-Te Anna, téged, aki annyira borsószem hercegkisasszony-érzékeny vagy, nem zavar, hogy állandóan beleiszol hol a teámba, hol a kávémba?
-Engem csak az zavar, ha valaki az enyémbe iszik bele.
És néz a reggeli elbűvölő kócos mosolyával.... :)
2009. október 31., szombat
Az én bögrém nem a te bögréd...
-Te Anna, téged, aki annyira borsószem hercegkisasszony-érzékeny vagy, nem zavar, hogy állandóan beleiszol hol a teámba, hol a kávémba?
-Engem csak az zavar, ha valaki az enyémbe iszik bele.
És néz a reggeli elbűvölő kócos mosolyával.... :)
Kézzel festett fonalak Ninától
Mutatom, mit rejtett az említett elsőbbségi levelem. :) A színek gyönyörűségesek, a fenti kép elég jól illusztrálja. A fonalak mellé Nina küldött a fimo gombocskáiból is. Csak úgy, meglepetésként. Köszönöm! :)
2009. október 30., péntek
Tárgy: Hurray! Your postcard HU-23987 to Finland arrived!
Jippí, Megérkezett az első postcrossing-os képeslapom, Finnországba!
Kedden adtam fel, és ma már visszajelzett a másik fél, hogy megkapta. 1448 km, a rendszer 7 napnak veszi a lap utazási idejét, a regisztrálástól számítja, de én tudom ám, hogy mi az igazság :) Az igazság az, hogy a regisztrálásom után jött egy hétvége, és még két nap kellett, hogy szűkebb hazám beli képeslapot felkutassak, és finnül 3 szótelmakogjak leírjak.... Az igazság az, hogy létezik egy jól működő postai hálózat. Igen. Csak nem a mienk.
Más: a tegnapelőtt, Budapestről elsőbbségivel feladott levelet is ma kaptam meg. Kb. 60 km.
Kedden adtam fel, és ma már visszajelzett a másik fél, hogy megkapta. 1448 km, a rendszer 7 napnak veszi a lap utazási idejét, a regisztrálástól számítja, de én tudom ám, hogy mi az igazság :) Az igazság az, hogy a regisztrálásom után jött egy hétvége, és még két nap kellett, hogy szűkebb hazám beli képeslapot felkutassak, és finnül 3 szót
Más: a tegnapelőtt, Budapestről elsőbbségivel feladott levelet is ma kaptam meg. Kb. 60 km.
2009. október 29., csütörtök
Tinkerbell Sampler 3.
Lassacskán, de haladok. Alakulgat a teste a tündérkének, nemsokára ruhát is kap. :) A cipője felső része fémes szálú fonalból van,ami nem kimondottan a kedvencem, makrancoskodik nagyon varrás közben. :)
"nagyon szép, azt elküldi a minta? "
Csípem a Picasa-t, ahogy nagy szorgalommal és buzgalommal lefordítja a hozzászólásokat. :)
' Elküldené nekem ezt a mintát az esetre, ha van? '
'ezt a mintát lenne fantasztikus az én unokahúgom, aki született, jövő márciusban ... tudna ön küld ez számomra legyen szíves? '
:))
' Elküldené nekem ezt a mintát az esetre, ha van? '
'ezt a mintát lenne fantasztikus az én unokahúgom, aki született, jövő márciusban ... tudna ön küld ez számomra legyen szíves? '
:))
2009. október 28., szerda
Tinkerbell Sampler 2.
Látványos a "nemhaladásom". :) A színek gyönyörűek, a csillámos anyag kicsit úgy érzem, "kibabrál" velem. Természetes fénynél keveset tudtam dolgozni vele, úgy érzem, mintha vibrálna. ( A látásom tökéletes, pár hete nézettem meg, 0-ás). Kissé el is bizonytalanodtam, ha előkerülnek a csillámos fonalak, az már lehet, hogy " sok" lesz....
2009. október 27., kedd
Játékok hónapja
-----------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------
Ezen felül April is játékra hív mindenkit.
2009. október 23., péntek
Kamaszok...
Az igazságérzetük hatalmas.Kritikusak.
Lányaim egymás között:
-Azt vettem észre, hogy mostanában nem eszem annyit. Nem úgy, mint régebben, amikor óriási adagokat betoltam....
-Szerintem nézesd meg a szemed.
:))
Megj. : mindezt egy dupla-hiper-mega meki-s menü után.
Super Size Me.
Lányaim egymás között:
-Azt vettem észre, hogy mostanában nem eszem annyit. Nem úgy, mint régebben, amikor óriási adagokat betoltam....
-Szerintem nézesd meg a szemed.
:))
Megj. : mindezt egy dupla-hiper-mega meki-s menü után.
Super Size Me.
2009. október 22., csütörtök
2009. október 21., szerda
Tinkerbell Sampler 1.
Ahelyett, hogy az ufo-im ( unfinished object-ek ) számát csökkenteném, csak nem bírtam ki, és csak belefogtam a csillámos anyagon Csingiling ábécéjébe, egy pici lánynak készül. Ezzel el is értem itthon a kórusban morgást, mert ugye szegény hátrányos helyzetű lányaimnak én soha semmit..... :) ( Nézzétek csak a filmrészletben a tündérke arckifejezését, amikor a torzított tükörképben meglátja a popsiját. Igazi Nő. :) :)
A hímzés burjánzik a kékekben és lilákban, ami a színeket illeti.
Játék Anikóval
Anikó 1 éve blogol, ebből az alkalomból hív minket játékra. Ha minden feltételnek meg akartok felelni, akkor érdemes alaposan átbogarászni szegedi lány blogját. :)
2009. október 18., vasárnap
Játék Marcsinál
Marcsi egy játék keretében ezt a gyönyörű dobozkát ajánlotta fel a szerencsés nyertesnek.
A szabályok értelmében én is megmutatom egy nekem kedves idei munkámat. Nagyon tetszenek az LHN minták és színek, ebből a pirinyóból majdan tűkönyv lesz.
u.i. : Most nézem: eddig nem is tűnt fel, hogy ilyen kesze-kuszán varrnék? Istenesen torzít a fényképezőnk, szegény, nagyon halódik már.
2009. október 15., csütörtök
Készülünk a télre
A pompon fonal...néhány fel-leszedés, és Lilang (amit itt is nagyon szépen köszönök) segítsége után így alakul a sál. Most a lányom a matekos agyával a periodikusan ismétlődő ritmust követeli rajtam, hát nem megérdemelne egy fenékbe billentést? :)
2009. október 14., szerda
2009. október 12., hétfő
2009. október 11., vasárnap
Hat levél 1.
Talán az őszi időjárás, talán más miatt, belefogtam Sam Sarah levélkéibe. Imádom a színeit. Nem Crescent Colours , hanem DMC fonalakat használok.
2009. október 10., szombat
Gyönyörűségek Zsuzsától
Nem először rendeltem Zsuzsa boltjából, de mindig meglep a pontossága, kedvessége. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a csillámos anyagon varrni. :)
Gyermekvárás...
Egy gyermek várása a legnagyobb csoda. Főleg olyankor, ha az a csepp kisemberke ezzel kap egy új esélyt az életre. Nézzetek be Elinához....
2009. október 6., kedd
2009. október 5., hétfő
Csodálatos ajándék
Előbb láttam a filmet, azóta is a hatása alatt vagyok, és most olvasom a könyvet...
Nem írom, hogy 'kedvcsinálónak', inkább gondolatébresztőnek szánom.
' Jean – Dominique a kilencvenes évek elejétől az Elle főszerkesztőjeként dolgozott. Híres, elismert emberként állandóan a rivaldafényben élt. Szerették az emberek, főként a nők. Rengeteget dolgozott, még többet bulizott, és nőzött. Feleségétől hamar elvált, de amikor csak tehette, gyermekeivel töltötte a hétvégéket. Egyik ilyen hétvégén, mikor a fiát ebédelni vitte, rosszul lett az autójában. Ez 1995. december 8–án történt, a 43. életévében, s azon a napon minden örökre megváltozott, Bauby ugyanis agyvérzést kapott, aminek következményeként egy ritka, de igen súlyos szindrómát állapítottak meg nála az orvosok. Ez az úgynevezett locked – in szindróma (LIS), ami által teljesen lebénult, a bal szemét kivéve, viszont intellektuálisan teljesen ép maradt, képes volt feldolgozni az ingereket, de képtelen volt reagálni azokra. A bal szeme által megtanult kommunikálni, és „megírta” könyvét, Szkafander és pillangó címmel, melyet gyermekeinek ajánlott, és melynek lediktálása emberfeletti erőfeszítéssel mehetett csak végbe.
Az események nem pörögnek gyorsan és nem is egy akcióban gazdag alkotásról van szó, de hogy is lehetne az, mikor a főszereplő tolókocsiban ül, a bal szemén kívül semmi mást nem tud mozgatni, és mi nézők a film nagy részében mindent Jean–Dominique egyetlen ép szemén keresztül látunk. Így aztán valóban át tudjuk élni, hogy mit is érezhet ez az ember, és minden élménye igazán valódivá válik. Az ő szemével látjuk a gyerekeit, a szerelmeit, a segítőit, de a saját könnycseppjeit is, sőt még azt is, ahogy a jobb szemen a szemhéját összevarrják, és közben önmagunkon érezzük a félelmeit.
Ahogy már említettem az eseményeket tehát szinte végig a főszereplő szemszögéből látjuk. Átérezzük, milyen lehet a helyzete egy tolókocsihoz kötve, teljességgel másokra utalva, és elgondolkozunk rajta: ma még olyan természetes, hogy felkelek az ágyamból és felkapcsolom a tévét, ha úgy akarom, és ki tudja, lehet, hogy holnap mindezt már nem én döntöm el. És nem csak a mi gondolatainkat, hanem Jean–Dominique gondolatait is halljuk, emlékei által megismerjük a múltját és a jövőjét is, melyet a képzelete szül, és amely ugyanolyan valóságosnak tűnik, mint a jelene. Mindez pedig úgy történik, hogy nincs a filmben semmi fölösleges érzelgősség, nincs benne egyetlenegy hatásvadász kocka sem. Felesleges is lenne, hiszen a maga természetes valójában is elég nagy tragédia, ami történt. De idővel elfogadjuk, mert látjuk, hogy a főhős nem adja fel, megőrzi humorát, és ameddig lehet, életkedvét is, mégha néha reménytelennek is tűnnek a kilátásai. Azt mondja: „A szememen kívül van még két dolog, ami nem bénult le. A képzelőerőm és az emlékeim. Csak a képzeleteim és az emlékeim segítettek megszökni a szkafanderemből.”
A film mondanivalója olyan gondolatokat ébreszt az emberben, amelyeken egyébként legtöbben el sem merengenénk. Nem gondolunk bele, hogy mindaz, ami ma még természetes, lehet, hogy holnap elérhetetlen lesz. Elfelejtünk a mának élni, túlságosan sok jelentőséget tulajdonítunk a pénznek, és túl keveset egymásnak, embereknek. Az író tíz nappal könyve megjelenése után hunyt el. Lánya Céleste Bauby kilencéves volt ekkor, s csak négy évvel később volt képes arra, hogy elolvassa édesapja művét. Legjobban az lepte meg, hogy mennyire szeretett az édesapja élni, hogy mennyivel másként értékelte ott, a tolókocsihoz kötve, tehetetlenül az életet, mint ahogy az átlagos hétköznapokon. Az Elle magazin egyik számában így nyilatkozott: „Elolvastam néhány oldalt, aztán letettem és hónapokig nem vettem fel újra. Amikor megint képesnek éreztem magam rá, tovább olvastam – meséli Celeste. – Megrázó, de egyben csodálatos volt olvasni. Végig sírtam, mert ismertem a történetek mögött rejlő apró kis sztorikat. A legjobban az érintett meg, hogy olvasás közben ráébredtem, mennyire szeretett az apám élni. Nem könnyű az életedet egy könyv lapjain viszontlátni, az apád szemén keresztül, aki már nem él. De ez a legjobb dolog, amit hátrahagyhatott nekünk, csodálatos ajándék.”
Csodálatos ajándék. A filmre is ez a legjobb szó. ' ( Forrás: www.gamekapocs.hu )
Nem írom, hogy 'kedvcsinálónak', inkább gondolatébresztőnek szánom.
' Jean – Dominique a kilencvenes évek elejétől az Elle főszerkesztőjeként dolgozott. Híres, elismert emberként állandóan a rivaldafényben élt. Szerették az emberek, főként a nők. Rengeteget dolgozott, még többet bulizott, és nőzött. Feleségétől hamar elvált, de amikor csak tehette, gyermekeivel töltötte a hétvégéket. Egyik ilyen hétvégén, mikor a fiát ebédelni vitte, rosszul lett az autójában. Ez 1995. december 8–án történt, a 43. életévében, s azon a napon minden örökre megváltozott, Bauby ugyanis agyvérzést kapott, aminek következményeként egy ritka, de igen súlyos szindrómát állapítottak meg nála az orvosok. Ez az úgynevezett locked – in szindróma (LIS), ami által teljesen lebénult, a bal szemét kivéve, viszont intellektuálisan teljesen ép maradt, képes volt feldolgozni az ingereket, de képtelen volt reagálni azokra. A bal szeme által megtanult kommunikálni, és „megírta” könyvét, Szkafander és pillangó címmel, melyet gyermekeinek ajánlott, és melynek lediktálása emberfeletti erőfeszítéssel mehetett csak végbe.
Az események nem pörögnek gyorsan és nem is egy akcióban gazdag alkotásról van szó, de hogy is lehetne az, mikor a főszereplő tolókocsiban ül, a bal szemén kívül semmi mást nem tud mozgatni, és mi nézők a film nagy részében mindent Jean–Dominique egyetlen ép szemén keresztül látunk. Így aztán valóban át tudjuk élni, hogy mit is érezhet ez az ember, és minden élménye igazán valódivá válik. Az ő szemével látjuk a gyerekeit, a szerelmeit, a segítőit, de a saját könnycseppjeit is, sőt még azt is, ahogy a jobb szemen a szemhéját összevarrják, és közben önmagunkon érezzük a félelmeit.
Ahogy már említettem az eseményeket tehát szinte végig a főszereplő szemszögéből látjuk. Átérezzük, milyen lehet a helyzete egy tolókocsihoz kötve, teljességgel másokra utalva, és elgondolkozunk rajta: ma még olyan természetes, hogy felkelek az ágyamból és felkapcsolom a tévét, ha úgy akarom, és ki tudja, lehet, hogy holnap mindezt már nem én döntöm el. És nem csak a mi gondolatainkat, hanem Jean–Dominique gondolatait is halljuk, emlékei által megismerjük a múltját és a jövőjét is, melyet a képzelete szül, és amely ugyanolyan valóságosnak tűnik, mint a jelene. Mindez pedig úgy történik, hogy nincs a filmben semmi fölösleges érzelgősség, nincs benne egyetlenegy hatásvadász kocka sem. Felesleges is lenne, hiszen a maga természetes valójában is elég nagy tragédia, ami történt. De idővel elfogadjuk, mert látjuk, hogy a főhős nem adja fel, megőrzi humorát, és ameddig lehet, életkedvét is, mégha néha reménytelennek is tűnnek a kilátásai. Azt mondja: „A szememen kívül van még két dolog, ami nem bénult le. A képzelőerőm és az emlékeim. Csak a képzeleteim és az emlékeim segítettek megszökni a szkafanderemből.”
A film mondanivalója olyan gondolatokat ébreszt az emberben, amelyeken egyébként legtöbben el sem merengenénk. Nem gondolunk bele, hogy mindaz, ami ma még természetes, lehet, hogy holnap elérhetetlen lesz. Elfelejtünk a mának élni, túlságosan sok jelentőséget tulajdonítunk a pénznek, és túl keveset egymásnak, embereknek. Az író tíz nappal könyve megjelenése után hunyt el. Lánya Céleste Bauby kilencéves volt ekkor, s csak négy évvel később volt képes arra, hogy elolvassa édesapja művét. Legjobban az lepte meg, hogy mennyire szeretett az édesapja élni, hogy mennyivel másként értékelte ott, a tolókocsihoz kötve, tehetetlenül az életet, mint ahogy az átlagos hétköznapokon. Az Elle magazin egyik számában így nyilatkozott: „Elolvastam néhány oldalt, aztán letettem és hónapokig nem vettem fel újra. Amikor megint képesnek éreztem magam rá, tovább olvastam – meséli Celeste. – Megrázó, de egyben csodálatos volt olvasni. Végig sírtam, mert ismertem a történetek mögött rejlő apró kis sztorikat. A legjobban az érintett meg, hogy olvasás közben ráébredtem, mennyire szeretett az apám élni. Nem könnyű az életedet egy könyv lapjain viszontlátni, az apád szemén keresztül, aki már nem él. De ez a legjobb dolog, amit hátrahagyhatott nekünk, csodálatos ajándék.”
Csodálatos ajándék. A filmre is ez a legjobb szó. ' ( Forrás: www.gamekapocs.hu )
2009. október 3., szombat
' Ez meg mi a szösz? '
-tette fel a kérdést férjem a minap. :) Elmondása szerint valóban, igazam van, ő is sokat gondolkodott, és arra jutott, hogy jelen pillanatban a pompon fonalra van a legnagyobb szükségünk. És különben is. Ebből ugyan nem fogok tudni kötni semmit, ezekkel az ' izékkel'. És punktum.
:)
2009. október 2., péntek
2009. október 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)