5:20

Ma reggel B.-nek korai programja volt, így én is korán keltem. 5:30-ra állítottam az órát, de végül 5:20-kor ébredtem és gyorsan lábra is álltam.
A gyerekek aludtak, csend volt. Vettem a kávémat és leültem a kötésemmel olvasni. Ezzel a Harvest-tel lehet, most már csak hosszú sorokat kötök simán-fordítottan, oda-vissza, és nagyon jólesik.

Ilyen kellemes időt rég nem töltöttem el.
Aztán később láttam a napkelte előtti fényeket.

És mindenre maradt időm. Reggeliztem is.
Azt hiszem, ebbe az irányba tudom átrendezni a napi rutint.
Bármilyen más időszakban nem tudok egyedül lenni. A gyerekek 7 körül kelnek, néha maguktól is, aztán munka, aztán délután mindenki otthon van, és hát dolgom is akad, most meg bejön a tanulás is.
Este pedig a fektetés előtti program: fürdés, vacsora, meseolvasás, altatás - amibe rendszerint én is belealszom. És sehogy sem férek bele én egyedül ebbe a rohanásba.
Azt hiszem ez lesz a megoldás.

Korán kelek, iszom egy kávét a csendben, közben kötök, olvasok, zenét hallgatok - és máris jobban indul a nap.
Ma így történt.

Vissza a régi kerékvágásba

Úgy tűnik, hamarabb visszarázódok a normálisba mint gondoltam. Mák gyakorlatilag átaludta az éjszakát, 5:13-kor ébredt és akkor már én is ébredni szoktam. Alig kéthónaposan megcsinálta azt, amit a nővére kétévesen sem (tulajdonképpen még most is van, hogy éjjel felébred Klári). Aztán visszaaludt, és most is alszik. (Klári soha nem aludt vissza világosban).
Ilyen gyermek nincs is. Csak tartsa meg a jó szokását.
Ideje volna elkezdeni foglalkozni a szétvált hasfalammal, hivatalos nevén a diastasis recti-vel. A napokban utánanéztem mivel lehet javítani a helyzeten. Megtudtam, hogy nem szabad felüléseket végezni (meg még pár egyéb hasizomgyakorlatot sem), ami esetleg kigyűrheti a belső szerveket a résen. Van pár gyakorlat amit határozottan ajánlanak. Az orvos rábólintott a lightos szobabiciklizésre is, de azt csak azután fogok tudni, hogy összeraktuk a felnőtt-puzzle-t (Ikeás kanapét) ami most darabokban van a nappaliban meg elhordjuk a régi bútor egy részét falura. No és jövő héten jön meg az ágy a gyerekeknek is.
Én végül elkezdtem egy kendőt. Valószínűleg Klárikának, de ő tegnap kifejtette, hogy nem szereti a kendőket, úgyhogy majd ha készen lesz eldől, hogy tetszik-e neki vagy nem. Biztos ami biztos jó nagyra kötöm, amekkorára a fonal engedi, s ha neki nem kell majd az enyém lesz.

Nem akarom túlbonyolítani, a lustakötés tökéletes a kézzelfont fonalaknak, esetleg a szélére kötök valami diszkrét csipkét.
Úgy tűnik, sok tervemet fogom tudni megvalósítani.
Jó lesz ez az új életünk.

Nem tudom...

... ki sírt ma jobban. Klárika vagy én.
Otthagytam az oviban. És hiába tudja az agyam, hogy jobb ez így, hogy nem fogjuk több napra kiküldeni falura, hanem minden este velünk lesz - nagyon nagyon nehéz volt otthagyni, annyi ismeretlen között.

Nem tudom hogy fogom ma megtalálni önmagam, talán jó is, hogy bútortologatós takarítást terveztem be a napokra, hátha a fizikai munka és a vele járó fáradtság segít túlélni a napo(ka)t 4-ig.
Csak bírjam azt is, az éjjel 3:20-kor felébredt, 4:40-ig fent volt, aztán 5:40-kor újra felébredt és mire rendesen visszalaudt már költöttem, szóval én aludtam úgy 4 órát több szakaszban s az nem olyan sok...

Hét

Annyi kötnivalóm volna és nem tudom letenni a nagyit. Ez is addiktív a javából.

És hát valóban nem kell sokat gondolkodni hozzá, nem kell mintát követni, nem kell sokat számolni - jólesik ilyenkor amikor megint (vagy még mindig? már nem is tudom) alig alszunk, lehet, hogy csak kétszer ébred Klárika éjjel de abból egyszer legalább 20-30 percet ébren van, de az éjjel 4 körül egy órát kukorékoltunk. Még mindig meg tudom számolni egy kezemen hány olyan éjszakánk volt amikor nem ébredt meg hajnalig. A friss gyerekesek a környezetemben mondják, hogy kezdik átérezni a helyzetemet - olyan körülmények között, hogy a gyermek egyhuzamban alszik 5 órát is. Hát igen, kinek milyen jut. Klárika ilyen, túléljük, szerencsére egyéb baj nincs vele. Igazából alvásilag is javuló a tendencia (a kezdeti 6-7 ébredéshez képest ez már nagyon jó), csak én vagyok egyre kimerültebb. Ha megkérdem akar-e, szeret-e aludni inti, hogy nem.
Szóval ilyen nemalvó gyereknek akarok én takarót horgolni.

De hátha az meghozza a kedvét az alváshoz.
7 blokkom van.
Rendszeresen kirakosgatom őket egymás mellé:

Jó nézni, hogy már 40*60 cm-t befed.
És 70 blokkosra tervezem, 7*10-re.
Leraktam a hetet egymás mellé is, úgy tűnik elég széles lesz.

És a legjobb, hogy nincsenek lógó szálaim, csak a széleken. Az csak 70 lesz a végén, teljesen oké.
Már nagyon várom, hogy 10 legyen, lássam a hossza mekkora. Igen, tudom, lemér, szoroz, de azt nem látom kirakva a kanapéra...
És tegnap megnéztem a Detroit zöld-barna-szürke palettáját, nagyon jó, sokkal jobb a rózsaszínnél. Szóval valószínűleg egy többé-kevésbé belátható jövőben lesz a felnőttszobába is granny-takaró.

Reggel magamban

Merjem azt mondani, hogy eljött az az idő, amikor Klárika alszik, én meg már ébren vagyok? Ma egy ilyen nap van.
Már egy órája vagyunk ebben a hihetetlen állapotban.
Amikor kijöttem ilyen volt az ég alja:

őszies napfelkelte. Már nagyon más irányban mint nyáron. Szeretem.
Aztán a kávémmal ültem és kötöttem, közben egészen felkelt és idesütött a nap egy sávban.

Ha ez rendszeressé válna, milyen szép lenne!

Állatka

Erre a bejegyzésre már rég készülök (egyébként levelet írni is), de valahogy sosem került rá sor.
Múlt hónapban meglátogattak minket Rékáék, és Klárika kapott tőlük  egy saját horgolású nyuszikát (is), és ez a legelső, amit alvóállatnak elfogadott ez a leányzó.
Este keresi, és ha felébred és úgy alakul, hogy kijön, akkor cipeli magával.  Szóval úgy összenőttek alvás közben.
Most is úgy aludt el, hogy fogta,

Köszönjük itt is! És nagyon örültünk, hogy megismerhettünk titeket neten kívül is :).

Alvás: az elmúlt három napban kicserélték a gyermekemet, átaludt már két éjszakát, és nappal sem tiltakozik különösebben az alvás ténye ellen. Nem mondom, hogy rendszeresen többet alszik (maradt a másfél óra körüli időtartam), de kiszámíthatóan alszik, és ez nekem nagy segítség. (például ma kijavítottam amit tegnap este elszámoltam a kötésemben.)

9:40

A reggel 5 órai ébredés azt hozta magával, hogy délben végül aludt 75 percet és most még totál nyugiban mondikál.

Most fél kettő

és esze ágában nincs aludni. 

Ki korán kel...

Jó napra ébredtünk. Hosszú napra. Klári jóvoltából reggel 5-kor.
Nekem meg kurvára jó kedvem van. Csak mondom.

Klárikából alvóbajnok lesz

Tegnap óta AKAR aludni. Amikor úgy érzi eljött az alvásidő akkor megfogja a kezem, bevisz a szobába, bemászik az ágyába, leveteti a szemüvegem és rövid úton alszik. Igaz, a ciciért harcolnom kell ha magammal akarom hozni, de most már csak altatónak használja, nem napi 20-szor.
És ma reggel.... hát luxus volt, 9:18-kor ébredt véglegesen, és éjjel is csak kétszer keltünk, igazából nem is éjjel, hanem hajnalban.
Lehet, hogy rendes gyermekem van mégis?
Amikor meg nem alszik, akkor naggggyon huncut.

Most pedig elkezdek kötni neki egy elnyűnivaló játszóteres kardit-pulcsit, majd kiderül, úgyis az ujjával kezdem.

Alvásilag

visszavonom amit a múltkor írtam. Sajnos, nemhogy visszaestünk az elmúlt héten, de szerintem mélyebbre zuhantunk mint voltunk. Az éjjel már csak úgy volt hajlandó aludni, ha közben szopizhatott és ahogy kiesett a szájából/kivettem rögtön ordított. Ha 3 órát aludtam akkor sokat mondok.
Én pedig már nem is bírom és nem is akarom tovább ezt. Most eldöntöttem: elválasztom. Fájó szívvel, mert olyan jó lett volna ha napi 1-2-3 megmarad, de a napi 10-12 nekem már borzasztó sok. Választhattam: vagy ez a sok vagy a semmi. És választottam. Mert ma kiborultam, de nagyon. Igen, törtem is a lakásban. Bevallom: ennyire labilis lettem pszichésen - de egyszerűen nem bírok több terhelést. Már nem fér bele a napi 5-6 óra cicizés a napunkba az 5-6 óra játszóterezés mellé.
Különben ő is csupa hiszti újabban, értem, hogy nő a foga, de ez nem a normalitásra tevődik nálunk rá, hanem az eddigi alvási szokásaira.
Az ilyen életvitel külső segítség nélkül sajnos szerintem óhatatlanul idevezet. Rájöttem, hogy nem kötélidegeim vannak.
És igen, ha nem normalizálódik a helyzet akkor visszateszem a kiságy rácsát. Sőt, a szobából is kiköltözöm. Ha ő nem alszik, az ő baja, de én aludni fogok.
És most muszáj egy kicsit fonjak, mert le kell vezessem ami bennem van. Aludni ilyen idegállapotban nem tudok.

Alvásilag

változott az életünk, mondhatnám úgy is, hogy javult.
Most is alszik a kisasszony (igaz, reggel 8:45-től voltunk kint szinte 1-ig).

Főztem levest is és moldvai fasírtot is sütöttem, lehet visszatérünk a kétfogásos ebédekhez végre.
Este is úgy alszik már, hogy éjjel 2-ig nem ébred meg általában (sőt, van, hogy 5-ig) és ez megint jó, mert ugye az a kötőidőm.

Ami nem változott, az a reggeli ébredés időpontja. Van amikor ez 5 óra. Igen, hajnalban. Na az nagyon izgi tud lenni. A legizgibb az, hogy ezt rendszeresen hétvégén produkálja.
Olyankor már 7 körül indul a játszótérre (apával, juhé!).
De általában 6-7 között ébred. És ez már az elviselhető kategória. A mai meg a mennyorszég, 7:26-ig.
Egy nap egy néni megkérdezte tőlem, miért költöm olyan korán a gyermeket, hogy 8 körül már kint vagyunk, teljes játszótéri szerelésben. Mondtam, hogy inkább tőle kérdezze meg miért költi olyan korán az anyját...
Ezalatt felébredt. Ezt úgy jelzi, hogy kiszól: "bbaaaa".
Különben meg egész nap mond, csak épp azt nem értem, hogy mit.
Megyünk játszani.

Tavaszi nemalvós kötős

Reméltem, hogy a tavasz és a sok kintlét javulást hoz az életünkbe, alvásunkba, de nem így történt, sőt. Most már megint ott tartunk, hogy nincs éjjel többszöri ébredés és többórás ébrenlét nélkül - mondhatni, eddig ez a legrosszabb. Nappal ugyanis jól elfáradunk, én legalábbis igen és éjjel alvás nuku.
Az, hogy a gyerek lefárasztása javítja az alvást az egy urban legend, esetünkben nem így van. Sőt, jól bepörög tőle, akkor is ha délelőtt, akkor is ha délután visszük ki, akkor is ha mindkétszer. Talán a játszótér teszi, a sok információ - én nem tudom, de jó volna ha valami javulna, mert a jelenlegi 3-4 órás éjjeli alvásaimmal idegroncs vagyok és én nappal nem tudok aludni. Hiába alszik ő, én ha le is fekszem mellé, csak forgolódok.
A másik káosz az altatás. Mostanában ez úgy zajlik, hogy letesszük aludni és akkor kezdődik a feszedezés, forgolódás, nyüzsgés. Beletelik van, hogy két órába is, hogy elaludjon.
És nekem ez nagyon sok, éjjel, nappal, este mindig - simán altatok 8 órában egy nap.
A döntés lassan megszületik: vissza a kiságy rácsát és jön a sírás - tényleg nem látok más megoldást.

Terápiásan kötök amikor lehet. Elkezdtem egy csipkeponcsót,

a szegélyen túl most kb így állok. Illetve valamivel jobban, de a fotó tegnap délutáni, újabbat nincs kedvem kattintani. Alig várom, hogy jobban haladjak vele, izgat az egésznek az alakulása. Most már egyre rövidebbek a sorok, már csak valami 520 szem van körönként, és ez egyre jobban fog fogyni innen tova. És meggyőződtem róla, hogy nem mőbiusz :) ez megnyugtató volt.
Most kihasználom azt a rövid időt amit a lányomtól kaptam és lekötök mág pár egységet...

Változnak a dolgok

Tegnap délben kezdődött, hogy Klárika KÉRTE az alvást. Este megismétlődött és ma délben ismét.
Hihetetlen, de lehet, hogy elkezdünk jó útra térni? (az éjjel csak kétszer költött. Tegnap éjjel is, de akkor meg nem akart visszaaludni 3-kor, és reggel 6-tól egyáltalán nem akart aludni már. Ma pontban 8-kor ébredt véglegesen.)
Ma pedig játszott a sétányon kislányokkal, magyarul el akarta kapni őket, úgyhogy futottunk jó sokat. Most már neki is van kimenős cipője a mienk mellett, mert már ki-kiveszem a babakocsiból ha kint vagyunk, szeret barátkozni.
Ja tányleg, egy ideje babakocsiban is ül. Főleg ha kap egy kis rágcsálnivalót vagy egy-egy játékot. Igaz, most már előrefele néz és úgy nagyon izgalmas a világ.
Lehet eljött az ideje annak, hogy 10 hónap után végre sikerül kicsit pihenni nekem is. 

Kétszer

Az éjjel Klárika csak kétszer kelt. Először 0:21-kor, másodszor pedig 4:32-kor. (megnéztem az órát mindkétszer).
A gond csak annyi, hogy az első alkalommal kb. 2 órát, a másodikkal kb. egyet voltunk ébren.
Kicsit zombi vagyok ma.
Azért remélem fog aludni napközben valamennyit, az éjszakát ugye pótolni kell, és akkor én nem főzni fogok vagy takarítani (már porszívóztunk a megszokott módon), hanem kötni. Mert elkezdtem egy csipkestólát, és a kendőtest negyedéig el is jutottam vele.

Olyan mintát választottam ami megy fejből - Queen Silvia a Haapsalu sall-ból. Ezt már megkötöttem kétszer. Most olyan hosszúra akarom, mint másodjára, vagyis 20 mintaismétléssel. A szegélyt még nem választottam ki, annyit tudok, hogy ezt is rávarrom, nem pedig rákötöm.

Terápia

Egy terápiás kötésre minden szempontból szükségem volt.
Egyrészt, a horgolástól fájt a bal kezem (tulajdonképpen a megfoghatatlan darab tartásától).
Másrészt pedig kellett a pihentető csupasima (ugyan lustakötésről beszéltünk a napokban, de hát ebben sincs fordított a bordáson kívül). Tegnap mindennél jobban, mert idegileg és agyilag a padlón voltam. Klárika ugyanis odaküldött, életemben ekkora lúzernek nem éreztem magam. Másfél óra altatás után aludt 7 percet. Ez volt a déli alvása. Aztán a délutáni újabb szinte 30. Már sírtam tehetetlenségemben.
Eldelegáltam hát a család többi részét délutánra és egyedül voltam itthon.
És kötöttem egy színes sapit:

Valaki feltett a FB-ra egy ilyenszerűséget valamikor, azóta bennem van.
Tris fonalból kötöttem (ami 100% akril...), 3.25 mm-s tűkkel.
Klárika természetesen nem szereti a fején, de ez már nem lep meg (minden képen szenved...).

Különben is neki cseppet kicsi, majd valamelyik ősszel születendő kisbabának adjuk ajándékba.

A színei akár kisfiúnak akár kislánynak hordhatók.

Nagyon jó

Ma reggel azon gondolkodtam még úgy félálomban, hogy milyen jó is Klárikával aludni.
Hajnalban oda szoktam venni az én ágyamba (most úgy alszunk együtt, hogy a kiságy össze van tolva az enyémmel, de szintben lennebb van) és akkor már lehet reggelig bújni. Bele-belealszunk mindketten, mikor melyikünk ébred - ha ő akkor én is.
És van olyan, hogy ő alszik, én pedig nézem a kis nyugodt arcát. Elmondhatatlanul jó érezni a kis sima és puha testét magam mellett, összebújva. Olyankor nem is szoktam felkelni mellőle.
És az is jó, amikor megébred mosolyogva és egyből beszélgetni kezd és megérint.
De mostanában este is van egy nagyon szép időszak az altatásban. Szoktam neki énekelni és közben simogatom. Ő pedig hangosan kacag. Ez az amitől minden bajom elmúlik.
(Az esti altatások megoldódtak. Igaz, tegnap hosszú idő volt, de általában 40-50 percre csökkent. Az éjjeli ébredések frekvenciája megmaradt.)

Felénél

Rend(szer)váltás volt nálunk.
Az történt, hogy most nem akkor tettem-vettem amikor Klárika aludt, hanem befogtam segíteni (magyarul: adtam neki új "játékot"), miközben én házimunkáztam.
És így lett időm miközben ő aludt.
És ha már időm volt, akkor horgoltam. El is jutottam a szőnyeg betervezett hosszának feléhez.
Kép nincs, mert nagyon sötét van.

Luxus

MELEG kávét iszom. Miközben Klárika ALSZIK. És horgoltam 3 sort természetes fényben.
Kell ennél több egy napra?
:)

4 óra

Az elmúlt lassan 9 hónapban a tegnap éjjel aludtam először egyhuzamban 4 órát. Remélem, ez nem egy kirívó eset volt, hanem egy időszak kezdete.