2011. június 26., vasárnap

Jó érzés....

...mások munkái közt az enyémet felfedezni.. Lisa blogján találtam ezt a képet.

-Ott, ott!-mutogatom mindenkinek! A lila-rózsaszín tortásat én csináltam. Ma már másként fejezném be. .)

2011. június 25., szombat

Játszani jó! 4.

Még mutogatok fejlesztőjátékokat, mert van sok, és mert kaptam pozitív visszajelzéseket is. :)

Ratz- Fatz a haba-tól. Na, ez az a játék, aminek  már a címével sem tudtam mit kezdeni.  Frinc-franc? :) Egyébként a haba-nak más Ratz-Fatz-os játékai is vannak.
Annyit kisilabizáltam, hogy ez egy szókincsfejlesztő, sokféle szabállyal. A játékban található faelemeket egy pici fémdobozban hordom, és barkochbázni szoktam a segítségükkel. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy  a mai gyerekek annyira ragaszkodnak a vizuális megerősítéshez, vizuális ingerekhez, hogy nehezen tudnak tőle elszakadni, Ez bizony nagyon nagy baj, a képzelet, a fantázia alkotó szerepét nem kell senkinek sem magyaráznom. Nem ismerik a barkochba lényegét, nem tudnak kérdezni, nem tudják kérdésekkel szűkíteni a főfogalmakat. Sok-sok gyakorlás után is belefutunk olyanba. " Kék? Igen. Akkor az ember " :)


















A továbbiakban a kézügyességet, finommotorikát, szem-kéz koordinációt fejlesztők közül mutatok néhányat:
Feladat: a kisegereket a lyukas sajton végigvezetni:


















A békás játék nagy kedvenc,  a béka hátsóját kell egy kicsit megpöccinteni a mutatóujjunkkal, és beleugrik a vödörbe. Mehet a verseny.!


















Az utolsónál pedig a kis halászháló  segítségével kell a halakat, fel-le, vagy éppen egymásnak átdobálni. Ez a játékom sokáig a kolleganőm használta, egy aliglátó kisfiúval, ugyanis a halacskák belsejében van egy pici csörgő, hangot ad.



Hogyan nem lettem mester? 2.

 " Majd a vonaton átnézed, ne izgulj! "- mondja Anna, és bátorítóan néz rám. Izgulnék? Inkább az az érzésem van, hogy ezen is túl kell esni, ha már belevágtam. 5 óra múlva már ez is csak múlt idő.

A vonaton. Saját könyvébe mélyedve hallgat. Egészen Tatabányáig. :) Odáig elmajszolja a szendvicseit, és onnantól a " hagylak ám tanulni " félmondatokkal övezve mesél. Itt szokott felszállni ez, itt meg amaz, ezen  domboldalon reggelente mindig vannak őzek, csoda, hogy most itt nem ácsorgunk. Felrémlenek az emlékek, amikor én is napi szinten jártam fel Budapestre, ugyanígy ismertem a vonal minden szépségét. :) Félúttól témaváltás következik, jön a " felkészítő szakasz ", elmeséli a napi jegy, az átszállójegy és a szakaszjegy közti különbségeket. :  ,majd a Deákon figyelj, merre indulsz, fogd a táskádat magad elé, érdemes a metró ebbe és ebbe a részébe ülnöd, és telefonálj, ha odaértél, telefonálj, ha elkezdődött, telefonálj, hogy milyen volt ,telefonálj, ha végeztél.  Figyelj, mert néha ki szoktak gyulladni a metrókocsik. :) Tollad van? Fog is? '
Uramisten, a gyerekem a gyámoltalan anyját rendezgeti. :) De igaza van, a Deákon  már nem napi rutin, hogy most merre is, melyik irányba, és hogyan induljak el, nemcsoda, hiszen az utóbbi 15 évben tömegközlekedéssel szinte egyszer sem voltunk Pesten.
És "Az Ecseri". Nem tudom megszokni ezt az épületet, pedig már jó néhány éve itt működik a főiskola. Nekem, és azt hiszem még sokunknak Bethlen téri épület marad örökre 'A Bárczi'. Az az épület gyönyörű, a története, múltja van. Jelenleg egy amerikai székhelyű iskola működik benne. El is szorult a szívem rendesen, ahogy a honlap képeit nézegettem. Fura érzés, hogy nagy valószínűséggel abban az épületben már soha nem vánszorgok felfele a lépcsőkön,  nem rohanok lefele a vonathoz a tágas lépcsőház vaskorlátját épp csak érintve, és nem húzom be magam után a súlyos tölgyfakapu hatalmas kilincsét. Ha túl érzelgősre sikeredett volna ez a kitérő, vessétek össze a főiskola jelenlegi épületével. :)

2011. június 15., szerda

Barbi kincsei - immár az enyémek :)

Élőben  sokkal-sokkal szebbek! :)







Ma utolsó nap,

strandra megyünk. Holnaptól pedig a-hogy téged ismerlek- takaríthatok mindennap.- Így indult el ma iskolába Nórám. :D
Hát szülő az ilyen? :D

2011. június 9., csütörtök

" Nehogy "

A "Nehogy...." -gyal kezdődő mondatoknak nálunk varázsereje van, : Ha ezt mondom, a gyerek, khmm gyerek? :) egészen biztos, hogy az ellenkezőjét csinálja.

' Nehogy ma is olyan lengén öltözz, mint tegnap, lehűlt a levegő! '- Erre: elmegy egy szál pendelyben.
' Nehogy itthon hagyd az esernyőt! '  -Mit ad Isten? : Persze, ma is bőrig ázik, közvetlenül a sportolás után.
' Nehogy ebből a kancsóból idd a bodzaszörpöt! Nem látszik rajta, de ez tömény szirup. El akarom tenni télire. '
- Délután a kancsó szinte üres.

Összegezve: Az időjáráshoz nem alkalmazkodó ruházatban, bőrig ázva épp cukormérgezést kap a csemeténk. Nehogy már ne. :D

2011. június 5., vasárnap

2011. június 3., péntek