Sötét

Napok óta sötét van. Nem csak az időjárás okozza, hanem a politikum is, az egyetlen jó, hogy a Verespatakot tönkretevő törvény nem ment át a parlementen, cserébe átment egyéb - igen, a politikusok nyíltan felvállalták, hogy lopnak és csalnak. Életbeléptetve ez még nincs, előreláthatólag nem is lesz, viszont nagyon jó vádirat ez őket illetően.
A palagáz-fejlemények viszont nem tetszenek, aki segíteni szeretne a Pungesti-ieknek az vegye fel velem a kapcsolatot és megmondom, hol és hogyan tehetik meg, és köszönöm. (a riport végignézéséhez a jobboldalt fent levő kis képekre kattintva lehet előremenni.)
Én pedig fonalaztam. Mindennap legalább éjjel 1-ig - ha aludni úgysem tudok legalább hasznosan töltsem az ébrenlétet.
Először is készen van a kesztyűm.

Kényelmes, ez lesz az idei tél kedvence szerintem.
Kicsit számolgatós volt mivel menet közben kellett megoldanom a problémákat, de megérte.

Azt nem mondom, hogy menet közben terveztem, mert elég rendes elképzelésem volt róla, de a matek időnként nagyon előjött.
A fonal zoknifonal - mi más? most ez a kedvenc fonalvastagság. Meg a 2.5 mm-s tű.
És horgoltam is. Elif cicapárnája annyira megtetszett, Klárika meg annyira megmacskásodott, hogy eldöntöttem, Karácsonyra kap egyet:

Kb egy hét alatt meglett. Sokféle fonal van benne, de mind Catania-vastagságúak.
Ákábelhez képest nagyságrendekkel jobb lett. Kezdem érteni a horgolást.
Az arcának a színe nagyon tetszik nekem, olyan kellemes vajszínű, szerencsére van még belőle picit több mint 450 gramm. Az elég lesz egy magamméretű valamire. Amikor majd időm lesz.
És a horgolás után visszatértem a 2.5 mm-s tűkhöz meg zoknifonalhoz.

Annyira tetszik a színes színvilága és a minősége is. Természetesen Broken seed stitch. "A" zokni.
(És vettem egy 80% gyapjú-20% alpaka pulcsit. Új, de ronda - kár az anyagért ami benne van. Én viszont beleképzeltem pl egy Pisara-t.)

A medve nem játékszer

mondták tegnap a Duna-tv híradóban, a külföldi hírek között. Merthogy medvetámadás volt valahol a Radnaiban. Már az előzetesnél mondom Zuramnak, hogy mibe fogadjunk, hogy a juhász bement a nyájjal az erdőbe? És lőn.
Természetesen, mintha itteni híradót néztünk volna, hogy a gonosz medve, meg hogy az ilyeneket ki szokás lőni. Az eljárás valóban ez (sajnos), DE: azon senki nem gondolkodik el, hogy mit keresett a juhász juhokkal az erdőben? Ugyanis az erdőben legeltetés tilos, és nem véletlenül az.
Na meg tudtalevő dolog, hogy a medvék a barlangból való előbújásuk idején nem épp a legjobb kedélyűek, a legkisebb zavarásra is nagyon agresszívan válaszolnak. Hát még ha pár kutya meg párszáz birka ront rájuk...
És akkor mindig jön a hivatalos álláspont, hogy nagyon megnőtt a medveállomány, ritkítani kell - nekem valamiért mindig az az érzésem, hogy ezzel csak a kilövési kvóták növelését akarják elérni a vadásztársaságok, egy medve kilövetése ugyanis hihetelen nagy profitot hajt a konyhára.
Éveken keresztül nagyon medvés helyeken végeztünk terepmunkát, érdekes módon nekünk sosem volt kellemetlen incidensünk medvével (annak ellenére, hogy találkozás volt több is) - annál több volt juhászkutyákkal és juhászokkal.
Talán nem ártana elgondolkodni, hogy a beszűkülő életterüket védik a medvék is, ahogy mi is tennénk. Ez esetben is mindössze annyi történt, hogy nem a medve ment a juhász birtokára, hanem fordítva történt a dolog és az erősebb győzött.
Szóval nem kell bedőlni az ilyen média-ijesztgetésnek!

Közben a tavasz mintha tényleg érkezni kezdene mifelénk is. Az egy dolog, hogy a medvék kezdenek előkerülni, de virágok is!
Vasárnap kimentünk egy rövid sétára, és hófoltok mellett azért láttunk kakasmandikót is.

A fotózás már nagyon nehéz, alig tudtam mellétérdelni - hasalás szóba nem jöhetett -, úgyhogy inkább csak nézegettem a virágokat, de azért jólesett. Igaz, jól el is fáradtam.

A dió, a gyapjú és úgy általában a mai nap.

El vagyok havazva ebben a 37 fokban.
Ez a szabadságidőszak megháromszorozza a munkánkat, jelen pillanatban négyen tartjuk a frontot terepen a megyében, mert valamelyik kollega (az ötödik aki még bent van, köztük én is, amikor rám kerül a sor) mindig titkárnősködik. (a főnököt nem számoltam)
Ilyen körülmények között a kötés elég nehéz mert este mire odakerülnék, hogy kötőtűt vegyek a kezembe már túl álmos vagyok ahhoz, hogy sokáig bírjam.
Tökéletes volt ezekre a napokra a Shalom.

Olyan oda-se-nézős, sima-fordított, legalábbis a végén, de a felső részen a textúrát adó csavart fordított sem nehezítette annyira a munkát, csak ott oda kellett néznem.
Tegnap este ott kellett abbahagynom, amikor volt még 6 sorom, hát ma a Tour de France első kemény etapja alatt befejeztem. Leláncoltam, elvarrtam a szálakat. És persze rádöbbentem, hogy gombom nincs hozzá.
Az időzítés "tökéletes": két szál gyapjúból, 6 mm-s tűvel igazi júliusi darab :o). Mentségemre legyen felhozva az, hogy amikor elkezdtem akkor még a nappali maximum úgy 14 fok körül volt...

S hogy mi köze a diónak az egészhez? Hogy azzal volt festve mindkét gyapjú, amiből a felső részét kötöttem, azt nem olyan régen festettem diólevéllel, fehér fonal volt eredetileg, az alsó sötétebb, zöldesebb rész pedig tavalyelőtti ugyancsak dióleveles festés végterméke, de az szürke gyapjú volt.
Kicsit módosítottam az eredeti mintán, először is azzal, hogy több szemre kezdtem, aztán meg nem egy gomblyukat tettem rá, hanem 4-et. És még annyi lesz, hogy hónaljban be fogom horgolni a szélét.

Minta: Shalom (Meghan McFarlane)
Fonal: udvarhelyi és kibédi gyapjú, saját festés
Kötőtű: 6 mm
Készült: június 26-július 14 között

Na és hogy mi van a mai nappal? Kezd elegem lenni a vadon élő állatok befogásából és fogságban tartásából. Az idén elszedtünk már két varjúfiat, két medvebocsot, énekesmadarakat (nem is számoltuk őket) és a mai felhozatalt.
Ma ugyanis megint koboztunk. Sokat. Ahol voltunk, tartottak egy kb 2 köbméteres légterű röpdében két héját, egy kb 40 cm magas "röpdében" egy kuvikfiat egy sünnel összezárva és két mocsári teknőst egy fél négyzetméter felületű függőleges falú teknőben.
A felsoroltak közül csak az egyik héja volt olyan egészségi állapotban, hogy helyben kiengedhettük (szerencsére nem emberhez szokott volt), a többi állatot beszállítottuk gyógyulni - a másik héja farktollainak kinövése után lesz eleresztve, addig nagy röpdében gyakorolhat. A sün hamarabb, amikor a lába meggyógyul - mind a négy talpa teljesen bőrhiányos a nyirkos köves placc miatt, amin tartották. A teknősöket holnap engedik el. S a kuvikot pedig amint akkora lesz, hogy önállóan tud táplálkozni.
Mindez úgy történt, hogy a "tulajdonos" teljesen meg volt győződve arról, hogy ő jól tartotta az állatokat, adott nekik enni meg inni. Mennyire kell butának lenni valakinek ahhoz, hogy azt higgye, egy állat jóléte ennyitől függ?! Szóval, ma felmérgelődtem, de aztán megnyugodtam, amikor jó kezekbe kerültek az állatok...
És jól elfáradtam.
Úgyhogy most jöhet a jól megérdemelt pihenés...

Életkép

Már egy ideje információink voltak egy szemétlerakó helyről (illegálisról, nyilván), de a földutak állapotát esőben nem tartottuk megfelelőnek arra, hogy elkalandozzunk rajtuk (még az adott rossz autókkal sem), hát ma (napsütésben, végre!!!) elindultunk felkutatni a helyet.
A kép alapján szerintetek megtaláltuk?

Az egészben a zsenáns csak az volt, hogy a város egyik főutcájára érve több autóból mutogattak nekünk, hogy valami van - eleinte azt hittük, defekt, de aztán láttuk, hogy egyesek az ablakon kihajolva szórakoztak rajtunk... mi csak ezek után vettünk tudomást a szállítmányról.
A ránkakadt textilhulladék leszerelését már nem mutatom, de annyit mondhatok: akitől felszedtük, végülis az szedte le, már ha populációszinten beszélünk. :o)
(És a telepen készült fotókat sem mutatom, senki étvágyát nem akarom elvenni így hétvégére.)
Szóval így élünk és dolgozunk mi.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És tipikusan itteni posta-életkép: egy csomag, ami hétfőn lett elküldve Szatmárról mára meg is érkezett. Mindeközben, az ugyanakkor Bukarestbe küldött csomag szerdán a címzettnél volt. Annyit kell hozzáfűznöm, hogy akárhogyan vesszük - légvonalban, közúton, vasúton - Marosvásárhely kb. feleakkora távra van Szatmártól, mint Bukarest.

Mostanában

olyan gyorsan telik az idő. Újra hétvége, és milyen hétnek lett vége...
Ott kezdődött, hogy két napig áztattuk magunkat (nem nagyon szeretek esőben terepezni, mert folyamatosan fázom), szerdán volt egy lazább napunk, aztán csütörtökön és pénteken is újra kint voltunk, terepen, akkor már eső nélkül.
Az emberi kegyetlenség újabb példájával kellett szembenéznünk csütörtökön (egyre inkább tudatosul bennem, hogy a természetvédelemhez gyomor is kell) - egy kukoricaföld védelmére varjúfiókákat kötöttek élve a lábuktól felfüggesztve karókra, mire mi megtaláltuk őket, már egy sem élt, de alattuk csupa ürülék volt a föld - szerencsétlenek kínjait nem akarom elképzelni... Aztán a tegnapi napunk (kora estig) azzal telt, hogy levadásztuk a pasast aki ilyen hatékony terményvédelmet volt képes kivitelezni. Elkoboztuk a többi halálraítéletet, most már egy újabb varjútelep lakói, reméljük befogadják őket. Ennél többet nem tehettünk. 
Az esőnek köszönhetően megint itthonülős hétvégénk van, lesz.
Most már megyek kötni. A rózsazsín stólámmal nem sokat haladtam a héten, ja még egyik nap a huzattól behomályosult a szemem is. De most már minden házimunkán túlvagyunk, és a hétvége többi része pihengetős, kötögetős, lazítós lesz. Különben pedig kezdődik a Giro! (szeretek sportközvetítések közben kötni)
About human cruelty - how men kill animals like in the dark middle age, for protecting crops, believing in something that does not exist. We rescued the live birds (once again), but arived too late for some of them...

Újabban

úgy tűnik, a blogom leginkább nem a kötésről szól, hanem egyebekről.
Ma megint történt valami, ami kihatással lesz a napomra, és örömmel tölt el.
Reggel épp indultunk volna terepre, amikor betelefonáltak a csendőrök, hogy segítségre van szükségük egy eljárásban, mégpedig abban, hogy egy lépező fiatalembernek megtanítsuk a környezetvédelmi törvények hatáskörét és erejét.
Természetesen, minden betervezett teendőt félretettünk, és a hirtelen prioritizálás eredményeképp félórán belül már a csendőrségen voltunk, beazonosítottuk a madarakat (a csendőrök nagyon jóindulatúak és ügyesek voltak, de az ornitológia nem az erősségük), kiengedtük őket

és a fiatalembert (aki két hónapja lett nagykorú), "megajándékoztuk" egy kb. 1200 euros büntetéssel és egy törvényszéki eljárással.
Ennek következményeként mára nagyon feltöltődtem energiákkal, azt hiszem minden bele fog férni a mai napba, a délutáni futás és az esti kötés is, mindez jókedv közepette.
The birds were released and to the person who caught them sanctions were applied, as by law enacted.

Zölden

Tegnap érdekes műsorra lettem figyelmes, olyan dolgokat tudtam meg, amelyekről mindeddig nem hallottam.
A shahtoosh sálakról beszéltek. És arról, hogyan hat az ilyen sálak divatja a tibeti antilop populációra.
Azt tudtam mi a tibeti antilop vagy chiru, tudtam, hogy ritka, de szégyen ide vagy oda, a ritkaságának okát tegnap este tudtam meg.

fotó: INNEN (www.dailymail.co.uk)

Mára a kiveszés szélére sodorta az ember a luxus iránti vágyával. A gyapjukért ugyanis évente 20000 állatot ölnek meg, ezek nyakán és hasán található gyapjából készült fonalból szövik a hírhedt értékes sálakat. Nem élő állatot nyírnak, hanem a tetemekről lenyúzott bőrökről nyerik az alapanyagot.

fotó: INNEN (www.chinadaily.com.cn)

fotó: INNEN (http://www.wildlife1.org, taken by George Schaller)

fotó: INNEN (http://www.arkive.org)

Napjainkban 65-75000 chiru szaladgál a Tibeti-platón, ha évente a jelenlegi populáció negyedét-harmadát kiirtják, úgy a faj 2015-re kihal.
A sálkereskedelem ma illegális a Washingtoni Egyezmény értelmében (CITES), mégis folyik a feketekereskedelem velük.
A shahtoosh szó jelentése egyébként "a finom gyapjak királya". Azt mondják róla, hogy a kasmírnál finomabb, vékonyabb szálú, a belőle készült sálak egy gyűrűn áthúzhatók, és annyira melegek, hogy a tojáskeltetésre is alkalmasak (lennének) (ezt olvastam róluk ma valahol).
Biztosan állíthatom, soha nem fogok ilyen fonalból dolgozni, nem azért mert nem lesz rá alkalmam, hanem mert nem vagyok hajlandó állatok élete árán megkapni az alapanyagot a munkámhoz.
Remélem, azok is meggondolják ezt, akik megveszik a sálakat...
Say NO to shahtoosh-shawls!

Hétfő óta...

... rémiszt a vörösiszap által okozott katasztrófa. Elképzelni sem akarom, milyen lehet a helyzet ott, de nagyonis tudatában vagyok, mit jelen a 13 pH, a nehézfémek - és erre csak hab a tortán a 2 méteres áradási szint. Részletesen nyomon követtem főleg a tévéadókon a helyzetjelentéseket, interjúkat, kommentárokat, de az írott sajtó cikkeit is.
Tegnap viszont már-már a felháborodás szintjén álltam. Mert kezdik megközelíteni a helyzetet polgárjogi és büntetőjogi szempontokból, keresik a kibúvókat, a kiskapukat, és ahelyett, hogy egyszerűsítenék a helyzetet, az az érzésem, hogy bonyolítják. Tudom, hogy zavarosban könnyebb halászni, de ennek annyira nem itt van a helye!
Először a cég álláspontja volt a számomra érthetetlen (és felháborító), hogy ők nem érzik magukat felelősnek amúgy pedig a vörösiszap nem veszélyes hulladék (?! - ennek az igaz része az, hogy nem a vörös komponens a veszélyes, hanem a lúg, ami a technológiai folyamatok során belekerül), most pedig a jogászoké.
Emberek, felejtsük el a büntetőjogot és polgárjogot, és menjünk neki a reális irányból! Ez elsősorban környezetvédelmi hatáskörbe tartozik, alkalmazzuk rá a környezetvédelmi törvényeket!
Az európai környezetvédelmi jog alapelvei közül kettőre térnék ki:
1. A megelőzés elve. És itt üt nagyot a cég állítása, miszerint ők nem felelősek a helyzetért. Már hogy a fenébe ne lennének?! Kié a hulladék? Aki hulladékot termel, annak kötelessége gondoskodni annak biztonságos elhelyezéséről (/kezeléséről/semlegesítéséről), oly módon, hogy az sem emberéletet, sem pedig környezetet ne veszélyeztessen. Megelőzni a bajt uraim! A megelőzés mindig könnyebb, mint a hatások semlegesítése - és sajnos, itt a nagyonis elokvens példa erre.
Itt jön be a szervek felelőssége is, hogy olyan körülmények között engedélyezték a hulladéklerakást, hogy az  nem volt biztonságos és ez (most már egyre inkább bizonyítottan) tudott dolog volt.
Évek óta mondom minden fórumon (ezért nem is nagyon szeretnek), hogy nem a pénzt kell beszéltetni, hanem a szakembereket. Ha meghallgatják őket akkor (x éve), hogy nedves terület, csúszásveszélyes, stb, és nem ott rakják le az igen veszélyes hulladékot, akkor ma Kolontár, Devecser és minden más nyugodtan élné mindennapjait.
2. A "szennyező fizet" elv. Mit kell ezen magyarázni? Semmit.
Tovább. Akié a hulladék, az szennyez. Nem számít sem esőzés, sem más. Valaki a hulladéktermelő tevékenységből profitot termelt.
Ha értelmezgetjük ezt, akkor azt mondhatjuk, hogy a cég profitja (eddig) 7 ember életébe, sok ember egészségébe, sok tönkretett házba és felbecsülhetetlen értékű természeti kincsekbe (talaj, vízkészletek, növény- és állatvilág) került. Kik ők, hogy ezt megengedhetik maguknak? Vagy ki engedi ezt meg nekik?
Tevékenységüknek köszönhetően a területnek hosszú időre lőttek.
Talajcsere. Igen, egyszerűnek hangzik, de bejönnek a technikai részletek: hol tárolni biztonságosan a hihetetlen mennyiségű szennyezett talajt? Honnan keríteni ekkora területre elegendő talajmennyiséget? Hol kezelni/semlegesíteni a szennyezett talajt?
Én nem zárnám be a cégtulajdonost, sem pedig a céget. Nem. Megfizettetném velük a károkat. Ők dolgozzanak meg annak megfizetéséért, amit okoztak.
Bár van olyan, amit pénzzel nem lehet megfizettetni. Emberélet, tönkretett családok, tönkretett környezet, tönkretett természet.
Mikor fogunk tanulni a hibáinkból? Amikor késő lesz?
Az idén ez a második nagyméretű környezeti katasztrófa, volt a BP olajkútjának a balesete a Mexikói öbölben (ami nyilvánvalóan ennél is súlyosabb) és ez.
De nemrégiben volt (hogy itt maradjunk a közelmúltra nézve) a tiszai ciánszennyezés. És sok más, kisebb-nagyobb.
Ezek tudatában engedélyezzük a verespataki aranybányát ciános technológiával földgátas zagytározóval. Szakemberek sokasága tiltakozik ellene, de a cég meg tudja fizetni a számára előnyös hatástanulmányt.
Azt is évek óta mondom, hogy nem az engedélyre váró cég kellene készíttesse a hatástanulmányt, hanem egy független szerv. Aki kizárólag szakmai szempontból közelíti meg a dolgokat. Az lenne objektív, és abból lehetne reális következtetéseket levonni. De nem.
Pénz beszél, kutya és környezetvédő ugat.
Nem lesz ennek jó vége. Mintha egyre jobban fűrészelnénk magunk alatt a fát...

Szombat 14

Ami feltételez egy péntek 13-at... nem hazudtolta meg a hírnevét.
Úgy látom, a péntekeim az utóbbi időben a kemény napok... a tegnapi akció eredménye:

felszíni vízből vettük... mondjuk, sokba került ez nekik, de a környezetnek meg felmérhetetlen sokba (a felső barna réteg valamilyen kőolajszármazék/olaj).
Nem tudom, mit vagyunk úgy el a vizeink minőségével, és melyik az a labor, amelyik képes az adatokat ennyire hamisítani... azt tegyük hozzá, hogy amit mutatok, az így ahogy itt van, megy a Küküllőbe...
Valaki halat?....

Péntek

Ez a hét pokol volt. Ahogy mondom. Mind lazának indultak a napok (a mai kivételével, amikoris előre tudtam, hogy tagja vagyok a "kivégzőbrigádnak"), és majdnem mind ilyen durvák lettek.
Nem kéne erről írjak, de túl nagy bennem a nyomás...
Ma felvesztem, de nagyon. Egyik város egyik alvilági emberére csaptunk le, több intézmény egyszerre (a kevésbé megbízhatóak nem tudták, hova megyünk), és ez mind normális, de az nem, hogy az egyik ellenőrző szerv (aki nem tudta, mi a program) nyíltan pártját fogta, a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért az ellenőrzésért, és noha az illegalitások teljesen nyilvánvalóak voltak, nem mutattak hajlandóságot a lépések megtevésére.
Az sem normális, hogy időközben megjelent a helyi rendőrség embere (egyik vezető), és a ránktámadó közismert bűnözőt (aki időközben megjelent, mint a "kislányok" futtatója) nem állította le, sőt, minket kért számon, hogy mit is csinálunk ott...
Szóval nem csodálom, hogy országunkat a korrupció, adócsalás és lopás paradicsomának tartják.
Szerencsére, jön a korosztályom. Ami tetszett, hogy volt két szerv az ellenőrök között, ahol a kiküldöttek nálam is valamivel fiatalabbak voltak, és mindhárman keményen ráléptünk a dolgokra...
Talán van remény. De nincs késő???