Holdfény és tücsökzene

Újra elrepült közel két hónap mióta írtam. Mondhatni, észrevétlenül.
Elkezdődött a vakáció már közel egy hónapja és eltelt férj szabadsága - és az első hét amikor egyedül lennék itthon a két gyerekkel - úgyhogy hétfő délután újra elmentünk falura. Jól tettük, itt kemény kánikula volt a napokban. Ott is, tulajdonképpen, de mégis elviselhetőbb a nagy meleg a zöldben mint a városban.
Az esték viszont nagyon nyugodtak. Mint írtam: holdfény és tücsökzene uralja a környéket.

Szóval mi is volt mióta nem írtam: befejeztem a Driftwood-ot. Lassan ment. Ez volt a legfeltűnőbb benne. Igaz, már vagy két hete készen van, de a gombokat csak tegnap este varrtam fel. Végülis ennek a fő oka az, hogy csak hétfőn vettem őket meg.
Sokfelé hordoztam magammal, a legjobban az utolsó részét élveztem. Egy ködös reggelen kötöttem meg, falun, amikor a család még aludt. Valamikor 5 órakor ébredtem és nem tudtam visszaaludni. Kicsit kimentem sétálni, fotózgattam - milyen más a perspektíva egy derűs napon, naplementekor és ködös hajnalban -

aztán rájöttem, hogy hideg van és bementem a házba, és ameddig felkeltek a gyerekek - meg férj - kötöttem. Olyan békés, csendes volt...
A kész pulcsi nagyon tetszik.

A mintát csak nagyvonalakban követtem, a kötéspróbám három szemmel több volt 10 cm-n mint amit a minta ír, és emiatt a szemszámokat teljesen átdolgoztam, csak az arányokat tartottam nagyjából.
Kezdjem az elején: ez a contiguous vállmegoldás nagyon tetszik. Lesz ennek folytatása.

De a következő projektem nem csíkos lesz. Kicsit sok volt a rengeteg szál.
A mintához képest azt is másképp csináltam, hogy a színváltások miatt betettem egy-egy fordított szemet kétoldalt és az ujjak belsejére is, így nem kellett emelgessem a szemeket, hogy ne legyen túl szembetűnő a színváltások helye.

Amikor minden kész volt a nyakszegélyek kivételével úgy ítéltem meg, hogy túl sötét, emiatt világosszürkével kötöttem meg az említett részeket, ez a gomb szempontjából is jó, nagyon jól érvényesül rajta a kék csíkokkal kb egyszínű gomb.

A gombok szerintem telitalálat.
A nagy kánikulában nem bírtam sokáig magamontartani, egy képet lőttem magammal (meg még egyet, de azon bemozdultam)

A fonal Alize Cotton Gold, 4 mm-s tűvel kötve. Miután a lányom Cotton Gold-ruháját párszor már kimostam gépben eldöntöttem, hogy a fonal is ismétlődni fog, nagyon jól viseli a nyúzást...
Most pedig egy zoknit kötök, nagyon lassan - azt hiszem a tavaszi szünetben kezdtem el,

és fonogatok.

Lassan.
Még mindig meg szeretnék tanulni varrni - volt némi gyakorlás, kicseréltem a lakásban a sötétítőket, én varrtam meg őket. Legalább egyenesen minden probléma nélkül megy már, és nem is volt rettenetes az ujj-átvarrásom után újra a géphez ülni.
(És volt egy rendszámtábla-elvesztős-megkerülős kalandunk is, miközben ilyen helyeken jártunk, keresve a nem túl tisztességes megtalálót, akit inkább tolvajnak neveznék:)

Május

Az idő repül. Valahogy egyszercsak május vége lett.
Megültük a születésnapot is, el sem hiszem, hogy a leányzó már 4 éves. Nem tudom mikor nőtt ekkorára.
Ugyan még tűzoltóautós tortát kért, de már vannak babái is, talán mégiscsak elhercegnősödik valahogy.
Az úrfi meg forgolódik, most már az az időszak van, hogy nem merem keskeny helyre fektetni, mert koppanni fog. Okultam az első gyerekből, de szerintem úgyis elkerülhetetlen lesz az ágyról legurulás.
Mostanában elég sokat kötögetek, emlékszem, Klárival nem tudtam ennyi időt fonalakra fordítani.
Készült neki egy szülinapi ruhácska.

Sokáig kötögettem, és végül az utolsó éjjelen húztam nagyon bele, hogy a szülinapján abban mehessen oviba. Sikerült is befejezni, és a legjobb az egészben, hogy nagyon szereti.

Sokat viseli. Lesz ennek folytatása, úgy tűnik.

Csak úgy minta nélkül kötöttem, egy egyszerű fentről kezdett raglán ami enyhén A-vonalban bővül lefele.
Hidegebb napokra aláöltözhetős.
Alize Cotton Gold-ból kötöttem, 4 mm-s tűvel, körben. Ez az első rózsaszín-szürke kombinációm, de szerintem nem utolsó.
S ha már a fonalat megismertem a ruhácska kötése közben akkor mielőtt kiestem a ritmusból gyorsan elkezdtem magamnak egy Driftwood-ot. Ugye rég a csíkospulcsira vágyódós időszakomat élem, hát tettem az ügy érdekében. Magamnak kékeszöld (zöldeskék? petrolkék?)-fekete kombinációban használom a fonalat.

Amit most tanultam, és nagyon tetszik, az a bizonyos contiguous-vállmegoldás.
Már leválasztottam az ujjakat, tehát a képhez képest előrehaladottabb állapotban van, de most sötét van, nem tudom fotózni.
No és van egy javításra szoruló darab, a múltkor mutatott blúzocskát valahova beakasztotta Klári, elszakadt és kihúzódott belőle a szál, jó volna megjavítani.

Most az idő szerencsére nem engedi meg a viselését.
Közben meg hétvégeken - és néha hétköznap is - kimegyünk falura. Jó ott tenni-venni, már van egy sziklakertem is.

Jó az a csend és nyugalom ami ott van. És az a lassúság...