeljük át és készítsük el. Így a virág és a pillangó a réten is maradtak, meg haza is jöttek.

Elkészítési fortélyokat is adunk hozzá: végy egy WC gurigát, és csapd össze a két tenyered között (jó hangosan:) - nekem ez a kedvenc részem). Majd az összelapított gurigát vágd félbe, aztán mindkét felet még egyszer felezd el. Kedved szerint rendezd el a kis cseppecskéket az asztalon, amíg olyan formát kapsz, ami tetszik. Aztán ragasszuk össze a találkozási pontokat, majd csippentsük össze és hagyjuk megszáradni. 10-20 perc múlva szedjük le a csipeszeket, és kedvünkre festhetjük vagy másképp díszíthetjük az alkotásainkat.

Mi egy stoppoló tű segítségével átszúrtuk, fonalra fűztük és fellógattuk az ablakra. 

Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, mókás és látványos. A gyerekek értékelni fogják az EGYÜTTlétet, EGYÜTTalkotást és a remek gyereknapi élményt is!

Még két nap...

... és GYEREKNAP! Ugye nem felejtkeztetek el róla? 

Valami jó kis program dukál ilyenkor a lurkóknak. Valami, ami élmény nekik, és mi, felnőttek is élvezzük az együtt töltött napot.

Ha szép az idő, nem is nehéz kitalálni, mi legyen a közös időtöltés. Persze gyerekeink vágyai és fantáziája többnyire nagyobb és élénkebb, mint a lehetőségeink, de gyakorlott szülőkként valószínűleg remek kompromisszumot kötünk majd valahol félúton. 

Hogy mi szerez örömet a kölköknek? Majdnem mindegy is mit csinálunk, a legfontosabb, hogy EGYÜTT csináljuk! No és persze ha valami különlegeset, nem mindennapi dolgot teszünk együtt, az természetesen nem ront a helyzeten :-) 

No és ha rossz az idő, vagy kevés időnk marad a közös programra? Egy kis közös barkácsolást a legtöbb gyerek nagyra értékel, főként ha elfoglalt, munkába járó szülei ilyesmire a szürke hétköznapokon nem érnek rá.

S hogy mit fabrikáljunk együtt? Nem jelenthet akadályt az sem, ha nem tartunk otthon különleges eszközöket!

Elő a wc-papíros gurigákkal, kupakokkal, filctollakkal, vízfestékekkel és ecsetekkel, s máris kezdődhet a móka!

Először készítsünk együtt néhány saját tervezésű kocsit!

Először fessünk, rajzoljunk a gurigákra. Akár össze is lapíthatjuk kicsit, hogy könnyebb legyen a sík felületre alkotni.

Ezután átfúrjuk a gurigát két helyen, ebbe két fogpiszkálót vagy hurkapálcikát szúrunk: ez lesz a kerék tengelye. 

(Hogy hurkapálcikát vagy fogpiszkálót használjunk az dönti el, milyen vastag a szúrószerszámunk. Az enyém nem volt túl vastag, így fogpiszkálót használtam.)

Választunk 4 kupakot, ezekből készülnek a kerekek. Lehetnek egyformák, vagy éppen különbözőek, akár hátulra nagyobbakat is tehetünk. A kerekeket is átfúrjuk középen, és ráhúzzuk a pálcikákra (tengelyre). 

A kerekeket rögzítenünk is kell. Ez lehet egy-egy gyöngy, ami szorosan passzol a pálcikára, de egy darabka radír, dekorgumi is. 

Nincs is más hátra, mint versenyt rendezni: kinek a kocsija gyorsabb?

Holnap, szombaton is készítünk valami izgalmasat, gyertek vissza holnap!

Virágszezon

Virágszezon van, s lesz is még egy darabig. Virágszezon a virágboltokban, hiszen május az anyák napja, az ovis évzárók és a ballagások hónapja. És virágszezon az erkélyeken, ablakokban, no meg a réteken - természetesen. 

Hamarosan meghirdetjük a következő Homokozó Klubot, de addig is eláruljuk: a virágok köré, virágokkal, virágosat alkotunk majd  EGYÜTT virágos kedvünkben :-)

Hogy addig is a témánál maradjunk, bemutatunk nektek egy nagyon ötletes virágkompozíciót, amit akár gyerekekkel együtt is elkészíthettek bárkinek, bármilyen alkalomra: a siker garantált!

Az ötletet Hella (Timi nagylánya) látta valahol, s lelkesen mesélte hogyan fogják az öccsével elkészíteni Gerdapapának. Gerdapapának???? Igen, ez egy olyan virág, aminek a férfiak is örülnek.

Kíváncsi vagy már? Van tipped? Ha arra gondolsz, hogy ha a pasik is szeretik akkor ehető, hát eltaláltad!

A készítése roppant egyszerű: végy egy tiszta virágcserepet vagy kaspót, és az aljára vágj egy kör alakú piskótakorongot (lehet akár babapiskóta is). Kanalazd bele a címzett kedvenc fagyiját egészen a perem alatt egy ujjnyi magasságig, majd a közepébe szúrj vastag szívószálat. Ezután darálj le egy adag fekete színű kekszet. Többfelé kapható fehér krémmel töltve, a gyerekek szétszedték, és a krémet élvezettel benyalakodták (rettentő émelyítő :-/ ) és csak magát a kekszet darálták meg. Ezzel a "virágfölddel" töltsd fel a maradék egy ujjnyi helyet, és csinos kis halmot képezve takard el a szívószál szárát (ha nagyon hosszú vágj le belőle). Végül belecsúsztatod a szál virágot a szívószálba, és kész is! (ha túl vastag a virág szára és nem fér bele a szívószálba vágj ketté hosszában 2 szívószálat, és ezeket egymásba csúsztatva már bele fog férni)

Nincs is más hátra, mint felköszönteni az ünnepeltet és körbeülni a virágcserepet :-)

Jó szórakozást és jó étvágyat!

Húsvét előtti utolsó pillanatban...

....még villámgyorsan elkészülhet ez az egyszerű asztaldísz. A fél tojáshéjakat ételfestékes vízben főzöm-áztatom amíg megszínesedik, majd szárazra törölgetem és beleteszem a mécseseket. A tányért összemorzsolt tojáshéjakkal borítom, erre ültetem rá a fél tojásokat. Így nem borulnak fel. A morzsolásba érdemes befogni a gyerekeket is, imádni fogják!

Húsvét után...

Tessék? A Húsvét még csak a küszöbön áll... Igen, igen, csakhogy az idő relatív, és mielőtt elkezdjük a készülődést, egy kicsit előre szaladunk, egészen pontosan Húsvét utánra, hogy felkészüljünk a keletkező csomagolóanyagok inváziójára. 

Hacsak nem tartasz tyúkokat, 1-2 tojásos doboz is biztosan kiürül, ahogy ez ilyentájt szinte minden háztartásban megesik.

A tojástartók újrahasznosításának többféle módja létezik: remek papírmasé alapanyag, számtalan gyerekekkel együtt készíthető barkácstippel találkozhatunk sokfelé, és hangszigetelőként is alkalmazzák falra erősítve.

Mi most két népszerű formáját mutatunk be. Az egyik a papírból, a másik a műanyagból készült dobozokhoz ad remek tippet.

1. Nincs más dolgunk, mint levágni a záródáshoz elengedhetetlen füllentyűt, kívül-belül lealapozni Gesso-val és átkenni akrilfestékkel. A Gesso ajánlatos, mert a dobozok - miután maguk is újrapapírból készülnek - szürkés, drappos árnyalatúak, és a színek akkor ragyognak majd eredeti árnyalatukban, ha alapozunk.

Ezután szabad a vásár: attól függően, hová szánjuk berendezhetjük irodaszerekkel....

....varróeszközökkel..... vagy ami csak jó, ha a kezünk ügyébe esik.

Tűpárnát igen egyszerűen készíthetünk az egyik fakkba: egy 10x10 centis anyagot kivágunk, sarkait lekerekítjük hogy kör legyen belőle, fércöltéssel beráncoljuk a szélét, egy pici fonalgombolyagot /vattát /vliest/pulcsidarabkákat teszünk a közepébe és összehúzzuk. Ha jó passzentos, még be sem kell ragasztani.

Jó szórakozást hozzá! 

Már óvodások is elkezdhetik :-)

2. A műanyag tojástartók legismertebb továbbhasználási módja a tavaszi palántázás. Ennek bemutatását erre a blogra hagyjuk, mivel műanyag tojástartó egyikünknél sem akadt...

kép innen

Három kismalac és a farkas

Vannak olyan időszakok, amikor több van a jóból, mint amennyi elfér a két kezünkben... A gyerek nem hajlandó napközben aludni, de fáradságból feje tetejére fordítja a lakást. Tele a pöcegödör, leszakad a redőny, határidős munka, egyszerre négy helyen kellene jelen lenni... Ez lehet nagyon frusztráló, de lehet nagyon vicces. Attól függ, honnan nézzük. Ilyenkor, persze, a túlélés a prioritás - és ki ne ismerne jobb túlélőket, mint a három kismalac? Ezeken a napokon is, amikor a világ feje tetejére áll - lehet alkotni. Sőt, olykor van erre a leginkább szükségünk...

Egyszerűen, vidáman, viccesen. Se idő, se türelem, se felszerelés nem kell hozzá, csak egy pár darab WC-papír guriga. A guriga tetejét nyomjuk be mindkét oldalról (lásd alábbi fotó) és majdnem készen is vagyunk. 

Hogy mi sül ki a gurigából már csak rajtunk múlik. Én (Rita) a vidám túlélést céloztam meg három kismalacnak álcázva a fáradságomat.  Fúj a szél vagy fúj a farkas: ők megoldják valahogy a helyzetet. A farkast meg munkára fogtam, hol fuvarozott, hol ebédet főzött, hol gyereknek mondott mesét... 

Igen, a felnőtteknek is jár a mese. Feldolgozni egy nehéz napot, mosolyt csalni az arcunkra, szürkülő órákat malacrózsaszínre vagy békazöldre festeni és farkast munkára fogni jó!

Vidám, dolgos, inspirációval teli és alkotó hetet mindenkinek!

Játsszuk azt...

Az összefoglalót holnapra tartogatjuk, de azt már ma megosztjuk Veletek, hogy nálunk (Timiéknél) mi minden történt, ami csak és kizárólag a szombat délutáni Homokozó Klubnak tudható be.

A dolog úgy kezdődött, hogy szombat délelőtt készülődtem: anyagokat válogattam, szabtam, fűrészeltem és csak hordtam és hordtam egy kupacba a kellékeket. Gerda, a négyéves lányom pedig mindenáron velem akart jönni. Mert jött a bátyja is, és mert a Híradó Kávézót ismeri és szereti, ráadásul tudja, hogy remek sütikből lehet válogatni... hát persze hogy jönni akart.
Nektek elöljáróban megsúgom, hogy készülünk gyerekbarát alkalmakkal is, amikor a mama vagy papa más felnőttekkel alkot, de a gyerekeknek sem kell otthon maradniuk. Erre majd még a közeljövőben visszatérünk! 

Vasárnap azonban mindenki úgy kelt, mintha az előző délután valami kitörölhetetlen nyomot hagyott volna benne.

A fiam azt mondta: szombaton inspirálódott (lám, lám, nem múlt el nyomtalanul az elméleti bevezető sem :-), és adjak neki anyagokat, mert ő most bohócot varr. És megvarrta. Gerda pedig felmászott mellém a konyhaasztalhoz:

- Most játsszuk azt, hogy ez a kávézó, én itt kávézom és közben pedig mindenféle érdekeset csinálunk! Én leszek ... (egy nevet mondott, akit az összejövetelről készült képeken mint régi személyes ismerősét felismert) - aztán határozottan az akrilfestékekre mutatott. 

Ennyire ott akart lenni szombaton...nem jöhetett, de annál lelkesebben eljátszotta...

Mit tehet ilyenkor az ember? Kitalál valami érdekeset! Kerestünk egy befőttes üveget, és amíg én játszottam a magam játékát (szerdán meg is mutatom), addig ő egy mécsestartót készített, amit majd az esti meséléskor meggyújtunk. 

Nagy műgonddal és elmélyülten dolgozott. Az én négyévesem igen magas igényeket támaszt nem csak másokkal, de magával szemben is, így folyton biztatni kell, ha nem sikerül elsőre vagy tökéletesen valami. Ha egy pötty összeér például, egy másikkal, megmutatni, hogy ebből is ki lehet hozni valami izgalmasat, és felül lehet írni a fejünkben élő terveket és koncepciót némi rögtönzéssel...ugye?

Színes, bensőséges és meleg. Ilyen volt a délutánunk. Nyomot hagyni másokban, a világban... erre vágyunk mind. 

Neked már van?

Mármint saját nyomdád. Még nincs? Szeretnél egyet? Vagy többet? Gyere el szombaton délután a Híradó Kávézóba, ahol az egyik téma a nyomdakészítés lesz. Ugyan füzetborítókat készítünk majd velük, de semmi akadálya, hogy a frissen készült nyomdákkal otthon akár  a tükörkeretre is készíts velük egy komplett mesét :-)

Részletek ITT

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (2.rész)

A második részben Timi gondolatai és történetei következnek a gyermeki kreativitásról.

Amikor egy gyerek pici, mindenre új, friss szemmel néz. Nincsenek kiépült gondolkodás sémái, bejáratott útvonalai. Olyan, mint egy tiszta rajzlap. Még bármi lehetséges. Bármi bármivel összeköthető, megrajzolható, átírható...

A kreativitás egyik fő jellegzetessége, hogy külön-külön már ismert információk között talál új összefüggéseket és kapcsolatokat. Mint a 2,5 éves Gerda, amikor egy borús téli napon nem találta a Holdat az égen, ezért odaballagott az olvasólámpához, felkattintotta, rámutatott és magabiztosan kijelentette: - Hold.

Vagy amikor a félbevágott citromot a mutatóujjára húzta, és gombának nevezte.

Ezek a bájos és ösztönös kreatív ujjgyakorlatok az első lépések a kreativitás világában, és igen hamar elvezetnek odáig, hogy a lurkó mi az? helyett mi lesz belőle? korszakot él (mint Rita Arlenje) és a csokipapírt, kiürült ilyen-olyan dobozkát a kuka helyett a mi kezünkbe helyezi: csinálj belőle valamit! felkiáltással (mint az én Gerdám)...

No persze az idáig (és tovább) vezető utat segíthetünk kitaposni: a személyes példamutatás a leghatékonyabb eszközünk ebben az esetben is :-)

És ha azt látja, hogy újrahasznosítunk, alkotunk és újraalkotunk, tervezgetünk és meg is valósítunk, természetesnek veszi a rendszeres közös kreatív szeánszokat. Mi több, igénye lesz rá, s annak hangot is ad :-)

Még az is megeshet, hogy büszke lesz ránk, mert azt elég hamar átlátják a mi kis manóink, hogy mi az ami nálunk másképp van, mint másoknál. Netán az óvónénit is megkéri: ugyan gyűjtse már össze ebéd után a szaloncukros papírokat neki, mert az Őőő anyukája oooolyan ügyes, de olyan, mindent megragaszt és megvarr, még a szaloncukros papírokat is ;-)

Ilyenkor kezdhetünk megnyugodni, hogy jó úton járunk :-)

A fenti két videó nem beállított jelenet. Spontán szombat reggeli történés. Mert aki azt látja, hogy a minket körülvevő világot mi magunk alakítjuk, az maga is ezt teszi :-)

A Ti kreatív történeteiteket (rólatok vagy gyerekeitekről) továbbra is várjuk, akár email, akár megjegyzés formájában, sőt a FB-on is ennél a posztnál!

Majd egyesítjük a sztorikat, no meg erőinket, hiszen ez még csak a kezdet: rengeteg inspiráló poszt van készülőben, amely mind-mind a közös alkotásra csábít majd, akár gyerekekkel együtt is, ahol feltétlenül számítunk a Ti aktivitásotokra is!

Süssünk, süssünk valamit...

Időnként szembejönnek velünk olyan projektek, amiknek nem lehet ellenállni. Azonnal és úgy, egy az egyben kell megvalósítani. Mert zseniálisak, érdekesek vagy egyszerűek, szépek, praktikusak vagy pont nekünk valók, de mindenképpen kívánatosak és szerethetők. Most Joan Bagger egyik egyszerű de nagyszerű tutorialját mutatjuk be, és persze azt, ami nálunk kisült belőle :-)
A legjobb az egész mókában az volt, hogy a négyéves Gerdám már aktív és lelkes közreműködője tud lenni egy ilyen kaliberű akciónak: ő kente ki a tálkákat és szórta a gyöngyöket. Így együtt hánytunk fittyet a kinti hidegre és a torokfájásra a meleg sütő előtt kíváncsiskodva.

Ha a dán szöveggel nehezen boldogulnátok, a lényeg egy mondatban: tűzálló tálkát kiolajozni, vasalható gyöngyöket elrendezgetni benne, 200 fokos sütőben addig sütni, amíg a gyöngyök ellapulnak és összeolvadnak. Én (Timi) még mielőtt kivettem volna a sütőből, kesztyűvel erősen lenyomkodtam ahol picit felpuklisodott, és újabb fél perc sütés után vettem ki hűlni.

--------------Készítettünk lányos és fiús verziókat is --------------

Beszélgetős térdek (P.P.1)

Mi is az a P.P.1 ? Pizsama Projekt. Az első. A jövő héten és azután következik majd újabb két rész, mely újabb lehetőségeket villant fel ebben a műfajban. Lássuk az elsőt!

Nálatok is van olyan, hogy a házigatya fogyó cikk? A napokban itthon voltunk és egy-kettőre rájöttünk, hogy csak utcai nadrágok vannak a szekrényben - pizsama gatyák és padlótörlő nadrágok - ki-ki milyen étel, festék vagy egyéb díszítéssel a szennyes kosárban lapulnak. Mielőtt elfogyna az utolsó gatya, nekiláttunk egy újnak, nem is akármilyennek!

A nadrág alapanyaga kinőtt nővér pizsama. Amennyire csak lehet, rózsaszín. A leendő tulajdonos fiú a javából. Habár egyáltalán nem hiszek a színek nemesítésében, vagyis nemhez való kötésében, ez esetben nagyon örültem a szín nemtetszésnek, hisz előttem a lehetőség festékben tapicskolni :)

Akkor lássuk csak, min ment keresztül a rózsaszín pizsamanadrág:

Rátettem az éppen aktuális méretű nadrágot és kis ráhagyással (legalább pár hónapig még jó legyen) kivágtam. Aki szakszerűbben szeretné csinálni, körbe is rajzolhatja, nálunk az időtakarékos verzió a nyerő.

Amíg a leendő tulaj a kivágott nadrágszárakat nyúzta, a teljes újrahasznosítás jegyében kifejtettem a régi nadrágból a gumit, összegyűjtöttem a cérnamaradványokat és egy másik pólóból kivágtam a térdre való köröket.

Majd a legizgalmasabb része jött - kedvemre kevergethettem a boszorkányfőzetemet. Az alkalmat kihasználva más rongydarabok is belekerültek a fazékba...

Innentől kezdve az alkotói szabadságomat a megrendelő beszorította némi keretek közé. Legyen egér és vakond, és tudjanak beszélgetni egymással. Ami a technikai kivitelezést illeti, a térdre szánt köröket, vagy bármi más formájú odavalót, az applikálás előtt érdemes bélelni, vagy rávasalni a vetexet. Én a második opciót választottam. Ezeket a technikákat majd bővebben vesszük egy másik alkalommal.

Így született a térdbeszélős gatya. Nem csak a térdek beszélgetnek egymásközt, etetni is lehet az állatokat. Amit Arlen ma evett, azt lelkesen megosztotta a térdbarátaival is.

Dugó, fadugó...

...a parafadugó.
Minden lukban legyen dugó,
Ez a végső cél,
Dugott lukból nem jön ki egér.

---------------------------------------------------

Emlékeztek?

Nem rossz sors egy parafadugónak ebben az illusztris társaságban szerepelni, de ha be kell érnie a mi társaságunkkal (nekünk pedig a szilveszteri pezsgőzés emlékével) , akkor akár nyomdázhatunk is vele.

Leánykánk unalmas sárga pólójára gigaméretű gyöngysort varázsolhatunk, amit aztán két sor fércöltésre fűzünk fel...

...és  a kifejezetten komor fekete pamutpulcsit is feldobhatjuk néhány sor bogyóval.

A színekkel itt remekül lehet játszani: kísérletezni fiús, lányos árnyalatokkal, hímzéssel, gombokkal - és a fantáziátokra bízzuk, mivel még :-)

A kivitelezés rém egyszerű: teljesen fedő textilfestékkel befestjük a dugó végét, és rányomjuk a textilre. Ha nagyon sötét az alapszín, akkor 1-2 perc száradás után újranyomjuk. A képen látható márka vált be a legjobban, vasalni sem kell :-)

Hagyományos díszítés új tájakon

A napokban téli napforduló kellős közepén találunk magunkat. A világosság és sötétség örök küzdelme most világosság javára fordult - kívül belül.

A téli napfordulót nálunk, Lettországban, hagyományosan több napon keresztül ünnepeltek és minden elem egy és ugyanazt a célt szolgálta - mágikus és szimbolikus eszközökkel a fény (élet, termékenység, világosság) előjövetelét segíteni.

Nap szimbólum ilyenkor nélkülözhetetlen. Körtáncok, kerek ételek (lett hagyományos Karácsonyi étel a barnaborsó), tűz és kerek díszítés. Egy ilyen kerek és mozgó napdíszt mi is elkészítettünk ma. Alkotótársam, két és féléves fiam, nagy lelkesedéssel szurkálta krumpliba a pampafű szár darabkákat. Közben "Kis Karácsony"...és lett dalok teljes természetességgel váltották egymást.

Régen, lett parasztházakban, ezek a díszek nádból és lúd tollból készültek. Nekik ez volt kéznél. Nekünk meg száraz pampafű a fagyott kertben. Azzal alkotunk, amink van, ugye;)

Vidám Karácsonyi hangolódást, akár melyik világ részén vagy. A nap, ami meleget és fényt ad mindenütt ugyanaz.

További élvezetes takarítás...

...mivel nem fogyott el az összes csokipapír, tegnap este a 4évesemmel alkottunk egy újabb díszt. A főszerep az övé volt, lelkesen gyúrogatta a sztaniolgalacsinokat, töltötte a szétnyithatós műanyag gömböt, aztán akrilfestékkel nagyon ügyesen ki is pettyezte hóesősre. Nekem csak a gömböt kellett tartanom és rákötnöm az aranyzsinórt.

Próbáljátok ki, nagyon élvezetes közös esti program :-)

És igen, ehhez ugyan nem a hulladékból válogattam minden alapanyagot (a műanyag gömböt papírboltban vettem) , de ha a cél az, hogy egy négyéves is azt érezze: ezt tényleg ő csinálta, akkor ez szerintem bocsánatos bűn ;-)

Utóirat: ha tudnám, hol kapni üvegből szétnyitható és megtölthető gömböt, akkor üvegből lenne, az egészen különlegessé tenné. Ti tudjátok, hol árulnak, árulnak-e ilyet?