Newleaf

Új levelek idejére elkészült a Newleaf. Végre egy komolyabb darab, és nagyon jólesett. Még nem felejtettem el kötni... 

Pentru vremea frunzelor noi am terminat Newleaf. În sfârșit o piesă mai serioasă, ceea ce m-a bucurat foarte mult. Se pare că încă nu am uitat cum se tricotează. 

Az egész 2014-ben kezdődött a fonallal. 

Totul a început în 2014 cu firul. 

Bucika festette a Falkland-szöszt, én megfontam - orsón természetesen 

Bucika a vopsit lâna Falkland, iar eu am tors-o - cu fus, bineînțeles

és kétágúra cérnáztam. Orsón. 

și am dublat firul. Cu fusul. 

És eltettem, várva a tökéletes projektet hozzá. 

Și l-am pus, așteptând proiectul potrivit.

Aztán eljött a 2015, amikor előléptettek, aztán a 2016, amikor megszületett Mák, a két aprógyerekes időszak, a munkába való visszatérés, meg a minden, és a fonal várt. 

Apoi a venit 2015 când am fost promovată, apoi 2016 când s-a născut Mak, apoi perioada cu doi prichindei, apoi întoarcerea la muncă, apoi viața - și firul a așteptat

 

És eljött a 2021, amikor eldöntöttem, hogy rendesebb darabokat fogok kötni, és épp kapóra jött a knit.love.wool KAL-ja. Azonnal megvettem két mintát (és a Jenn Steingass-kollekcióm hamarosan bővülni fog), és elkezdtem kötni a Newleaf-t. 

Először 3.25, 4 és 4.5 mm-s tűkkel kezdtem dolgozni, de rájöttem, hogy nem lesz jó, így hát lebontottam az egészet, rendeltem 3.75 mm-s tűket (s ha már, akkor a hiányzó 3.25 mm-st is a Zingből) és aznap, amikor megkaptam elkezdtem újrakötni az egészet.

A szürke fonal Scheepjes Invicta Extra szürkéje (1314). Nagyon szép szín, mindenféle világosabb meg sötétebb árnyalatok keverednek benne. (sajnos a fotókon ez nem látszik).

Și a venit 2021, când am decis că voi tricota piese mai complicate, și KAL-ul organizat de knit.love.wool. În acel moment am cumpărat două modele (și foarte curând o să îmimăresc colecția Jenn Steingass) și în început să lucrez pe Newleaf.

În prima fază am lucrat cu andrele de 3.25, 4 și 4.5 mm, dar mi-am dat seama că nu va fi bine, astfel că am renunțat, am comandat andrele de 3.75 (și alte piese lipsă din Zing/urile interschimbabile, ca 3.25 mm) și în ziua în care mi-a venit comanda am reînceput totul.

Firul cenușiu e Scheepjes Invicta Extra (1314). Este o culoare superbă, cu multe nuanțe care se întrepătrund (din păcate, acest lucru nu se vede în fotografii).

A kézzelfont pedig... gyönyörű. Mindenféle zöldek, szürkék, kékek, rozsdák keverednek benne. 

Firul tors manual... este superb. Cu multe nuanțe de verde, cenușiu, albastru și ruginiu.

F méretet kötöttem, van egy 10-12 cm-s bősége, de ennyi szerintem kell.

Am tricotat mărimea F, are o lărgime extra de aproximativ 10-12 cm, și e ok.

A mintán igen keveset változtattam, egyrészt az ujjai kötöttem rövidebbre (mert nem szeretem ha a pulcsi ujjai rálógnak a kézfejemre), másrészt pedig az alsó bordást kötöttem broken rib (mi a magyar neve?!) mintával, és a leláncolás egyfajta rugalmasabb. 

Am schimbat foarte puțin: am făcut mânecile mai scurte (efectiv nu suport să îmi ajungă mânecile oricărui pulovăr pe mână), și partea de jos am tricotat-o cu broken rib (nu știu cum se numește în română), încheiat elastic.

Egyébként pedig tavasz van, fénnyel, meleggel, mindennel ami ezzel jár. 

Dealtfel e primăvară, cu lumină, căldură și tot ce ține de ea. 

20-21

A 2020 nem a kedvenc évemként fog megmaradni az emlékeim között, viszont kötésileg egészen jó volt. Év elején 22 projekttel kezdtem a Ravelry-challenge-et. 20 teljesen újat akartam, és kettőt áthoztam előző évből. 

És lett 32. 

Ebből 14 pár zokni (az is egy challenge, havi egy pár zoknit akartam, meglett, még ha nem is minden hónapban egy, viszont volt olyan hónap, hogy 4 pár is elkészült). Nem töltök fel mindről képet, hiszen mindenikről írtam - azt hiszem.

De anul 2020 nu o să-mi amintesc cu deosebită plăcere, dar trebuie să recunosc, că în ceea ce privește lucrul cu firele a fost un an destul de bun. Am început cu un plan de 22 proiecte - 20 noi, și două aduse din anul precedent.

Am reușit 32.

Dintre acestea 14 perechi de șosete (alt challenge, cu perechea pe luna - au fost luni complet fără tricotat de șosete, dar și luni cu 4 perechi terminate). Nu pun fotografii cu toate, cred că am scris despre fiecare.

készült 6 horgolt mütyür a gyerekeknek, 

am croșetat 6 amigurumi pentru copii

2 takaró (egyik 2019-ből hozott projekt), 

am tricotat 2 pături (una adusă din 2019)

2 sapka és 7 pulcsi-kardigán (felnőtt és gyerekméretben is).

2 căciulițe și 7 pulovere-cardigane (mărimi de adulți si de copii)

Na meg egy pár kesztyű.

Și o pereche de mănuși.

2021-re mit szeretnék?

A Ravelry-challenge-re 30 projektet írtam be. 

Szeretném folytatni a havi 1 pár zoknit. Tavalyról áthoztam két félkész párat, de ezt nem veszem csalásnak, hiszen 2020 15-16 párja lett volna. 

Ce îmi doresc pentru 2021?

În Ravelry-challenge am scris 30 proiecte.

Aș vrea să continui challenge-ul personal cu perechea de șosete pe lună. Am două proiecte aduse din 2020 - nu cred că am trișat, ar fi fost perechile 15-16 din anul trecut.

Szeretnék kötni 2 takarót. Egy barnásat és egy szürkéset, a gyerekeknek is. Ugyanúgy, előfonal-egyágú összetételben. Ma-holnap megrendeljük a fonalakat is.

Áthoztam egy pulcsi-projektet tavalyról, egyágú sodrott gyapjúból, de nincs képem róla.

Ugyanúgy jött tavalyról egy Harvest-kardigán szerűség, kidmohair-csipkefonal kombinációból, szinte készen.  

Aș vrea să tricotez două pături - una maronie, una cenușie pentru copii. Cu aceeași compoziție de fire: două de vichel și un fir tors. Azi-măine vreau să comand firele.

Am adus un proiect aproape finalizat, un cardigan Harvest, cu multe modificări, dintr-o combinație de fir pentru dantelă și un kid-mohair

És tegnap elkezdtem egy kabát-szerűséget, főleg falura, hideg napokra. Az is két szál előfonal-egy szál egyágúból. 

Ez összesen 16 projekt, marad még 14 spontán.

Ieri am început un cardigan, în special pentru serile reci, când suntem la țară. Din combinația preferată: 2 fire de vichel, un fir tors.

Acestea sunt în total 16 proiecte, și o să aleg spontan încă 14.

Szeretném ezt az előfonal-dolgot kicsit jobban körüljárni, kötni mindenfélét belőle. Most, hogy már tudom kezelni, megszerettem. 

Szeretnék fonni.

Aș vrea să lucrez mai mult din vichel, să tricotez mai multe proiecte. Acum, că am învățat cu se lucrează îmi place tot mai mult. 

Vreau să torc, pe fus.

Továbbá szeretném ezt a blogot Covidmentes felületként megtartani. 

Remélem lesz még tél, és aztán kezdhetem várni a tavaszt, ki akarok járni a természetbe, gyűjtögetni, fotózni, nézelődni. 

Nu în ultimul rând vreau să mențin acest blog o platformă pe cât se poate Covid-free.

Sper să mai avem iarnă, apoi să aștept primăvara, să fac plimbări în natură.

Boldog új évet!

An nou fericit!

Színesen

Mielőtt lányom született a kapcsolatom a színekkel nagyon szolid volt. Belefért a palettámba a zöld, sötétkék és minden natúr (krém, fehér, szürke, barna, bézs), cserében féltem mindentől, ami rózsaszín, lila, sárga vagy bármilyen rikítóbb színű. 
Azóta sokminden változott. Például határozottan akarok magamnak kötni színes csíkos pulcsit és ugye a múlkor írtam a terrakottaszínű fonalról, ami ugyancsak pulcsi lesz. Magamnak. Valamikor.
A lánynak viszont rendszeresen kötök igen színeseket, utoljára egy kendőcskét.

A története 2012 szeptemberében kezdődött, amikoris Bucika festett nekem egy szép szöszt és én ezen kezdtem gyakorolni a fonást.
Egy jelentős része egészen használhatóra sikeredett, csak pont nem arra amit kötni akartam belőle. (sapka lett volna, de arra nem lett jó) Ezért aztán sokáig várakozott a kézzelfontas dobozban, ameddig az idén erősen kedvem kerekedett belőle kötni, hát így született meg a kendőcske.
Eredetileg gondolkodtam azon, hogy a szélére kössek valamilyen mintát, de aztán olyan naplementés lett,

hogy inkább nem törtem meg az íveket, és maradt egy egyszerű köríves kendő.

Imádom az átmeneteit.

Ugyan a fonalban alig pár helyen találkozott egyforma színű fonal, a színhatás teljesen egységes megkötve (és a fonal is teljesen más, mint a rovingból sejtettem volna)

Klárika szereti. Igaz, már messze nincs kendőszezon, de megmarad ez őszre-télre. Akkor majd feldobja a napjainkat.

Márciusi reggelen

Úgy döntöttem, hogy pár napot rászánok az alapos takarításra, mert tavaly október óta a labdaformám miatt nem igazán sikerült bemászni a bútorok alá. Most már beférek és energiám, de még időm is van erre, ez az új gyermek rengeteget alszik, így van, hogy gyakorlatilag háztartásozok egész délelőtt, hogy majd odébb tudjak fonalazni is.
Tegnap például sütöttem, megígértem a lánynak, hogy sütök kiflit, be is tartottam az ígéretetet

s ha már úgyis sütöttem, akkor a délutáni vendégeknek nem vásároltam a rágnivalót, hanem készítettem egy kuglófot (arról nincs kép, elfogyott).
Fonalazásilag az van, hogy valahogy monotonnak érzem újabb zokni kötését, pedig vettem meggypiros fonalat (a vámpírbabához használam belőle) direkt zokninak. Úgyhogy nem tudom mit kössek. Klárinak köthetnék, de ő már olyan időszakban van, hogy vagy felveszi vagy nem, Mák olyan gyorsan nő, hogy mire befejezem már fejthetem le, én meg még alakulok. Szóval marad a horgolt sapka a kölköknek (Klárinak ígértem egy katicabogarast, Máknak azért kéne mert minden sapkából kinőtt már a feje) és a fonás. Kedvet kaptam hozzá és az olyan akármikor letevős-előkapós dolog. Akár falura is elvihetem, s amíg a fiúk koccintgatnak addig fonhatok.
És nagyon kísért az, hogy az első kézzelfontamból kössek valamit, Klárinak ígértem egy sálat, Baktust, arra ideális lenne.
Közben pedig nagyon jön már a tavasz, minden reggel madárdalra ébredünk, és miután elmegy a család de Mák még nem ébred (végre van alvós gyerekem is, Mák szinte átalussza az éjszakát, egyszer ébred, 4-5 között), fényben, madárdalban iszom meg a kávét. Még nem az erkélyen, mert reggelente fagy azért...
Tényleg szép az élet, és kerek.

Változások

Eljött a nyár. Igazi kánikula van mifelénk, mi már rendesen lebarnultunk, pedig nem is napoztunk (sőt, igyekszünk kerülni a tűző napot), de ugye a kertes ház velejárói közé tartozik ez is. Még úgy is, hogy csak hétvégén járunk ki.

Hogy az elmúlt két hétben mennyire megváltozott a kertünk az hihetetlen: tavaszból egyből nyár derekát mutatja. A fél kertet lekaszálták, másik felében derékig ér a fű és a mezei virágok:

És volt ez a kérész és fogalmam nincs honnan került a kertünkbe mert a közelben nem ismerek nekivaló élőhelyet:

Mindemellett eléggé le vagyunk maradva pl. a Mezőséghez képest, mert nálunk éppenhogy nyílik a bodza:

sőt, a bokor nagy részén még csupa bimbó. De búvóhelynek máris ideális.

Másik változás, hogy 19 év után (!!!!) újra mertem autót vezetni. Nem is keveset. Igaz, hogy újra kellett tanulnom mindent, de az az érzésem, hogy ez sem megy ki az ember lábából ha egyszer már ment neki. Ez most kényszerű velejárója a beosztásomnak - de jó, hogy volt ami motiváljon ezügyben.
Egy nem túl pozitív változás, hogy már a zoknikötéssel sem haladok. Egyszerűen kiüt a mindennapok zsúfoltsága, mostanában meg még van ez a hihetetlen fáradtság is rajtam - gyakran 10 körül már alszom amennyiben Klárikától lehet - így már este sem vagyok képes haladni. Az éjjel meg hatványozottan nehéz volt, Klári lázasodik újra és egy ilyen lázasodós periódus esett az éjszaka közepére is (3:30-5:30 közé) és ez ma folytatódott azzal, hogy ölben elvittem az orvoshoz meg haza - reméltem, hogy séta lesz, de nem. Hát enyhén szólva kikészültem.
No de nem egészen három hét múlva szabi. Nagyon jó. Nagyon várom.
És akkor a zokni: a félpár talán két hete megvan, vagy lehet három, nem is emlékszem.

El is kezdtem a második felet is, amikoris a dadusnéni születendő unokájának kötöttem egy kis kabátkát (ezt nem fotóztam, még vizesen vittem el neki), pamutból. Ez soha nem fog a kedvenceim közé tartozni. Szeretem a megkötött darabot, viszont maga a folyamat számomra nagyon fárasztó a pamut rugalmatlansága miatt.
Aztán újra nekiugrottam a zokninak, és kb. 3 este alatt máris megkötöttem a zokni saroklapját. Tényleg siralmas ez a haladási sebesség.
Talán fonnom kéne.

Csak előbb fejezzem be ezt a zoknit.
De leginkább pihenni kéne és örülni minden nyugalmas percnek az újabb valósznű változások előtt, amit sok reménnyel és örömmel várunk.

Év végén

Annyi minden történt 2014-ben. Jó is, rossz is. Fonalazás is, egyéb is.
Az év eleje annyira messzinek tűnik. Pedig így visszagondolva szinte érzem a tapintását annak a takarónak, amit szilveszterkor és év elején horgoltam.

Akkor még itthon voltam Klárikával, milyen jó is volt... nehéz volt a nyár, amikor sokat voltunk egymástól távol és nehéz volt a két kórházi bentlét is. Nehéz volt az oviba szokás.
Viszont nagyon jó nézni, ahogy nő és ügyesedik.

Ami a fonalazást illeti, az idei év a takarón kívül többnyire az apró darabok éve volt.
Zoknik készültek leginkább,

 

 

sapkák (még van egy, tegnap este fejeztem be, de nem hiszem, hogy Zuram hajlandó lesz benne modellkedni),

 

horgolt állatkák,

két pár ujjatlan kesztyű,

egy-két pulcsi, felnőtt és gyerekméretben is.

Fontam egy keveset.

Varrogattam is, de az igazából nem említésre méltó.
Fogytam 8 kilót.
Felújítottuk a házat falun, ahova remélhetőleg gyakran fogunk eljárni jövőre. Az idén a kertészkedés elmaradt - egészségügyi okok játszottak közre, remélem, ez is másképp alakul jövőre.

Nehéz ennyifele oszlani: gyerek, munkahely, itthon, falusi ház és hobbi...
Jövőre tervek? Vannak, de inkább vágyaknak nevezném őket.
Amivel egyre eltökéltebb vagyok, az a varrás. Gyűjtögetem hozzá a bátorságot meg a Burdákat...