2012. október 31., szerda

A kedvenc porcelánjaim....

.... amikből sugárzik a történelem. :) Kár, hogy az előéletükről nem tudok sokat...
De meséljenek ők maguk. Tehát a kedvenceim Hüttl Tivadar porcelánjai. Sajnos csak néhány, de annál becsesebb sorsban tartott darabom van, mivel komplett készlet elég ritka, másrészt elég drága. :),  de nem is baj, mert így többféle mintában,  formában gyönyörködhetünk. :) A teljes készlet ritkaság , mert Hüttl nem a tömeggyártásban dolgozott, hanem kizárólag megrendelésre.

Hüttl Tivadar munkásságáról viszonylag keveset tudtam meg, az Óbudai Múzeumban több dolog található tőle, hiszen Óbudán élt és  dolgozott.

'
Hüttl Tivadar 1852-ben alapított porcelánfestő üzemet. A kezdetekben a formázást maga végezte, felesége pedig a porcelánfestő volt. Különlegesen szép art deco és szecessziós darabjaikkal hamar meghódították az úri és a polgári vevőközönséget. A Herendi (Fischer Mór) és a Zsolnay mellett a legnépszerűbb márka lett. Királyi és Udvari beszállítók is voltak. Sőt egyes körökben egyediségük miatt és mivel a tárgyak kisebb szériában készültek, nagyon keresett és kedvelt volt. Majd az egyre sikeresebb vállalkozást, az 1895-ben alapított Hüttl Tivadar porcelángyár folytatta Óbudán.  Igényes étkészleteket és díszmű tárgyakat készítettek. Külföldre is szállítottak. Hüttl Tivadar halála után örökösei egy ideig folytatták, majd, elhivatás-tudat nélkül és új koncepciók nélkül inkább eladták a még jól működő gyárat. 1948-ban a porcelángyárat államosították, Aquincum néven folytatta tovább (jele a római légiók sas figurája lett).  '

Különleges újításuk volt a már formába égetett kékes és rózsaszínes árnyalat, amely a mai napig frissnek és üdének hat. A lilás-kékes darabok az első parlamenti étkészlet darabjai voltak, hatalmas a mérete  mindkét tálalónak és a szószosnak is. :







A következő csak egy egyszerű, puritán fehér kínáló:




A szecessziós kézzel festett minták:






Egy egyszerű. sima vonalú kínáló, vagy szószos.. :) A kínáló nálunk rossz szó, mert kínálni általában senkit nem kell. :)




És a legnagyobb kincsem  mind közt, ez a kézzel festett rizstároló, ami  nagyon véletlen módon került hozzám. szerencsém volt, mert az eladó nem tudta, mit árul....
A fedele most készül, Kálmán készíti egyetlen fadarabból.
Imádom a részleteit, nekem nagyon tetszik. :)









Már egyszer....

írtam arról, hogy irigylem a postáskisasszonyok memóriáját. Most megint-számomra-elképesztő dolog történt.
Csecsebecséket cseréltünk egy 'internetes ismerőssel' (porcelángyűjtő/mániás), és amikor egy alföldi kisvároskában feladta a csomagot, a postáshölgy a címzés alapján azt mondta neki, hogy ' ismer, olvassa a blogomat, tudja hogy kézimunkázom'.  Kicsi kutakodás után, meg persze némi segítség ( blogcím) alapján  most már én is mondhatom, 'ismerem' a hölgyet, nagy csodálója vagyok a kézimunkáinak! :)



2012. október 28., vasárnap

Piacos kincsek

Imádom a piacokat, a hangulatukat. Szenvedélyem a szép, a régi megmentése. A mai fogyasztói társadalomban elképesztő, hogy mi minden kerül a bolha és régiségpiacokra.

A múlt héten ezeket  leltem:



Mutatom a mai kincsvadászat eredményét:



És bár eleinte az itthoniak megmosolyogtak, mostanában vannak támogatóim is a családban. :) A lányaim időnként kérnek ezt-azt, hogy tegyem el neki, a majdani háztartásukba. Stafírung. :) Elgondolkodtató a képeket nézve, hogy az ízlésben vannak-e tényleg generációs különbségek? :)
Ezt választotta ki ma a lányom: 
Halkés. Elengedhetetlen része egy háztartásnak. Én sokáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. :)
Bavaria tálalók, Bavaria teáscsésze és egy kínai porcelánkészlet.


2012. október 26., péntek

Sorsoltam!

Tegnap este lezárult a játékos játékom, megvannak a nyertesek! :)

A noteszt Phan, a játékot batorba a meglepetést pedig Emese nyerte. Gratulálok mindenkinek és köszönöm a játékot. Lányok,  vegyétek fel velem a kapcsolatot, a postacímetek miatt! :)

2012. október 14., vasárnap

Amikor egy könyv letehetetlen....

...az olyan jó!
Amikor egy szakmai könyv letehetetlen, az duplán jó! Így jártam Gyarmathy Éva új könyvével, ami nagyon érdekes témát boncolgat. Éva könyvét mohón vettem kézbe és kezdtem olvasni, egyrészt az érdekes téma miatt, másrészt a szerző hiteles személyisége miatt.



Kedvcsinálónak néhány gondolat:

' A 21. század elején szinte mindenki digitális eszközökkel megrakottan járkál, de az iskolai tanteremben a digitális eszközök kikapcsolandók. Néha, néhol utasításra a számítógépet be lehet kapcsolni, interaktív tábla és projektor világít, de önállóan még egy számítógépet is tilos használni. A tanórán kívül a diákok rákattannak a gépeikre. A tanteremből kilépve a pedagógus is totálisan digitalizálódik, mobiltelefonon beszél, letölti az emailjait, esetleg A Google keresőn kinéz egy információt. Amint azonban visszamegy a tanterembe, ismét olyan predigitális kövületté válik, mint amilyen az oktatás.
Az iskolában a tanárok nagy része a digitális eszközöket predigitális szemléletben, predigitális módszerekkel használja a digitális bennszülöttek tanításában, akik gombnyomogatásban verhetetlenek, de az iskolai tanulásban katasztrofálisak. Ennél sokkal több nem is mutatkozik meg belőlük a tananyaggal való versenyfutás során.
A digitális kor vívmányai megváltoztatták a gyerekek agyának fejlődését, átalakult képességszerkezetük. Szinte minden változik, a kultúra átalakul, az oktatás mégis ugyanolyan gyerekeket vár az iskolába, amilyenekre száz évvel ezelőtt felkészült. Az össze nem illés miatt az iskola egyre nagyobb intenzitással termeli a kudarcokat. Gyerekek, szülők és tanítók keresik a menekülést, jobb esetben a kiutat. A menekülés útja például a diagnózis, amely felmentéssel járhat, de megoldásal nem. A kiút megtalálásához szembe kell nézni a problémával. '

2012. október 9., kedd

Kiváncsi lennék....

...egy szerelő mennyit kérne a mosógép szivattyúmotorjának cseréjéért és a beszerelésért-kiszállásért.

Mert azt már tudom, hogy Kálmánnak  ez mennyiből jött ki! :)