az+ez

nem vagyok egy rutinos wampra járó....egy kezemen nem jutok túl a számolásban, hányszor is voltam eddig.

úgyhogy minden egyes alkalom kicsit olyan, mintha az első lenne.

viszont gyűlnek  a tapasztalatok, legfőképpen arról, hogy ha megélni is ebből szeretnék, kb . 180 fokos fordulatot kell vegyek. 

nem könnyű és nem érzem mindig, hogy képes is vagyok rá. vagy, hogy akarom eléggé.

ami biztos, hogy most ebben az évben el fog dőlni, folytatom-e ezt az egészet, vagy  nem. 

most még  a folytatásért küzdök, ezért is vállaltam be  a holnapi wampot, ezért is keresek üzleteket, ahol értékesíthető a portékám, és ezért is veszek részt január óta egy munkaügyi kp-os ún. vállalkozás-keltető projektben.

hogy ne csak egy kis szikra legyen, hanem igazi tűz.

sok-sok változtatást kell eszközölnöm, és letisztáznom, hogy pontosan mit is szeretnék (azért, vannak elképzeléseim: pl. csak nézni a végtelennek tetsző tengert, vagy szőke copfos kislányokkal szilvalekváros kenyeret enni a kertben..., esetleg sok-sok guruló, vidám kismacskát. és persze mindig sütne  nap, az eső is csak a szivárvány miatt esne, hó is csak a hóemberek miatt....és a virágszirmok csak hullnak-hullnak.....)

:D 

na, erről van szó. :)  viccből írtam, de mégsem tartom viccesnek.....

a 180 fokos fordulat nem is lesz elég!

hát hogy vegyem komolyan az életem?? :)

na de félre az érzelgősséggel, a lényeg, hogy holnap WAMP! 

még néhány dolgot be kell fejezzek, egy táskára még rózsát és bélést applikálok, meg karkötőkre patentot. 

viszek a cserepántos új sarukból többféle méretet, ha jöttök ne féljetek próbálni! (szőnyeg és tükör lesz az asztal alatt) :)

juteszembe a stand kinézetére is ki kell találnom valamit. nagyon sehogyse néz ki. 

ha jöttök :) , a pocsék tálalást ne vegyétek észre, csak a színes bőrholmikat. jó?

a legfontosabbat meg majdnem elfelejtettem, igaz így legalább megvan a jó befejezés is. remélem eljutottatok idáig az olvasásban. :)

szóval holnap  

minden pénztárca és táska  -20% -al lesz kedvezőbb árú. szóljatok az ismerősöknek,- hátha valakit érdekel ez a lehetőség, meg hogy ne gyertek egyedül. :)))

Mérföldkő

Elkészült hát az első, igazi, saját készítésű cipőm... :)

Még nincs képem róla, de a készítés közben ellőtt fotókból addig is mutatok párat.




Nem a legjobbak, teljesnek meg egyáltalán nem mondanám, de talán enged némi bepillantást a munkafolyamatba.

* * *

Alig hiszem el, hogy végre megvalósult egy kis álom-morzsám. Hihetetlen régóta vágytam erre...
.....ezért indult a blog, ezért csináltam a szandálokat, a papírcipőket....ezért volt minden. És tényleg bíztam benne, hogy valaki egyszer csak rám talál és azt mondja "én segítek". (lásd első poszt)
Nem tudhatjátok, de én nagyon nem szeretek kérni, főleg, ha valakit nem ismerek. Márpedig én senkit nem ismertem ebben a szakmában, akihez lehetett volna fordulni. Épp ezért úgy is voltam vele, nem baj, - néhányan biztattak, kezdjek blogot, - elkezdtem. Gondoltam, egyszer csak önfejlődök arra a szintre, hogy egy egyszerű cipőcskét megpróbálok összehozni.
...nem tudom, sikerült volna-e...

...hiszen nem így alakult szerencsére. :)

És ma kikerült a kapta az első, kis egyszerű, de önálló cipőmből is! És már látom, hogy ha csak anyagi, technikai akadályok nem gördülnek elém, ill. megoldódnak ilyen jellegű problémáim, akkor nem lesz megállás.
Mert egyszerűen SZERETEM csinálni! Boldog vagyok tőle. Elmélyülök benne, és minden fontos érzékemre hat. Nem érdekel, ha molyolok rajta, nekem így okoz örömet. HISZEM, hogy cipőt készíteni (nem csak tervezni) igenis művészet, mégpedig komoly. És ezt akarom csinálni, mert ebben vagyok jó, és leszek mégjobb, még ha ezt nem is mindig hiszem el.

(Épp ezért őszintén kívánom magamnak, hogy a Nyúl éve valóban a gyarapodás éve lehessen...)

Ami eddig történt

Kicsit nehezen szánom rá magam erre a bejegyzésre, hiszen július óta nem jelentkeztem. Elszoktam az írástól...

De a lényeg: szeptember elején elköltöztünk. Azóta megváltozott néhány dolog, sokkal több helyünk lett, konkrétan két táncparkettnyi (lehet jönni bulizni), viszont sokkal kevesebb bútorunk. Ami nem baj, sőt, de azért néhány polcnak már örülnék... :) Majd az is lesz, de végülis nem létszükséglet, a dobozokból is viszonylag gyorsan elő tudom szedni, amire éppen szükségem van. (örülök, hogy rendesen csomagoltam)
Pomáz, (merthogy Pomázra költöztünk), Budapest közelsége miatt ideális, és ha épp nem az orrom előtt megy el a HÉV, akkor időben sem kerül többe eljutni valahova, mintha Pesten lennék.
Gyönyörű a környék, a pilisi hegyek csodálatosak, kakaskukorékolás(imádom!), szomszédban játszadozó cicák, kutyusok,... és a helyi térfigyelő rendszer, vagyis szomszéd nénik :) is barátságosak.
Szóval mintha otthon lennék, de persze csak nagyon mintha! Jó lenne Békésszentandrást Körösöstől, mindenestől egy lasszóval ide húzni...! Nagyon!

Pomira költözésünkkel az örömbe némi üröm is vegyült:
1. -vége lett a műhelyes időszaknak. Remélem lesz lehetőségem, és tudom kamatoztatni az ott tanultakat! Most ezen dolgozom. Tényleg nagyon köszönöm ezt a 8 hónapot még1x!
2. -saját hülyeségem miatt, amit nem részleteznék, megtapasztaljuk miféle problémák adódhatnak a lefolyó tájékán, nem kevés bosszúságot okozva ezzel a főbérlőnknek és persze magunknak.
3. -drágatündér Csúzli cirmosom elveszett :( Fél Pomázt kiplakátoltuk, körbejártuk, kérdezősködtünk, árkok, bokrok alját megnéztük, de nyomát se találtuk. Nagyon szerettem! Szöszikém azóta bújósabb, mint valaha. (...és nyávogósabb is)

Szóval a környezetváltozás nem indult épp döccenő mentesen, de már látok rá esélyt, hogy nem minősítem le az egész évet, emiatt a három hónap miatt.

Szép napot Nektek!

(ja, és a lenti kérdésre még várom a szavazatokat, bár ennyi alapján is eléggé eldőlni látszik a dolog :D )

"Hirtelen...

...kitalálom, nem is létezek, pusztán a felület ügyes tréfája vagyok és ragaszkodásom önmagamhoz nem más, mint a formát összetartó erõ.
De ha két erõ összefog, és ez az összefogás átível a létezés szövetén, együtt felfedezhetik a végtelent."

Germo :)

Nosztalgia

Teljesen más témában. :) Nem nagyon szoktam személyes infókat írni, de ezt a két képet muszáj megosztanom.

Valamiért úgy alakult, hogy elég kevés régi családi fotónk van kicsikorunkból. Annak a kevésnek is egy része valahogy rejtélyes módon elkallódott, bár gyanítom valakinél ott lapul... Így tehát nagyon megörültem, amikor egy e-mailban megkaptam ezeket. :)

A képen a nővéremmel és a bátyámmal vagyok és olyan 3 éveske lehettem. A kuty nevére már nem emlékszem... (talán ő volt Csöpi?) Vicces, imádós kép, igazi retró hangulatú.




Ez pedig úgy, ahogy van, gyönyörű, és finomságos! Nekem. Anyukám és a bátyám valamikor '69-ben.



...mindjárt visszazökkenek...

Január

Általában a januárt mindig olyan hosszúnak érzem. Nagyon hosszúnak... Na de ezt most igazán nem mondhatom. Sitty sutty vége lett, csak pislogok. Megszámoltam, eddig 12 napot sikerült a műhelyben tölteni (a tavalyival együtt kb 20-21), és máris sokat tanultam (nem csak a cipőkészítésről, magamról is...hehe) Egyre erősebb bennem a vágy, hogy nekem is legyen egy kis műhelykém, ahol minden együtt van, amire szükségem van. Kezd elegem lenni az otthoni műhely-hangulatból...helyesebben azzal nem lenne gond, hogy otthon van, az egy légtérben levéssel, a ha valamit akarok csinálni, a tornyok áthelyezésével, ebből eredően a helyhiánnyal és az örökös kutakodással vannak problémáim.
Sajnos ennek orvoslása nem a közeljövőben lesz, az a gyanúm.

Elég sokmindennel foglalkoztam már bent, ezek többsége a férficipők köré koncentrálódik (mintakészítés, próbacipő összeállítás, fárafoglalás). Fúú, komolyan mondom, hogy kondiznom kellene, hogy egy férficipőt fára tudjak húzni...remélem, hogy egy nőit azért könnyebb! De készülnek tervek is (sőt elég sok tervem van), ha minden igaz magamnak is fogok készíteni egyet, és kilátásban van egy izgalmas koprodukció is.

Csak ennek a télnek lenne már vége! Nem bírom az ilyen mínuszokat, mint, ami a héten volt, bár részemről inkább tél legyen, mint nyár, de ami sok az sok. Brrr! És a sötétség!

Már egy ideje kísérletezgetek bőrre nyomással, festékkel. Még ősszel vadásztam nagyon szép, régi, fa nyomómintákat. Innen az ötlet. Sajnos ezek nem nagyon használhatók, de van már egy-két ötletem, miből lehetne.

Ezekből a betűkből pl. készült...



...egy kissé grunge-ra sikerült kwandera felirat. :)



A régi nyomóminták nagyon kis finomak, de nem tökéletesek a célra.



Pedig be vagyok sózva, most hétvégén eléggé rákattantam a témára.

Készült néhány makett is a szandikhoz. Nagyon viccesek!



Ja, és a hónap eseménye, nekem legalábbis - pillanatnyilag így élem meg, hogy csatlakoztam a facebookhoz. Újabb dolog, amitől igazából a hideg kiráz. Rettenetesen utálok mindenféle közösségi oldalt, nem tehetek róla, így vagyok szocializálódva. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni...

Na megyek aludni, mert holnap pálcikákat és tapaszokat kell használjak a szemhéjam kitámasztására.

(Melyik filmben is volt? "Azt tapasztalom, hogy a tapasz tapad nagyon.")

Terv-félék

Nem egészen így terveztem az évkezdést, ugyanis sikerült lebetegednem. Az ünnepek után ugyan gyakorlatilag ápolónőt játszottam, tehát nagyon nem csodálkozhatok, de mégis... :(

Sok tervem van erre az évre. Nem nagyok, azokat még későbbre tartogatom. ;)

"Csak" olyanok, mint
... minél több tapasztalat szakmailag, ameddig lehet,
... sokkal több önfeledt kreatívkodás - konkrétan a papírcipőkre gondolok, amikre az elmúlt évben egyáltalán nem jutott idő, vagy energia? ,
... a befutott szandálrendeléseknek is gőzerővel nekiállni, a tavasz hamarabb itt lesz, mint gondolánk,
... az idén szeretnék textiles dolgokat is csinálni,
...évek óta halogatom, hogy valamiféle mozgásformát beiktatok az életembe, s.o.s. szeretném!!!,
... megpróbálni rendben tartani a dolgaimat, a lakást, a gondolataimat,
... sokkal sokkal több türelem minden irányba...

Ilyesmik.

Az elmúlt évet szerettem. Remélem ezt is fogom.

Még tavaly (értsd karácsony és szilveszter között) belekezdtem egy papírcipőbe. A nyavaják miatt, még nincs kész, de talán hétvégén már meg tudom mutatni.
Itt a blogon még nem is írtam róluk egy szót sem...fura... Hmm. Most egy régi, legalább 6 éve készült cipőt alkotok újjá. Akkor még elég kezdetleges volt a technikám, és csak sima, barna csomagolópapírt használtam hozzájuk, amiket viszont nagyon szerettem. Csakhát rémes, mennyire kis bénák lettek. Ezért ma le is fotóztam a prototipust, összehasonlításnak.





Valóban súlytalan, kis horpadt, gyűrött, éppenhogycsak nem átlátszó valamicsodák voltak ezek. (bár ez talán itt nem is látszik)

Beszámoló

Nem akarom túl hosszúra nyújtani, de ki tudja, mi lesz belőle. :) (hosszú lett) 

Nagyon szuper 11 napot töltöttünk Angliában, mégpedig Dél-Angliában, ami a hamísítatlan vidéki Anglia. Pont azt nyújtotta, amire vágytam. A barátom húga él itt, ő látott vendégül minket erre az időre.  

Szinte végig gyönyörű időnk volt, napsütéssel, egy-két nap volt csak felhős, eső szinte semmi. :))
Lewes (ejtsd: luis), a kisváros, ahol voltunk, egy igazi kis dél-angliai gyöngyszem, egy középkori városka, sok megmaradt 15-16 sz-i házzal, várral, kolostor rommal, sörfőzdével, tele élettel, hangulatos boltokkal, gyönyörű dombokkal, barikkal...és mindez kb. 20 percre a tengertől. (kocsival vagy busszal)

Minden utcácska tartogatott valamit, hol egy szép épületet, hol egy érdekes ajtót, hol egy ablakba kitett mulatságos tárgyat. Rengeteget fényképeztem, többek között bejárati ajtókat. :) Nekem nagyon fura, hogy az utcáról közvetlenül nyílnak ezek a színes ajtók a lakásba. Viszont két egyformát nem találtunk. A szinek, a kopogtatók és házszámtáblák elképesztő variációját képzeljétek el. Nagyon imádtam.
A városka tipográfiailag is kifogástalan volt. ( pedig általában nem figyelem) Gyönyörű betűtípust használtak mindenhez.  

Hát, nem tudom, mennyire lehet képzelni....de inkább néhány kép róla:






Tengernél többször is voltunk, még nem láttam, úgyhogy nagy élmény volt. Főleg, hogy a hűvösebb verzióját láttam. Szél, hullámok, kavicsos part...hmmmm! :) Majd 4 kg kavicsot és kagylót gyűjtöttünk és még haza is hoztuk! :)) Abból, amit láttunk, a legjobban a Seven Sisters nevű hely tetszett, amely 7 "krétahegyet" jelöl. Vicces, hogy ebből a máló anyagból egymásra rétegződve kovakővel nagy falak képződnek. Ez olykor bizony le is omlik, a tetején több repedést is láttunk. 





A másik érdekes tengerparti város Hastings volt. Szintén van egy nagy területű romvára, ahonnan valóban gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. 1066-ban itt (illetve kicsit feljebb) vesztettek csatát az angolszászok a Hódító Vilmos vezette normannokkal szemben.
Nagyon helyes óváros része van, rengeteg, egymást érő antikossal és zsibárussal.





És persze voltunk Londonban is. Kb. másfél óra vonattal. (nagyon jók a vonatok, és lehet nagyon kedvező áron napi jegyet venni, amivel egy bizonyos déli vonattársasággal elég nagy régiót be lehet járni. Persze mi fér bele egy napba?)
London naaagy, sok emberrel, de sokkal rosszabbra számítottam. Persze csak a központi részen voltunk kb. a Notting Hilltől a Tower-ig. Két napot szántunk rá, ami édeskevés, ráadásul első nap csak gyalog mozgolódtunk, - amit én sokkal jobban is élveztem, hiszen így elkerülhettük a forgalmas utcákat. 

Ééééés??? Mi történt még? Mi az a szinte hihetetlen dolog, amit emlegettem? ;) 
Óóóó, hol is kezdjem? Londonban történt. Holmáshol? Könyvesboltban voltunk, mindenképpen szerettem volna cipős témájú könyveket, amiket itthon hiába keresek. Ott másfél polcnyit találtam. A kasszánál mondta a srác, hogy az egyik szomszédos utcában számos cipőkészítő van. ( hozzáteszem, nem beszélni kicsi angol, és aki arra számít, hogy valamiféle tanulási, netán munkalehetőség szele érintett meg, azt ki kell ábrándítsam ) 
Hmm. Jól hangzott. Mivel itthon a kaptafa beszerzési gondok a legsúlyosabbak (nekem legalábbis), reménykedtem, hátha találunk egy-két használaton kívüli kaptát, vagy címet. Nna itt már közelít a dolog, de azért ennyire nem egyszerű. 
Itthon még a fősuli alatt megvettem Vass László könyvét a klasszikus férficipőről. Gyönyörű képekkel, és a nagyobb európai műhelyek rövid bemutatásával. Így aztán tudtam, hogy Londonban a Lobb név, a Valami. Őszintén szólva már elfelejtettem, mit is olvastam akkor róla, de nem is baj, mert ha emlékszem rá, tuti nem merek benyitni az üzletbe. Ugyanis a St. James utcában megtaláltuk őket, és némi hezitálás után, hogy megkérdezzük, ugyan nem volna-e ötletük, honnét szerzhetnénk, illetve az esélytelenek nyugalmával, meg a mikor, ha nem most, és amúgy is mit veszíthetünk, de legalább látjuk gondolatával, bementünk. 

Kicsit félhomályos, antik hangulatú, barna, fa vitrines helységben találtuk magunkat. Régi, fényes bőr támlás székek, és az üvegek mögött, fényesre suvickolt szépséges cipők, régről. Mint egy múzeum. Lenyűgöző volt. Megállapítottuk, hogy a műhely is itt van, a helység egyik felében, ugyanis dolgoztak, alapanyagokat láttam, és mindenféle dolgot, ami inkább egy műhelybe illik, és nem egy ilyen impozáns üzletbe. Megkérdeztük, körülnézhettünk. :) Majd jött egy hosszú rasztás hajú fazon, és megkérdezte, segíthet-e. Na erre előálltunk az őrült kérdésünkkel, és kaptunk egy telefonszámot! Körbevezetett a műhelyben, a pincében. A Lobb olyannyira Anglia, sőt a világ egyik legnagyobb cipészete, hogy a szemem láttára szedte elő egy szekrényből, Frank Sinatra, Jackie Kennedy Onassys, Lady Diana kaptafáit. Láttam a hatalmas, több ezer kaptát őrző raktárat, megnézhettem, hogyan dolgoznak. Mit mondjak, szédülten fordultam ki a végén az utcára.

Itthon aztán utánanéztem, mit is ír róla Vass László könyve.

Ezt: "...John Lobb... 1829-ben született. Mesterségbeli tudását számos díjjal ismerték el nemzetközi kiállításokon Viktória királynő uralkodásának idején. 1863-ban királyi tanúsítványt kapott, mely szerint Edward herceg udvari cipésze. ... A műhely továbbra is az angol királyi család szállítója, a londoni üzlet bejárata felett látható három címer arról tanúskodik, hogy Lobb készíti Őfensége II. Erzsébet, az edinburgh-i herceg és a trónörökös, walesi herceg lábbelijeit. ..."

Szóval jobb helyre nem is mehettünk volna! :))

Tudjátok, fura, mert soha nem gondoltam volna, hogy bármi közöm lesz a cipőkhöz, azon kívül, hogy viselem őket. Nem voltam, vagyok cipőmániás, olyan értelemben, hogy rengeteg párat őriznék  a szekrényben, és korábban nem is érdekelt. De ha a fősulin nem kezdem el a bőr szakot is, akkor nagy valószínűséggel sosem hallok Attalai Zitáról és sosem tudok más szemmel nézni erre a tárgyra. Azóta viszont vonz, még én sem értem, hogy miért...  De mindegy is, ha ilyen helyekre keveredek.

Sziasztok! :)

...hűűű, jó régen írtam, vagy mutattam bármit is. Nem is nagyon volt mit. Olyan szinten ihlettelen voltam, hogy bevallom semmit nem csináltam és még csak kedvem se volt. És még jól is esett.

Csupán a maradékaimmal kísérletezgettem, mert az nem lehet, hogy a kis darabok felhasználatlanul maradjanak, de még csak ezt se vittem túlzásba. Őszi fárdtság??? Ráadásul egy hónapig fájt a torkom. Ennyi. Más nem.

Aztán jött egy pénztárcarendelés....egy tizenegynehány éve elhagyott pénztárca nyomán.

Aztán felkerekedtem és jól "elherdáltam" egy rakás pénzt GYÖNYÖRŰ bőrökre.

Aztán pedig még az országot is elhagytam. Másfél hétre Angliába utaztunk, így jól kimaradtam az itthoni zimankóból, ott ugyanis fantasztikusan gyönyörű napsütéses idő volt. Pár szót muszáj leszek majd írni róla, mert csodás volt, és történt egy szinte hihetetlen dolog is.

Úgyhogy jövök majd képekkel és újdonságokkal is. Pénztárcákkal, táskákkal, fülbe és nyakbavalókkal.

És persze a textilkönyvekkel is hamarosan. :)

Tegnap és ma és amúgy

A tegnapi nap kalandosan indult, ugyanis már másodjára mentettem ki a macskám karmai közül egy madárkát. Mondhatom, hogy szerencsére, de azért mindig nagy ijedemet okoz, mert a "drágám" rendszeresen behurcolja  a lakásba. Első alkalommal eléggé megsérülhetett szegényke, mert jobbára csak verdesett és ugrabugrált, de a végén a szárnyain távozott a lépcsőházon keresztül. Remélem felépül(t) a kalandból! Tegnap viszont egy viszonylag nagyobbacska, pettyes begyű madárka került a karmai közé, amit a kiáltozásaimra el is engedett. Az pedig röpködni kezdett a lakásban, egyszer centikre a fejemtől. Aztán egy sarokban megpihent. Aztán átlibbent a másik sarokba. Verdesett az ablaknál. Aztán felszállt az asztalra, előre ugrált a sarka felé, körülkémlelt, csippantott, majd felszállt, lebegett és a nyitott teraszajtón kirebbent. :)

Megsérült, mert hagyott néhány vércseppet .... és mást is maga után. De úgyis akartam, így hát a nap hátralevő része takarítással telt.  (nem végeztem)

Szerencsére ez a két kismadár túlélte a Csúzlival való találkozást, de egyszer már a másik ejtett áldozatot...a teraszon találtuk meg... :((( 

(otthon Anyukámnál két (amúgy tündérédes) szálkás tacsiféle tartja rettegésben a kert lakóit, nem egy áldozatot szedtek már, legutóbb Anyum egyik tyúkocskáját :(( )

Ilyen kis tündérek voltak másfél éve

Szóval a háziállataink valóságos fenevadak. Felétek is történnek ilyenek?

Ma viszont sorsoltam, eredmény amott. Gratulálok a szerencséseknek! :))

Amúgy csináltam nemrég egy kalaposgombás kiscipőt, csak azért nem tettem még képet fel róla, mert kicsit szűknek bizonyult, így most várunk, tágul-e. Remélem, igen! De majd megmutatom.

Meg gondolkodom, agyalok, lassan úgy érzem, becsavarodok. ;)))

Szép estét Nektek! :)

More...

Remélem nem unjátok még a szandikat! :)

Lassan tényleg összeszedem a bátorságom és nem csak a fejemben játszok le két telefonhívást...Mindig eljátszom előre a komolyabb telefonbeszélgetéseket, ami már eleve képtelenség, hiszen honnan tudnám, hogy fog reagálni a másik fél??? (tudjátok klasszikus nyuszika és a farkas esete a létrával.... :D )Ráadásul ilyen esetekben nagyon nem tudom magam eladni és kérni sem szeretek, tehát, hogy állítsak oda egy vadidegenhez, hogy "tanulni" szeretnék????????!!!!!!! Hogy mondjam meg, hogy kimivagyok, mit csinálok, mit szeretnék, és hogy ehhez segítségre, tanácsokra, kritikára van szükségem, ...és még ki tudja mire????!!!! Nagyon nem tudom magam hova tenni, mert Tőletek ugyan kapok visszajelzést, amit nagyon-nagyon köszönök, de lehet, hogy egy szakmabeli hozzáértő, totál amatőrnek tartana, és a próbálkozásomat, hogy cipőt csináljak, finoman szólva is nevetségesnek tartaná. Nem feltétlen azért, mert nem lennék rá képes, még csak nem is rosszindulatból, hanem mert egyszerűen a mai helyzetben, amikor a bőripar is - ha nem is haldoklik, de visszaesett, és az emberek többsége is az olcsó kínai cipőt veszi évek óta, méretes cipőkészítésbe fogni nem túl kifizetődő (noha szerintem lenne rá igény). Így aztán nagyon könnyen meg tudom győzni magam, hogy ááááá, kár a telefonért.

Azt is tudom, Nektek sem könnyű, mindenki próbálkozik, terveket sző, remél és tesz érte. Én sem panaszkodásnak szántam, egyszerűen úgy érzem kicsit megrekedtem, és bár tudom, mit kéne tegyek, azt is tudom, jó volnék, mégis a félelmem, hogy elhajtanak, hogy nem sikerül, (egyenlőre) erősebb.

De majd meditálok rá! :)))

Addig is jöjjön még egy szandi! :)

Egy nagyon felhős délutánom volt fotózni, látszik is a képeken, sötét lett, és a szine sem látszik, de ez az a lila, amiből már korábban is készítettem.
Én ezzel is elégedett vagyok, (vajon lehetek?) nagyon birom a nyers talpat, egy kis wax-szal lekenve pedig csodás!

(Nagyon tudom ajánlani a színtelen KIWI Wax Shine-t! Ápol és gyönyörűen felfrissíti a cipőt, a szinét, és a kisebb kopási hibákat is elfedi!)






Tehát próbáltam világosítani a képeken, de nem jártam sok sikerrel. Viszont ha már Ps, akkor most eljátszadoztam vele kicsit. :)

Először ezt csináltam:



Majd azt a tanácsot kaptam, maszkoljam a talpat. Így külön lehet a felsőrészt és külön a talpat szinezni és szép finom árnyalatokat is el lehet érni. Elképesztő a variációk lehetősége!!!!!!! Bár így is sikerült néhány nagyon közeli árnyalatot létrehozni, de akkor már jópár órája dolgoztam rajta, úgyhogy nem volt kedvem újat csinálni. Ilyen lett:



Szerintetek megérte vele ennyit dolgozni? Láttok különbséget? Mert én elsőre bizony nem nagyon.
Mindenesetre azt ebből a kis egyszerű feladatból is leszűrtem, hogy nem egyszerű a számítógépes grafika és design. Nagyon kell tudni, hogy mit akarsz, különben elveszel a részletekben.

Így néz ki Ps-ben:



És így csupa fekete talppal:



Játszatok, kísérletezzetek!  Jó MÓKA!!! :)

Kwandera Kids :)

Jól hangzik, ugye? :) Nekem legalábbis tetszik.
A múlt hetem gyakorlatilag a gyerekcipők jegyében telt.

Igazából úgy terveztem, hogy június végéig befejezek egy csomó mindent és majd ha kész vagyok, megmutatok mindent. Nem töltöm vele addig az időt. De mostmár mindegy, nem lettem kész...

Pedig nem lazsáltam. Az egyik nap sikerült úgy reggel 7-kor le is feküdnöm, az átlag pedig kb. 2-3 óra körül volt. Mindezt csak azért mondom, hogy joggal hihettem, hogy tudom tartani a tervemet.
Az újabb határidő, amit most kitűztem az vasárnap. Két szandit kéne addig befejeznem, ... háááát...reálisan egyre látok esélyt. :)

De visszatérve a gyerekcipőkre: egyszerűen imádom őket! :)) Ezért találtam ki ezt a nevet is rájuk. Meg kell különböztetni őket...ez egy másik vonal.

Lábra készült, abszolut egyedi kis díszítésekkel, csipkeszeű lyukasztásokkal. Talán nem látszik de bizony jó sok munka van velük, sokszor (mindig :))csak kézzel tekerem a varrógép kerekét, annyira apró a felvarrandó ez vagy az, és a lyukasztások, csipkézések is egyesével készülnek, amik jó sok kalapálással járnak, aminek viszont a szomszédok nem örülnek. Kicsit zavar és próbálok mindig minél halkabban csapkodni :)), de nem nagyon megy. :)

Ráadásul nem működik túl egészségesen a varrógépem. Ipari (adler) karos bőrvarrógép, amit tavaly nyáron vettünk használtan, - mostmár belátom iszonyú drágán, de akkor nagyon akartam...pedig akkor még azt se tudtam biztosan, fogom-e egyáltalán használni... Ráadásul a karos varrógépeket inkább táskavarrásra használják, ami nekem kellett volna az egy oszlopos gép.
Szóval valami nem jó benne, mert kb. maximum negyed óra után egyszerűen kikapcsol, és valamikor bekapcsolni se tudom...tehát nem örülök és aggódom...és rossz érzés, hogy lehet, hogy becsaptak...

Az elkészült kiscipőknek viszont nagyon örülök, egész rendes mennyiség összejött belőlük, meg kellett örökíteni. :)




És innen jött a név és hogy kell egy kis logó is. Mi más lett volna, mint cica! :)
Nektek hogy tetszik? A szín még nem végleges, de szeretem a narancsot és vidám.
És persze egyenlőre még csak így létezik.

Milyen jó lenne, ha egyszer megvalósulna...!

És akkor egyesével:











Ez annyira tündér lett ezzel a kis csúszásgátlóval! :)



Ami a kupacban van fekete pöttyös és bordó kisvirágos nem most készült, hanem már régebben, próbaképpen, de a kép kedvéért... :)

Jaaj és készült még egy tündér-tündér, tüneményes kerti cipőcske. Hát azt hiszem azt imádom azért a legjobban!! :)) Képet később mutatok róla. Vagy most mutassam? Na jó nem bírom ki. :)) Csak őt még nem próbáltuk és nem tudom, hogy jó-e. De remélem, hogy igen! :)

Kis kerti mokaszin. :) Az ott egy süni volna rajta almával, csak a fotózáskor még nem volt neki szeme és orra.



Puha, szivacsos kis talpija van:



...és nagyon vagány, szerintem. :)



Tetszik? :)

Pihenésképp

Épp most fejeztem be egy talp lyukasztását, úgyhogy pihenésképpen írok magamról 7 dolgot. Hoyacarnosa hívott játékba, és bár az előző bejegyzésemet is azért töröltem, mert túl személyesnek éreztem, Erika szülinapjára való tekinettel, kivételt teszek. :)

1. Talán nem újdonság, de imádom a macskákat! Persze főleg az enyémeket. :) Órákig tudnék mesélni róluk, dícsérni finomságukat, kecsességüket, kitartásukat, elszántságukat, nyugalmukat, humorukat, a kis fülükbotját, ahogy mozgatják, a szőrös, puha tapmancsukat, az orruk fölötti kis rövid szőrszálakat... Egyszerűen IMÁDOM! ( azért bosszantani is tudnak rendesen) Persze más cicusoknak sem tudok ellenállni, az utcán is folyton ciccegek, ha látok egyet. Tudom, forduljak orvoshoz. :))) ...És észrevettétek már, hogy a cirmos cicák homlokán ott a jel? "M", vagyis "Macska vagyok"! :D
...ja, és nagyon szeretnék egyszer egy kisoroszlánt, vagy bármilyen más kis-nagymacskát kézbe venni. Ha BÁRKI, BÁRMIKOR AZ ÉLETBEN tud ilyen lehetőségről, SZÓLJON!!! :))))




2. Van egy kosárfonó szakmám.

3. Van még egy tejfogam! :))))

4. Nagyon-nagyon nem szeretem az aluljárókat, a tömeget és várni. Türelmetlen ember vagyok és néha nagyon antiszociális tudok lenni.

5. Nem szeretem a kávét (csak az illatát, vagy szirupként tejszínhabbal) a teát ( csak gyógyteákat iszom néha esténként) és a cigifüstöt (igaz régen én is füstöltem) Viszont szeretem a sört.

6. Szeretem a citromot.

7. Soha nem ültem még repülőn, és nincs jogsim. :)

Ancsa drága, remélem nem haragszol, amiért nem írok újabbakat. De csak Neked elárulom, hogy amúgy meglehetősen zárkózott vagyok, könnyen zavarba jövök és bizony el is pirulok olykor. :)) Utáloooom!!!! :)))

Tuti tovább kell adni?

Akkor legyen: Hesztia, akivel még a Rózsás időkből ismerjük egymást, Könyvészet Dóri- ráérsz az államvizsga után, és Ojni- ha erre téved és észreveszi. :)))

Egy kis mese

Mielőtt a bőrbe vágnék mindig elkészítem a  kívánt szandi papír makettjét. Próbára tökéletes és a pántok állását  is be lehet rajta lőni. Noha veszek méretet is a lábról, a későbbi ellenőrzéskor eddig még nem egyezett a levett méret ill. a próbán belőtt pántméret. Hogy miért?!

Na mindegy, remélem majd rájövök.

A mintát később tudom szabásmintaként is használni, így nem kell vele bíbelődni, csak ha javítani kell valamit. Mert az is előfordulhat, hogy az általam megrajzolt ív pl. nem jó, mert nem ott és olyan irányban áll, ahol tartaná is a lábat.

Hát ezért szerencse egyébként, hogy van alkalmam szandikat csinálni, mert nem kell hozzá kapta. Legalábbis nekem nem. Persze lehet, sőt gondolom én, hogy egy rendes cipész kaptára dolgozik, de ez így nekem egyszerűbb. 

Mert mi kell hozzá?

Mindössze egy türelmes megrendelő, aki hagyja, hogy a lábán matassak. :D (tulajdonképpen az ő lába tölti be a kapta szerepét)

Itt jut eszembe egyébként, hogy az elsőt ráadásul egy kedves vidéki lánynak készítettem. Soha nem találkoztunk, lemérte, elküldte a méreteit, majd postáztam neki a papír modellt. Ő beállította magának, bejelölte és visszaküldte. Nem mondom, volt benne rizikó, de jó lett!!!! Annyira örültem! És még jó tanáccsal is ellátott, szerinte legközelebb, mit hogy lehetne még jobbra. 

Nagyon-nagyon fontos nekem, hogy kapjak visszajelzést, akár néhány hét, hónap múlva is, legyen az szandi vagy babacipő, mert akkor tudom, hogy milyen, hogy vált be, mit javítsak a módszeremen.

Zárt cipő esetén sokkal macerásabb lenne, nagyságrendekkel nehezebb. Több mindenre kell figyelni, de ami a legfontosabb az a megfelelő kapta. Aminek méreteit tekintve meg kell egyezzen a láb megfelelő ponton mért méreteivel. Nyilvánvalóan luxus lenne, mindenkinek a saját lábára és a kívánt cipőformára kialakított kapta, de van ilyen is. Én már azzal is megelégednék, ha találnék egy olyan embert, aki ért a kaptafakészítéshez, és mondjuk egy adott 60 mm-es sarokmagasságú, lekerekített orrú, 38-as kaptát át tud alakítani a megfelelő méretre. Ezt egyébként úgy szokták, hogy vagy lereszelnek belőle, vagy felbőrözik (parafázzák) a megfelelő helyeken.

Ja és azt még nem mondtam, hogy kaptát beszerezni sem olyan egyszerű. Miért is lenne az!

De a cél az ez. :)

Majd, ha odáig jutok, hogy olyan ügyes leszek és zárt cipőkkel próbálkozom, akkor majd beszámolok, hogyisvanez.  :) Pár dolgot most is tudnék írni, de az olyan levegőbe beszélés lenne.

Annál a szandinál, amit most csinálok, picit már változtattam is az előzőhöz képest. Nevezetesen, hogy viaszolt cérnát használok a talp varrásához. Ez egy vastag cérna, amit jól átitattak viasszal. Nahát a tapintása nem kellemes, elmondhatom. Viszont egyben van és a viasz vízlepergető hatása is jótékonyan érvényesül a lyukakban.

Egyébként varrásmániás vagyok. Az a fixa ideám, hogy a ragasztott talpak, pántok előbb-utóbb (esetemben biztos előbb) szétjönnének.  Pedig be kell lássam a bóti cipők is ragasztva vannak és a Pálmatex elég erős ragasztó, de mégis. Úgyhogy én a pántokat is összevarrom a talp belsejében, biztos, ami biztos. :))

A viaszolt cérnáról csak még annyit akartam mondani, hogy nagyon meglepődtem, mert a tekercsen egy szép halvány drapp szín volt, varrva pedig- szerintem attól is, hogy meghúztam erősen (jelzem: meg kell)-valahogy a viasz opálos színe jött elő... :(  

Lehet, hogy ezt se jól használom?

Talpat varrok

De milyen nehezen!

Iszonyatosan kemény talpnak való bőrt sikerült vennem, úgyhogy most szenvedek. Állítólag ez az igazi talpbőr, ezek szerint akkor, amit magamnak csináltam az nem igazi volt.

Megmagyarázom. Talpnak az állat (általában marha) hátrészén levő bőrt használják, ezt nevezik kruponnak.  A bőr ez a  területe a legerősebb, a rostok itt a legtömöttebbek (a szerkezet a legfeszesebb). Nna ez tényleg nagyon tömött, kivágnom is alig sikerült. Pedig vettem hozzá egy kis elektromos szabászgépet is (azt írták, jó bőrre, rugalmas anyagokban)! Persze ezt nem bírta, igaz a vastagság is a max. volt:  5-6 mm. Aztán vettem hozzá kisfűrészt :) Szinte repültem haza, elképzeltem, milyen jókat is fogok fűrészelgetni. Mondanom sem kell, ezzel is befürödtem rendesen. Na jó, azért voltak olyan részek, amit csak ezzel tudtam levágni. Végül aztán egy jó erős snitzerrel sikerült több lépésben, viszont viszonylag szépen kivágnom. 

Amit  a saját szandimnál használtam, az nagy valószínűséggel ún. hasszél volt. A vastagsága ennek is megvolt 5 mm, viszont sokkal-sokkal egyszerűbb volt dolgozni vele, ugyanis puhább, lazább szerkezetű. Én meg naivan azt gondoltam, hogy mind ilyen! Meg is állapítottam magamban, hogy ez nem is olyan nehéz, a végén még férficipőt is fogok csinálni! Na mostmár ezt másképp gondolom.