Sajnos, ...

... máig tartott az úri élet. Holnaptól megyek dolgozni - nincs több lusti. Azt még nem tudom, hogy fognak a kollegák elviselni, minden pórusomon ömlik belőlem a gyógyszerbűz (nem tudtam, hogy ez így működik antibiotikumok esetén, hiszen vagy 15 éve nem szedtem) és hétfőig még kezelés alatt leszek...
Azt sajnálom, hogy mégsem volt annyira termékeny, amennyire szerettem volna, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy tanultam új technikát közben (magic loop), sőt, a "kettőt egyszerre" zoknitechnikát is meg akartam tanulni, sajnos, ez utóbbit nem túl nagy sikerrel. A két gombóc annyit csavarodott, hogy nem volt idegem hozzá a többedik kibogozásnál. Amúgy a Magic loopot is lebontottam, de ez nem is számít, az már megy nekem.
Ami kész darab, az a kesztyű, most már hordható, hiszen mindkét fél megvan, csak nincs még elég hideg hozzá (szerencsére...).

Szeretem a csavarást a hüvelykujján, nagyon ravasz kis dísze a kesztyűnek.

Szeretem az I-cordos befejezését. Szeretem, ahogy simul a csuklórésze.
Aztán tegnap este szándékomban állt elkezdeni még két valamicsodát, de mire a fonalakat gombócoltam, bizony megfájdult a kezem, és kénytelen voltam letenni a kötős szándékaimról.

Itt a tegnapi kézfájdító menet eredménye:

a zöldet Bucilla festette nekem (köszönöm, Betti!), 900 m/100 gramm és elárulom, kendő lesz belőle.

a fehér az én "művem", bontott skót gyapjú, ő az Eve alapanyaga (remélem).
És Csillának köszönhetően jöttek az újabb kötős mütyürkéim: segédtűk csavaráshoz, pár lakatocska (ez nálam fogyóanyag, sikeresen el szoktam veszíteni őket)

és amire régesrég vágytam, a sorszámlálók.

Olyan pici és hasznos szerkentyű, és sokszor szükségem is lett volna rá (zoknikötésnél sokszor elvesztődök a számok között. Meg máskor is a hosszú mintamentes részeken). Ez a mütyürke olyan "2-in-1" termék: egyrészt sorszámlálóként, másrészt szemjelzőként működik, és 9 mm-s karikán van, hogy a Luminenszerű óriási daraboknál is használhassam, úgyhogy nagyon várom, hogy végre kipróbáljam...

Félpár megvan...

... másik félpár is meglesz.
Eddigi tapasztalatok: a Luminenre emlékeztetett ami az alkalmazott technikák sokaságát illeti. Van benne minden, ami kötősök fantáziáját megmozgatja: horgolt kezdés, csavarás, rövidsoros technika, I-cord, szélszemekre vett újabb rész.
De ami kikészített, az ez a része volt:

hát kegyetlen. Alig lehet megfogni, olyan picike az egész itt még, és ott alkalmazni a short row-t, csavarással egybekötve, meg csavartan lekötött fordított szemekkel, mindezt csipkefonalból, 4 db. 2.25 mm-s zoknitűn - szóval az a rész egy délután volt.

Most, hogy már értem, mi mit fog kialakítani, talán gyorsabb lesz a másik félpár, rögtön el is kezdem.
Addig még picit pihenek, és belenézek az Eve mintájába is. Ki tudja, mi lesz a következő projektem :o)

Nem könnyű...

... ilyen minidarabot kötni. A rövidített sorok 4 tűvel tisztára olyanok voltak, mint egy cirkuszi mutatvány. S amikor még csavarni is kellett - hááááát... gondoltam ki egy-két szép dolgot magamban.
De most már túlvagyok ezen, és könnyű részt kötök.
S különben is, egy nehéz részt már megkönnyítettem. 
És áldom az eszem, hogy elsőre nem egy világos fonallal dolgozom, azon minden hiba látszana. Ezen nemolyannagyon, na.

Pár napja, ...

... vagy akár egy-két hete kesztyűkötésen töröm a fejem, de úgy folyamatosan, annak ellenére, hogy igazi vénasszonyok nyara uralja itt az időjárást. Merthogy tudom, eljön a tél, és annál keményebb lesz - tegnapelőtt megtudtuk, lehet következő tavaszig nem fogják tudni a fűtést elindítani az irodában.
Amúgy pedig nem vagyok egy kesztyűhordó személy, még télen is ritkán szoktam kesztyűt viselni, de ha lenne pár egyedi pár a szekrényben, akkor a kesztyűviselést is megtanulnám, megszoknám és megszeretném, akárcsak a kendőkét. (most már nincs olyan nap, hogy ne kanyarítanék a nyakam köré egy kendőt, stólát, sálacskát)
Elkezdtem tehát kesztyűmintákat keresni, olvasni, nézegetni, válogatni, és egyszercsak megtaláltam ezt:

Fotó: INNEN

Azt hiszem, azt hívják szerelemnek első látásra, ami akkor megérintett. A maga egyszerűségében (de annál nehezebb kivitelezhetőségével és bonyolult konstrukciójával) nagyon elegáns.
A tervezője különben tátott szájjal hagyott, amikor ellátogattam a honlapjára, és megnéztem a kesztyűit. Ez, meg ez, meg ez is lenyűgözött. Hogy hogyan lehet azokra a pici felületekre, ami az ujjak egyik oldala ilyen részleteket rávinni?! És lehet!
Hát így esett, hogy amikor a puha stólám majdnem készen lett, pihentetem, mert életem első kesztyűjét kötöm. Mégpedig a képen mutatottat.
Nem fog gyorsan menni, ezt már tudom, mert 2.25 mm-s tűvel kötöm uruguayi csipkefonalból (Chocolate lace), és állandóan olvasnom kell a mintát, és annyi apró része van - minden darabkájának külön leírás, majdnem minden esetben mindkét kézre.
Most úgy vagyok, hogy megvan az egyik hüvelykujja:

Innen talán felgyorsulok valamelyest, hiszen egy időre kiszabadulok a nagyon pici és megfoghatatlan részből. Csak még figyelnem kell a szaporításokra.
Jó, hogy a mai napom nagyon jól alakult, és talán sokat fogok kötni is.
(Ha valami miatt nem fogok tudni kötni, az a tortasütés, de ez egy másik történet. Zuramat fogjuk megünnepelni holnap...)