-Mondd Micimackó, miért vagy olyan szomorú? Mindig mosolyogni és nevetni szoktál.

-Drága Malacka barátom! Tudod mi az a mennyország?

-Nem én! Messze van?

- Távol és mégis közel.

-Ezt most nem értem Micimackó......

-Várj, elmagyarázom. Azért vagyok szomorú, mert akit nagyon szerettem, elköltözött a mennyországba.

-De ha nagyon messze van Micimackó az a mennyország, miért nem üzensz neki hogy szereted, hiányzik és jöjjön vissza?

-Tudod Malacka abból az országból nem lehet visszajönni.

-Akkor azért költözött el mert nem szeret téged, csak te őt?

-Csacsi kis barátom.. Ő is nagyon szeret. De tudod, ha sokáig éltünk a Földön, szólnak, hogy máshol van most már ránk szükség.

-A mennyországban?

-Ott!

-Ha olyan nagyon messze van ez a másik hely, honnan tudja hogy szereted és nagyon hiányzik neked? Mivel üzensz?

-A szívemmel Malacka! A szívemmel.....

 

CSÓK ILONA - ÁRNYÉKBAN...

Mikor az árnyak egyre nőnek,

Nincs már értéke az időnek.

Egybefolyik nappal és éjjel,

Gondolat röpköd szerteszéjjel.

Kapkodsz utána félve, ijedten,

Jaj, mit akartam? Hova is tettem?

Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,

Holnapra pedig elfelejted.

.

Régi emlékek, szép gyermekkor,

Mintha ma lenne, mondtad sokszor.

Kedves arcok, akik szerettek,

De a nevüket már elfeledted.

Aztán ha egy név fel fel révül

A múltnak zúgó tengeréből,

Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod

A vonásokat már nem találod.

.

Utunk végén másképp kell élni.

Őszi avarban csendben lépni.

Amit nem találsz emlékedben,

Keresd ott belül a szívedben.

Halk, rég hallott melódiákat,

És átélhetsz apró csodákat.

Ne kapaszkodj a múltba váltig,

Csak érzéseid őrizd halálig.

.

Ha szeretni tudsz még, az a lényeg

Mikor az árnyak égig érnek.

 

"Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál.

Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.

Hisz erről szólt az életed. Igaz?

A tartásról.

Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól, akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Eltartottad a családot. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.

De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.

Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szól. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.

Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.

Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit. Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten. "

Lőrinczi Emese

 

„Élni tudni és élni merni,

néha járatlan utakon menni,

nemcsak rohanni, meg-megállni,

azt, ami szép, körülcsodálni.”

Moretti Gemma

 "Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka (...) Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk."(Wass Albert)